Valódi képességek álmokban történő gyakorlása és továbbfejlesztése, majd az így feljavított adottságok alkalmazása a mindennapokban a tudomány rejtélyei közé tartozik.
Daniel Erlacher, a Berni Egyetem kutatója ilyen rejtélyekkel foglalkozik. Több tanulmányt írt róluk, az éber álom állapotában végzett tevékenységek és a valóság kapcsolatáról – például darts nyilak dobálásáról, különös guggoló pozíciók gyakorlásáról „alvajárás” közben…
A felsőoktatási intézményben változatlanul végeznek emberekkel kutatásokat, de most már azt is tesztelik, hogy komputerek hogyan álmodnak az általuk látott világról, miként sajátítanak el álmaikban különféle képességeket.
David Ha, a Google Brain, a keresőóriás gépitanulás-részlegének tagja és az egyetemen dolgozó Jürgen Schmidhuber elérték, hogy a számítógép az idén negyedszázados legendás videojáték Doomról „hallucináljon”, jelenítse meg saját elképzeléseit róla, majd az álomtérben virtuális ágenst játszattak, hogy ottani tapasztalatait később a valódi közegben hasznosítsa.
A gépi tanulás három részből (modellből) áll: először elkészítették a játékkörnyezet pillanatfelvételeken, rossz minőségű mp3-akon és szétfilterezett, agyondolgozott JPEG-fájlokon (deep fried JPEG) alapuló tömörített modelljét. Ezeket az infókat kimenetként használták a következő képkocka megálmodásához, hogy a gép előrejelezze: a képkockán milyen valószínűséggel oszlanak meg rajta az adatok. A két modell egybekombinálása nagyjából azt mutatja, ahogy a virtuális ágens látja a „világot.”
A harmadik, kontroller modell hozzáfér a játék (a mélytanulásban, megerősített tanulásban szintén alkalmazott) jutalmazó funkciójához, választásaiban segíti és jutalmazza értük az ágenst.
A döntéshozáshoz, a helyes lépés kiválasztásához (előrejelzéséhez) az ágens értelemszerűen felhasználja a korábbi modell eredményeit. A különféle modellek egyesítésével válik lehetővé, hogy érzékelje a világot, és annak megfelelően játsszon.
Az előrejelző modellel válogatnia kellett a játék mindenkori aktuális állapotával kapcsolatos előrejelzéseiből, és azok alapján következtetett újabb jövőbeli állapotokra. Lépésről lépésre alakult ki a gépi képzelet által megálmodott, az eredetihez azonban mégis kapcsolódó világ, a komputer látomása a Doomról, a gyakorlatban pedig a VizDoom gépitanulás-környezet.
A modell képes megjósolni, hogy a játékos meghal-e a következő képkockán. Ezzel az adottságával sokat segít az ágensnek stratégiaválasztásban, a megfelelő lépések kidolgozásában.
A kutatók szerint tanulási/gyakorlási módszerükkel a játékmotorok hatékonyabban alakítanak ki környezeteket, gyorsabban kiszámolják a hátterek bonyolult fizikáját.
Újabb lépés afelé, hogy mesterséges intelligenciák tervezzenek játékokat.
