Az 1943-ban született Vinton Cerf, amerikai matematikus és informatikus vezetői és műszaki értelemben egyaránt kulcsszerepet töltött be az internet, valamint a TCP/IP protokollkészlet (a különböző számítógépes hálózatok közötti kommunikációt biztosító alapvető szabályrendszer) megalkotásában. 1992-ben megalapította az Internet Society-t (ISOC), és 1999-ig betöltötte a szervezet elnöki posztját. Céljuk az internetelérés és -használat terjedésének elősegítése, és az internetet fejlesztő technikai csoportok összefogása volt.
2005 szeptemberétől a Google vezető internetevangelistájaként tevékenykedett, és bő húsz év után július elején nyugdíjba vonult. A NASA-val dolgozott az interplanetáris internetprotokollon, és régóta figyelmeztet a digitális elavulás széleskörű kockázataira: rengeteg történelmi jelentőségű információ elveszhet, digitális „sötét kor” vagy „fekete lyuk” lehet a következmény. Aggályai közé tartozik a jelenkori digitális adatok hatalmas tömegének hosszútávú megőrzése és a hozzájuk való folyamatos, megbízható hozzáférés biztosítása, valamint az ezen adatok eléréséhez szükséges programok, operációs rendszerek, számítógépek és perifériák kérdésköre is.

Nemrég az Open Frontier konferencián videóhívás formájában vett részt panelbeszélgetésen, ahol egy Google-szóvivő is megerősítette Cerf visszavonulását.
A beszélgetés a fejlett mesterségesintelligencia-modellek maroknyi, jó erőforrásokkal rendelkező laboratóriumban történő központosításának problémáira összpontosított, szemben a Cerf protokolljait tartóssá tevő nyílt internet decentralizált világával. A tudós szerint az MI-ágensek térnyerése a technológiai vállalatokat a szabványosított protokollok felé fogja terelni.

„Az MI ágensmodellje, amelyben több forrásból származó ágens kölcsönhatásba lép egymással, ki fogja kényszeríteni az összeállíthatóságot, valamint az interoperabilitás és a szabványosítás követelményét” – mondta Cerf.
Ha így lesz, az interoperabilitási szabványokat meghatározó nagyvállalatok túlzott befolyásra tehetnek szert az ágenses gazdaság működése felett. Másokkal ellentétben, szerinte nem elegendő az LLM-ágensek közötti természetes nyelvi kommunikáció, hanem hivatalos szabványokra lesz szükség.
„Nem hiszem, hogy az angol lenne a legjobb választás. Bár megvan benne a rugalmasság, jelen van a kétértelműség is, márpedig az ágensek közötti kommunikációban kulcsfontosságú a pontosság. Egy ágensnek teljes bizonyossággal tudnia kell, hogy a másik fél is pontosan érti, miben állapodtak meg. Emlékezzünk arra a régi súgós játékra, amikor a másik fülébe suttogtunk valamit, de mire az üzenet tíz emberen keresztülment, teljesen megváltozott a tartalma. Képzeljünk csak el egy csomó ágenst, amint természetes nyelven társalognak egymással, ami valahol egészen ijesztő” – mondta Cerf.
