Tudósok értetlenül állnak a Mars felszíne mélyén észlelt bizarr anomália előtt. A jelenség hatalmas, aszimmetrikus hőmérsékleti eltérést takar a bolygó belsejében: a déli félteke alatti köpeny 200-400 Celsius-fokkal melegebb, mint az északi féltekéé.
A Nature című szaklapban megjelent tanulmány szerint a Mars belseje nem teljesen megfagyott, geológiailag halott kőzet, hanem részben olvadt és jelenleg is aktív. A bolygó két féltekéjének felszíne drámaian eltér egymástól. A déli féltekén sűrűn találhatók kráterek és több mérfölddel magasabban fekszik, míg az északi félteke viszonylag sima.

A kutatók úgynevezett árapály-tomográfiát alkalmaztak, amellyel három NASA-űrszonda évtizedes gravitációs mérési adatait elemezték. Így derült ki, hogy a marsi köpeny a déli félteke alatt váratlanul forró és képlékeny. Ez a hőanomália kulcsfontosságú nyomot biztosít a marsi kettősség (dichotómia) megértéséhez, vagyis ahhoz, hogy miért tér el olyan drasztikusan a sima északi síkság a kráterekkel sűrűn borított déli felföldektől.
„Tudósok általában abból indulnak ki, hogy az égitestek belseje gömbszimmetrikus, ám ez nem feltétlenül igaz. Ahogy egyre több gravitációs adat áll rendelkezésünkre, képesek leszünk feltérképezni a bolygók belső szerkezetének háromdimenziós részleteit. Ezek a következtetések egyfajta útmutatóul szolgálnak a jövőbeli küldetések és e világok tudományos feltérképezésének megtervezéséhez. Az égitestek belső szerkezetének megértése segít feltárni azokat a folyamatokat, amelyek meghatározták kialakulásukat és fejlődésüket” – nyilatkozta Alexander Berne, az Arizonai Egyetem bolygókutatója, a tanulmány elsőszámú szerzője.

A jelentős hőanomália arra utalhat, hogy a bolygó déli köpenyét egykor olyan erős mágneses mező vette körül, amely képes volt a Mars déli féltekéjére jellemző változások kiváltására. Lehetséges, hogy ez befolyásolta a Mars hidrológiáját is, beleértve a vizet tartalmazó medencék kialakulását.
A hő ennyire egyenlőtlen megrekedése több elmélettel magyarázható. Az egyik alapján ősi, kozmikus ütközés, becsapódás következtében a hő gyorsan távozhatott az északi féltekéről. Egy másik szerint köpeny-szigetelés valósult meg: a déli felföldek rendkívül vastag kérge óriási hőtakaróként működhet, amely már több milliárd éve fogságban tartja a meleget. Egy harmadik gravitációs elemzés hatalmas, közel 1600 kilométer széles magmafeláramlásra utal a Tharsis-régió vulkánjai alatt, ami azt bizonyítja, hogy a bolygó belső anyaga ma is aktívan mozog (magmaköpeny-feláramlés).
Ez a tartós belső hő táplálhatta a Mars ősi mágneses mezőjét, és komoly hatással lehetett a hajdani vízrendszerekre is. A felfedezés alapjaiban változtathatja meg azt, ahogyan kutatók az ősi mikrobiális élet nyomai után vizsgálódnak.














