Sok tanulmány kimutatta, hogy iskolai beadandó dolgozatoknál és más írásban kért feladatoknál teljesen bevett a csalás. A Koppenhágai Egyetem Számítástudományi Tanszékének szövegeket elemző mesterséges intelligenciáját évek óta fejlesztik, jelenlegi változata kb. 90 százalékos pontossággal kimutatja, hogy a szöveg az adott diák önálló munkája, vagy valaki másé.
Dániában a Lectio platform ellenőrzi, hogy a szövegeket korábbi munkákból másolták ki, vagy sem. A platform ezen a területen jól is teljesít, viszont nehezebb dolga van, ha a diák valakivel megíratja az anyagot. A mostani online szolgáltatásoknak komoly problémát okoz kideríteni a csalás e formáját.
Lectio pocsék ebben.
Az MI viszont összehasonlítja az illető korábbi dolgozatait a szóban forgó munkával, és kimutatja a stílusbeli, helyesírási, központozási stb. különbségeket, például hogy mások a mondatszerkezetek, hosszabbak/rövidebbek a szavak, más a szóhasználat, eltérnek a rövidítések.
Az „Irodalmi bizalmas” (Ghostwriter) nevű program a képeken és szövegekben lévő mintázatok felismerésében különlegesen hasznos gépi tanuláson, ideghálókon alapul. A dán oktatási intézményeket a Lectioval ellátó MaCom 10 ezer diák 130 ezer dolgozatát tartalmazó adatsort bocsátott az egyetem rendelkezésére, Ghostwritert ezeken a szövegeken tesztelik.
Fejlesztői szerint elképzelhető, hogy az MI-t hamarosan használni fogják oktatási intézményekben. Véleményük szerint a szerzőség ellenőrzése ma már csak csúcstechnológiai megoldásokkal lehetséges.
„Előtte azonban meg kell vitatni a használat etikai vonatkozásait is. A program csak gyanús esetekben segédkezhet, gyanú nélkül, önmagában nem állapíthatja meg egy munkáról, hogy csalás” – nyilatkozta Stephan Lorenzen, az egyik fejlesztő.
A Ghostwritert megalapozó technológiákat az élet más területein is, például hamisítottnak tűnő dokumentumok rendőrségi elemzésénél is alkalmazhatják. Twitter bejegyzéseket már vizsgálnak is vele – a program feladata eldönteni, hogy a felhasználó vagy valaki más, esetleg robot írt egy-egy tweetet.