Minden szív különböző, így az íriszhez és az ujjlenyomathoz hasonlóan, szívverésünk is egyedi biometrikus azonosító, ráadásul az azonosítás – a járáshoz/testtartáshoz hasonlóan – távolról is elvégezhető.

Az Egyesült Államok hadseregének speciális erői ezért érdeklődnek a technológiai ránt. ISIS-terroristák dróntámadás előtti azonosításánál járásukból indultak ki, csakhogy az, akárcsak az arc, nem feltétlenül és nem annyira egyedi, mint más biometrikus jegyek. A szívverés viszont csak az adott személyé lehet, mert állandó, megváltoztathatatlan, és (egyelőre) nem lehet megtrükközni.

Egy, a Pentagon számára fejlesztett eszköznek nem kell az arcot látnia, mert az egyedi „szívlenyomatot” infravörös lézer detektálja. A mostani változat 200 méter messzeségből működik, de jobb lézerrel növelhető a távolság.

Persze nem a világűrig – fűzte hozzá viccesen Steward Remaly, a Pentagon egyik szakértője.

Infravörös érzékelőket gyakran használnak a pulzus automatizált méréséhez. A fény a vérkeringés hatására változik meg, a Jetson nevű új eszköznél viszont más technológiát, a közönséges (de télikabátnál nem vastagabb) ruhákkal jól működő, úgynevezett lézeres vibrometriát használnak. Lényege, hogy a szívverés által okozott felületi mozgásokat észleli.

Az ujjlenyomat alternatívájaként, a szívverést már használják biztonsági azonosításra. A kanadai Nymi vállalat csuklón viselhető pulzusérzékelőjét az Egyesült Királyságban tesztelték.

A Jetson alapja egy boltokban beszerezhető, szerkezetek, például szélturbinák rezgéseit távolról ellenőrző eszköz. Speciális kardáncsuklóval egészítették ki, hogy a láthatatlan lézerfényt a célszemélyen „lehessen tartani.” A mérés kb. 30 másodpercig tart, így az eszköz egyelőre csak ülő vagy álló személyekkel működik.

Remaly csoportja a lézerjelekből a szívlenyomatot kivonatoló algoritmusokat fejlesztett. A Jetson jó időjárási viszonyok mellett 95 százalékos pontossággal dolgozik, ami növelhető. Eleinte valószínűleg arcfelismerő vagy más azonosító technikákkal együtt fogják használni.

A buffaloi New York Egyetemen szintén létrehoztak egy szívverés alapján azonosító eszközt, de egyrészt maximum 20 méterről, másrészt radarral működik. Fejlesztője, Wenyao Xu szerint a szívverés sokkal robusztusabb azonosítótechnológia, mint az arcdetektálás. Stabilabb, és akár a 98 százalékot meghaladó pontosság is elérhető vele.

Probléma lehet, hogy a használathoz „szívjegyeket” tartalmazó adatbázis szükséges, bár a Pentagon kutatói szerint anélkül is működik. Hosszútávon sok, nemcsak katonai-biztonsági, hanem főként egészségügyi alkalmazásra számíthatunk.