Zebrahalak (vagy zebradániók), a pontyfélék családjába tartozó háziasított trópusi halak között sikeresen megbújó pici robotot fejlesztettek a Lausanne-i Svájci Szövetségi Technológia Intézet kutatói.

„Kis halak közé beszivárgó, afféle titkos ügynököt alkottunk” – nyilatkozta viccelődve Frank Bonnet a Robotrendszerek Laboratórium PhD-hallgatója.

A 7 centis robot hosszabb az állatnál, amelyről modellezték, alakja és a testrészek aránya viszont ugyanaz. Az akvárium alatti apró motorhoz kapcsolódó mágnesekkel szerelték fel, hogy meg tudja hajtani magát a vízben. Azért választották a zebrahalat, mert a csoportosan úszó állatok gyorsak és gyakran váltanak irányt.

A program kettős célt szolgál: egyrészt az egyedek közösségi interakcióit tanulmányozzák, és a robot célzott stimulációk kialakításában, majd a hal reakciójának tesztelésében segít.

A másik cél robotikai: először kidolgozták, hogy milyen feltételek mellett tud a robot a halak közé „vegyülni” és befolyásolni a viselkedésüket. Olyan fizikai jegyeket vettek figyelembe, mint az alak, szín, csíkozás stb. A viselkedést jellemző tulajdonságokról, sebességről, gyorsulási ütemről, egyedek közötti távolságról, a csoport méretéről, rezgéseikről és mozgásukról, farkuk mozgásának üteméről sem feledkeztek meg.

Zárt rendszerben gondolkoztak, hogy a robot ne csak megismerje az állatokat, hanem alkalmazkodjon is hozzájuk, tanuljon meg kommunikálni velük, mozogjon úgy, mint ők.

A gép biológusok segítségével kidolgozott úszómechanizmusa fokozatosan javult, minél több időt töltött a halak között, annál jobb lett.

Különféle akváriumokban tesztelték, egyikben-másikban körülhatárolt területek (folyosók, „szobák”) is voltak. Négy zebrahal lépett interakcióba vele, mindegyiknek külön-külön és csoportosan is mérték a helyezkedését és a mozgását, illetve a robot integrációs készségét is figyelték. Az eredményeket öt azonos feltételek mellett úszó, de robot nélküli zebrahallal hasonlították össze.

Egyértelmű dolgokra jöttek rá: a halak probléma nélkül befogadták a robotot, a gép pedig megtanulta utánozni a viselkedésüket, irányváltást sugalmazott nekik, vagy azt, hogy az egyik szobából ússzanak át a másikba.

A laborban csótányokkal végeztek korábban hasonló kísérleteket, csakhogy a halak összetettebb lények. A robotnak elég volt bizonyos feromontípusokat (kommunikációs formaként működő, az állatokat területük megjelölésben, társak felismerésében és a nemi érdeklődés jelzésében segítő természetes vegyületeket) kibocsátani magából, mire máris befogadták. Gerincesek közé viszont több kritériumnak megfelelve tudott csak integrálódni.