A kólibaktérium (ismertebb nevén E. Coli) családba tartozó baktériumok több szempontból is ismertek: jól ellenállnak a gyógyszereknek, a szervezetbe kerülve fertőzést, vakbélgyulladást okozhatnak, de elsősorban sok tudományos kísérlet sztárjai, mert számos célra felhasználhatók.

Az E. Coli a beleinkben ugyan képes felfordulást okozni, viszont a tudomány fejlődéséhez is hozzájárult – a DNS-kutatásokban előszeretettel alkalmazzák, és többek között bioüzemanyagok, vagy a Pfizer koronavírus elleni vakcinája sem lenne nélküle.

A „szerteágazó tehetségű” baktérium újabb adottságát mutatta be egy nemzetközi kutatócsoport. Elosztott számítások segítségével meg tudja oldani a klasszikus labirintusproblémát. Lényege, hogy a szükséges műveleteket nem egy, hanem különböző típusú génmanipulált sejt végzik el.

A felfedezés a szintetikus biológia fejlődésének köszönhető, amelyhez az E. Coli is jócskán hozzájárult eddig. A szintetikus biológia az elektromos áramkörökhöz hasonlóan akarja felépíteni a biológiaiakat, a sejtprogramozást pedig ugyanolyan rutinfeladatként képzeli el a közeljövőben, mint amilyen könnyedén programozzuk ma a komputereket.

A kortárs számítástudomány egyik trendje a biológiai minták átvétele, a szerves élet folyamatainak valamilyen szintű gépi másolása. A szintetikus biológia dupla csavar: egyrészt számítástudomány és biológia, másrészt szerves és szervetlen szimbiózisa.

Túl a tetszetős elméleteken, a gyakorlatban is hasznosítható eredmények azonban még váratnak magukra. Ezért lehet áttörés és komoly előrelépés a labirintus-kísérlet, amelyhez egyetlen sejttípus megtervezése helyett többfajtával próbálkoznak. Ha csak egy lenne, annak kellene minden feladatot elvégeznie, így viszont mindegyiknek más a funkciója, és a munkát – mint egy zenekar – együtt, csoportban végzik el.

Ha a megközelítésről kiderül, hogy nagyobb léptékben szintén működőképes, rengeteg jövőbeli alkalmazás várható, a gyógyszeripartól a mezőgazdaságig és az űrutazásokig.