A fogyasztói elektronika legnagyobb éves seregszemléje, a január eleji Las Vegasi CES (Consumer Electronics Show) az infokommunikációs technológiák jelenébe és közeljövőjébe betekintést adó különleges rendezvény.
Miközben szakértők serege próbálja kitalálni a kvantumszámítások lehetséges előnyeit és alkalmazásait, az IBM kereskedelmi célú kvantumkomputert mutatott be a neves eseményen.
A 20 kvantumbites (qubit) IBM Q System One egy 2,8 méteres üvegdoboz. Alkatrészei, köztük a qubiteket éppen csak az abszolút zéró fok (-273,15 Celsius) felett tartó hűtő lehetővé teszik kvantumszámítások működését.
A cég a „világ első teljesen integrált univerzális kvantumszámítási rendszereként” beszél a gépről. Nem akarják eladni, hanem a tervek szerint rákötik az internetre, lehetővé téve kutatók, tudósok és mérnökök távoli hozzáférését. Nagy előrelépés a többi kvantumszámítási rendszerhez képest, hogy laboratóriumi környezeten kívül fogják használni.
Meglepő módon jelenleg nem a System One a legmasszívabb kvantumszámítógép, sőt, 2017-ban maga az IBM is épített egy jóval erősebb, 50 qubites szerkezetet.
A praktikus kutatási-tudományos és üzleti alkalmazásokra egyaránt hasznosítható új rendszer fejlesztői egyetlen csomagba integrálták a kvantum- és a klasszikus számítási alkatrészeket. A gép elég nagy, és mindent tartalmaz, amire egy intézménynek, cégnek szüksége van, hogy kísérleteket végezzen vele, ugyanakkor a 20 qubit a közvélemény által elképzelt kereskedelmi alkalmazások zöméhez nem elegendő.
Több és 100 mikroszekundumnál hosszabb ideig használható qubitekre lenne szükség, de az IBM hangsúlyozza is, hogy a céltól, hagyományos rendszerek számára túl komplex problémák kezelésétől még távol vannak, viszont a System One folyamatosan továbbfejleszthető, és a karbantartása is egyszerű.
Inkább a kereskedelmi kvantumszámítógépek felé tett jelképes és óriási első lépésként fogják fel.
A gépet a Map Project Office és a Universal Design Studio mellett a brit királyi ékszerek és a Mona Lisa vitrinjét jegyző Goppion tervezte. Az IBM a Q rendszereket egyértelműen műalkotásoknak tekinti.