Július végén nyílt meg Hollywoodban Elon Musk Tesla Dinere, elektromos jármű töltőállomással bővített autósétterme (drive-in), ahol luxus hamburgert ehetünk, klasszikus filmeket nézhetünk óriáskivetítőn, miközben kocsink töltődik.

A retrofuturista étterem megosztja a közönséget. A The Guardian beszámolója alapján közepes a Cybertruck-formájú dobozban kiszolgált burger, az Optimus robot által szervírozott pattogatott kukorica sem a gasztronómia csúcsa, sok minden nem működik még, a rajongók viszont lelkesen vásárolnak.

A Tesla-sofőröknek a járműből történő kajarendelést biztosító app rosszul működött az első napokban, így az étkezde elsőbbséget adott az oda betérő Tesla-tulajdonosoknak. A más autóval közlekedők pedig órákig várhatták, míg megkapták az ételt.

A retrofuturizmus ezúttal Tesla inspirálta, látványos múlt század közepi épületet és egy bármelyik gyorsétterem bezárásához vezető várakozási időt, plusz mozivásznon futó Star Trek epizódokat jelentett. Musk-ellenes tiltakozókról egyetlen médium sem számolt be.

A világ leggazdagabb emberének speciális projektjeit gyakran jellemzi káosz, bár az elektromosautó-töltés közbeni hamburgerezés kétségtelenül kisebb kihívás, mint űrrakétákat fellőni vagy agyi implantátumokat fejleszteni. A Tesla-főnök azonban akkora csinnadrattával jelenti be az összest, hogy törvényszerűen nem valósul meg minden álma, és jön a jogos kritika.

A belső terek Disneylandet is idézik, csupa elegáns és csillogó króm, mint a korai cyberpunk opusokban az 1980-as évekből, 1950-es évekbeli fehér székek és asztalok, gyönyörű világítás, ahogy anno a jövőt elképzeltük.

Az éttermi konyha felszereltsége viszont átlagos technológiájú, és a robotok is inkább látványelemek. Musk mindenesetre azt posztolta az X-en, hogy jövőre már az esetleg cuki retró ruhába bújtatott Optimus fogja a kocsiba vinni az ételrendelést. Egyelőre egyáltalán nem tartunk ott, szkeptikusabb turisták átlagétteremről beszélnek, és a robotok is hagynak ki napokat.

Musk viszont sikerről beszél.

Hol tartanak ma a mesterségesintelligencia-fejlesztések? – Will Douglas Heaven az MIT Technology Review senior MI-szerkesztője a neves szaklap július huszonegyedikei The Algorithm hírlevelében igyekezett megválaszolni a kérdést. Öt pontban foglalta össze a 2025. nyári helyzetet.

„A generatív MI annyira jó lett mostanra, hogy az már ijesztő” – állítja az első pontban. Nemrég tíz zenét osztott meg az újság szerkesztőgárdájával, és ki kellett találniuk, melyik MI, melyik ember munkája. Pocsékul tippeltek. A zenéhez hasonlóan, a médiában, a kódolásban, a fehérjeszintézisben, a képalkotásban (lásd  az alábbi ábrát), a videóban és sok más területen hasonló gyors fejlődés megy végbe. Az MI-t egyaránt tarthatjuk a legjobb vagy a legrosszabb dolognak, viszont ne becsüljük alá: jó és egyre jobb lesz.

„A hallucináció tulajdonság, nem hiba” – hangzik a második pont. Ha az MI kitalál valamit, hallucinációról beszélünk: ügyfélszolgálati botok nonszensz visszatérítéseket ígérnek, jogászok appjai nemlétező esetekkel teli jelentéseket készítenek és hasonlók. Minél közelebbről tanulmányozzuk a generatív MI-t, annál inkább rájövünk: pontosan ezt teszi mindig – hallucinál. Eleve azért fejlesztik mindet, hogy kitaláljanak dolgokat. Nem a nonszensz-fabrikálás a lényeg, hanem, hogy a nonszenszek kapcsolódnak a valósághoz. Tehát jobb, ha fejben tartjuk: mire képes, mire nem a modell, és ne reménykedjünk hallucináció nélküli jövőben.

Három: „az MI energiaéhes, és még éhesebb lesz.” A modellek masszív fogyasztása közismert, csakhogy az elképesztő számok a gigászi LLM-ek trenírozásához köthetők. Egyrészt, ritkán gyakoroltatnak ekkorákat, másrészt viszont százmilliók használják őket napi szinten (a ChatGPT-t heti 400 millióan). A használat ugyan kevésbé energiaigényes, mint a gyakoroltatás, de sok kicsi sokra megy… Közben új adatközpontok épülnek sivatagokban, a szolgáltatók átalakítják az energiahálózatot. A cégek alig osztanak meg fogyasztási infókat, így a tényleges számokat illetően a sötétben tapogatózunk. Az egyre több nyílt forrású modell hozhat változást.

„Senki nem tudja pontosan, hogyan működnek az LLM-ek” – állítja Heaven a negyedik pontban. Tisztában vagyunk fejlesztésük és működtetésük mikéntjével, az input és az output között történtekkel viszont nem. Soha nem láttunk még ennyire alig értett, milliárdok által használt tömegpiaci technológiát. Amíg nem ismerjük jobban az MI-t, nem tudhatjuk pontosan, hogy mire képes, mire nem, viselkedését teljesen nem kontrollálhatjuk – és a hallucinációit is maximum csak kapisgáljuk.

„Az AGI nem jelent semmit” – legalábbis az ötödik pont alapján. Az általános mesterséges intelligencia (AGI) témája nem is olyan régen marginális volt, ma viszont komoly kutatók állítják, hogy azt fejlesztenek, jelentsen bármit is. De hogyan állapíthatjuk meg, hogy kognitív feladatok széles spektrumában elérte az emberi teljesítményt? Melyik emberét, miként mérjük, mekkora a feladat-skála, mi az intelligencia? Ha valaki AGI-ról beszél, a mainál jobb technológiát ért rajta. Feltétlenül hiszünk az MI fejlődésében, viszont semmi bizonyítékunk nincs arra, hogy a jövőben is fejlődni fog. Jelenleg az embert egyes dolgokban bámulatosan jól utánzó gépek építésénél tartunk, a technológiának viszont komoly hibái is vannak még, és a működését is csak próbáljuk kitalálni. Úgy fejlesztjük őket, hogy emberi elmét képzelünk mögéjük. Ez az elképzelés vezet az MI képességeivel kapcsolatos túlzásokhoz, és komoly szerepet játszik a technooptimisták és a technoszkeptikusok közötti tágabb kultúrharcban is.  

A világjárvány alatt a QR-kódok váltak az alapértelmezett éttermi étlappá, ma beszállókártyáktól parkolás kifizetéséig, a fejlett társadalmak mindennapjainak szinte valamennyi szegmensében megtalálhatók. Hackerek ki is használják a mindenütt-jelenlévőséget.

A látszatra ártalmatlan jeleket a támadók személyek megtévesztésére, rosszindulatú honlapok meglátogatására és érzékeny információk megosztására trükközik meg. A QR-kód alapú, quishing néven ismert csalások száma olyan mértékben nő, hogy az Egyesült Államok Szövetségi Kereskedelmi Bizottsága (FTC) idén figyelmeztetést adott ki kéretlen vagy nem várt, a rajtuk lévő QR-kódra szkennelve a felhasználót adathalász oldalra vivő csomagokról. Másik opció, hogy a szkenneléssel malware-t telepítünk telefonunkra.

Az FTC után szövetségi államok közlekedési, kereskedelmi és bűnügyi szervei is figyelmeztették a lakosságot. Cyberbűnözők nem véletlenül vonzódnak a QR-kódokhoz: relatíve könnyű csalni velük, például hamis matricát ragasztanak parkolóórára, közüzemi figyelmeztető számlára, és a sürgősséget kihasználva, lecsapnak.

Az új csalási opció azért is népszerű, mert több biztonsági technológiával megnehezítették a hagyományos e-mailes adathalászatot, és kellett helyette találni valamit. A NordVPN cyberbiztonsági vállalat szerint az amerikaiak közel háromnegyede (73 százaléka) ellenőrzés nélkül olvassa be a QR-kódokat, és több mint 26 millió személyt irányítottak már át rosszindulatú oldalakra. A technikával bűnözők a kritikus infrastruktúrához tartozó hálózatokra is sikeresen betörtek. Jelentések alapján egyes támadások mögött idegen államok hírszerzése áll, távoli hozzáférésű trójaiakat is terjesztettek már QR-kód trükközéssel.  

A csalások androidos készülékek és iPhone-ok ellen egyaránt irányulhatnak, utóbbiak ellen azért sikeresebbek, mert a felhasználók jobban megbíznak az Apple termékeiben. Egy teszten az iPhone-osok 70, az androidosok 63 százaléka szkennelt be vásárlás megkezdéséhez QR-kódot, előbbiek 55, utóbbiak 50 százaléka szerint biztonságos a telefonjuk.

A QR-kód veszélyesebb a hagyományos adathalász e-mailnél – a felhasználó nem tudja elolvasni, ellenőrizni a bele kódolt webcímet. Ugyan emberileg olvasható szöveget tartalmaznak, de a támadók módosíthatnak rajtuk.

A jelenség legnyugtalanítóbb aspektusa, hogy amennyire jelen van a mindennapokban, annyira láthatatlan. Lényegében bármi (szórólapok, poszterek, hirdetőoszlopok, hivatalos dokumentumok) könnyen megtrükközhetők: a támadó egyszerűen kinyomtatja saját QR-kódját, majd fizikálisan vagy digitálisan ráragasztja. A felhasználónak szinte esélye sincs, hogy észrevegye a csalást.

Kínai tudósok az általuk feltalált, „fototermikus stratégiának” nevezett technikával, új módszerrel vonnak ki vizet a holdtalajból, és alakítják át üzemanyaggá. Lényegében a fényt hővé, vízből származó széndioxidot szénmonoxiddá, hidrogénné és oxigéngázzá változtatják.

Az újítás lehetséges út az emberi élet fenntartására a Holdon, és hosszútávú földönkívüli felfedezések alapja lehet. A helyi források fenntartható hasznosítása elengedhetetlen a Holdon és azon túl is az emberi túléléshez – jelentették ki. 

Földi víz szállítása túl költséges, gallononként (3,78 literenként) 83 ezer dollárba kerülne. A holdtalaj lehetőségeit viszont még nem igazán használtuk ki. A kutatókat leginkább integrált megközelítésük kézzelfogható sikere lepte meg: a holdi vízkivonás és a fototermikus széndioxid-katalízis egyetlen lépésbe integrálásával hatékonyabb az energiahasználat, csökken az infrastrukturális fejlesztések költsége és komplexitása.

A helyi források gyűjtésével kapcsolatos kérdések jelentős része ugyan megválaszolatlan még, a fejlesztés viszont bíztató jel, hogy az emberiség folyamatosan és fenntartható módon képes lesz az égitesten tartózkodni.

A kutatók a holdi regolitból történő vízkivonatolásra vonatkozó meglévő, energiaigényes javaslatokat igyekeztek leegyszerűsíteni. Javaslatuk alapján a kivont vizet az űrhajósok által kilélegzett szén-dioxid szén-monoxiddá és hidrogéngázzá alakítására, üzemanyagok előállítására lehetne felhasználni.

A fototermikus megközelítést kínai űrmissziókon gyűjtött holdtalaj-mintákon tesztelték. A laboratóriumi kísérlet sikere persze nem jelenti azt, hogy a valódi helyszínen is gördülékenyen mennek majd a dolgok. Jóval több lesz a kihívás: sugárzás, alacsony gravitáció, extrém hőmérséklet.

A projekt mindenesetre tökéletesen szemlélteti a kínai űrkutatás néhány év alatti bámulatos fejlődését. Két évtizede még az űrverseny kívülállójának számítottak, 2035-ig viszont akár az USA-t is lehagyhatják.

Európai és amerikai hatóságok július 14. és 17. között, a NoName057 (16) hackercsoport elleni nemzetközi fellépés keretében súlyos csapást mértek az Oroszország-barát cyberbűnözésre. A csoporttagokat és infrastruktúrájukat megcélzó Eastwood kódnevű műveletet az Europol és az Eurojust vezette. Száznál több számítógépes rendszert, a globális támadóinfrastruktúra, a csoport központi szervereinek jelentős részét zavarták meg.

A német hatóságok hat elfogatóparancsot adtak ki Oroszországban élő személyek, köztük a csoport két feltételezett vezetője ellen. A nemzetközi hatóságok összesen hét elfogatóparancsot bocsátottak ki. Mindegyik gyanúsított nemzetközi körözés alatt áll, egyesek személyazonosságát nyilvánosságra is hozták.

Nemzeti hatóságok a csoporttal kapcsolatba hozható többszáz személyt kerestek meg. Népszerű üzenetküldő platformokon ismertették velük tevékenységük potenciális büntetőjogi következményeit. A zömében oroszul beszélő Oroszország-szimpatizánsok automatizált eszközökkel indítottak DDoS (szolgáltatásmegtagadásos) támadásokat.

Formális vezetés és fejlett technikai készségek hiányában, ezeket az illetőket ideológiai indítékok és a jutalom reménye vezérlik. A bűnüldöző szervek két letartóztatást, huszonnégy házkutatást, tizenhárom kihallgatást is eszközöltek.

Több mint ezer támogatót, köztük tizenöt rendszeradminisztrátort értesítettek legális felelősségre vonhatóságukról, száznál több szervert tettek kvázi használhatatlanná, összességében pedig a NoName057 (16) infrastruktúrájának jelentős részét kiiktatták.

A cyberbűnöző hálózat eredetileg Ukrajnára összpontosított, később viszont Kijevet támogató más országokra, köztük NATO-tagállamokra is kiterjesztették tevékenységüket. 2023-ban és 2024-ben svéd kormányügynökségek és bankok honlapjait támadtak, a vizsgálatok 2023. novemberi kezdete óta tizennégy hullámban zúdultak rá kétszázötvennél több német vállalat és más szervezet online rendszereire.

Svájcot sem kímélték, legutóbb pedig a holland hatóságok számoltak be az ottani NATO-találkozó közbeni támadásról. Ezeket az incidenseket jelentős fennakadások nélkül, sikeresen elhárították.

Internet, közösségi média, keresőmotorok, mobileszközök, bigdata-elemzés, MI, mind brutális diszrupciót jelentett, a marketingesek hozzá is szoktak a komoly változásokhoz. De mi történik, ha a terület alapfeltételezése, hogy közönségük emberekből áll, nem lesz már feltétlenül igaz?

Az MI-ágensek korában a gépek lassan helyettünk választanak vásárláskor. Az átalakulásra nem reagáló márkák előbb láthatatlanná, majd irrelevánssá válnak.

Másként vásárolnak, mint mi: nem böngészik influenszerek Instagramját, boldog emlékekre nem építenek márkahűséget, szöveges leírásokra hagyatkozva sem vásárolnak. Logika, szabályok és jelzések alapján elemeznek adatokat.

Ezekből a jelekből kiindulva, márkák nem támaszkodhatnak többé eddig időtállónak bizonyult társadalmi és pszichológiai eszközökre: életmódbeli törekvések teljesítésére, vásárlói értékekkel való összhangra, emberközpontú vizuális brandépítésre.

Marketingeseknek megint egy új valósághoz kell alkalmazkodniuk, amelyben a vásárlást érzelmi reakció helyett algoritmusok és robotikus logika vezérlik.

A marketing általában a bizalomépítésen és az ügyfelekkel való kapcsolaton alapult. Így alakult ki márkahűségünk is. Egy Salesforce-felmérés alapján viszont a fogyasztók 24 (Z-generációsok 32) százaléka elégedett, ha ágensek vásárolnak helyettük.

Az ágensek strukturált adatokként, ár-összehasonlításokként, funkciólistákként, értékelési pontszámokként és más, gépbarát információkként „látják” a termékeket és a szolgáltatásokat. Közösségimédia-infókat is felhasználhatnak, de ha következtetéseik nem követnek mintázatokat, nem tudhatjuk pontosan, mire jutnak az adatokkal. Az viszont biztos, hogy a mai modellek, mint az OpenAI Operátora strukturált adatokat tartalmazó hirdetésekhez vonzódnak.

A bennük rejlő potenciál kiaknázásához jobban meg kell értenünk, hogyan dolgozzák fel a fogyasztók vásárlásait, hogyan kommunikálják az olyan fogalmakat, mint a preferencia, érték és bizalom. Egyre gyakoribb lesz a csak gépek közötti interakció, marketingeseknek pedig meg kell érteniük, rendszereik hogyan tárgyalnak sikeresen, és meg is kell őket győzniük, hogy a felhasználónak pont rájuk van szüksége.

A Google keresője tizenhárom év alatt jutott el egymilliárd felhasználóig, a ChatGPT három éven belül érheti el ezt a számot. Szakembereknek az új marketingcsatornát is ki kell használniuk, a márkáknak pedig át kell gondolniuk reputációjuk és bizalmi jelzések üzeneteikbe építését úgy, hogy az ágensek figyelmét is felkeltsék: gépileg olvasható termékinformációk, valósidejű adatfolyamok, termék- és szolgáltatásadatokhoz történő kiterjesztett API (alkalmazásprogramozói felület) hozzáférés várhatók.

A kihívás túlmutat a marketingeseken. Az adat-, termék- és digitális csapatoknak biztosítaniuk kell, hogy amikor az ágensek megnézik a céget, összehangolt, lényegre törő képet kapjanak róla.

A két lábon járó, beszélgető humanoid robotok sokáig sci-fi fantáziának tűntek, filmek és regények népszerű karaktereiként ívódtak emlékezetünkbe. Azóta változott a világ, a Morgan Stanley friss előrejelzése alapján 2035-ben 13 millióan lesznek, 2050-re pedig számuk eléri a bűvös egymilliárdot.

Jelenállás szerint viszont az átlagembernek sem kell tíz évet várnia, míg lát legalább egyet, mert az emberszerű robotok első hulláma máris itt van. Ugyan mindegyik jócskán különbözik a többitől, az alapkoncepció viszont azonos: anatómiai felépítésünket utánozzák, hogy korábban csak ember által végzett cselekedeteket kivitelezzenek.

Fejlődésükkel sci-fi és valóság közötti határok gyorsan eltűnnek. Gyárakban segédkeznek, összehajtogatják a mosott ruhát, fociznak és más tevékenységeket végeznek. Már nemcsak prototípusok, hanem munkatársak vagy egyszerűen csak társak, a mindennapokban is együttműködnek velünk. De mennyire készültünk fel rájuk? 

Bernard Marr jövőkutató összegyűjtötte a tíz leglátványosabb, időnként kicsit ijesztő mai humanoidot.

A Tesla 2023-ban bemutatott Optimus Generation 2-je 1,73 méter magas, 57 kilót nyom. Musk szerint a robot fontosabb cégének, mint az autók, bár ugyanazon az automatizációs alapokon nyugszik, értelemszerűen különböző részekkel. Az MI és a navigációs hálózat működése viszont olyan, mint a Tesla járműveké.

A Boston Dynamics 1,5 méteres, 80 kilós Új Atlasza alighanem a leghíresebb kortárs humanoid. Elődje 2013-ban debütált, a mostani változat hidraulika helyett teljesen elektromosan működik. Így lett könnyebb és kevésbé sérülékeny.

A karcsú (1,65 méter magas és mindössze 30 kiló) Neo Gamma háztartási munkákat végez: porszívóz, összehajtogatja a kimosott ruhát, megtölti a mosogatógépet stb. A norvég-amerikai 1X Technologies fejlesztői munkáját az OpenAI támogatja.

A Fourier Intelligence GR-2-jét a világ első tömegesen gyártott humanoidjaként reklámozzák. Tárgyak megfogásában, markolója valósidejű finomhangolásában különösen jól teljesít.

A nyílt forrású kínai H1 2024-ben óránkénti 7,38 mérföld teljesítménnyel, a világ leggyorsabb humanoid robotjaként került be a Guinness Rekordok Könyvébe. Nemcsak ügyesen mozog, hanem Coca Cola üveget is felnyit, kaját süt, kalapácsot működtet, és 1,78 méter magassága és 47 kiló tömege ellenére szállításra-készre képes összehajtogatni magát.

A BMW egyik amerikai gyártóüzemében már munkába állt Figure 02 a „humanoidok igáslova.” Elődjéhez, az F01-hez képest 400 százalékkal növelte sebességét, és a legfontosabb: emberek között is biztonságosan mozog. MI-modelljét az OpenAI fejlesztette, finanszírozásában az OpenAI mellett az Amazon, az Intel, a Microsoft és az Nvidia is részt vesz.

A Digit szintén gyári munkát végez, és az F 02-höz hasonlóan értékesítették és alkalmazzák is már. A Phoenix abban különbözik a többiektől, hogy jobb új feladatok megtanulásában. Hetek helyett akár egy nap leforgása alatt elsajátítja azokat.

Az Apollo szintén ipari szerkezet, folyosókon és rakodóterekben navigál, árukat pakol raklapokra. A Mercedes-Benzzel és a NASA-val is sikeresen abszolvált már pilotprojektet.

1,2 méter magasságával és 30 kilójával a további kutatásokra és robotfocira fejlesztett kínai Booster T1 a legkisebb. Csapatban is tud játszani, bár profi labdarúgóknak még nem kell tartaniuk attól, hogy elveszi a munkájukat.

A mesterségesintelligencia-modellek több területen teljesítenek egyre jobban, nem egyben bőven lehagyják már az embert. Lassan nincs olyan közeljövő-prognózis, amelyben nem az áll, hogy a kódolásban hamarosan messze a gépek mögött fogunk kullogni, és a terület holnapja egyértelműen az MI-ről szól: ő végzi ezeket a munkákat, sőt, ő irányít kódolásra specializált kisebb-nagyobb cégeket is.

Bár közeledünk ehhez a ponthoz, egyelőre még nem jutottunk el teljesen odáig, amit szépen példáz egy, július közepi kódoló verseny. A Tokióban tartott rendezvényen, az AtCoder World Tour fináléjában Przemysław Dębiak lengyel programozó diadalmaskodott. Vetélytársai között az OpenAI egyik fejlett mesterségesintelligencia-modelljét is megtaláltuk.

Korábban maga Dębiak is a terület élharcosának számító vállalatnál dolgozott. A verseny után elégedetten jelentette ki: „Az emberiség győzött (egyelőre)!” Igaz, a tíz órás maratont követően azt is hozzátette az X-en, hogy teljesen kimerültnek érzi magát, és alig él. 

Az MI-modell értelemszerűen semmi hasonlót nem mondott, nem örült és nem is panaszkodott. A verseny mégis történelminek bizonyult, mert ez volt az első, amelyen engedélyezték mesterséges intelligencia részvételét. A technológia fejlődését, a programozásban betöltött szerepét látva, a szervezők részéről teljesen logikus lépés volt.

Az OpenAI modellje az „Emberiség vs. MI” speciális bemutatómeccs részeként szerepelt. Az OpenAIAHC nevű mesterséges intelligencia tizenkét élmezőnybeli humán programozóval tízórás optimalizációs versenyen mérkőzött meg.

A lengyel kódoló kilenc százalékpontot vert rá a második helyezettre: az MI-re. A gép az összes többi embert megelőzte. Dębiak azt is megjegyezte, hogy pont a mesterséges intelligencia jelenléte ösztönözte: menjen tovább, ne adja fel. Végig látta, hogy ugyan kicsivel, de vezet, és meg akarta tartani az előnyt.

Hozzáfűzte még, hogy az MI nélkül rosszabbul végzett volna. A mesterséges intelligencia bámulatra méltó teljesítménye pedig egyértelműen jelzi, hogy már nyílt kimenetelű, kreatív problémamegoldó feladatokban is azonos szinten van a legjobb humán programozókkal.

Ne legyenek illúzióink: ha talán nem is jövőre, de a következő évek valamelyikében biztos ő fog nyerni.

A Nap tízmilliók számára vált a földkerekség legfontosabb energiaforrásává, az utóbbi években elképesztő a növekedés. 2024-ben a megújuló energiaforrások tették ki a világ új energia iránti keresletének 96 százalékát. Az Egyesült Államokban az új energiakapacitások 93 százaléka nap- és szélenergiából származott.

Az összes megújuló jól teljesít, a napenergia térnyerésének üteme viszont az összes többinél gyorsabb, felforgatóbb hatású. Becslések alapján a világon jelenleg tizenöt óránként egy gigawattnyi napenergia infrastruktúrát telepítenek. Összehasonlításként, ez a szám egy új széntüzelésű erőmű teljesítményének felel meg.

A fotovoltaikus napelemet 1954-ben találták fel, majd hatvannyolc évnek kellett eltelnie egyetlen terawattnyi napenergiáig. A második terawattig sokkal gyorsabban, 2024-ben jutott el a technológia, a harmadik néhány hónapon belül várható.

A robbanásszerű növekedést a napenergia-termelés szédületes hatékonyságnövekedése, gyártástechnológiai áttörések és a finomhangolt, leegyszerűsített telepítési folyamatok mozgatják. A panelek újrahasznosításában tapasztalható fejlődés arra enged következtetni, hogy a technológia árnyoldaláról, az ásványkincsek kitermeléséről és a panelek gyártásáról valamikor múlt időben beszélhetünk majd.

A gyártási előnyök és az eredményesebb újrahasznosítási módszerek együtt hosszú évekig megtérülnek. A 2010-ben egyetlen napelemhez felhasznált ezüstmennyiség ma öthöz elegendő.

A napelemes kapacitás világranglistáján az USA, Németország és Japán ugyan az élbolyban van, az első viszont Kína. A kelet-ázsiai szuperhatalom 2023-ban nagyobb napenergia infrastruktúrát telepített, mint az őt követő kilenc együtt.

A tízéves tervet követő Kína elvileg 2030-ig megháromszorozza napenergia kapacitásait, a gyakorlatban viszont, a mostani tempót tartva, már 2026-ban elérheti ezt a célt. A technológia többszörösen is hasznos Pekingnek: az állampolgárok egészségét és környezetét óvja, geopolitikailag pedig csökken az amerikai energiaforrásoktól való függőség.

Washington mostani intézkedéseivel, a napelemek és akkumulátorok új vásárlóinak nyújtott adókedvezmények eltörlésével, a fosszilis és a bioüzemanyag iparnak nyújtott masszív kedvezményekkel ideiglenesen bizonytalanabbá vált a megújuló energiaforrások amerikai jövője. Az intézkedések magyarázata, a nap- és a szélenergia infrastruktúra miatti drasztikus energiaár-növekedés vitatható – mutatnak rá a háttérben más okokat, például az olajlobbit is látó szakemberek.

Július nyolcadikán az OpenAI, a Microsoft és az Anthropic 23 millió dolláros partnerséget jelentett be az USA egyik legnagyobb tanár-szakszervezetével, az 1,8 milliós tagságú Amerikai Tanárok Szövetségével. Az MI Oktatás Nemzeti Akadémiája együttműködés keretében még több MI-t visznek be a K-12-es (középiskolás szintű) oktatásba. A tanárokat New Yorkban ismertetik meg az MI iskolai használatával (ahol a szövetség 200 ezer tagja él).

Egyes tanárok ellenállnak az MI-használatnak, többszázan nyílt levelet írtak alá július második hetében.

A vállalatoknak nem lesz könnyű dolguk, mert a közvélemény negatív az MI oktatásban betöltött szerepével kapcsolatban. Egyénre szabottabb tanulást, gyorsabb és kreatívabb óratervezést, hatékonyabb osztályozást ígérnek. A kezdeményezés kritikusai viszont csak a profitgyarapító szándékot látják bennük.

Egy friss harvardi kutatás alapján gyerekek agyalásra, együtt gondolkodásra és az osztályteremben félelemből fel nem tett kérdések megválaszolására használják a technológiát. Nigériától a Harvardig végzett felmérések szerint MI tutorok segíthetnek diákok jobb elköteleződésében.

Ugyanabból a harvardi kutatásból azonban kiderült az is, hogy gyerekek gyakran csalásra és tanulnivalóik lerövidítésére szintén használják az MI-t. Egy Microsoft anyagban a kritikus gondolkodás gyengítéséről írtak, és az elkerülhetetlen hallucinációkat még meg sem említették.

Egyelőre sem az egyértelmű pozitívumokra, sem a negatívumokra nincs megdönthetetlen bizonyíték, mint ahogy az is nyilvánvaló, hogy az érintett cégek nem csak jótékonyságból finanszírozzák a kezdeményezést.

A tanárok természetesen nem most ismerkednek a mesterséges intelligenciával, sokan (nagyvárosi környezettől távol is) intenzíven használják, és az MI-írásbeliség terjesztésén dolgoznak. Az Akadémia célja az is, hogy önbizalmat adjon nekik, teljesen megértsék, hogyan működik, hogyan használható az MI, és magáról a technológiáról is taníthassák a diákokat.

Mindez viszont csak akkor működhet, ha az iskolák az MI-kor követelményeihez igazítják értékelési módszereiket. Alapvető megközelítéseken, gyakorlatokon kell változtatniuk, máskülönben nehezen kerülik el az MI adta csalási lehetőségeket.