Az NJSZT blogja a legfejlettebb infokom technológiákról

Jelenből a Jövőbe

Hibáiból tanul meg járni a négylábú norvég robot

2018. május 22. - ferenck

Az Oslo Egyetemen fejlesztett négylábú, de fej nélküli DyRET (Dynamic Robot for Embodied Testing) első ránézésre megmosolyogtató, ahogy kis híján összeesik, miközben járni próbál. Lassan lépked, aztán mégis elvágódik, majd felkászálódik, és folytatja.

Fejlesztői arra találták ki, hogy különféle terepeken legyen képes mozogni; állandóan tanul, természetesen a hibáiból is okul. 2015-ben tűnt fel, azóta folyamatosan újítanak rajta, ma már alakot is tud váltani, idővel pedig az összes talajtípuson el kell boldogulnia.

dyret0.jpg

Más gépek, például egyes kétlábú szerkezetek vagy robotkutyák hamarabb elsajátítják a helyváltoztatás tudományát.

Könnyebb dolguk van, mert a robotika tradícióit követve mindent alaposan beléjük kódoltak.

DyRET teljesen másként funkcionál. Próba-hiba (trial and error) módszerrel megtanulja, mit tegyen az adott terepen, például szőnyegen, lépcsőn, betonon vagy jégen. A hagyományos robotokkal ellentétben, nem explicit kódutasítások végrehajtásával, hanem speciális algoritmusokkal és súlypontjához igazodva meghosszabbodó, lerövidülő végtagokkal alkalmazkodik mindenkori környezetéhez.

dyret.jpg

Folyamatosan kiértékeli a körülötte lévő teret, majd hasznosítja újonnan szerzett ismereteit. Természetes mechanizmust, az evolúciót másolja, ezért hívják magát a fejlesztési irányt is „evolúciós robotikának” (evolutionary robotics).

Az élővilágban a folyamat generációk hosszú során fejti ki a hatását, eredményei „itt és most” nem, hanem mindig csak visszatekintve észlelhetők. Nem az egyedek fejlődnek, hanem a túléléshez legjobb adottsággal rendelkezők örökítik át kompetitívebb adottságaikat az utódoknak.

Az evolúciós robotikában a legelőnyösebb tulajdonságok kialakulásának, összegyűjtésének hosszú folyamatát egyazon robottal valósítják meg. Mindegyik adottságot beleépítik, viszont magától tanulja meg, hogy szituációnként pont melyiket használja, melyik a legcélravezetőbb az alkalmazkodáshoz.

Mihelyst „uralja” az adott terepet, energiatakarékos módra vált. Elvileg a nagy és gyors lépések az ideális állapot, csakhogy a hosszú lábak mozgatásával sok áramot fogyaszt, merülnek az elemek. Mivel környezetét már megismerte, nem kell többé kísérleteznie, lábait lerövidíti, amivel rögtön csökken a fogyasztás. De egyben kompenzál is, mert rövidebb végtagokkal gyorsabban mozog.

DyRET és a hozzá hasonlóan evolúciós minta alapján fejlesztett robotok több forgatókönyvben helytállnak, mint amennyit a régi módszerrel, programozói utasításokkal kezelnének. Minél előbb, minél több dologra jönnek rá maguktól, annál kevesebb felügyeletre lesz szükségük.

A bejegyzés trackback címe:

http://jelenbolajovobe.blog.hu/api/trackback/id/tr8213984720

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.