Peter Thiel amerikai techmilliárdos, a Palantir társalapítója titkos előadás-sorozatot tart technológiáról és vallásról. A The Washington Post és a The Guardian szerint kiszivárgott hanganyag alapján olyan témákról beszél előszeretettel, mint például az Antikrisztus.

A magát ortodox kereszténynek tartó befektető elmondta, hogy a technológia bármilyen korlátozása a totalitarizmus elé terített vörös szőnyeg, és az üzletnek is rossz.

„Az Antikrisztus úgy kerül hatalomra, hogy folyamatosan Armageddonról, háborús híresztelésekről beszél, és addig riogatja az embereket, míg át nem adják neki a tudomány és a technológia feletti kontrollt” – magyarázta.

Thiel szerint az Antikrisztus Greta Thunberg vagy a korábbi transzhumanista, ma keményen MI-ellenes, mesterségesintelligencia-apokalipsziseket vizionáló Eliezer Yudkowsky is lehet.

„A 17. és a 18. században egy Dr. Strangelove, mindenféle ördögi és őrült tudománnyal foglalkozó tudós lett volna. A 21. században egy, minden tudományt leállító luddita. Olyan valaki, mint Greta vagy Eliezer” – mondta a szeptember tizenötödikei nyitóelőadáson.

Általa nem kedvelt más személyekről is hosszan beszélt, bár szerinte nincsenek meg bennük az antikrisztusi kvalitások. Bill Gates-t Dr. Jekyll és Mr. Hyde karakterként írta le, de ő nem politikai vezető és nem is örvend nagy népszerűségnek, márpedig ezek nélkül nem lehet Armageddont előidézni. A Microsoft egykori társalapítóját azért is kritizálta, mert ateizmust és tudományt összeegyeztethetőnek tartja.

A Szilícium-völgyi Marc Andreessen akceleracionista gurura és kockázati tőkésre szintén rátámadt, mert „tipikus ottani zagyva propagandát terjeszt.” Elon Muskot és az általa komoly összegekkel támogatott JD Vance-t viszont elismerte, bár a katolikus alelnök – szerinte – túlzottan megbízik a pápában. Vannak jelentései az alelnök és az egyházfő közti vitákról, és bizakodik, hogy jövőben sokkal több veszekedés lesz közöttük.

Személyes viszályokkal és megszállottsággal átszőtt terjedelmes és kanyargós előadásai vallási szövegeket ötvöznek szabályozásellenes gondolatokkal. Üzenetei a vallási kontextuson keresztül jutnak el a címzettekhez, különben nem vennék komolyan a figyelmeztetést – véli.

„Sok racionális okot tudok felsorolni, miért rossz ötlet az egyetlen világállam. A bolygót börtönné alakítaná, nagyon magasak lennének az adókulcsok. Viszont ha kiragadjuk a bibliai kontextusból, soha nem találjuk elég ijesztőnek. Soha nem állnánk igazán ellen” – magyarázza.

Az intézményesülő (legalábbis annak látszó) MI-művészet irodalom, kép és videó mellett filmekben, installációkban, performanszokon is megjelent, jelentősen hozzájárulva az adatművészet felvirágzásához, például a Barabási Stúdió vagy Refik Anadol népszerűségéhez. MI és humán művész együttműködése egyre inkább norma, és nem kivétel.

A „felnőtté válással” nő az etikai, jogi és kurátori keretek iránti igény. A nagy aukcióházakon kívül az MI-művészet terepén mozgó online platformok, közösségi projektek, decentralizált mechanizmusok alakulnak ki.

Nem lesz már elég „az MI generál valami szépet”, a valamilyen koncepciót, kérdést és narratívát behozó munkákat tekintik igazán értékesnek. Ilyen lehet az ember-gép viszony, e kapcsolat megjelenítése új eszközökkel és új formában, a korábbiaktól markánsan megkülönböztethető stílusok megjelenése. Folytatódik az adatvizualizálás felértékelődése, de megszokott, „klasszikus” társadalmi problémák is megjeleníthetők a mesterséges intelligencia napról napra bővülő eszköztárával.

Az első „izgalmi” hullám lezárultával normalizálódik a piac, kevesebb lesz a spekuláció, több az értékalapú tevékenység, kialakulhatnak sztenderd piaci-kurátori szerepek. Stabilizálódik az AI art: az értékteremtésre, a művészeti intézményrendszerbe történő beilleszkedésre és a fenntarthatóságra tevődik át a hangsúly.

A szemünk előtt zajló folyamat, a kacatból a magaskultúra részévé válás rögös útja rendkívül gyorsnak tűnik, a siker azonban nem garantált, nem automatikus. Minden a szereplők – művészek, kurátorok, aukcióházak, technológiai vállalatok – hozzáállásán múlik.

Bíztató példa, hogy Refik Anadol 2018-ban indult Machine Hallucinations – ISS Dreams űrszondák és a Nemzetközi Űrállomás adatait felhasználó munkája, hamisítatlan generatív alkotása a Christie’s Augmented Intelligence 2025. március ötödikei aukcióján 277200 dollárért, a 150 ezres becsült/kikiáltási ár 184 százalékáért kelt el. Mind konceptuálisan, mind technológiailag csúcsminőségben kivitelezett munka, rég nem a „generáltam tíz perc alatt valamit” kategória.

Ugyanazon az aukción adták el Holly Herndon és Matt Dryhurst az xhairymutantx sorozatának Embedding Study 1&2 (2024) anyagát is a 70 ezer dollár kikiáltási ár után 94500-ért. Az alkotók generatív modellekkel vizsgálják a hibrid identitást, A szerző- és házaspár szövegből képet létrehozó MI-modellt tanított be Herndon jelmezekkel módosított, eltorzított testű képein. A túlzások legmarkánsabb tulajdonságai, például vörös haja hangsúlyozását, összességében identitásának átalakítását célozták. Az MI a prompttól függetlenül mindig Holly furcsa verziója lett. 

A projektgalériában tárolt új képek felkerültek a világhálóra, az algoritmus mögötti adathalmaz részévé váltak. Mivel a MI-programok megbízható forrásnak tekintik az olyan intézményi weboldalakat, mint például a whitney.org (Whitney Museum of American Art, New York), Herndon és Dryhurst azzal a gondolattal játszadozott, hogy a múzeum tekintélyét felhasználva befolyásolják a MI-modellek paramétereit, és kérdéseket vetnek fel az internetes önrendelkezés mértékéről.

Az Embedding Study 1&2 értékesítése szemlélteti, hogy az MI-művészet már nem feltétlenül csak vizuális gadget, hanem koncepcióval és kurátori háttérrel bíró művek révén is piacra kerülhet. Túl a technológián, a művészeti kontextus, a kurátori részvétel és a közönség által is értelmezhető narratíva szintén számít.

Az ember még nem figyelt meg bizonyítottan földönkívüli életjeleket, intelligenciát. Az univerzum kiterjedése miatt ez meglepő, mert a potenciálisan élhető helyek kapcsán sincs alien civilizációkról tudomásunk.

A Fermi-paradoxon szerint, ha a Föld tipikus bolygó, akkor az univerzumban máshol is kell intelligens életnek lennie, mégsem tudunk róla, aminek több oka lehet. 

Az állatkert hipotézis szerint a fejlett civilizációk valószínűleg tudnak a Földről, de nem avatkoznak bele a dolgainkba, hagynak minket természetesen fejlődni. A sérülékeny világok feltevés alapján létezhet egy, általunk még nem ismert technológiai innováció, amely mindig elpusztítja a fejlettség azon szintjét elérő civilizációkat, amelyek képesek lennének létrehozni ezt a high-tech csodát. Az univerzumot egyfajta sötét erdőnek feltételező elmélet kimondja: van egy csomó földönkívüli civilizáció, de mindenki fél és rejtőzködik, nehogy vérszomjas és nagyon fejlett csillagközi fajok megsemmisítsék őket.

Robin Corbet a NASA asztrofizikusa szerint a Tejútrendszerben is vannak nálunk csak egy kicsivel fejlettebb alienek, és ugyanolyan problémákkal küszködnek, mint mi: nincsenek megfelelő kapacitásaik és technológiáik a világegyetem mélyebb megismeréséhez.

Annyi a különbség köztük és köztünk, mint az iPhone 17 és az iPhone 42 között. Ez nem spekulatív sci-fi, nincsenek féreglyukakon keresztül közlekedő idegenek, de pont azért lehetséges, mert semmi extrém állítás nincs benne – nyilatkozta Corbet. 

Nem tudnak teleszkóppal látható, méretes megaszerkezeteket, például csillagokból energiát kinyerő rendszereket építeni. Esetleg képesek más csillagokra repülni, az út viszont fájdalmasan sokáig tart. Mivel eddig ők sem fedeztek fel ismeretlen civilizációkat, gondolhatják, hogy nem éri meg a kockázatos út. Ezért sem lőnek gigászi „itt vagyunk!” jeleket a csillagos égre.

Nincsenek a fénysebességnél gyorsabb űrhajóik, sötét energián, sötét anyagon vagy fekete lyukon alapuló technológiáik, nem kell új fizikai törvényeket kitalálni rájuk.

Corbet elképzelése kicsit kiábrándító a fantasztikusnál fantasztikusabb elméletek után. Sokan kritizálják, például csak az újdonságát ismerik el, máskülönben tipikusan emberi apátiát látnak benne, Michael Garrett asztrofizikus szerint elképzelhetetlen, hogy az összes intelligens életforma egyformán unalmas. Igenis léteznek fejlettebb posztbiológiai civilizációk, de képtelenek vagyunk észlelni őket – véli.

A mesterséges intelligenciával létrehozott selejtek korában abszurdnak tűnhet, hogy a Midjourney, a Runway és más generatív eszközökkel valódi műremekek születnek. Hozzászoktunk a Rák Jézus és a szintén beszédes nevű Ballerina Cappucina színvonalú darabokhoz, pedig néhány alkotó tudatos és célzott technológiahasználattal figyelemre méltó sikert ér el. Hatalmas online követőtáborra tesznek szert, munkáikat aukcióházak értékesítik, galériákban és múzeumokban is kiállítják őket.

„Néha kamerára, néha festékre, ceruzára vagy bármilyen más médiumra, néha MI-re van szükség. Csak egy eszköz, amit hozzáadunk alkotói eszköztárunkhoz” – jelentette ki a például a Stable Diffusion mögött álló generatív videózással foglalkozó Runway harmadik MI Filmfesztiválján a fődíjat elnyerő Jacob Adler zenész.

A generatív MI-eszközök hozzáférhetők, könnyen kezelhetők, képzés nélkül rövid idő alatt alkothatunk tetszőleges témában és stílusban, fantáziánk korlátai az egyetlen határ – „képzelj el bármit, válassz stílust, és máris kész a mű.”. 

Ez az egyik legfőbb oka az MI-művészet nagyon kritikus megítélésének. Már triviális üres nonszenszekkel teleszórni a közösségi médiát, és vállalatok képzett művészek alkalmazása helyett maguk készíthetnek képeket, videókat MI-vel. Így el is szaporodtak a gyorsan összedobott, alacsony színvonalú és felületes „kísérleti” munkák.

Most lép az AI art a csak kísérlet, játszadozás utáni fázisba, amikor meghatározó művészetpiaci tényezővé válik, az alkotások aukcióházak kínálatába kerülnek, szakavatott közönség reagál rájuk. A Christie’s és a Sotheby’s aukcióin egyre többet látunk belőlük, és ezeken az MI nemcsak generátor, hanem alkotótárs vagy autonóm rendszer. A munkákat a hagyományos művészetpiac intézményesítő és a kurátorvilág szelektáló logikájával kezdik nézni: megállapítják az értékét, árverésre bocsájtják, eladják.

A folyamattal párhuzamosan olyan kérdések is égetően aktuálissá váltak, mint a szerzői jog, az adatforrások átláthatósága (transzparencia), az algoritmus betanításának morális aspektusai, és persze az is, hogy tulajdonképpen ki is az alkotó.

Túl vagyunk a vad generálgatáson, már nemcsak arról van szó, hogy MI-eszközzel készül valami. Az MI a művészi koncepció, a kreatív folyamat megkerülhetetlen eleme. Művész és MI együttműködik, az MI alkotó entitás.

A kuriózum-státusz után a művészeti diskurzusba bekerült MI-művészettel emberi kézzel korábban nehezen vagy nem megvalósítható szerkezetek, új formanyelvek alakulhatnak ki. Új narratívák születnek belőlük, amelyek az új piac és az új elosztási csatornák, például algoritmikus aukciók révén ismertté válnak, több művész kaphat teret, demokratizálódhat a művészeti világba való bejutás.

Egyre többen társként gondolnak a mesterséges intelligenciára, és az OpenAI legújabb ChatGPT-frissítése miatt többük feldühödött, mert a fejlesztőcég egyszerűen eltüntette digitális kedvesüket. A mérges felhasználók, köztük sok nő gyászol, távozik a platformról, vagy más MI-céghez áthelyezve igyekszik megmenteni botpartnerét.

Eközben Ohio szövetségi állam törvényhozói elejét vennék ember és gép mélyebb kapcsolatának.

Az egyik képviselő által szeptemberben benyújtott törvénytervezet a mesterségesintelligencia-rendszereket nem tartja jogi személynek, és mivel „nem értelmes entitások”, például nem házasodhatnak össze emberrel vagy más MI-vel.

„A számítógépes rendszerek fejlődése során egyre inkább humán módon működnek, mi viszont törvényi tiltással biztosak akarunk lenni, hogy soha ne töltsenek be emberi szerepeket” – nyilatkozta a tervezetet benyújtó Thaddeus Clagget, az Ohiói Képviselőház Technológiai és Innovációs Bizottságának elnöke. 

A házasság mások feletti jogokat ad személyeknek. A javaslat értelmében az MI nem vehet át házastársak által betöltött szerepeket, például nem hatalmazható fel mások nevében történő pénzügyi vagy egészségügyi döntéshozásra.

Clagget elmondta: nem feltétlenül az egy-két év múlva utcán lévő robotokkal kötendő, inkább poén, mint valós frigy, hanem a chatbotokkal való házasság megakadályozása az elsőszámú cél. Történtek már ilyen esetek, úgyhogy nem teljesen egyértelmű, mit is akar az ohiói honatya.

Egyes népszerű chatbotok kétségtelenül képesek nagyon emberszerűen viselkedni, megerősítenek megalapozatlan hiedelmeinkben, élő és intelligens lények benyomását tudják kelteni. Egy friss felmérésben a megkérdezett amerikai felnőttek közel harmada állította: volt már romantikus vagy intim kapcsolata mesterségesintelligencia-bottal. Pszichológusok aggódnak az úgynevezett MI-pszichózis miatt: egyesek annyira chatbot-megszállottak, hogy rossz lelki és mentális állapotba kerülnek, teljesen elszakadnak a valóságtól.

Clagget nemcsak a házasságtól tiltaná el a mesterséges intelligenciát: nem birtokolhatna, felügyelhetne ingatlant, szellemi tulajdont, számlákat, vállalatnál nem tölthetne be menedzseri, igazgatói, tisztségviselői pozíciót, az általa okozott károk megtérítése a humán tulajdonosra vagy a fejlesztőre hárulna.

A nyilvánosságnak meg kell értenie az extrém kockázatokat, a technológiát embernek kell irányítania, és nem fordítva. A fejlődés annyira gyors, hogy már most szabályoznunk kell ezeket a dolgokat – magyarázza a képviselő.

A mesterségesintelligencia-chipeket gyártó kaliforniai Cerebras Systems startup célja infrastruktúrája telepítése az Egyesült Arab Emírségekben. A gyorsan növekvő öböl-menti MI-szektor mellett a pakisztáni és az indiai piacokat is támogatni kívánják.

Andrew Feldman vezérigazgató bizakodó. Elmondta, hogy rengeteg termékük, megawattnyi berendezésük lesz az Emírségekben, és egyben utalt az Egyesült Államok és a közép-keleti ország közötti megállapodásra, a Stargate projektre, amelynek keretében ott fognak megépülni a világ USA-n kívüli legnagyobb adatközpontjai.

A Cerebras nagyteljesítményű MI-chipeket és rendszereket gyárt. Rendeltetésük a nagy modellek gyakoroltatásának és telepítésének felgyorsítása. A gyorsan bővülő MI-chip piacon az iparág vezetőjével, az Nvidiával akarnak versengeni, ami igencsak ambiciózus vállalás.

Legnagyobb ügyfeleik egyike az Abu Dhabi által támogatott felhő- és MI-cég, a G42, Ők 2023-ban aláírt szerződés értelmében szuperszámítógépeket vásárolnak a startuptól.

A G42 korábbi kínai kapcsolatai kiváltották Washington gyanakvását. A Fehér Ház aggódik, hogy az MI-re dollármilliárdokat költő Peking harmadik feleken, például az Emírségeken keresztül hozzáfér fejlett amerikai technológiákhoz, félvezetőkhöz, és a kelet-ázsiai szuperhatalom az Öböl-országok USA-val ápolt jó kapcsolatait igyekszik kihasználni.

A Stargate Emirátusok (UAE) első fázisának kiépítésében más infokom óriások, például az Nvidia és az OpenAI szintén részt vesznek, ugyanakkor ők is tartanak a biztonsági aggályoktól.

A Cerebras G42-nek fejlesztett számítógépei egyelőre az USA-ban maradtak, az exporthoz a Trump-adminisztráció engedélyére van szükség. Miután 1,1 milliárd dollárt összekalapoztak, ebben a hónapban visszavonták a tőzsdei bevezetés terveit, de a tőzsdéről nem mondtak le, és a kérvényt a lehető leggyorsabban ismét benyújtják. Egyik befektetőjük, az 1789 Capital partnereinek listáján Donald Trump Jr is szerepel.

Az új bevételeket a gyártás bővítésére és az új adatközpontok finanszírozására kívánják fordítani. 

Az OpenAI összeállt a Broadcommal, hogy elkészítsék első saját mesterségesintelligencia-processzorukat. Az egyedi chipek iránti szükséglet növekedése a Broadcomot az MI-robbanás legnagyobb győztesei közé emelte, 2022 óta meghatszorozódott a vállalat részvényeinek értéke.  A partnerség bejelentése után a Broadcom tőzsdei részvényei további  tíz százalékkal emelkedtek.

A chipeket az OpenAI tervezi, a Broadcom 2026 második felétől fejleszti és telepíti őket. A munkákat 2029-ben fejezik be. Tíz gigawattnyi egyedi chipet készítenek, az áramfogyasztás több mint nyolcmillió amerikai háztartás energiaszükségletének és a Hoover-gát által termelt ötszörösének felel meg.

A legtöbb elemző szerint a megállapodás nem veszélyezteti az Nvidia uralmát, mert az OpenAI-nak lényegében a nulláról kell kiindulnia saját chipek tervezésében, méretezésében és gyártásában, ami óriási kihívás. 

Egy gigawattos adatközpontok ötven-hatvanmilliárd dollárba kerülnek, és a költségek felét az Nvidia termékei jelentik. Az OpenAI 2026-os időpontja ennek fényében merésznek tűnhet, ugyanakkor az MI világában ők a legjobban pozícionáltak a szükséges anyagiak összegyűjtéséhez. Töretlen a befektetői bizalom. 

Az infokom szektor utóbbi hónapjait, évét masszív chip-befektetések határozták meg, az OpenAI például az Nvidiával és a rivális AMD-vel is szerződött. Semmi meglepő nincs bennük, hiszen a minél szofisztikáltabb MI-k fejlesztéséért folyó versenyben az iparág számítási kapacitások iránti igénye is szignifikáns mértékben nő.

„A Broadcommal kötött partnerség kritikus lépés az MI lehetőségeinek megvalósításához szükséges infrastruktúra kiépítése felé” – nyilatkozta Sam Altman, az OpenAI vezérigazgatója. A megállapodás anyagi részletei nem nyilvánosak, és egyelőre nem tudni, hogy az OpenAI hogyan fogja finanszírozni az egészet.

Egy ekkora chip-megállapodás kifizetéséhez ugyanis többkörös támogatás, előrendelések, stratégiai befektetések, a Microsoft támogatása, a jövőbeli bevételi források és a potenciális hitelkeretek kiaknázása, valamint mindezek különféle kombinációi szükségesek. Az együttműködéssel viszont az OpenAI a felhőszolgáltató óriások között találhatja magát. 

A Google és az Amazon is saját chipeket fejleszt, hogy csökkentsék az Nvidiától való függést. A Microsoft és a Meta ezirányú törekvéseit nem kísérte siker, termékeik meg sem közelítették az Nvidia chipjeit.

Az MI lehetővé teszi podcastok tömeges gyártását, ma már teljesen virtuális házigazdákkal. A trend felforgatja a törékeny üzleti modellen alapuló, még nem teljesen kibontakozott szektort.

A Google alig több mint egy esztendeje indította el az első, dokumentumokból és más inputokból műsorokat készítő tömegpiacra szánt podcast-generátort, az Audio Overview-t. Hatására startupok (ElevenLabs, Wondercraft stb.) sokasága kezdett el foglalkozni a területtel.

Nincs stúdió, nincsenek mikrofonos emberek, sőt, felvétel sincs, de az MI-podcast mégis élénk, viccelődnek is benne. Mindegy, mi a téma, mert egyetlen kattintással érdekes anyag generálható. 

Az alig kétéves Inception Point AI mindössze nyolcszemélyes csapattal dolgozik, de az MI-nek köszönhetően kb. heti háromezer podcast a termés. Mivel egy-egy epizód gyártási költsége csak egy dollár, szűk húsz hallgató elég a profithoz. Az automatizációval csökkent a hirdetési felületek értékesítési küszöbe: korábban többezer letöltés kellett, ebben a rendszerben ma már tucatnyi hallgató is bevonzza a reklámozókat.

Az Inception minden epizódban megemlíti az MI-t, amely csak elenyésző hallgatói lemorzsolódást eredményez. Ha a hallgatóság szereti a (mesterséges intelligencia) házigazdát és a tartalmat, nem érdekli őket, hogyan készítették – véli a startup.

A podcast-özönben viszont egyre nehezebb a függetlenek dolga, Google- vagy Apple-léptékű promóciós költségek nélkül komoly probléma követőket találniuk. A műsorkínálat folyamatos növekedésével pedig csökken a nem MI-podcastok reklámbevétele. Ráadásul a három piacvezető (Apple, Spotify, YouTube) nem követeli meg az alkotóktól, hogy feltüntessék, ha MI készítette az anyagot. Ugyanakkor szakmai vélemény, hogy a streamingóriások hatástalanok a niche tartalmak és a célközönség összekapcsolásában.  

Az iparág régi motorosai szkeptikusak az új módszer tömeges befogadásával szemben. De még ha a hallgatók ízlése nem is változik meg jelentősen, az MI generálta anyagok túlkínálata komoly hatással lehet a médiumra, és a független podcastok nagy többsége aligha tud majd talpon maradni.

Meddig lesz még értelme a megkülönböztetésnek? Egyre közelebb vagyunk ahhoz a ponthoz, amikor valamilyen szinten már mindenben lesz MI. Talán az általa generált szintetikus hangú anyagokból új műfaj alakul ki. Kérdés az is, hogy meddig lesz szükségünk húsvér személyekhez kötni podcastokat. 

Az Irvine-i Kaliforniai Egyetem egyik kutatócsoportja módszert dolgozott ki arra, hogy kiváló minőségű optikai egerek érzékelőivel finom rezgéseket rögzítsenek, majd hallható adatokká alakítsanak. 20000 vagy több DPI-s érzékelővel ellátott egerek technikailag alkalmasak akusztikus rezgések felvételére, a nyers adatokat – mindazt, ami a felhasználó asztalánál elhangzott – pedig jelfeldolgozással és gépi tanulással hallhatóvá teszik.

A legjobb játékegerek egyre megfizethetőbbek, így relatíve olcsóbb perifériák is veszélyben lehetnek. Minden azzal kezdődik, hogy az egeret feltört számítógéphez csatlakoztatjuk, ami nem azt jelenti, hogy szuperkifinomult vírust telepítettek rá a „hátsó kapun”, hanem sima fertőzött FOSS (szabad és nyílt forráskódú szoftver) is lehet, amelynek magas frekvenciájú egéradatokra van szüksége. Nem szokatlan hogy egy szoftver ilyen adatokat gyűjt.

Innentől kezdve az összegyűjtött nyers adatok kinyerhetők a célszámítógépről, és külső helyszínen feldolgozhatók, hanghullám-alakzatok szedhetők ki belőlük.

A hangadatokat Wiener szűrővel digitális jelfeldolgozásnak vetik alá, és egyes információkat máris hallani lehet. Utána neurális modellel tovább tisztítják őket, míg tiszta hanganyaghoz nem jutunk.

Bár a gyanútlan célszemélyek hanganyagaiból történő adatkinyerés új módszeréről van szó, már korábban is próbálkoztak hasonlóval. A hidegháború alatt a KGB például az egyik moszkvai USA-nagykövetnek ajándékozta a Nagy Pecsét (az államfő által használt pecsét) mikrofonnal beépített másolatát. Csak akkor aktiválódott, amikor nagyfrekvenciás rádiójel érte, így közel hét évig felderítetlen maradt.

A Kaliforniai Egyetemen kidolgozott Micro-E-Mouse hasonló elven alapul: gyanútlan eszköz gyűjti a hangadatokat. A módszert mesterségesintelligencia-modellek támogatják, velük valósulhat meg a beszédfelismerés 42-61 százalékos pontossága.

Az egér gyakorlatilag lehallgató mikrofonná alakul. Mi következik ebből? Például az, hogy idegentől ne fogadjunk el ajándék egeret4

Október első hetében az OpenAI közkinccsé tette végtelen mennyiségű, kizárólag MI-vel generált, legfeljebb tíz másodperces videót kínáló, TikTok-stílusú Sora appját. „Cameót”, megjelenésünket és hangunkat utánzó hiperrealisztikus avatárt készíthetünk magunkról, mások cameóit pedig (engedélyektől függően) beilleszthetjük saját videóinkba.

Sora hamar az Apple amerikai App Store-ja élére került, holott sokan csak „végtelen TikTok szemétgépnek” hívják. Jelenleg olyan típusú videók teljesítenek jól, mint testkamerás felvételek, amelyeken a rendőrök háziállatokat vagy különféle védjegyzett karaktereket állítanak meg, az Xboxról beszélő Martin Luther King deepfake mémje és a modern világban navigáló Jézus Krisztus végtelen változatban.

Az OpenAI szerint rengetegen akarnak elidőzni egy olyan alkalmazással, amellyel nem kell aggódnunk a látvány eredetisége miatt – nem az –, helyette a nyers MI-ben gyönyörködhetünk.

Sokan egyszerűen csak a legmodernebb MI lehetőségeit csodálják benne. Mások szerint változások történtek a figyelmet felkeltő tartalomtípusok terén, és mivel a Sora más alkalmazásokkal megvalósíthatatlan kreativitást tesz lehetővé, maradnak is mellette.

Jövőjét illetően fontos, hogy az OpenAI miként dönt a hirdetések elhelyezéséről, milyen korlátozásokat vezet be szerzői joggal védett tartalmakra, milyen algoritmusokat használ arra, hogy ki mit lát.

Mivel a fejlesztőcég nem nyereséges, meglepő, hogy az MI leginkább energiaigényes területébe invesztál (gondoljunk bele, a ChatGPT-nél és a képgeneráló appoknál nagyságrendekkel többet fogyasztó Sora sikere esetén mekkora lesz a széndioxid-lábnyom). Ugyan csatlakoztak már félmilliárd dolláros adatközpont-projekthez, de a Sora így is szintlépés, őrült sokba kerülhet Altmanéknek. A vezérigazgató meg is jegyezte, hogy valahogyan pénzt kell keresniük a videógenerálással. Ez leginkább személyre szabott hirdetések és az alkalmazáson belüli vásárlásokkal valósítható meg.

Ugyan minden mesterséges, de a Sora még így is hemzseg a szerzői joggal védett karakterektől, bármikor mélyhamisíthatunk halott hírességeket, a videók pedig szintén védett zenéket használnak. Az OpenAI leveleket küldött a szerzői jogok tulajdonosainak, hogy ki kell lépniük a Sora platformból, ha nem akarják anyagaikat viszontlátni… Utóbbiak érthetően nagyobb ellenőrzést szeretnének, emellett a cameók felhasználhatósága is elég ingoványos terep.

Összességében egy csomó jogi elvárás várható, és egyelőre még azt sem tudjuk, teljes egészében mire lesz képes a videógeneráló.