Az NJSZT blogja a legfejlettebb infokom technológiákról

Jelenből a Jövőbe

Agyhullámaink irányíthatják a jövő személyre szabott filmjeit

2018. május 31. - ferenck

A közeljövő tökéletes elme/agy-gép interfészein (brain-computer interface, BCI) az idegsejtjeinkre neurális zsineggel csatlakozott nanoérzékelők és adóvevők végzik dolgukat, neuronjainkat láthatatlan technológiák térképezik fel, s kapcsolnak össze embertársainkkal. Így jöhetett létre a tökéletes elosztott elmehálózat, a Moment.

Egyes csomópontjai viszont beavatatlanok, és őket kiveti magából a rendszer. Ha nem, akkor milíciák kezdik el üldözni a kívülállókat. Amennyiben elég komplexek, maguktól fejlődnek ki rendszerek, mint a halált és újjászületést hozó Telema. A kívülállók levadászására képezték ki, de rájött a hálózat lényegére, és titokban támogatja a lázadókat. Közben két üldözött szövetkezik ellene.

moment.jpg

Az évek óta ember-gép interfészeken keresztül, például agyhullámokkal irányítható filmekkel kísérletező angol Richard Ramchurn 27 perces avantgarde munkájának alaptörténete klasszikus cyberpunk disztópiát ígér.

A The Moment azonban minden, csak nem klasszikus. A tesztvetítések nézőcsoportjainak egy-egy tagja ugyanis felveszi a BCI-gyártó NeuroSky 100 dolláros MindWave (Elmehullám) headsetjét, az eszköz pedig érzékeli, rögzíti az idegsejtek elektromos aktivitását. Követi és méri viselője figyelmét, számításokat végez róla, az adatokat vezeték nélkül továbbítja egy laptopra, speciálisan erre a célra fejlesztett szoftver dolgozza fel őket, a kinyert információk alapján szerkeszti/vágja a jeleneteket, alakítja a zenei hátteret stb. Ha már kevésbé figyelünk, jön a következő jelenet, módosul a zene.

moment0.jpg

Semmit nem teszünk, mégis mi döntünk a sztori menetéről, bekapcsolódunk a rendezésbe. Utánunk valaki más teszi ugyanezt, majd egy harmadik és így tovább. Kettős visszacsatolási hurok (feedback loop) alakul ki: egyrészt érzéseink hatására változik a film, másrészt a film megváltoztatja az érzéseinket. Közben a sorára váró többi néző passzívan figyeli a vásznat.

Ramchurn korábban pislogáson alapuló BCI-vel próbálkozott, de rájött, hogy mivel a felhasználók tisztában vannak szemmozgásuk jelentőségével, az élmény elveszíti természetességét, interaktív jellegét. Magán is tesztelte, és megállapította, hogy zavaró, ha ugyan ösztönösen, de a saját fiziológiájára is ügyelnie kell. Ezért döntött a figyelemmel kapcsolatos agyhullám-frekvenciák követése mellett.

moment1.jpg

A koncentráció általában hat másodpercenkénti változásakor az adatfolyam szinuszhullámhoz hasonlóan emelkedő, ereszkedő görbét mutat. Minden adott ponton a három karakter interakcióit követő három narratív vonalból kettő között „kapcsolgatunk” oda-vissza.

Az alkotó szerint a filmnek kb. 101 trillió változata jöhet létre, ezért háromszor több mozgóképet, hatszor több audióanyagot kellett leforgatnia, felvennie, mint egy átlagos 27 perces darab esetében.

Ramchurn egyik kísérletében három néző versengett, hogy melyikük legyen a film elsőszámú „kontrollere.” Elégedett volt az eredménnyel, mert az együttműködéssel mindhárman nagyobb felelősséggel álltak az anyaghoz, mintha külön-külön irányították volna a The Moment menetét.

Gördülékenyebb, nézhetőbb lett.

 

A bejegyzés trackback címe:

http://jelenbolajovobe.blog.hu/api/trackback/id/tr5814009724

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.