Sebességük és pontosságuk miatt a deltarobotok a leglátványosabb gépek közé tartoznak. Az elsőt az úttörő Raymond Clavel, a svájci École polytechnique fédérale de Lausanne (EPFL) kutatója, a helyi Robotikus Rendszerek Laboratórium későbbi igazgatója fejlesztette még 1985-ben.
Kardáncsuklóhoz kapcsolódó párhuzamos szerkezetekről van szó, amelyek például csomagolásban, tárgyak mozgatásában nagyon hasznosak.
Ezeket a tevékenységeket gyorsabban végzik, mint az ember. Nem a véletlen műve, mert eleve arra tervezték őket, hogy bizonyos tevékenységek alól minket tehermentesítsenek.
Kisebb méretben pedig még látványosabbak…
A Harvard Mikrorobotika Laboratóriumában dolgozó Hayley McClintock az eddigi legparányibb deltarobotok egyikét fejlesztette. A milliDelta nevű gép azonban nemcsak pici, hanem gyorsaságban és pontosságban is szinte minden más robotot maga mögé utasít.
A deltarobotok ugyan nagyon dinamikusak, a karokban lévő motorok rendkívül masszívak, de egyben nehezek is. Viszont, ha az összes motort lejjebb helyezik el, kisebb tömeget kell megmozgatni. Ezt a felismerést érvényesítve válhattak annyira gyorssá. Másrészt a karok végén lévő effektorok a munkafelületen is párhuzamosan maradnak, és a pontosságuk ezzel magyarázható.
McClintock e szempontokat figyelembe véve dolgozta ki 15x15x20 milliméter méretű, 430 milligramm tömegű szerkezetét. A gépecske 1,3 gramm tömeggel terhelhető, 7 köbméteres munkaterületen 5 mikrométer pontossággal képes dolgozni. Gyorsasága még döbbenetesebb: akár a 0,45 méter per másodperc sebességet is el tudja érni.
MilliDelta aktuátorai piezoelektromos feszültség hatására meghajlanak, működésbe lépnek. A gép szélsebesen felmarkol tárgyakat, például áramkörök alkatrészeit, majd kijelölt helyükre teszi őket. E képessége miatt első alkalmazásaira az úgynevezett mikrogyárakban (microfactory) számíthatunk, ahol apró robotokat, alkalmasint további milliDeltákat szerelhet össze. De elég gyors ahhoz, hogy a különös körültekintést igénylő mikrosebészetben, például szemműtéteknél is segédkezzen.
