Robotikusok hosszú ideje tanulmányozzák az úgynevezett többkontaktos helyváltoztatást, azt a folyamatot, amely csecsemőknek lehetővé teszi első lépéskísérleteiket a két lábon való járás elsajátításához.
Sok más területhez hasonlóan, a robotikában is gyakran az élővilág, humanoidok esetében pedig az ember a minta, a fejlesztők tőlünk lesik el, mit és hogyan tegyenek teremtményeik. A két lábon való közlekedés koordinálása, az egyensúly fenntartása az egyik legbonyolultabb feladat.
A Müncheni Műszaki Egyetem (TUM) szakemberei most támaszkodásra tanítják kétlábú, LOLA nevű robotjukat. Az algoritmusfejlesztésre kitalált platformot bő egy évtizede hozták létre. A 176 centiméter magas, 68 kilogramm tömegű, 26 elosztott ízülettel rendelkező gép felépítése a Boston Dynamics legendás Atlaszához hasonló, fejébe ugyanúgy a környezet feltérképezésére alkalmas, két mélységi kamerát építettek.
Nemrég frissítették, több fontos újítást vezettek be rajta, hogy megtehesse a saját csecsemőlépteit. A többkontaktos helyváltoztatáshoz használt új algoritmussal a fejlesztők azt szeretnék elérni, hogy – mint az ember – LOLA is a kezét használva hozzon létre az egyensúlyozást megkönnyítő további stabil pontokat. Ez a megközelítés a korábbi reaktívval szemben, immár proaktív.
Az új hozzáállás azt is jelenti egyben, hogy a gép dinamikusan alkalmazkodik a környezetéhez, hatékonyabban „stabilizálja magát” benne. A robotfejlesztések gyakori gyengéje, hogy a szerkezetek viszonylag statikus, alig változó, inkább laboratóriumi közegekben ugyan jól mozognak, de a dinamikusan módosuló, akadályokkal teli, kvázi ismeretlen környezetekben viszont már kevésbé „állják a sarat.”
Az egyik fontos különbség, hogy LOLA a kezével is próbálja elérni az egyensúlyi állapot fenntartását. Nagyjából ugyanúgy teszi, mint a biológiai minta, a Homo sapiens.
A kutatók most erre az emberi képességre tanítják a gépet. Előre meghatározott pontokon kell a kezét használnia, a tanulási folyamat egyelőre inkább manuális, de dolgoznak az automatizálásán. LOLA mindenesetre több forgatókönyvben jól vizsgázott, még véletlen mozdulatokkal sem sikerült nagyon megzavarni, mert pontosan a kéz használata akadályozta meg az egyensúlyvesztést.
Mozgó felületeken szintén jól egyensúlyozott. Egyelőre nem annyira dinamikus, mint a Boston Dynamics gépei, de eljön majd annak is az ideje. A kutatók elismerik, hogy a fejlesztések korai szakaszában járnak, például az érintkezési pontok és a láb-támaszpontok beállításának automatizálásával komoly előrelépés várható.
Az eddigi eredmények mindenképpen bíztatóak, LOLA valósidőben hajtott végre nehéz egyensúlyozási feladatokat, mozgása az eddig látott robotok közül, a legemberibbek közé tartozik.