Egyes ideghálók meglepően jók horrorba illő darabok alkotására, sőt, akár Lovecraft-regényeket illusztrálhatnának már. Vagy ha nem is teljes regényeket, egy-egy oldalt mindenképpen.

Képzőművészet és mesterséges intelligencia egyre több szállal kötődnek egymáshoz. A Google Dreams néhány éve szenzációszámba ment, ma már viszont egyre több a hasonló, de még jobb minőséget generáló próbálkozás. Ezek a munkák persze nem feltétlenül önálló alkotások, hanem meglévő anyagok átalakítása, továbbgondolása, de akár a posztmodern appreciation fogalmát is rájuk húzhatjuk, amikor annyira értékelünk egy alkotást, hogy kisajátítjuk, és ugyan megtartva, de új minőséget akarunk kihozni belőle. Akár művészi lopásnak is nevezhetjük, bár nem teljesen az.

Az MI által generált képek mindig elgondolkoztatnak, és persze elcsodálkozunk a fejlődésükön.

Az Artificial Nightmares (Mesterséges lidércnyomások) YouTube-csatorna egyperces darabját, a „Krusty, a bohóc”-ot is csak döbbenten, és persze szörnyülködve nézzük. A gótikus borzalmakat, reneszánsz eleganciájú és színvilágú figurákat a bohóc inspirálta, idegháló generálta. Álomszerű, szürrealista, szinte valósághű képek peregnek, de legalábbis tudjuk, hogy – például pszichedelikus drogok hatására – ilyen valóságok, ha máshol nem, akkor a tudatalattiban, az emberi psziché mélyrétegeiben léteznek.

A képeket három gépitanulás-algoritmus, VQGAN, CLIP és Rife-RealESRGAN generálta, mindegyik szöveges leírásokat vizualizált, addig javítva rajtuk, amíg el nem értek egy szintet.

Ezek az algoritmusok szinte bármiből, a Simpson család jól ismert karaktereiből, Buzzfead szalagcímekből, pornóból stb. képesek hátborzongató képanyagot generálni.

Automatikusan merül fel a kérdés, hogy a technológia folyamatos fejlődésével, az általunk fogyasztott média hány százalékát hozzák létre mesterséges intelligenciák a közeljövőben?