Az NJSZT blogja a legfejlettebb infokom technológiákról

Jelenből a Jövőbe

Biológiai vírussal gyorsabbak a számítógépek

2018. december 10. - ferenck

Amikor egy számítógép adatokat tárol, az információ hardverdarabról hardverdarabra mozgatása közben szinte érzékelhetetlenül rövid, viszont bosszantó és a gép tevékenységét lassító szüneteket tart. Azonban elképzelhető, hogy hamarosan drasztikusan rövidülnek, esetleg meg is szűnnek ezek a szünetek.

Az MIT (Massachusetts Institute of Technology) és a Szingapúri Műszaki Egyetem kutatói bemutattak egy gyártási trükköt, amellyel kiküszöbölhetők a szünetek.

virus0.jpg

A megoldás: biológiai vírusra, az M13 baktériumölőre kell hagyni az összeszerelés bizonyos részeit. Ha az M13-at használják egy, a fázisváltó memóriarendszerek blokkolását feloldó komponens gyártására, bármilyen számítógépet felgyorsít.

A vírus által megoldott probléma a memória komputeren belüli mozgatási módjából ered. Az adatok nagyon gyors, de átmeneti hagyományos RAM-ból állandó tárolóba történő mozgatása a merevlemezen egyes esetekben több milliszekundumig tart. A kétrészes memóriarendszer minden tárolástípusnak megfelelő egyetlen megoldással, az úgynevezett fázisváltó memóriával való helyettesítése tíz nanoszekundumra csökkenti a késést.

virus.jpg

Ez a memóriafajta speciális anyaggal az alaktalan (amorf) és a kristályállapot közötti reverzibilis kapcsolódást biztosít, azaz bináris anyaggal jobb fázisváltó memóriák gyárthatók. 

Csakhogy a fázisváltó memóriák mai gyártási folyamataival elérik az ezekhez a rendszerekhez nélkülözhetetlen egyik bináris anyag, a gallium-antimonid megsemmisülését okozó hőmérsékletet (620 kelvin) az összetevők visszafordíthatatlan szétválását.

Itt válik fontossá a vírus, amely egyrészt használható huzalokká rakja egybe a gallium-antimonid darabjait, másrészt elég alacsonyan tartja a hőmérsékletet.

Egyelőre azonban csak elméleti kutatásról van szó, amelynek az eredményeit valamikor nyilvánvalóan felhasználják hardverfejlesztésekhez, valóban szélvészgyors szuperkomputerek gyártásához. Kérdés, hogy mikor.

Megmondja az okostelefon, hogy depressziósak vagyunk, vagy sem

Sokmillióan szenvednek depresszióban, és a korai diagnózis ugyan sokat használ, de mentális rendellenességeket jóval nehezebb felismerni, mint a fizikaiakat. Okostelefonon futó gépitanulás-algoritmusok, például egy őszi MIT-s (Massachusetts Institute of Technology) fejlesztés szintén segíthetnek, mert az arcunkat azonosító és hangunkra válaszoló készülék képes árulkodó jeleket észlelni.

A Stanford Egyetem a Google-tól visszatérő Fei-Fei Li MI-szakértő vezetésével készült friss tanulmánya kimutatta, hogy arc- és beszédszoftverek meglehetősen pontosan azonosítják a depresszió jeleit. A kutatók depressziós és nem depressziós személyekről felvett videoanyagokat gépitanulás-modellbe tápláltak. Az adatokat orvos által irányított avatárral beszélgető páciensek interjúiból gyűjtötték ki. A modell korábban megtanulta különféle jegyek – arckifejezések, hangtónus, kimondott szavak – kombinációit.

depresszio.jpg

A tesztnél több mint 80 százalékos pontossággal azonosította a depressziós személyeket. A kutatásra épülő fejlesztés ugyan csak a kezdeti szakasznál tart, Li és társai szerint viszont előbb-utóbb könnyű diagnosztizáló és a betegeken segítő módszerhez vezet.

„A mentális egészség problémáit korlátok, például a társadalmi stigma, a költségek, a megfelelő kezeléshez való nehéz hozzáférés súlyosbítják. Az új technológia a világon bárhol mobiltelefonra telepíthető, és hozzáférhetővé teszi az olcsó kezelést” – nyilatkozta Li, majd hozzáfűzte: megoldásuk természetesen nem helyettesíti az orvosokat.

depresszio0.jpg

A felhasznált adatok nem voltak védett egészségügyi információk, nem tartalmaztak neveket, dátumokat, helyszíneket. A kutatók arra is ügyelnek, hogy algoritmusuk véletlenül se legyen elfogult egy-egy népcsoporttal, nemmel szemben.

Justin Baker, a cambridge-i (Massachusetts) McLean kórház mentális rendellenességek kezelésére használt technológiákat tanulmányozó klinikai pszichiátere nagyon elégedett a stanfordi rendszer arc-, hang- és beszédelemzésével. Szerinte, ha előretekintően alkalmazzuk, és az orvosokkal is hatékonyan együttműködik, az MI és az okostelefon pozitív hatással lesz a depresszió kezelésére.

David Sontag, az MIT egészségügyi gépitanulás-szakértője viszont óvatosságra int. Egyelőre nem látja, hogy az algoritmus hogyan hasznosítható a gyakorlatban, és az sem egyértelmű számára, hogy a diagnózis teljesen automatizált, vagy sem.

Egy másik stanfordi csoport egyszerű kognitív viselkedési terápiára fejlesztett eddig eredményesen működő chatbotot. Sok páciens elmondta, hogy géphez jobban szeret beszélni.

A jövő szuperkatonái

Az amerikai hadsereg 6,9 millió dollárt fektet kísérleti exoskeleton (mesterséges külső váz) technológiába. A ruhára szerelt ONYX nevű szerkezettel a katonák erősebbek lesznek, jobban ellenállnak mindenféle külső erőnek.

Megszületik a „szuperharcosok” új generációja.

Exoskeletonok katonai alkalmazása régi ötlet, a technológiai feltételek viszont sokáig nem voltak adottak a felhasználóra reagáló, megbízható és elsősorban biztonságos megoldások kidolgozására.

exoskeleton_2.jpg

Úgy tűnik, hamarosan elhárulnak az akadályok.  

A munkát a Lockhead Martin végzi. A cég az eredeti fejlesztő kanadai B-TEMIA vállalat engedélyével dolgozik az eredetileg multiplex sclerosisban (a központi idegrendszert érintő gyulladásos betegségben) és súlyos oszteoartritiszben (ízületek működésének megszűnéséhez vezető gyulladásban) szenvedő személyeket mozgásukban segítő technológia katonai változatán. Az elemmel működő exoskeleton többféle szenzort, mesterséges intelligenciát és más megoldásokat használ.

exoskeleton0_2.jpg

A Pentagon felismerte, hogy a szerkezet egészségügyi célok mellett hadászati szempontoknak is eleget tehet. A harctéren segíti a katonákat páncél és speciális felszerelések (éjjel is használható szemüvegek, fejlett rádió adóvevők stb.) viselésében, fegyverek cipelésében, és így egyszerre rajtuk/náluk lehet minden, amire szükségük van, máskülönben viszont nem lenne lehetőségük rá.

Mindezek összesen 40-64 kilót nyomhatnak, míg a megengedett tömeg csupán 23.

„A harcosnak frissnek kell lennie, nem lehet kimerült” – indokolja logikusan az exoskeleton viselését a prototípust bemutató Keith Maxwell, a Lockhead Martin egyik technológiai menedzsere.

Szárazföldi csapatok gyalogosai viszont a csatatéri hatékonyságot csökkentő túl sok terhet cipelnek, amin mindenképpen változtatni kell.

A Lockhead Martinnál végzett tesztekből kiderült, hogy a külső váz viselői kevésbé fáradnak el, nő a tűrőképességük.

Az Egyesült Államok nincs egyedül az exoskeleton-fejlesztésben. Kína és különösen Oroszország szintén komoly összegeket fektet hasonló szerkezetekbe. Orosz laborokban több változaton dolgoznak, az egyiket nemrég tesztelték Szíriában.

A washingtoni CNAS (Center for Naval Analyses) agytröszt következőgenerációs hadieszközökről szóló elemzésében az exoskeletonok mellett high-tech páncélokra, sisakokra és különféle robotikus megoldásokra is felhívja a figyelmet.

Élethűen másol festményeket egy új rendszer

Az MIT (Massachusetts Institute of Technology) kutatói mélytanulást (deep learning) és 3D nyomtatást összekombinálva, festményeket autentikusan másoló rendszert fejlesztettek. Teljesen mindegy, hogy milyenek a fényviszonyok, hova helyezik a képet, RePaint, az újrafestő mindig jó teljesítményt nyújt.

A fejlesztők elmondták, hogy festmények színárnyalatainak reprodukálásában a rendszer legalább négyszer pontosabb a legújabb fizikai modelleknél.

festmeny0.jpg

A technikát olajfestmények másolásával tesztelték. Az időigényes 3D nyomtatás miatt a másolatok egyelőre csak névjegykártya-méretűek, de a jövőben nagyobbakra is lesz lehetőség.

A másolásra használt 2D printerek négy tintával (cián, bíborvörös, sárga, fekete) dolgoznak, a 3D nyomtatást alkalmazó új rendszer viszont tíz áttetsző színnel, rétegről rétegre haladva működik. Az új technikát régi módszerrel, az úgynevezett „fél-színezéssel” keverték össze. Utóbbi lényege, hogy folyamatos színek helyett pici színezett pontok sokaságát használja képalkotásra.

A kutatók szerint így sokkal jobban reprodukálhatók a színek közötti nüánsznyi különbségek.

festmeny.jpg

A nagyobb színválaszték ellenére, ugyanazt a kérdést kellett megválaszolni, mint a 2D nyomtatók esetében: melyik festményhez milyen tintát használjanak?

Bonyolult és munkaigényes fizikai megközelítések helyett a kutatók mesterségesintelligencia-megoldás mellett döntöttek. A mélytanulás-modellt addig gyakoroltatták, amíg el nem sajátította különféle tinták optimális összekeverését.

Ezt követően festményekről készült fényképeket tápláltak a rendszerbe, és a modellnek el kellett döntenie, hogy milyen színt használjon egy-egy kép speciális részein.

A kifejezetten bíztató eredmények ellenére, sokat kell még finomítani az Újrafestőn. Egyes színeket, például a kobaltkéket a tintakönyvtár korlátai miatt képtelen tökéletesen reprodukálni. A jövőben egyrészt a könyvtár bővítését tervezik, másrészt festmény-specifikus algoritmusokat fejlesztenek a mindenkori ideális tinta kiválasztásához.

Felülettextúrák és visszatükröződések másolásában szintén jobb eredményekre törekszenek, amelyet speciális effektusokkal (fényes, matt befejezéssel) próbálnak elérni.

Vakok és gyengénlátók is használhatják az Instagramot

Különféle közösségi médiumok változatos módszerekkel próbálják elérni, hogy vakok és gyengénlátók is zökkenőmentesen használják platformjaikat, és minél nagyobb mértékben éljenek a lehetőségekkel.

A kép- és videomegosztó Instagram sokáig hátul kullogott, nem sokat tett ebben az irányban, ami nem jelentette azt, hogy a látáskárosultak egyáltalán nem próbálkoztak az appal, szerteágazó funkcióit viszont sajnos egyáltalán nem állt módjukban kihasználni.

insta.jpg

Most változik a helyzet.

A 2010-ben alapított és a Facebook által 2012-ben 1 milliárd dollárért felvásárolt Instagram ugyanis bejelentette: az alkalmazás vakokat és gyengénlátókat segítő új funkciókkal bővül.

insta0.jpg

A Facebook 2016 óta használ fényképeket tárgyfelismerő technológia segítségével leíró mesterséges intelligenciát. Mostantól az Instagram platformja ezzel az MI-vel bővül.

A tárgyfelismerő által generált leírás a fényképen megjelenő tárgyak listája, amelyet (ha van) képernyőolvasó olvas fel a felhasználónak.

insta1.jpg

Az „alt text” néven ismert leírások teljesen elterjedtek az online világban; például a Facebook, a Twitter és sok más weboldal mellett most már az Instagram is él a lehetőséggel. A user így részletesebb ismertetőket kapcsolhat a posztolt fényképhez. Az Instagramon az alt text leírás nem látható, a felhasználónak a fénykép „haladó beállításainál” kell beillesztenie.

A változással a képernyőolvasó vagy automatikus MI-használattal, vagy a felhasználók által feltöltöttek alapján ismerteti az Instagramon látható fényképeket. (A képernyőolvasók a kijelzőn lévő objektumokat böngészés, honlap- vagy profiltanulmányozás stb. közben hangosan felolvasó szoftverek.)

Fontos lépés, hogy az egyik legismertebb képmegosztó (és közösségimédia-platform) végre vakok és gyengénlátók számára is könnyebben kezelhető. Kérdés persze, hogy az MI mit kezd egyes képi leleményekkel, például mémekkel. Egyelőre nem tudni, hogy képes lesz-e értelmezni azokat, és ha igen, milyen mértékben.

Drón-autókeverék repülő taxin dolgozik az Audi és az Airbus

A repülő taxik gondolata nem új, és ma már nem is sci-fi. Az Uber és a holland Pal-V tűnnek a terület élharcosainak, de más cégek is komolyan foglalkoznak az ötlet valóra váltásával.

Az egyik legfőbb probléma az úgynevezett „utolsó mérföld” kérdése, hogy a jármű megfelelő helyszínt találjon a landolásra, és össze lehessen kapcsolni más közlekedési eszközzel. E feladatok kivitelezése aprólékos és gondos tervezést igényel.

audi.jpg

Az Audi, az Airbus és az Italdesign tervezőcég pontosan azért állt össze, hogy közösen oldják meg a problémát. Konceptdarabjuk, a Pop Up Next önvezérlő autó és repülő taxi/drón futurisztikus kereszteződése.

A munkacsoport az Amszterdami Drónhét rendezvényen mutatott be egy 1:4 méretarányú működő modellt. A koncepció nem vadonatúj, mert a YouTube-on március óta megtekinthető róla egy videó.

A nagyvárosi közlekedés holnapját felvillantó különleges jármű a földön úgy néz ki, mint egy ultramodern, áramvonalasított szedán, vagy mint a jövő teljesen elektromos és autonóm Audija.

audi0.jpg

A három modulból – alváz kerekekkel, kétüléses utaskabin, négyrotoros drón – álló gépet többek között a leszerelhető utastér teszi különlegessé. A két lábát a jármű két oldalán tartó drón csak a kabint emeli fel, az autómodult pedig ott hagyja. Repülés (és érkezés) után a drón leereszkedik, és egy másik autóvázra helyezi a kabint.

A cselekménysort, sok mai csúcstechnológiához hasonlóan, természetes minta, a zsákmányukra lecsapó ragadozómadarak ihlették meg.

Egy kicsinyített modell és valódi mása között azonban óriási a különbség, a megvalósítás távolról sem egyszerű, ráadásul még a mai legfejlettebb világvárosokban sincs a repülő taxik problémamentes működését biztosító infrastruktúra.

Semmiféle infrastruktúra nincs hozzájuk.

Az amszterdami teszt hibátlanra sikerült, és az Audi németországi központjában további teszteket terveznek.

A jármű kereskedelmi forgalmazásának konkrét időpontjáról egyik érintett cég sem nyilatkozik. Minimum tíz évről beszélnek, addig megoldódhatnak a járművel kapcsolatos problémák, teljesülhetnek a biztonsági feltételek, kiépülhet az infrastruktúra, és a nyilvánosság is elfogadhatja a repülő taxikat.

Fákat ültetnek a drónrajok

Az idei kaliforniai erdőtüzek óriási pusztítást végeztek a természetben, emberi életekben. A jelenség minden évben megismétlődik, átlagosan 7 millió hektár ég el.

Sajnos az elhunyt személyek már nem támaszthatók fel, az erdők viszont részben helyreállíthatók.

Leégett nagy területen történő faültetés azonban nem könnyű feladat, hanem magasszintű intelligenciát igénylő, koszos és veszélyes tevékenység. Az ideálisnak távolról sem nevezhető mai módszer zsákokon és lapátokon, kemény emberi munkán alapul.

dronraj_erdotuz.jpg

A 2015-ben alapított seattle-i DroneSed startup ebből a tényből kiindulva javasol drónokat, mesterséges intelligenciát és biomérnöki tevékenységet összekombináló high-tech megoldást.

A cég által fejlesztett drónok pontosan meg tudják állapítani, hova ültessenek magokat, majd el is végzik az eddig mindig ember által kivitelezett két feladatot.

A drónok lézer alapú távérzékeléssel alkotnak 3D térképet az adott területről, aztán multispektrális kamerával gyűjtik össze a talajra és a növényzetre vonatkozó részletes adatokat. Ezt követően mesterségesintelligencia-modell jelöli ki az új fa elültetésére legalkalmasabb pontot.

dronraj_erdotuz0.jpg

A drónok azonban nemcsak leszórják a magokat a földre, hanem a cég által fejlesztett speciális edényeket, tápanyagokból álló korongokat is használnak, középen a maggal. Külsejüket kapszaicinnel szórták be, hogy elriasszák a magokat esetleg táplálékként elfogyasztani szándékozó állatokat. (A csípős kapszaicin színtelen, szagtalan, kristályos vagy viaszos anyag. A paprikát ettől az alkaloidtól érezzük csípősnek.)

A DroneSeed az első cég, amelynek a Szövetségi Repülési Igazgatás engedélyezi, hogy 25 kiló feletti ember nélküli légi járművet reptessen. Az engedéllyel a gépek rajban is tevékenykedhetnek, például öt drón figyelhet és fedhet le nagy területeket.

A startup már tesztelte a technológiát; amerikai fakitermelő és nonprofit vállalatokkal dolgozott együtt. Első fizetős szolgáltatását, az elpusztult területen történő ültetést decemberben kezdi meg. Munkájuk talán meg is nyugtat, és elhiteti velünk, hogy az elveszített fák gyorsan pótolhatók.

Mivel az erdőtüzek egyre gyakrabban ismétlődnek, legfőbb ideje volt megoldást találni az általuk okozott növényi károk helyreállítására, de a megelőzés természetesen mindennél fontosabb.

Elon Musk: Az embereknek egyesülniük kell a gépekkel

Elon Musk ember és gép közös jövőjéről beszélt az „Axios on HBO” programon. A mesterséges intelligencia „digitális intelligencia. Az algoritmusok és a hardver fejlődésével jelentős mértékben meg fogja haladni a biológiai intelligenciát. Ez teljesen egyértelmű” – véli.

Már most létrehozhatunk gyilkos drónrajokat, MI-vel manipulálhatunk politikai eseményeket, miközben a lassú és lineáris szabályozás nem tartja a lépést a drasztikusan fejlődő technológiával.

musk.jpg

Úgy látja, hogy nem foglalkozunk eleget az MI-vel, apróságokkal inkább törődünk, mint a gépi intelligenciában rejlő potenciállal, amely szerinte el is pusztíthatja az emberiséget. Az elmúlt években ugyan megingott a Homo sapiensbe vetett hite, de azért még a mi pártunkon áll.

Ha nem lépünk időben, úgy járhatunk, mint a majmok, és a bolygó kis területein, rezervátumokban élhetünk tovább. Amikor az egyik főemlős, az ember sokkal intelligensebbé vált, a többit szűk lakóterületre korlátozta: „nagyon kevés a hegyi gorilla, orangután, csimpánz, és úgy általában a majmok. Kis szegletekben, vagy ketrecekben, állatkertekben élnek, és lassan a dzsungel is ketreccé válik. Ugyanez a sors várhat ránk.”

musk0.jpg

Mintha senki nem akarná tudomásul venni, hogy a gépi tudás exponenciálisan nő, az emberé pedig nem. Ezért alapította az idegtudományokkal foglalkozó Neuralink startupot, és próbálnak merevlemezt fejleszteni az emberi agynak.

„Hosszútávú célunk a mesterséges intelligenciával való szimbiózis, az intelligencia demokratizálása, amelynek digitális formáját sem kormányok, sem nagyvállalatok nem monopolizálják” – magyarázza.

Mikroszinten idegsejthez kapcsolódó elektródában gondolkozik. Ez lenne az interfész, koponyába ültetendő chip, parányi vezetékekkel. Egy évtizeden belül kivitelezhetőnek látja.

Előjeleket már most is észlelünk: a számítógép, az okostelefon, az okosóra stb. valamilyen szinten az agyunkhoz kapcsolódik, kiegészíti azt.

Az első alkalmazásra – „itt és most” – gerincvelő-sérüléseknél számíthatunk. A módszert ismerjük: az agy motorikus kortexébe ültetett elektródák elkerülik a sérült részeket, és az izomcsoportok közelében lévő mikrokontrollerekkel a beteg végtag összes funkcióját visszaadhatják.

„Talán szimulációban élünk, és most nem viccelek” – összegzett.

Kit takar a szakáll?

Kurt Luther, a Virginiai Állami Műszaki Intézet informatikusa elindította a Polgárháborús fényképnyomozó (Civil War Photo Sleuth, CWPS) webplatformot. A platform arcfelismerést alkalmazva próbál azonosítani az Észak és Dél 1861 és 1865 közötti háborújából fennmaradt anonim portrékon látható személyeket.

19.századi történelmi képeken nagyon nehéz az azonosítás. Mivel vagy fekete-fehérek, vagy szépiák, egyes hasznos információk (bőrtónus, szemszín stb.) kinyerhetetlenek belőlük. Az akkoriban a mainál is divatosabb szakáll és bajusz szintén eltakar azonosításhoz használható arcjegyeket. („A szépia a tintahal tintazacskójának váladékából készített barnásvörös festékanyag, melyet a korai fényképeknél felhasználtak. Később ez a kifejezés bármely barnás színű tintára vagy tusra alkalmazható, de számítógépes képszerkesztésben is divat a barnás árnyalás, azaz szépiaeffekt” – áll a Wikipédia szócikkében.)

szakall_uspolgarhaboru.jpg

Miután egy felhasználó feltölt egy fotót, a szoftver 27 megkülönböztető arcsajátosság alapján feltérképezi a képet. A későbbiekben a keresés például az egyenruha tisztségre utaló jegyeivel tovább szűkíthető. A program a fénykép és a CWPS más képei közötti keresztreferenciákat készít, majd a keresés végeredményeként lehetséges kapcsolódásokat kapunk.

A CWPS 88 jelentett azonosítást naplózott, amelyek 75 százaléka „valószínűleg vagy biztosan pontos.”

szakall_uspolgarhaboru0.jpg

„A fényképnyomozó szépsége, hogy ha minél többen használják, annál több információt adnak hozzá, és ez még több azonosítást eredményez” – jelentette ki Luther.

Luther 2013-ban a pittsburghi Heinz Történelmi Központban a polgárháború pennsylvaniai vonatkozásairól nézett meg egy kiállítást. A történelmi esemény régóta foglalkoztatta, és egyik dédnagybátyja után kutatott, de fényképet nem talált róla.

A kiállításon viszont egy albumban észrevett egy fotót, és a rajta látható személy a dédnagybácsi volt.

„Mintha visszamentem volna 150 évet az időben” – nyilatkozta a számítástudományi szakember.

A platformot öt évvel később hozta létre.

Mellékhelyiséget tisztít a robot

Egy hasznos háztartási robotnak három tevékenységhez kellene értenie: összehajtogatni a kimosott ruhákat, mosogatni és kitisztítani a mellékhelyiséget. Előbbi kettőre akadnak példák, vagy inkább kísérletek, utóbbival viszont eddig még egyetlen fejlesztő sem próbálkozott.

A Japánban rendezett Robot Világszemlén (WRS) a gépeknek a padlót és a csészét is rendbe kellett tenniük. A német Koblenz-Landau Egyetem TIAGo mobilszerkezete szinte tökéletesen elvégezte a feladatot.

toilet.jpg

A versenybírák véletlenszerűen vizet locsoltak a vécébe és melléje. A gépeknek a folyadék legalább 80 százalékát és a csészében lévő dolgokat kellett eltávolítaniuk.

TIAGo először a vécét, majd az ülőkét detektálja. A kar végén lévő szivaccsal tisztogat, az szívja fel a folyadékot. Ezzel egyidőben a kar papírdarabokat, papírtekercs-végeket is összeszed. A szemetet az oldalán lévő kosárba rakja, majd megtisztítja a padlót.

A csapatok többféleképpen közelítették meg a feladatot. Egyesek az egész helyiséget körbevevő robotrendszert építettek, amely ugyan gyorsabb és talán pontosabb is a mobil manipulátor TIAGonál, praktikusnak viszont egyáltalán nem nevezhető.

toilet0.jpg

TIAGo nem kifejezetten gyors, viszont, mint ahogy a Berkeley Kaliforniai Egyetem mosott ruhákat hajtogató híres PR2 robotja is bizonyítja: a tempó egyáltalán nem fontos, feltéve, hogy a lakástulajdonos nem tartózkodik otthon. Robotporszívók sem szélsebesek, de kit érdekel, hogy egy-két óra alatt végzik el a 20 perces munkát, ha nem vagyunk jelen?

Egyelőre azonban messze vagyunk a praktikus otthoni autonóm mobilrobotoktól. Hasonló feladatokat hamarabb végezhetnek szállodákban, ahol sok a szoba, minden helyiség egyforma, naponta kell takarítani.

A mai robotok előrejelezhető/kiszámítható környezetben, hosszú ideig tartó és ismétlődő tevékenységek végzésére jók. Egy szállodai tisztítórobot megfelel ezeknek a kritériumoknak, és legyen akármennyire drága, jó befektetés lehet.

A közeljövő hoteljeiben valószínűbb azonban, hogy ember-robot csapatok takarítanak. A humán fél a nehezebb részt, például az ágy rendbetételét, a roboté a padló és a fürdőszoba.

Takarítórobotok munkába állításának azonban nem a hardver, és nem is a szoftver a legfőbb akadálya, hanem az emberi tényező. Mellékhelyiségek, fürdőszobák takarítását ugyanis hibátlanul és gyorsan elvégezzük, még ha nem is szeretjük.

Akkor viszont miért fizetnénk egy házi robotért?