Dél-Koreában 383 napilap jelenik meg, 15 tévécsatorna, száznál több kábeltelevízió, és kb. 6600 internetes híroldal üzemel.
A Koreai Sajtóalapítvány (KPF) 2016-ban a sajtó iránti bizalom visszaszerzésén munkálkodó 15 tagú bizottságot hozott létre újságírókból, tanárokból, informatikusokból és nyelvfeldolgozás-szakértőkből.
A bizottság elnöke, egyben a Yonsei Egyetemen újságírást oktató Yoon Young Chul elmondta, hogy mesterséges intelligenciát, okos algoritmusokat is alkalmazva szeretnék a szakmát „visszatéríteni” a helyes pályára, azaz el akarják érni, hogy a nagyközönség jobban higgyen a cikkeknek, szerzőik pedig többet keressenek. Az új média annyira erodálta az újságírásba vetett bizalmat – így Yoon, hogy a szakmát egyre komolyabb erkölcsi és anyagi veszteségek érik. E célból fejlesztenek MI-rendszert, kategóriájában elsőt a világon.
„Új algoritmusok a hiteles újságírásért” – hirdette meg a programot Yoon egy novemberi konferencián Szöulban.
Ördögi körről beszélt: csökken a befogadók száma, összeomlik a hirdetésalapú üzleti modell, folyamatosak a dolgozói létszámcsökkentések, miközben egyre kevesebben, egyre rövidebb idő alatt termelnek egyre több hírt, történetet. Törvényszerűen romlik az anyagok minősége, csökken a hírmédiába vetett bizalom.
Yoon szerint azért kell algoritmusokat használni, mert algoritmikus döntések (szűrés, prioritások kiválasztása, képzettársítások) határozzák meg, hogy a fogyasztó hogyan látja a valóságot és milyen véleményt formál róla.
„Az algoritmusok sokszínűsége hat a hírek sokszínűségére” – állítja, és az óhajtott algoritmikus módszer alternatívát kínálna az „adjátok meg nekik azt, amit akarnak” logikán alapuló algoritmusokra.
A közbizalom visszanyeréséhez a médiaipar nagyobb mértékű szabályozását, az előfizetéses modellek erősítését, a saját kereskedelmi platformot üzemeltető portáloknak történő tartalomszolgáltatás leállítását javasolja.
David Levy, a Reuters Intézet igazgatója 36 országban végzett idei felmérésre hivatkozva közölte, hogy átlagban a felhasználók 13 százaléka fizet online hírekért: Hongkongban 21, Malajziában 20, Szingapúrban és az Egyesült Államokban 16, Ausztráliában 13, Dél-Koreában 12, Japánban 11, az Egyesült Királyságban 6 százalék.
„A számok egyrészt nem túl magasak, másrészt viszont az a gondolat sem teljesen igaz, hogy senki, de tényleg senki, a fiatalok pedig soha nem fizetnének hírekért. Több fiatal fizet értük, mint számítottunk rá” – értékelte az elemzést Levy, majd arra utalt, hogy talán azért van így, mert hozzászoktak, hogy más digitális termékek sincsenek ingyen.
A Netflixen megtekinthető filmeket és videókat, illetve a prémiumkategóriás Spotify zenéket hozta fel példaként.