Az NJSZT blogja a legfejlettebb infokom technológiákról

Jelenből a Jövőbe

A holnap építészei

2018. október 04. - ferenck

2017 egyik őszi reggelén az MIT (Massachusetts Institute of Technology) Médialaborja előtt úgy tűnt, mintha az éj leple alatt a földből hatalmas selyemgubókra emlékeztető több tucatnyi spirális cső nőtt volna ki. A kompozitszerkezetek 7 hónapig kitartottak, károsodás nélkül vészelték túl az őszt és a telet is.

A járókelők azonban a természet teremtményei helyett selyemhernyók által inspirált robotraj, a 22 egyedből álló Fiberbots (rostbotok) bámulatos munkájával szembesültek.

fiberbot0.jpg

A gépek 30 centiméter magas hengerek, tetejükből kilógó karokkal. Az alapozó-szerkezet belsejében lévő tárolórendszerből húzzák ki az üvegrost- szálakat, valamint a műgyantát, az anyagokat fúvókájukkal összekeverik, majd felfújt szilikon membránjuk, azaz a testük köré csavarják. A csöveket ezzel a módszerrel alakítják ki. 8 centis szakaszok elkészülte után, a membrán teljes leengedésével lekapcsolódnak a kész szerkezetről, a raj előrébb csúszik, a membránok megint felfúvódnak, a botok újabb, majd megint és megint újabb szakasz építésébe kezdenek, és ez így folytatódik mindaddig, amíg be nem fejezik a feladatot.

Az ominózus éjszaka 12 óra leforgása alatt többféle, 2,5-4,1 méter magas hajlított csövet építettek fel.

Az infokom technológiákat művészetekkel közös nevezőre hozó, elsősorban 3D nyomtatás projektjeivel világhírűvé vált, eredetileg építész Neri Oxman által vezetett Közvetített Anyag Csoport (Mediated Matter Group) kutatói a végtermék hosszára és görbületeire vonatkozó egyedi információval előreprogramozták az összes botot, majd az ütközéseket megakadályozó (falkák viselkedését utánzó) algoritmust telepítettek a rendszerbe.

fiberbot.jpg

Fejlesztői szerint az autonóm robotrendszer üvegrost-csövek összefonásával szilárd, tartós épületeket húzhat fel, egyes paramétereket, például a vastagságot és a görbületet a botok munka közben finomhangolják.

Építkezéseknél eddig is használtak robotrendszereket, de a rostbotok másként dolgoznak. „Elődeik” előregyártott anyagokat szerelnek össze, az MIT-s gépekkel viszont szinte a semmiből, szimpla alapozó-szerkezetből kiindulva, modulárisan építkezhetnek.

Szeles és extrém, akár földön kívüli környezetben is működnek, annyi különbséggel, hogy a tekerőmintázat egyszerű módosításával, sűrűbb és erősebb kompozitszálakat szőnek.    

Meglepő módon sem a koncepció, sem a Fiberbots név nem új.

A pittsburghi Carnegie Mellon Egyetem (CMU) kutatói 2015-ben azonos nevű minirobotról írtak, azóta pedig több mérnök különféle rajintelligencia-alkalmazásokra használta a kifejezést. A Markus Kaiser által irányított MIT-s projekt az önmaguktól működő robotrajok elméletének továbbfejlesztett, „haladó” változata.

„Különböző léptékekben és alkalmazásokban mindenhol, testek, épületek és környezetek közötti adatátvitelben is megjelennek az üvegrostok” – nyilatkozta Neri Oxman.         

Robotjaik egyszer még hidakat és toronyházakat is építhetnek.

A bejegyzés trackback címe:

https://jelenbolajovobe.blog.hu/api/trackback/id/tr6814279097

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.