Viszonylag kevés médiafigyelmet kapott az a szeptember közepi hír, hogy a kínai állam megtiltotta az ország nagy techcégeinek Nvidia-chipek vásárlását. A tényállás viszont nemcsak sokat sejtet, hanem messzemenő következményekkel is járhat.

Andrew Ng gépitanulás-szakértő szerint a tiltás ugyanis azt jelzi, hogy a kelet-ázsiai szuperhatalom gyorsan fejlődik félvezetők fejlesztésében. Olyan gyorsan, hogy már nincs szükségük csúcsminőségű amerikai chipek vásárlására, amelyeket az USA-ban terveznek, és Tajvanon gyártanak. Tehát megszűnt, de legalábbis megszűnőben van az Egyesült Államoktól való függés.

Az USA viszont nagyon függ Tajvantól, egy esetleges ottani diszrupció komoly veszély az amerikaiak számára. Egyrészt ők Tajvanhoz kötöttek, másrészt Kína egyre kevésbé szorul az Egyesült Államokra.

Miután az USA korlátozta a Kínába irányuló chipeladásokat, az ázsiai ország drámai mértékben felpörgette ezirányú kutatásfejlesztéseit. Cél az önellátás megvalósítása, amelynek az első jelei már észrevehetők. Az Nvidia-termékek tiltása elárulja, mennyire bíznak belföldi lehetőségeikben.

Az új DeepSeek-R1-Safe modellt például ezer Huawei Ascend chipen gyakoroltatták. Egyenként ezek a chipek lényegesen gyengébbek az Nvidia vagy az AMD chipjeinél, a kínai nagyvállalat nagymennyiségű chip koordinált működtetésére vonatkozó rendszerszintű tervezési megközelítése viszont működni látszik. Például a Huawei CloudMatrix 384 rendszere 384 chipjével felveheti a versenyt az Nvidia 72 jobb minőségű chipből álló GB200-ával.

A félvezető-gyártás „hazaköltöztetése” a vártnál lassabban halad, és amíg így lesz, a tajvani TSMC – és a geopolitikailag kulcsfontosságú – Tajvan főszereplő marad. Arizonában már működik üzemük, de a munkaerő betanítása, az engedélyek beszerzése és az ellátási lánc problémái változatlanul megoldásra várnak. Hosszú ideig eltarthat, amíg az Egyesült Államokban lévő és építendő bármelyik létesítmény a gyártásban valóban a TSMC egyenrangú versenytársa lehet.

Mindebből következik, hogy ha bármi is történik Tajvanon, az USA sokkal jobban megérzi a következményeit, mint Kína. Ebben az esetben ugyanis kínai cégek végeznék a globális félvezetőipar gyártási munkáinak túlnyomó részét, ami geopolitikailag óriási előnyt jelentene Pekingnek.

A tudatosság érzéseink, érzelmeink és tapasztalataink közvetlen tudatosítása. Mivel saját elménkkel éljük meg, az élmény szubjektív. A tudomány viszont személyes tapasztalat helyett megfigyelhető igazságokkal dolgozó objektív gyakorlat.

Mindebből következik, hogy a tudat hiába létezésünk központi szereplője, fogalomként rendkívül nehezen tanulmányozható. A tudatosság elméletét egymással versengő négy iskola határozza meg, abban viszont mindegyik nagyjából egyetért, hogy az agy legfejlettebb, ráncos külső rétege, a neocortex, de legalábbis bizonyos része nélkülözhetetlen hozzá.

Száz év agykutatásának tanulmányozása után ezt – a tudatosság legszélesebb körben elfogadott elméletét – kérdőjelezi meg Peter Coppola, a Cambridge Egyetem vendégkutatója. Macskákon és majmokon végzett extrém sebészeti tanulmányoktól kezdve az elektromos impulzusok és a mágneses stimuláció agyra gyakorolt hatásáig, az idegtudomány minden lehetséges bizonyítékát feldolgozta.

Az emberi agyat három részre (kéregre – cortex, kéreg alatti részre – subcortex, kisagyra – cerebellum) osztotta, hogy olyan eseteket találjon, amelyekben egyikük vagy több megváltozott, és megvizsgálja a tudatosságra gyakorolt hatásukat. Állítása szerint olyan bizonyítékokat talált, amelyek alapján a neocortex nem annyira fontos, mint tudni véljük.

„A kisagy, vagyis az agykéreg, a cortex elülső része nélkül született emberek tudatosnak tűnhetnek, és egészen normális életet élhetnek. A kisagy későbbi károsodása azonban hallucinációkat válthat ki, vagy teljesen megváltoztathatja az érzelmeket” – írja a kutató.

Néhány eset, mint a neocortex nélkül született gyerekek, nagyon nehezen magyarázható. „Orvosi tankönyvek alapján állandóan vegetatív állapotban kellene lenniük” – folytatja, majd cáfol: ellenkezőleg, a legfrissebb kutatások azt sugallják, hogy ezek a betegek tudatosak, és a teljesen fejlett neocortexszel rendelkező gyerekek számos tipikus viselkedését mutatják. Felnőtt állatoknál is hasonlókat figyeltek meg.

Több magyarázat lehetséges a miértre: vagy az evolúció viszonylag új termékének, a neocortexnek nincs szüksége alap-tudatosságra, vagy ha valaki sérült kéreggel születik, az agy másik két régiója megtanulja kompenzálni a hiányt.

„Ezért kellhet felülvizsgálnunk a tudatosságról alkotott elméleteinket, ami viszont a betegellátást ugyanúgy befolyásolhatja, mint az állati jogokról való gondolkodásmódot. Valójában a tudatosság gyakoribb lehet, mint gondoltuk” – összegez Coppola.

Bernard Marr jövőkutató tavaly ilyenkor az MI elterjedése éveként harangozta be 2025-öt. 2026 még szűk három hónap, de a futurológus már prognosztizál, szerinte jövőre kezdődnek manifesztálódni a technológia hosszútávú hatásai. Hatalmas lehetőségek, óriási kihívások.

Nyolc meghatározó trendet vázol fel.

2025 hívószava az ágens-Mi, 2026-ban viszont már ténylegesen használni fogjuk az autonóm, cselekvő asszisztenseket. Mintha a ChatGPT válaszadás és tartalomgenerálás mellett mindennapos feladatokat is végezne: megrendeli a zöldségeket, megszervezi az utazást, interakcióba lép az intelligens otthon eszközeivel. Munkahelyeken projekteket koordinálva, külsős részvényesekkel és rendszerekkel kommunikálva segít megvalósítani közép- és hosszútávú terveket.

2026-ra az online tartalmak kilencven százaléka szintetikusan generálódhat. Ha a mögöttes cél nem is dezinformáció, vetélytársak ellehetetlenítése, az „emberi hang” mindenképpen hátérbe aszorul, elvész az anyagok eredetisége, romlik a minőség. E problémák kezelése lesz a következő év egyik legnagyobb kihívása.

A munka világán az eddigieknél is jobban érezzük majd az MI hatását: állások szűnnek meg és tűnnek fel, a korábbiaknál jóval több rutin- és adminisztratív feladatot delegálunk ágensekre. Promptmérnökök után jönnek az MI-integráció és etika szakértők, cégek viszont a technológiára hivatkozva igyekeznek csökkenteni a létszámot és a költségeket.

Az MI a fizikai világban elsősorban önvezető járművek és humanoid robotok formájában van jelen. Utóbbiak egyre több raktárban, építkezésen és az egészségügyben jelennek meg. A dolgok internetének összekapcsolt eszközei is intelligensebbek lesznek. Jövőre már tényleg észlelhetjük, hogy az MI nemcsak okostelefonos, számítógépes app, hanem testet öltött fizikai intelligencia.

Az atombomba óta egyetlen új technológia sem rendelkezett a globális egyensúlyt olyan szinten borítható potenciállal, mint az MI. Mivel vezető politikusok tisztában vannak ezzel, 2026-ban a nemzetközi piacok és az ellátási lánc további manipulációjára számíthatunk, így próbálják kontrollálni és befolyásolni a geopolitikai hajtóerővé vált MI és az azt éltető adatok gyors terjedését.

Az MI a mindennapok része, tehát ugyanúgy jár, mint más korszak-meghatározó technológiák: a váltást követően már nem újdonságnak, hanem bevettnek tartjuk, „láthatatlan”, és nem a hatásait azonosítjuk. Például a 2010-es években született gyerekek is a lehető legtermészetesebbnek tartják, hogy emberszerű kommunikációt folytatnak gépekkel.

2026-ban az MI tovább hódít az egészségügyben: például a szívritmust elemző új eszköz másodpercek alatt észleli a betegségeket. Ezek az innovációk mutatják meg, hogy a technológia milyen sikeresen integrálódott a szektor praxisába. Rutinszerűen diagnosztizálnak vele betegségeket, figyelik betegek felépülését, fejlesztenek új gyógyszereket. Jövőre sok újítás lép a tesztfázis utáni klinikai használati szakaszba.

A technológia csillagos eget súroló energiaigényét, az adatközpontok energiafelhasználását még a legfanatikusabb MI-hívők sem ignorálhatják. Soha nem volt akkora szükség tiszta és fenntarthatóbb megoldásokra (miniatűr atomerőművekre?), mint most, és az innovációban az MI is részt vesz. Ez lesz 2026 egyik „legforróbb” technológiai topikja.

Az ukrán hadsereg felfegyverzett drónokból álló alakulatai egymás között döntik el, melyik támad először és mikor. Az amerikai Swarmer startup által fejlesztett kis rajok (swarms) orosz katonákat, felszereléseket és infrastruktúrát támadnak.

Mindkét hadviselő fél tömegesen használ drónokat, taktikai és stratégiai célok érdekében – gyakran átlagfelhasználói szintű szerkezetek formájában – hatalmas flottákat alakítottak ki. Ukrajna kisebb, kevésbé felszerelt hadseregét igyekszik a technológiával ellensúlyozni. Az elvárásokat többszáz cég próbálja kielégíteni.

Mindkét oldalon drónok az első számú felelősek a katonák haláláért, az elhunytak 70-80 százalékáért. Sok felhasználási módjuk viszont egyáltalán nem halálos: megfigyelik az ellenséget, élelmiszert, vizet és gyógyszereket szállítanak. Emellett aknákat, fegyvereket és lőszert is elvisznek oda, ahova kell.

A mesterséges intelligencia egy ideje a háborúk egyik szereplője, a drónrajok a legújabb hadi alkalmazása. A növekvő autonómiájú katonai drónrendszerek azonban még mindig nehéz gyakorlati és morális kihívásokkal járnak. A Swarmer szoftvere ugyan meghagyja az embernek a tüzelésről való döntést, ám a háborús konfliktusok brutális logikája alapján a drónok egyre jobban elterjednek, többre képesek és autonómabbak.

A szoftvert sokféle ember nélküli légi járművel történő munkára tervezték. A rajok egymás mozgásához alkalmazkodnak, és a felhőszámításoktól függő átlagos – polgári – drónhasználattal ellentétben, kommunikációjuk közben elkerülik az ellenséges interferenciát. Eleve úgy tervezik őket: a humán operátor percenként csak egy jelet küldhet a rajnak, az egységek tartják a távolságot, elkerülik az ütközést egymással, és függetlenül navigálnak, amellyel megakadályozzák, hogy közös célpontot képezzenek ellenséges támadáshoz.

A Swarmer rendszere a drónok és kezelőik között átmenő adatok biztonságát, integritását és kézbesítését kezelő OS-ből, a raj viselkedését menedzselő MI-motorból és a küldetéseket tervező, célpontokat meghatározó, fegyverhasználatot engedélyező felhasználói interfészből áll. Nincs védekező kapacitása, nem tud kitérő akciót végezni, ha tüzet nyitnak rá.

A startup igyekszik növelni a szoftver által kezelhető drónok számát. 690-re tervezték; miután huszonöttel már sikeresen tesztelték, hamarosan százzal fogják. Tipikus bevetésekhez általában csak hármat használnak: egy felderítőt és egyenként huszonöt kiló bomba szállítására képes két bombázót.

A humán csapat operátorból, tervezőből és navigátorból áll. Az operátor kijelöli a célzónát – ahol a raj ellenséges állásokat keres –, parancsokat ad ki, és megszakíthatja a missziót. A felderítő drón által készített videón megjelölt célpontok alapján ő rendeli el a csapásokat is.

A raj a célponttól való távolsága, az akkumulátor töltöttsége és a rendelkezésre álló lőszer alapján határozza meg, mikor cselekszenek az egyes bombázók. A támadást az ellenség megsemmisülésének észleléséig folytatják.

Az Andrew Ng és Daphne Koller által 2012-ben alapított Coursera, a világ talán legismertebb oktatástechnológiai, online oktatási cége szeptember elején Las Vegasban tartotta éves konferenciáját. A rendezvény egyik központi témája az ismeretalapú oktatásról a készségalapúra történő váltás volt.

A váltás, az új megközelítés mindenkinek segít, akik javítani szeretnének álláslehetőségeiken. Sok vállalat a készség-alapú munkaerő-felvételre és alkalmazottai ezirányú továbbképzésére fókuszál, és a tendencia egyre hangsúlyosabb. 

De miről is van szó?

A hagyományos oktatás nagy része az ismeretekre, míg a készségalapú megközelítés a praktikus képességek fejlesztésére és a tudás, az ismeretek jobb hasznosítására összpontosít. Az ismeretek önmagukban is értékesek, ám még értékesebbek, ha valamit kezdeni is lehet velük.

Mivel a mesterséges intelligencia nagyon gyakorlatias terület, mindig nagy hangsúlyt fektetettek az alkalmazott készségekre. Abban a korban, amikor egyre többen megkérdőjelezik a diplomák értékét, sok ágazat profitálhat a készségek felé történő elmozdulásból. Nem arra lennénk kíváncsiak, hogy egy hallgató érti-e a szakterületét, hanem hogy szerzett-e hasznos feladatok elvégzésére (és állástaláláshoz) alkalmas készségeket.

A készségalapú hozzáállás egyénnek, vállalatnak, oktatási intézménynek egyaránt hasznos. Egyéneknek azért, mert a készségek az érdemi munka elvégzésére alkalmassá teszik őket. Cégek felmérhetik az állásra jelentkezők készségeit, alkalmazottaikat segíthetik a csapatmunkát erősítő új készségek kifejlesztésében, Oktatási intézmények készségek és ismeretek átadásával segítenek egyéneket, hogy több lehetőséghez férhessenek hozzá. 

Bár a készségalapú oktatás nemcsak a mérnöki diszciplínákat, hanem sok más szektort (humánerőforrás-menedzsment, marketing, pénzügyek stb.) is érint, az MI szempontjából kiemelten releváns. Kódoló asszisztensek irányításában, a mesterséges intelligencia építőkockáinak alkalmazásában való jártasság például értékesebb szoftverek fejlesztését teszi lehetővé. 

A Coursera új programokat vezet be az alkalmazott készségek elsajátításához, az MI-vel pedig a tanulási élményt igyekszik javítani. Többek között új szerepjáték funkciót jelentettek be oktatók számára: rendszer-promptokhoz hasonlóan, nagy nyelvmodellnek adnak utasításokat, hogy a diákoknak bizonyos cselekvések gyakorlását biztosító chatbotokat hozzanak létre. A kommunikációs készségek elsajátítása után, a tanulót meghívhatják egy tanfolyamra, hogy a szerepjátékban játsszon el chatbottal folytatott beszélgetést egy nehéz témáról. Valódi beszélgetések gyakorlása a cél vele.

A Földtől ötvenötmillió fényévnyire lévő szuperóriás M87 galaxis középpontjában rejtőző szupermasszív M87* fekete lyuk a vártnál sokkal furcsábban viselkedik – állapították meg a rádióteleszkópok globális hálózatát egyesítő Event Horizon Teleszkóp (EHT) csillagászai. 

2017-ben az ő munkájuk eredményeként készült először kép fekete lyukról.  A 2017-es, 2018-as és a 2021-es megfigyeléseket összehasonlítva fedezték fel, hogyan változnak az idő múlásával a fekete lyuk közelében lévő mágneses mezők: a lyuk polarizációjának 2017 és 2021 közötti megfordulásával, könnyen elképzelhető, hogy eseményhorizontja közelében összetett belső mágneses szerkezet létezik. (Az eseményhorizont az űr határa, amin túlról semmi, még a fény sem tud kijutni.)

Az eredmények arra utalnak, hogy a mágneses mezők fontos szerepet játszanak abban, hogyan szívódik fel az anyag a fekete lyukba és hogyan kerül vissza az energia. 

A gyűrű mérete az évek során állandó maradt, a polarizációs minta viszont jelentősen megváltozik. Ebből következik, hogy az eseményhorizont közelében örvénylő magnetizált plazma egyáltalán nem statikus, hanem dinamikus és komplex. Elméleti modelljeinknek ez a határa.

Az új adatok vizsgálata évekig eltarthat még. A polarizációs minta megfordulása mindenesetre máris megkérdőjelezi modelljeinket, ámbátor az eseményhorizont körüli világról nagyon sok mindent nem értünk még. 

A globális hálózathoz 2021-ben hozzáadott új teleszkópoknak köszönhetően, a csillagászok képesek voltak megvizsgálni a fekete lyukból majdnem fénysebességgel távozó spirális, sugárszerű és energikus részecskékből álló nyalábokat. Így észleltek finom polarizációs jeleket.

A tudományos közösség a fekete lyukak megértésében elért jelentős áttörésként ünnepli a legújabb eredményeket. Megmutatják, hogyan fejlődik az EHT nemcsak példátlan értékű képek elkészítésére, hanem a fekete lyukak fizikájának megértésére is alkalmas, teljes értékű megfigyelőközponttá.

Humanoid robotok és MI kombinációja, a fizikai (mesterséges) intelligenciára vonatkozó kutatásfejlesztések a robotika egyik legújabb és legígéretesebb 2024-ben MI- és robotfejlesztő vállalatok együttműködésével beindult csapásiránya.

Most egy kínai vállalat, a hangcsoui AheadForm mutatott be egy, az arcvonásainak rendkívül kifinomult mozdulataival érzelmek kifejezésére alkalmas robotfejet. A közösségi médiában virálissá vált a róla készült videó. Azt látjuk rajta, hogy a géparc kérdő tekintettel körülnéz egy helyiségben. Szemei hátborzongató élethűséggel pislognak, tökéletes az illúzió.

A kutatók önfelügyelő MI-algoritmusokat és széleskörű „bionikus működtetést” kombináltak össze az elmondásuk és a látvány alapján is „autentikus érzelmek és élethű arckifejezések megjelenítésére.” A demó jól szemlélteti, hogy a humanoid robotikában milyen messzire jutott el az ember utánzása. A Hátborzongató Völgy (Uncanny Valley) legfrissebb és talán legtökéletesebb példája.

Fogalmunk sincs, miért, de gyakran elbizonytalanodunk, amikor élethű humanoidokat vagy számítógéppel generált realisztikus avatárokat, animált fejeket, digitális embereket látunk. Magukkal ragadnak és nyugtalanítanak, mert világok közötti senkiföldjén, a Hátborzongató Völgyben bolyonganak – se az emberi, se a gépuniverzumhoz nem tartoznak.

A kifejezést Masahiro Mori, a Tokiói Technológiai Intézet tanára használta először, még az 1970-es években. Minél emberibbnek látunk egy robotot, annál jobban tetszik – de csak egy pontig, és ez a pont a völgy, ahol a vonzalom idegenkedésbe megy át, a gép bizarrnak, még nem elég embernek, már nem elég robotnak látszik. Életszerű, mégsem százszázalékosan élethű. 

Aztán a gépek még élethűbbek lesznek, és kilépve a völgyből, elfogadjuk őket. Még nem tartunk ott.

Az AheadForm elmondta: egész sorozatot fejlesztettek életszerű „tündérekből.” Fejlett tanuló MI-algoritmusuknak köszönhetően, érzékelik a világot, kommunikálnak, tanulnak, környezetükkel intelligens interakciókat folytatnak. Az ember és a robot közötti határok összemosódása folytatódik velük, egyre nehezebb lesz megkülönböztetni egyiket a másiktól – állítja Hu Yuhang, a vállalat alapítója.

„Tíz éven belül interakciókat folytatunk velük, és majdnem embernek fogjuk érezni őket. Húsz év múlva normálisan járnak és egyes feladatokat pont úgy végeznek el, mint mi” – nyilatkozta.

A humanoid robotika jelenlegi iránya azonban a termelékenység növelése, és nem a humán személyes kifejezések utánzása. Sok cég, köztük a Tesla számára is az emberi munka helyettesítése, háztartási feladatok elvégzése a fejlesztések célja.

Yuhang másként gondolja. Szerinte ezekre a munkákra nem feltétlenül a humanoidok a legalkalmasabbak, a célirányosan épített ipari robotok mindig jobbak lesznek náluk. Az AheadForm az androidokkal teli jövőre készül, ahol az ember-robot interakciók természetesebbek és vonzóbbak lesznek.

A fizikai vírusokat nem tekintjük teljes élőlényeknek, inkább a biológiánkat a szaporodásuk érdekében „eltérítő” genom-robotokként képzeljük el őket. Nem sejtekből állnak, programozott utasítások halmaza hajtja őket, hogy mindenáron szaporodjanak. Mivel a genomjuk meglehetősen egyszerű, újraalkotásuk ember és gép számára is kevésbé ambiciózus vállalkozás.    

A Stanford Egyetem és a kaliforniai Arc Intézet kutatói mesterséges intelligenciával tervezett DNS-ről számoltak be a napokban. A DNS-ből létrehozott vírus célba vehet, elpusztíthat meghatározott baktériumokat. Mivel a vírusokat kinyomtatták, a lehetőség nemcsak szimulált, hanem valós is.

A vírus-genomokat speciálisan erre a célra fejlesztett, többmillió bakteriofág (baktériumokat megfertőző vírus) genomon gyakoroltatott modell, Evo álmodta meg. Az MI működőképességének bizonyítása után, a kutatók 302 vírustervvel álltak elő. Tesztelésükhöz a nyomtatás vagy a vegyi összeszerelés tűnt a legjobb megoldásnak, aztán mindet ráeresztették valódi E. Coli baktériumra.

Saját DNS-ük beépítésével tizenhat sikeresen megfertőzte a gazdaszervezetet, a kólibaktériumot eltérítették, a vírusok elkezdték gyártani saját másolataikat, majd megölték a sejtet. Természetes vírusokat, például a phiX174-et felülmúlva, három E. Coli törzset tudtak elpusztítani. fertőzőbbnek bizonyultak nála. (A phiX174 bakteriofágé volt az első DNS-alapú genom, amit sikerült szekvenálni.)

A kísérlet a nagy nyelvmodellek (LLM-ek) biomérnöki alkalmazhatóságának újabb példája: ez az első eset, hogy MI-rendszer genomléptékű összefüggő szekvenciákat írt. Következő lépés az MI generálta élet lehet. Teljes élő organizmus tervezéséig viszont rengeteg sikeres kísérletre lesz még szükség.

Az eredmények egyrészt ígéretesek, másrészt etikai kérdéseket is felvetnek. Ha egy MI-modell elvileg működő fágokat képes generálni, biofegyvereket gyárthatnak, vagy nem szándékosan hozhatnak létre elszabaduló vírusokat vele.

Az OpenAI az eddigi legátfogóbb felmérést tette közzé a ChatGPT használatáról. Kiderül belőle, hogy túl a korai felhasználói csoportokon, széles körben elfogadott, világszerte 700 millióan, a földkerekség lakosságának valamivel kevesebb, mint tíz százaléka használja hetente. 

A legtöbb beszélgetés mindennapi feladatokra, például információkeresésre és gyakorlati útmutatásokra összpontosít. A személyes és a szakmai használat folyamatos fejlődésével gazdasági értéket teremt. A széleskörű elfogadás teljesen egyértelművé teszi, hogy az MI-hez való hozzáférést alapjogként kellene kezelni – hangsúlyozza az OpenAI. 

2025 közepére eltűnt a kezdeti, nemek közötti szakadék: 2024. januárban a keresztnevek alapján a felhasználóknak csak a harminchét százaléka, másfél év múlva viszont már a világ lakosságának nembeli elosztását hitelesebben kifejező ötvenkét százalék volt nő.

Az egész világon kommunikálnak vele, különösen a közepes és alacsony bevételű országokban használják. A legszegényebbekben négyszer akkora a növekedés, mint a leggazdagabbakban.

Általában mindennapi feladatok megvalósítása a cél vele. A beszélgetések háromnegyede gyakorlati iránymutatásra, információkeresésre és írásra összpontosít. Az írás a legelterjedtebb feladat, míg a kódolás és az önkifejezés niche tevékenység.

A „kérés, cselekvés, kifejezés” hármas felől megközelítve: az üzenetek közel felében, negyvenkilenc százalékában a ChatGPT-t tanácsadóként értékelik, negyven százalékában feladatorientált interakciókat (szövegvázlat, tervezés, programozás) folytatnak vele. Ezekben az esetekben outputokat is generál, vagy konkrét munkát fejez be. A felhasználók tizenegy százaléka nem kérdezi, nem dolgozik vele, a kommunikáció motorja inkább a személyes reflexió, a felfedezés és a játék.

Gazdasági hatása a munkára és személyes életünkre is kiterjed. A kereskedelmi használat kb. hetven százaléka nem kapcsolódik a munkához, harminc százaléka igen. Olyan hatékonyságnövelő eszköz, amely a mindennapokban is értéket teremt. Ezek az értékek hagyományos mértékekkel, mint a GDP sok esetben nem mérhetők.

Döntéstámogatásra különösen a tudásintenzív munkákban veszik figyelembe, és ahogy rájövünk ezekre az előnyeire, a használat mélyül, a javuló modellekkel tömegek növelik aktivitásukat, új felhasználási esetek teremtődnek. 

A Nokia elképzelése szerint az „érzékelő, gondolkodó és cselekvő” hálózatok környezeti jeleket észlelő, MI segítségével elemzéseket generáló „hatodik érzéket” fejlesztenek ki. Ezek a hálózatok túlmutatnak az adatforgalom folyamatos megfigyelésén, meg is értik a fizikai világot.

A technológia az 5G és a kialakulóban lévő 6G előnyeit, a fókuszált rádiónyalábok nagy antennatömbökön keresztüli létrehozásának képességét kihasználva, szkenneli a környezetet, elemzi a visszavert jeleket, szofisztikált radarrendszerré alakítja a mobil adótornyokat. 

A Nokia rádióérzékelési alkalmazásaival emberek, tárgyak és gépek is észlelhetők, például gyári környezetben, ahol személyiségjogi aggodalmak miatt nincs kamerás megfigyelés, az alternatív megközelítést jelentő rádiótechnológia biztosítja a munkavállalók biztonságát. Többről van szó egyszerű helyzet-meghatározásnál: rádiójelek visszaverődésének elemzésével meghatározható a sebesség, észlelhetők olyan létfontosságú jelek, mint a szívverés, a légzésminta, és egyes gesztusok is felismerhetők – így pedig nincs szükség viselhető technológiákra, konkrét felhasználói lépésekre. 

A drónérzékelés számára szintén új lehetőségek nyílnak meg: a jövő drónjainak repülési folyosókra és őket felügyelő és nyomon követő hálózatokra lesz szükségük. Az intelligens városok, a logisztika és a biztonság nélkülözhetetlen eszközeivé válnak.

A Nokia rájött, hogy a száloptikai kábelek elosztott szenzorhálózatokként működhetnek. A szálra nehezedő mechanikai nyomás megváltoztatja a rajta áthaladó fény polarizációját, és a kábel állapotánál sokkal többet eláruló, érzékelhető jeleket hoz létre.

Mindezt kvantumtechnológiákkal kombinálva, hagyományos szenzorokkal ellentétben, a kvantumérzékelők a részecskék rendkívüli érzékenységét kihasználva a hőmérséklet, a nyomás, a gravitáció vagy a mágnesesség legkisebb változásait is detektálják. Rendkívüli lehetőségeket kínáló, új érzékeket adnak az emberiségnek.

Egyes idegsejtek apró jeleinek érzékelésével jelentősen bővíthetik ismereteinket az agyi rendellenességekről. GPS nélkül irányíthatnak hajókat és repülőgépeket, földrengéseket és vulkánkitöréseket minden eddiginél korábban prognosztizálhatnak.

Az optikai, a vezeték nélküli és a kvantumérzékelés által együtt létrehozott hálózatok valóban hatodik érzékkel rendelkeznek. Reaktívról a proaktív infrastruktúrára állhatunk át velük. A mindenhol jelenlévő összekapcsoltság, a fejlett jelfeldolgozás és az MI konvergenciájával az alapinfrastruktúra is intelligens, fizikai környezetünk pedig folyamatosan optimalizálható lesz. Globális giga szenzorrendszer alakul ki.