Október első hetében az OpenAI közkinccsé tette végtelen mennyiségű, kizárólag MI-vel generált, legfeljebb tíz másodperces videót kínáló, TikTok-stílusú Sora appját. „Cameót”, megjelenésünket és hangunkat utánzó hiperrealisztikus avatárt készíthetünk magunkról, mások cameóit pedig (engedélyektől függően) beilleszthetjük saját videóinkba.

Sora hamar az Apple amerikai App Store-ja élére került, holott sokan csak „végtelen TikTok szemétgépnek” hívják. Jelenleg olyan típusú videók teljesítenek jól, mint testkamerás felvételek, amelyeken a rendőrök háziállatokat vagy különféle védjegyzett karaktereket állítanak meg, az Xboxról beszélő Martin Luther King deepfake mémje és a modern világban navigáló Jézus Krisztus végtelen változatban.

Az OpenAI szerint rengetegen akarnak elidőzni egy olyan alkalmazással, amellyel nem kell aggódnunk a látvány eredetisége miatt – nem az –, helyette a nyers MI-ben gyönyörködhetünk.

Sokan egyszerűen csak a legmodernebb MI lehetőségeit csodálják benne. Mások szerint változások történtek a figyelmet felkeltő tartalomtípusok terén, és mivel a Sora más alkalmazásokkal megvalósíthatatlan kreativitást tesz lehetővé, maradnak is mellette.

Jövőjét illetően fontos, hogy az OpenAI miként dönt a hirdetések elhelyezéséről, milyen korlátozásokat vezet be szerzői joggal védett tartalmakra, milyen algoritmusokat használ arra, hogy ki mit lát.

Mivel a fejlesztőcég nem nyereséges, meglepő, hogy az MI leginkább energiaigényes területébe invesztál (gondoljunk bele, a ChatGPT-nél és a képgeneráló appoknál nagyságrendekkel többet fogyasztó Sora sikere esetén mekkora lesz a széndioxid-lábnyom). Ugyan csatlakoztak már félmilliárd dolláros adatközpont-projekthez, de a Sora így is szintlépés, őrült sokba kerülhet Altmanéknek. A vezérigazgató meg is jegyezte, hogy valahogyan pénzt kell keresniük a videógenerálással. Ez leginkább személyre szabott hirdetések és az alkalmazáson belüli vásárlásokkal valósítható meg.

Ugyan minden mesterséges, de a Sora még így is hemzseg a szerzői joggal védett karakterektől, bármikor mélyhamisíthatunk halott hírességeket, a videók pedig szintén védett zenéket használnak. Az OpenAI leveleket küldött a szerzői jogok tulajdonosainak, hogy ki kell lépniük a Sora platformból, ha nem akarják anyagaikat viszontlátni… Utóbbiak érthetően nagyobb ellenőrzést szeretnének, emellett a cameók felhasználhatósága is elég ingoványos terep.

Összességében egy csomó jogi elvárás várható, és egyelőre még azt sem tudjuk, teljes egészében mire lesz képes a videógeneráló.

A mesterséges intelligencia diadalmenete folytatódik, nő az alkalmazások száma, pörög a kutatásfejlesztés, a kereslet növekedésével egyre felfoghatatlanabb összegeket fektetnek a technológia infrastruktúrájába. A Reuters összefoglalót készített a fontosabb beruházásokról, költésekről.

Az AMD megegyezett az OpenAI-val, hogy többéves megállapodás keretében MI-chipeket szállít neki. A GPT-család mögötti vállalatnak lehetőségében áll, hogy a chipgyártó tíz százalékának tulajdonosa legyen.

Nem ez az egyetlen ilyen jellegű deal.

Az AMD legnagyobb riválisa, a piacvezető Nvidia bejelentette: mivel az MI-t működtető rendszerek iránti kereslet növekedésével a vállalatok elvárják a technológia termékeikbe és szolgáltatásaikba integrálását, akár százmilliárd dollárt is befektet az OpenAI-ba. Adatközpont-chipeket szállíthat, a megállapodás pedig pénzügyi részesedést biztosít neki az OpenAI-ban, amely már eddig is a kitüntetett ügyfelei közé tartozott. Az Nvidia másfelé is terjeszkedik: az Intelbe invesztált ötmilliárdjával a cég mintegy négy százalékát fogja tulajdonolni. 

A Meta a CoreWeave-vel kötött 14 milliárd dolláros szerződést, utóbbi számítási kapacitásokkal látja el a Facebook anyacégét, amely az Oracle-lal is tárgyalásokat folytat: húszmilliárdos többéves felhőszámítási megegyezésről van szó. Az Oracle eközben az OpenAI történetének egyik legnagyobb, öt évre szóló 300 milliárdos felhőszámítási megállapodásán van túl. De a CoreWeave is biztosra megy: 6,3 milliárdos kezdeti megrendelést írt alá az Nvidiával, amelyben a chipgyártó garantálja az ügyfeleknek nem értékesített felhőkapacitás megvásárlását. Emellett 11,9 milliárdért – márciusban, mielőtt tőzsdére mentek volna – öt évre szerződtek az OpenAI-val. 

A Meta és a Google között szintén köttetett üzlet, Zuckerbergék augusztusban tízmillió dollár feletti értékben hatéves felhőszolgáltatás megállapodást ütöttek nyélbe velük. Közben potom 14,3 milliárdért a Scale AI 49 százalékos tulajdonosává is váltak, amely központi szerepet játszhat a közösségimédia-óriás MI-stratégiájában. Persze a Google sem tétlenkedik: a Windsurf MI-kódgeneráló startup csapatából többet alkalmazásba vettek, 2,4 milliárd dollár licencdíjat fizetnek értük.

A Nebius Csoport ötéves, 17,4 milliárdos deal keretében a Microsoftnak biztosít GPU-infrastruktúrát.  A japán SoftBank csoport az Intelbe ruházott kétmilliárddal a bajban lévő amerikai chipgyártó tíz legnagyobb részvényesének egyikévé vált. A SoftBank, az OpenAI és az Oracle januárban Donald Trump által bejelentett adatközpont-projektjébe a vállalatok 500 milliárdot invesztálnak.  

A Tesla a Samsunggal 16 milliárdért üzletel, a dél-koreai vállalat texasi gyárában készítik Musk cégének következőgenerációs A16 chipjét.

Mindezek után szinte csekélység az a négymilliárd dollár, amellyel az Amazon az OpenAI-rivális Anthropicot, a Claude chatbot fejlesztőjét támogatja.

Jeff Bezos, az Amazon főnöke régóta kacérkodik a világűrrel. Elon Muskhoz hasonlóan szintén járható útnak tartja az ottani gyarmatosítást, de legalábbis azt, hogy előbb-utóbb emberközösségek, idővel akár az egész emberiség űrkolóniákon éljen.

Október eleji, a torinói Tech Héten elhangzott előrejelzésével ennyire nem rugaszkodott el a jelenvalóságtól, mert „csak” azt prognosztizálta, hogy tíz-húsz éven belül gigawatt-léptékű adatközpontok épülnek az űrben, és a folyamatosan elérhető napenergiával a földieknél jobb teljesítményre lesznek képesek.

A mesterséges intelligencia térhódítását a korai 2000-es évek internetrobbanásához hasonlította, és a spekulatív buborékok, a kockázatok ellenére is optimizmusra buzdított. A masszív hype-ot ezúttal nem fogja olyan összeomlás követni, mint amikor kipukkadt a dotkomlufi. Fontos, hogy a potenciális buborékokat és kipukkadásuk potenciális következményeit, amelyek vagy megtörténnek, vagy nem, képesek legyünk megkülönböztetni a tényeken alapuló technológiai folyamatoktól, a valóságtól. 

Mivel MI és adatközpontok elválaszthatatlanok egymástól, utóbbiak világűrbe költöztetése az energiaválságra, a túlhasználatra adott egyik lehetséges válasz. A szerverek hűtéséhez szükséges áram- és vízkereslet növekedésével, az elképzelés egyre népszerűbb a techóriásoknál.

Azért lenne jobb űrben építeni adatközpontokat, mert ott 24/7 rendelkezésre áll a napenergia. Nincs köd, nem esik az eső, nincs időjárás. A következő néhány évtizedben képesek leszünk a földieknél olcsóbbakat építeni – mondta Bezos John Elkann Ferrari-igazgatónak.

Az űrinfrastruktúrára történő váltás, az űrbeli adatközpontok ötlete átfogóbb trend, az űr földi életet javító „felhasználásának” része. Időjárási és kommunikációs műholdakkal már megtörtént, az adatközpontok lesznek a következő lépés, majd másféle gyártások kerülnek sorra. Velük, mint negyedszázada az internet esetében, nagyon optimisták lehetünk, akárcsak az MI áldásos társadalmi hatásait illetően.

Űrbeli adatközpontok üzemeltetése azonban sok kihívással is jár: költséges a karbantartás, nehéz frissíteni, rakétákat fellőni drága mulatság, és a kilövések akár sikertelenek is lehetnek…

Évvégéhez közeledve, gyakran merül fel a „mi lesz jövőre” kérdés. Bernard Marr futurológus öt egymással összefüggő nagy technológiai trendet azonosít. A mesterséges intelligencia kapcsolja egybe őket.

2026-ban kezdünk válaszokat kapni az MI-áttörés munkahelyekre, üzleti életre és a mindennapokra gyakorolt hatásaival kapcsolatos nagy kérdéseire. A hangsúly az egyszerű reagálásról az újragondolásra és az átalakításra helyeződik át. Az egészségügyben tanulmányok által kimutatottan működő megoldások jelennek meg, a médiában és a marketingben elterjed a „nulla kattintás”, összességében jobban fogjuk időmegtakarításra, felesleges feladatok kiküszöbölésére, biztonságosabb munkavégzésre használni a technológiát.

Az ágens volt 2025 egyik hívószava, jövőre pedig az üzleti döntéshozás automatizálásától a zsúfolt családi időbeosztás kezeléséig egyre gyakoribbak és megszokottabbak lesznek mindennapjainkban. Megtanuljuk azonosítani azokat a feladatokat, amelyekben segíthetnek nekünk. Jobb döntéseket hozunk arról, hogy miben bízzunk meg bennük, elkezdenek aktív munkatársakként funkcionálni.

2026-ban tovább terjednek a kvantumszámítások. Mindennapjainkat valószínűleg nem fogják befolyásolni, az üzleti életre, az iparra és a tudományra gyakorolt hatásuk azonban észrevehetőbbé válik. Pénzügyi modellezésnél pontosabban felmérhetjük velük a kockázatokat, jobban optimalizálhatunk befektetési portfoliókat. Új gyógyszerek fejlesztését és a klinikai tesztek idejét rövidíthetik le. A logisztikában jobb útvonaltervezéshez, hatékonyabb ellátási láncok kiépítéséhez vezetnek.

A technológiai szektor, különösen az MI energiatúlhasználás problémájára a megújuló energiaforrásokra való áttéréssel adott válasz, a hangsúlyeltolódás markánsan érezhető lesz jövőre. Előtérbe kerülnek a hidrogén üzemanyagcellák, a bioüzemanyagok és a moduláris atomreaktorok. A technológiai fejlődés záloga, hogy a növekvő igényekkel lépést tartva, a környezetre és a globális energiapiacok geopolitikai elemeire gyakorolt hatások minimalizálásával menjen végbe. A paradigmaváltás megértése a technológiáról és társadalmi szerepéről szóló párbeszéd kulcsfontosságú részévé válik.

2026-ban tovább árnyalódhat az ember-gép viszony megítélése: többet foglalkozunk azzal, hogy hol segíthetnek nekünk, hol nélkülözhetetlen a humán részvétel, hol árthat, ha túlzottan rájuk hagyatkozunk. Küzdeni fogunk a szintetikus és a deepfake tartalmak ellen, intenzívebben vizsgáljuk a chatbotokkal töltött egyre több idő pszichológiai hatásait. Felértékelődnek azok a tulajdonságok, amelyek nem intézhetők el egy parancs begépelésével: hitelesség, érzelmi intelligencia, csapatmunka, empátia, hosszútávú stratégiai gondolkodás. 

Az emberi tényező a visszacsatolási hurok kitüntetett fontosságú része marad.

A feljövőben lévő új technológiák, mint az MI-ágensek és a kvantumszámítások jó- és rosszfiúk kezébe egyaránt új lehetőségeket adnak. Az információbiztonság leggyengébb láncszeme azonban, mint ahogy eddig is az volt, az ember marad. Szakértői vélemények alapján, ha a cyberbűnözés egy ország lenne, akkor 2026-ban a világ harmadik legnagyobb, húszbillió dolláros gazdaságának számítana – figyelmeztet Bernard Marr futurológus.

De milyen trendek alakítják a következő év információbiztonságát?

Az ágensek kerülhetnek a csatatér frontvonalába: támadóknak és védekezőknek is szofisztikáltabb lehetőségeket kínálva, mindkét oldal arzenálja újabb minőségi fegyverekkel bővül.

Mélyhamisított audió- és videótartalmak eddig is sikeresen mentek át biztonságosnak vélt rendszerek védőfalain, és jövőre még több ilyen jellegű, de jobb minőségű szintetikus támadásra számíthatunk.

A zsarolóvírusok (ransomware) szintén szintet léphetnek, még markánsabban fogják szolgáltatásként használni őket: RaaS, azaz Ransomware-as-a-Service. Mivel az új, egyre anonímabb kriptovaluták könnyebben átutalhatók, tisztára moshatók, bűnözőknek kevésbé kell tartaniuk a következményektől.

Vállalatok komolyabb összegeket invesztálnak a leggyengébb láncszem, az ember jobb felkészítésébe: szaporodnak a munkaerő információbiztonsági ismereteit növelő tréningek és workshopok, ahol például megtévesztéses, átveréses támadások (social engineering) szimulálásával próbálják növelni a biztonságtudatosságot.

A kvantumszámítógépek ugyan nem a mindennapok szereplői, viszont már most fel kell készülni rájuk, mert a bennük rejlő hatalmas pozitív potenciál mellett, a cyberbűnözést is magasabb szintre emelhetik. Az eddigi titkosítás könnyen feltörhető velük, ezért 2026-ban alaposan át kell gondolni a mai kvantummódszer gyengéit, és az adatok megbízható áthelyezésére is ki kell találni működő opciókat.

A szabályozók és a törvényhozók egyre távolabbról, követőmódban figyelik technológiák fejlődését. A cyberbűnözés sem kivétel. Mivel a bűnözőkkel nem tudnak mit kezdeni, vállalatokra helyeznek nagyobb nyomást, hogy hatékonyabban védjék meg az adataikat. Ebben számíthatunk változásokra, azaz a nyomás növelésére.

A folyamatosan bizonytalanodó világpolitikában nő az országok kritikus infrastruktúráját, kommunikációs hálózatokat és ellátási láncokat veszélyeztető cybertámadások száma. Adjuk hozzájuk az információs hadviselés utóbbi években virágzó eszközét, a dezinformációt, és máris kibontakozik a probléma mértéke. Rossz hír, hogy 2026 akár a nagy nemzetbiztonsági válságok éveként is bevonulhat a történelembe, megelőzéséhez kormányok minden korábbinál nagyobb összegeket fognak invesztálni az információbiztonságba, és a bűnöket megelőzendő új szövetségek köttetnek.

A Flock Safety bűnügyi technológiai (police-tech) nagyvállalat bolti tolvajok nyomon követésére értékesít drónokat cégeknek. Alkalmazásukat következőképpen képzeljük el: raktár biztonsági csapata például egy tetőről elindít egyet, és a bolti lopás (például biztonsági kamerák felvételei alapján feltételezett) gyanúsítottját előbb az autójáig, majd az autót az utcákon át követi, miközben közvetlenül a rendőrségnek küld élő videófelvételeket.

A forgatókönyv sok kérdést vet fel. A polgári szabadságjogok védelmezői szerint a rendőrségi drónok, rendszámfelismerők és más bűnügyi technológiák által létrehozott megfigyelő állam lehetőségei bővülnek vele. A megfigyelő állam teszi lehetővé, hogy a bűnüldöző szervezetek házkutatási parancs nélkül is óriási mennyiségű személyes adatot gyűjthessenek.

Legyen szó pizza házhozszállításáról, kátyúk vizsgálatától vagy bolti tolvajok követéséről, az Egyesült Államokban használt drónok különlegessége, hogy működésük nagyjából egyetlen szabálytól függ. A Szövetségi Repülési Hatóság (FAA) szabályozása írja elő hol és hogyan reptethetők, csakhogy ez hamarosan változni fog.

Jelenleg FAA-engedély kell drónok látótávolságunkon túli reptetéséhez, célja a lakosság és a vagyon védelme a levegőben történő ütközésektől. A szervezet 2018-tól több forgatókönyvre ad külön engedélyt a gépek látótávolságon túli működtetésére: keresések-mentések, biztosítási és rendőrségi nyomozások. A Flock magánügyfelei általában hatvan-kilencven napos külön engedéllyel rendelkeznek.

A drónhasználatban érdekelt ipari szektorok évek óta nyomást gyakorolnak a kormányra, hogy könnyítsen a látótávolságon túli reptetés engedélyezésén. Júniusban Donald Trump elnöki rendeletben fejtett ki hasonló gondolatokat az „amerikai dróndominanciára” hivatkozva. Az FAA augusztusban állt elő új szabályjavaslattal.

A javaslatban néhány tág kategóriát fogalmaznak meg, amelyek értelmében drónok olyan területeken is működtethetők látótávolságon kívül, mint a csomagszállítás, mezőgazdaság, légi megfigyelés, közérdek (benne a rendőrségi tevékenység). Az engedélyt könnyebb lesz megkapni, és a hatótávolság is nagyobb lesz.

Az érintettek győzelemről beszélnek. Mások viszont a személyiségi jogokat kérik számon a javaslaton, mert drónflottákkal biztosított a folyamatos megfigyelés, gyülekezéseké és tüntetéseké is.

Viszonylag kevés médiafigyelmet kapott az a szeptember közepi hír, hogy a kínai állam megtiltotta az ország nagy techcégeinek Nvidia-chipek vásárlását. A tényállás viszont nemcsak sokat sejtet, hanem messzemenő következményekkel is járhat.

Andrew Ng gépitanulás-szakértő szerint a tiltás ugyanis azt jelzi, hogy a kelet-ázsiai szuperhatalom gyorsan fejlődik félvezetők fejlesztésében. Olyan gyorsan, hogy már nincs szükségük csúcsminőségű amerikai chipek vásárlására, amelyeket az USA-ban terveznek, és Tajvanon gyártanak. Tehát megszűnt, de legalábbis megszűnőben van az Egyesült Államoktól való függés.

Az USA viszont nagyon függ Tajvantól, egy esetleges ottani diszrupció komoly veszély az amerikaiak számára. Egyrészt ők Tajvanhoz kötöttek, másrészt Kína egyre kevésbé szorul az Egyesült Államokra.

Miután az USA korlátozta a Kínába irányuló chipeladásokat, az ázsiai ország drámai mértékben felpörgette ezirányú kutatásfejlesztéseit. Cél az önellátás megvalósítása, amelynek az első jelei már észrevehetők. Az Nvidia-termékek tiltása elárulja, mennyire bíznak belföldi lehetőségeikben.

Az új DeepSeek-R1-Safe modellt például ezer Huawei Ascend chipen gyakoroltatták. Egyenként ezek a chipek lényegesen gyengébbek az Nvidia vagy az AMD chipjeinél, a kínai nagyvállalat nagymennyiségű chip koordinált működtetésére vonatkozó rendszerszintű tervezési megközelítése viszont működni látszik. Például a Huawei CloudMatrix 384 rendszere 384 chipjével felveheti a versenyt az Nvidia 72 jobb minőségű chipből álló GB200-ával.

A félvezető-gyártás „hazaköltöztetése” a vártnál lassabban halad, és amíg így lesz, a tajvani TSMC – és a geopolitikailag kulcsfontosságú – Tajvan főszereplő marad. Arizonában már működik üzemük, de a munkaerő betanítása, az engedélyek beszerzése és az ellátási lánc problémái változatlanul megoldásra várnak. Hosszú ideig eltarthat, amíg az Egyesült Államokban lévő és építendő bármelyik létesítmény a gyártásban valóban a TSMC egyenrangú versenytársa lehet.

Mindebből következik, hogy ha bármi is történik Tajvanon, az USA sokkal jobban megérzi a következményeit, mint Kína. Ebben az esetben ugyanis kínai cégek végeznék a globális félvezetőipar gyártási munkáinak túlnyomó részét, ami geopolitikailag óriási előnyt jelentene Pekingnek.

A tudatosság érzéseink, érzelmeink és tapasztalataink közvetlen tudatosítása. Mivel saját elménkkel éljük meg, az élmény szubjektív. A tudomány viszont személyes tapasztalat helyett megfigyelhető igazságokkal dolgozó objektív gyakorlat.

Mindebből következik, hogy a tudat hiába létezésünk központi szereplője, fogalomként rendkívül nehezen tanulmányozható. A tudatosság elméletét egymással versengő négy iskola határozza meg, abban viszont mindegyik nagyjából egyetért, hogy az agy legfejlettebb, ráncos külső rétege, a neocortex, de legalábbis bizonyos része nélkülözhetetlen hozzá.

Száz év agykutatásának tanulmányozása után ezt – a tudatosság legszélesebb körben elfogadott elméletét – kérdőjelezi meg Peter Coppola, a Cambridge Egyetem vendégkutatója. Macskákon és majmokon végzett extrém sebészeti tanulmányoktól kezdve az elektromos impulzusok és a mágneses stimuláció agyra gyakorolt hatásáig, az idegtudomány minden lehetséges bizonyítékát feldolgozta.

Az emberi agyat három részre (kéregre – cortex, kéreg alatti részre – subcortex, kisagyra – cerebellum) osztotta, hogy olyan eseteket találjon, amelyekben egyikük vagy több megváltozott, és megvizsgálja a tudatosságra gyakorolt hatásukat. Állítása szerint olyan bizonyítékokat talált, amelyek alapján a neocortex nem annyira fontos, mint tudni véljük.

„A kisagy, vagyis az agykéreg, a cortex elülső része nélkül született emberek tudatosnak tűnhetnek, és egészen normális életet élhetnek. A kisagy későbbi károsodása azonban hallucinációkat válthat ki, vagy teljesen megváltoztathatja az érzelmeket” – írja a kutató.

Néhány eset, mint a neocortex nélkül született gyerekek, nagyon nehezen magyarázható. „Orvosi tankönyvek alapján állandóan vegetatív állapotban kellene lenniük” – folytatja, majd cáfol: ellenkezőleg, a legfrissebb kutatások azt sugallják, hogy ezek a betegek tudatosak, és a teljesen fejlett neocortexszel rendelkező gyerekek számos tipikus viselkedését mutatják. Felnőtt állatoknál is hasonlókat figyeltek meg.

Több magyarázat lehetséges a miértre: vagy az evolúció viszonylag új termékének, a neocortexnek nincs szüksége alap-tudatosságra, vagy ha valaki sérült kéreggel születik, az agy másik két régiója megtanulja kompenzálni a hiányt.

„Ezért kellhet felülvizsgálnunk a tudatosságról alkotott elméleteinket, ami viszont a betegellátást ugyanúgy befolyásolhatja, mint az állati jogokról való gondolkodásmódot. Valójában a tudatosság gyakoribb lehet, mint gondoltuk” – összegez Coppola.

Bernard Marr jövőkutató tavaly ilyenkor az MI elterjedése éveként harangozta be 2025-öt. 2026 még szűk három hónap, de a futurológus már prognosztizál, szerinte jövőre kezdődnek manifesztálódni a technológia hosszútávú hatásai. Hatalmas lehetőségek, óriási kihívások.

Nyolc meghatározó trendet vázol fel.

2025 hívószava az ágens-Mi, 2026-ban viszont már ténylegesen használni fogjuk az autonóm, cselekvő asszisztenseket. Mintha a ChatGPT válaszadás és tartalomgenerálás mellett mindennapos feladatokat is végezne: megrendeli a zöldségeket, megszervezi az utazást, interakcióba lép az intelligens otthon eszközeivel. Munkahelyeken projekteket koordinálva, külsős részvényesekkel és rendszerekkel kommunikálva segít megvalósítani közép- és hosszútávú terveket.

2026-ra az online tartalmak kilencven százaléka szintetikusan generálódhat. Ha a mögöttes cél nem is dezinformáció, vetélytársak ellehetetlenítése, az „emberi hang” mindenképpen hátérbe aszorul, elvész az anyagok eredetisége, romlik a minőség. E problémák kezelése lesz a következő év egyik legnagyobb kihívása.

A munka világán az eddigieknél is jobban érezzük majd az MI hatását: állások szűnnek meg és tűnnek fel, a korábbiaknál jóval több rutin- és adminisztratív feladatot delegálunk ágensekre. Promptmérnökök után jönnek az MI-integráció és etika szakértők, cégek viszont a technológiára hivatkozva igyekeznek csökkenteni a létszámot és a költségeket.

Az MI a fizikai világban elsősorban önvezető járművek és humanoid robotok formájában van jelen. Utóbbiak egyre több raktárban, építkezésen és az egészségügyben jelennek meg. A dolgok internetének összekapcsolt eszközei is intelligensebbek lesznek. Jövőre már tényleg észlelhetjük, hogy az MI nemcsak okostelefonos, számítógépes app, hanem testet öltött fizikai intelligencia.

Az atombomba óta egyetlen új technológia sem rendelkezett a globális egyensúlyt olyan szinten borítható potenciállal, mint az MI. Mivel vezető politikusok tisztában vannak ezzel, 2026-ban a nemzetközi piacok és az ellátási lánc további manipulációjára számíthatunk, így próbálják kontrollálni és befolyásolni a geopolitikai hajtóerővé vált MI és az azt éltető adatok gyors terjedését.

Az MI a mindennapok része, tehát ugyanúgy jár, mint más korszak-meghatározó technológiák: a váltást követően már nem újdonságnak, hanem bevettnek tartjuk, „láthatatlan”, és nem a hatásait azonosítjuk. Például a 2010-es években született gyerekek is a lehető legtermészetesebbnek tartják, hogy emberszerű kommunikációt folytatnak gépekkel.

2026-ban az MI tovább hódít az egészségügyben: például a szívritmust elemző új eszköz másodpercek alatt észleli a betegségeket. Ezek az innovációk mutatják meg, hogy a technológia milyen sikeresen integrálódott a szektor praxisába. Rutinszerűen diagnosztizálnak vele betegségeket, figyelik betegek felépülését, fejlesztenek új gyógyszereket. Jövőre sok újítás lép a tesztfázis utáni klinikai használati szakaszba.

A technológia csillagos eget súroló energiaigényét, az adatközpontok energiafelhasználását még a legfanatikusabb MI-hívők sem ignorálhatják. Soha nem volt akkora szükség tiszta és fenntarthatóbb megoldásokra (miniatűr atomerőművekre?), mint most, és az innovációban az MI is részt vesz. Ez lesz 2026 egyik „legforróbb” technológiai topikja.

Az ukrán hadsereg felfegyverzett drónokból álló alakulatai egymás között döntik el, melyik támad először és mikor. Az amerikai Swarmer startup által fejlesztett kis rajok (swarms) orosz katonákat, felszereléseket és infrastruktúrát támadnak.

Mindkét hadviselő fél tömegesen használ drónokat, taktikai és stratégiai célok érdekében – gyakran átlagfelhasználói szintű szerkezetek formájában – hatalmas flottákat alakítottak ki. Ukrajna kisebb, kevésbé felszerelt hadseregét igyekszik a technológiával ellensúlyozni. Az elvárásokat többszáz cég próbálja kielégíteni.

Mindkét oldalon drónok az első számú felelősek a katonák haláláért, az elhunytak 70-80 százalékáért. Sok felhasználási módjuk viszont egyáltalán nem halálos: megfigyelik az ellenséget, élelmiszert, vizet és gyógyszereket szállítanak. Emellett aknákat, fegyvereket és lőszert is elvisznek oda, ahova kell.

A mesterséges intelligencia egy ideje a háborúk egyik szereplője, a drónrajok a legújabb hadi alkalmazása. A növekvő autonómiájú katonai drónrendszerek azonban még mindig nehéz gyakorlati és morális kihívásokkal járnak. A Swarmer szoftvere ugyan meghagyja az embernek a tüzelésről való döntést, ám a háborús konfliktusok brutális logikája alapján a drónok egyre jobban elterjednek, többre képesek és autonómabbak.

A szoftvert sokféle ember nélküli légi járművel történő munkára tervezték. A rajok egymás mozgásához alkalmazkodnak, és a felhőszámításoktól függő átlagos – polgári – drónhasználattal ellentétben, kommunikációjuk közben elkerülik az ellenséges interferenciát. Eleve úgy tervezik őket: a humán operátor percenként csak egy jelet küldhet a rajnak, az egységek tartják a távolságot, elkerülik az ütközést egymással, és függetlenül navigálnak, amellyel megakadályozzák, hogy közös célpontot képezzenek ellenséges támadáshoz.

A Swarmer rendszere a drónok és kezelőik között átmenő adatok biztonságát, integritását és kézbesítését kezelő OS-ből, a raj viselkedését menedzselő MI-motorból és a küldetéseket tervező, célpontokat meghatározó, fegyverhasználatot engedélyező felhasználói interfészből áll. Nincs védekező kapacitása, nem tud kitérő akciót végezni, ha tüzet nyitnak rá.

A startup igyekszik növelni a szoftver által kezelhető drónok számát. 690-re tervezték; miután huszonöttel már sikeresen tesztelték, hamarosan százzal fogják. Tipikus bevetésekhez általában csak hármat használnak: egy felderítőt és egyenként huszonöt kiló bomba szállítására képes két bombázót.

A humán csapat operátorból, tervezőből és navigátorból áll. Az operátor kijelöli a célzónát – ahol a raj ellenséges állásokat keres –, parancsokat ad ki, és megszakíthatja a missziót. A felderítő drón által készített videón megjelölt célpontok alapján ő rendeli el a csapásokat is.

A raj a célponttól való távolsága, az akkumulátor töltöttsége és a rendelkezésre álló lőszer alapján határozza meg, mikor cselekszenek az egyes bombázók. A támadást az ellenség megsemmisülésének észleléséig folytatják.