2025. októberben rendezték meg a Neumann János Számítástudományi Társaság székházának kiállítótermében a Számítógépes Művészeti Szakosztály Pixel-fény Architektúrák kiállítását. A kiállítás „fókuszában az a kérdés állt, hogyan építik át valóságérzékelésünket a pixelekből szerveződő képek, a mesterséges tereket formáló fények, valamint a számítógépes algoritmusok által létrehozott új vizuális nyelvek. A pixel építőkő és határ, a digitális kép legkisebb egysége, amelyből összetett univerzumok, új architektúrák épülnek: fényobjektek, számítógépes grafikák, mozgóképek és digitális alkotások” – írták a szervezők, a szakosztályt vezető Ruzsa Dénes és Spitzer Fruzsina.

A Pixel-fény Architektúrák túl a kiállított anyagok elkészítéséhez használt digitális eszköztáron, mesterséges intelligencián, hűen tükrözte a technóból a transzhumánba átmenő kulturális-művészeti irányt is (amiből szintén tavaly ősszel a Fényművészeti Múzeum új anyagával és az egykori Merlin színházban rendezett Binálé 2025 We Are Not Alone munkáival kaptunk még ízelítőt).

Bő két hónappal a kiállítás után az NJSZT – Ruzsa Dénes és Spitzer Fruzsina szakértő szerkesztésében – (itt megrendelhető) könyv formájában megjelentette az ott látott munkák (fényobjektek, számítógépes grafikák, installációk és videóanyagok) katalógusát, de a bőséges és igényes képanyag, a kiállított anyagok leírása mellett, a kötet jóval több is egyszerű katalógusnál: az olvasót szerkesztői bevezető és kilenc tanulmány avatja be a kortárs digitális művészet rejtelmeibe. Az írások a teljesség igénye nélkül a következő témákról szólnak: analóg versus digitális média, a digitális mű hatása a befogadóra, digitális tájak és adatvezérelt világmodellek a mai sci-fiben, komputeres tomográfia (CT) a hazai művészetben, mesterséges pareidolia a művészetben, mesterséges intelligencia, mint a vizuális művészetek új korszaka. Természetesen itt is olvasható Képes Gábor az ÚjMűvészet folyóiratban megjelent formabontó nyitóelőadása.