A mesterségesintelligencia-forradalmat a technológia mellett a kormányok, vállalatok és magánszemélyek által elfogadott erkölcsi normák és jogi keretek is mozgatják: mi tolerálható és mi nem, hogyan biztosítsuk az innovációt, miközben csökkentjük a károkat.

Bernard Marr szerint 2026-ban nyolc MI-etikai trend határozza meg a technológia társadalmi elfogadását.

Az első a szellemi tulajdonjog kérdése: ha az MI jogvédett adatokon gyakorol, kell-e kompenzálni a tartalmak előállítóit? Az eddigi bírósági csatározások felemás eredményeket hoztak. Marr bizakodik, hogy 2026-ban tisztul a terep, az innováció hátráltatása nélkül lesz becsületesebb az MI-környezet. 

Az MI-ágensek kapcsán felmerül, hogy mennyire hagyjuk helyettünk dönteni a gépet. Meddig mehetnek el emberi felügyelet nélkül, kié a felelősség, ha a dolgok rosszra fordulnak? 2026-ban napirendre kerülnek az ágensautonómia küszöbértékei, az emberi felügyelet szükséges szintje, a felelőtlen gépi viselkedés miatti büntetések.

Az MI munkára gyakorolt hatásáról ellentmondásos vélemények látnak napvilágot: egyesek szerint semmi nem változott, mások bizonyos területeken a munkaerő-felvétel csökkenését tulajdonítják a technológiának. Kormányok és szabályozók igyekeznek kezelni a kérdést, például az MI miatti állásvesztés vállalati bevételeinek szociális kiadásokra költését célzó intézkedések is elképzelhetők.

A felelősség és az elszámoltathatóság kérdése nem új, de rendezetlen probléma. A megoldás törvényhozói prioritás lesz 2026-ban. Egyes elképzelések alapján az MI-t használó szervezeteknek biztosítaniuk kell, hogy a felelősség – a gépi elfogultság, a hallucinációk és a rossz döntések miatt is – az emberre háruljon.

Az MI globális, az általa okozott károk szabályozása viszont az egyes országok hatáskörébe tartozik, ami eltérésekhez és az elszámoltathatóság hiányához vezethet. Az EU-ban, Kínában és Indiában nemzeti, az USA-ban szövetségi államonkénti törvényeket vezettek be. A nemzetközi konszenzus és a hatékony globális szabályozás biztosítása 2026 egyik forró témája lesz.

A szintetikus tartalmak, a mélyhamisítványok (deepfakes) és a dezinformáció változatlanul sok kárt okoznak. A kritikus gondolkodás erősítése mellett 2026-ban az MI által generált tartalmak címkézését előíró, a káros mélyhamisítványok készítőit büntető törvények születhetnek.

Jövőre várhatóan egyre több szervezet foglalkozik az alkalmazottai jogosulatlan, ellenőrizetlen MI-használatának veszélyeivel. HR-osztályok prioritása lesz világszerte viselkedési kódexek és a legjobb gyakorlatra vonatkozó irányelvek bevezetése. Igyekeznek megértetni az alkalmazottakkal a biztonságos, etikus és elszámoltatható MI-használat előnyeit.

Az MI átláthatatlansága, a „nem tudjuk, mi történik a belsejében az input és az output között”, az úgynevezett feketedoboz-jelenség gyakran fejlesztői szándék. 2026-ban fokozódik a fejlesztőcégekre nehezedő nyomás, hogy fogadják el az elmagyarázható MI elvét, vezessenek be az átláthatóság auditálását segítő módszereket. 

Kissé, de tényleg nagyon kissé megtörni látszik a mesterséges intelligencia körül évek óta tartó felhajtás. Például a GPT-5 augusztusi megjelenése nem váltott ki különösebb hullámokat, majd egy pár héttel későbbi beszámolóból kiderült: a generatív MI pilotprojektek 95 százaléka kudarcot vall. A hírre kisebb és rövid ideig tartó tőzsdei pánik tört ki.

Meglepő módon egyetlen cég sem ijedt meg annyira, hogy csökkentették volna MI-kiadásaikat. Pedig történetek terjednek e kiadások körforgásos természetéről, leépítésekről és arról is, hogy vállalatok képtelenek pontosan megfogalmazni, miért is lesz jó nekik a technológia. Még a legértőbb fejlesztők is elmondják: nem fejlődött az evangelistái által prognosztizált mértékben.

De miért nem vállalja fel senki, hogy az előjelek alapján kevesebbet invesztáljon mesterséges intelligenciába?

Rhiannon Williams, az MIT Technology Reviews újságírója szerint több okból. A két legegyértelműbb: ez óriási előny azoknak, akik kipukkadó lufinak tartják az MI-t. Ha egy vállalkozó az aggasztó hírek ellenére is irdatlanul költekezik, rögtön meg is kapjuk a lufi definícióját. A másik, hogy a negatív főcímek mögötti tartalom esetleg mégsem elég negatív, és  így nem is győz meg senkit az irányváltás szükségességéről.

Elképzelhető az is, hogy az MI szédületes fejlődési üteme miatt iparágak a kelleténél is érzékenyebbek a hírekre. A Yale Egyetem Költségvetési Laboratóriumát vezető, közgazdászként a technológia világánál megszokottnál nagyobb időtávlatban gondolkodó Martha Gimbel szerint az MI még senkinek sem változtatta meg a munkáját. Megdöbbentő lenne, ha egy technológia olyan gyorsan hatott volna, mint sokan gondolták – mondta. Azaz, a gazdaság nagy része még mindig nem tudja, mit tesz pontosan az MI, és felhagyjanak-e vele vagy sem.

Tipikus vezetői reakció az is, hogy nagyon komolyan veszik a sok kudarcot vallott MI-projektet. de nem a technológia kudarcaként élik meg, hanem a próbálkozásokat nem tartják elég gyorsnak, nem állnak rendelkezésükre a jobb MI fejlesztéséhez szükséges jó minőségű adatok. A pánikolás elmaradását több más stratégiai ok is magyarázhatja.

A tőzsdén lévő vállalatokon döbbenetes a nyomás, hogy keményen invesztáljanak az MI-be. Többen jól is jártak vele, végül mégis visszakoztak. A „vásárolj most, fizess később” elv alapján működő Klarna 2024-ben elbocsátotta munkavállalóit, felfüggesztette a munkaerő-felvételt, mert MI-t kívánt használni helyettük. Alig egy év múlva ismét alkalmazottakat vett fel, arra hivatkozva, hogy az MI sebességet, a tehetség empátiát ad nekik.

A McDonald’s autós kiszolgálása, a Taco Bell és még sokan mások véget vetettek az MI hangasszisztenseket tesztelő pilotprojekteknek. A Coca Cola hirdetéseinek zöme az egymilliárd dolláros ígéret ellenére sem generatív MI-vel készül.

Williams szerint nincs egyértelmű válasz a kérdésre. 

Ma már rengetegen használják a mesterséges intelligenciát, így semmi meglepő nincs abban, hogy 2026-ban a további terjedésére számítunk. Újdonság viszont, hogy ez nemcsak szoftver- és alkalmazásszinten történik, hanem a fizikai világban fizikai formában (robotok, önvezető járművek, ipari internet) is minden eddiginél markánsabb lesz.

A fizikai intelligencia térnyerése öt trendben foglalható össze.

A munkahelyeken, az egészségügyben és talán az otthonokban is több humanoid jelenik meg. A változás jelentős, mert az eddig ismert és a fizikai világban alkalmazott robotokat nem az emberről mintázták, mindenféle amorf szerkezetek mozogtak négy vagy több lábon, esetleg kerekeken, vagy karként működtek. A humanoidok fejlődését hátráltatta a tényleg hatékony működtetésükhöz szükséges kifinomult MI hiánya. Az akadály elhárult mára.

A kobotként ismert együttműködő robotokat (collaborative robots) az emberrel való közös munkára, a munkatér egymás melletti biztonságos megosztására tervezték. High-tech ipari környezetekben egyre megszokottabbak, de a technológia javulásával és az áreséssel még több kobot várható, 2035-re pedig a szektor 35 milliárd dolláros piaccá válik.

A teljesen önvezető járművek évek óta az MI legnagyobb ígéretei közé tartoznak, a korábbi előrejelzések hurráoptimizmusát viszont nem igazolta az idő. 2026-ban mindenesetre az ideinél több ember nélküli, robottaxi-fuvar várható. San Franciscóban, Phoenixben, Austinban, Pekingben, Wuhanban és Csonkingben és Abu Dhabiban már most is létezik ilyen szolgáltatás. Bejelentett tervek alapján jövőre Dubaiban, Dél-Koreában és az Európai Unió egyes városaiban is beindulhat a robottaxizás.

Az MI fizikai munkára gyakorolt hatása bizonytalan, ami a magas szintű ügyességet igénylő területeken, mint az építkezések, a vízvezeték-szerelés és egyes tervezői tevékenységek szempontjából kiemelten fontos. Jövőre itt is változhat a helyzet, például a kőműves Hadrian X, vagy a kábelezéshez, vízvezetékek telepítéséhez a földbe lyukat fúró Baubot MRS15 jelzik az irányt. Építkezési robotok az ismétlődő feladatok 25-90, a veszélyesek 72 százalékának elvégzésében válthatják ki az embert.

Kevésbé szívderítő, de sajnos Ukrajna orosz inváziója miatt valóság, hogy a drónoktól a cybertérig, a hadviselés gyorsan digitalizálódik, és egyben mechanizálódik is. Robotkutyák végeznek felderítést, de a logisztikában és a hadtápban is segédkeznek, automatizált gépfegyverek felismerik a barátot és az ellenséget, MI-k irányítanak drónokat. Kína vízalatti drónokat, különleges lézereket és – a kutyákkal ellentétben, az ellenséges katonákat megtámadó – robotfarkasokat mutatott be. Ne legyenek kételyeink, a fizikai intelligenciában irdatlan katonai potenciál rejlik.

Az OpenAI ChatGPT Atlasa a ChatGPT-t és az ágensmódot közvetlenül az alkalmazásba integráló új webböngésző. MI-je érti a honlap-tartalmat, munkameneteken átívelve megjegyzi a kontextust, anélkül végzi el a feladatokat, hogy a felhasználó elhagyná az aktuális oldalt.

Opcionális böngésző-memóriák funkciója lehetővé teszi, hogy a ChatGPT a korábban meglátogatott honlapok adataira emlékezve, személyre szabja a segítséget. A felhasználó szabályozhatja is, hogy milyen információk kerüljenek tárolásra vagy törlésre.

Az Atlas előnézetben elérhető ágensmódot is kínál az előfizetőknek. Lehetővé teszi, hogy a ChatGPT önállóan végezzen webes kutatást, töltse meg a bevásárlókosarat vagy dokumentumokat állítson össze a böngészőben.

Az új eszköz az OpenAI azon törekvését tükrözi, hogy számítási feladatokat rutinszerűen kezelő ágenses MI-rendszereket építsen, de a vállalat elismeri a kockázatokat is: hibákat és a rosszindulatú utasításokkal szembeni sebezhetőséget.

A fejlesztőcég szerint a ChatGPT Atlasszal könnyebb és hatékonyabb lesz az internethasználat, egy lépéssel közelebb kerülünk az igazi szuperasszisztensekhez. Újragondolhatjuk vele a webhasználatot. Pedig első ránézésre olyan, mint a Chrome vagy a Safari, egy nagy különbséggel, az oldalsávban lévő chatbottal. És egy másikkal is: annyira hozzászoktunk az ingyenes böngészéshez, hogy változtatni kell hozzá a szokásainkon, mert ha például ChatGPT Atlast vonatjegy-vásárlásra kérjük, rögtön szembesülünk a ténnyel, hogy a szolgáltatás csak előfizetőknek jár.

A nagy célhoz, az általános mesterséges intelligenciához (artificial general intelligence, AGI) ugyan nem visz közelebb, viszont bevételt generálhat, mert abban nem bővelkedik az OpenAI. A ChatGPT felhasználóinak is csak az öt százaléka fizet. Hirdetésekből anyagiakat generálni pedig azért kockázatos, mert keresetlen reklámokat csak hibátlan felhasználói élmény ellenében viselünk el. A rólunk gyűjtött adatokból tanulva lehetőségében áll folyamatosan javítani rajta.

A piac 66 százalékát a Chrome uralja, a Safari 19, az Edge 6, a Firefox 3, a Samsung Internet és az Opera 2-2 százalék volt 2024 végén. A ChatGPT Atlasnak nem lesz könnyű dolga, mert a Gemini a Google keresőmotor része, és a Microsoft a Copilottal bővítette az Edge képességeit. Az OpenAI chatbotja eddig egyébként sem váltotta valóra az indulásakor prognosztizált Google-gyilkos szerepét, még nem tette feleslegessé a megszokott keresést.

A jövőben azonban megteheti. Míg a Google a felhasználó és a honlapok közötti közvetítő, az új webböngészővel viszont semmiféle közvetítőre nem lesz szükség. Nem fogunk például medellini hoteleket keresni, és klikkelgetni a Google-találatokra, helyette szólunk a ChatGPT-nek, hogy közvetlenül kössön össze velük.

Kérdés, mikor lesz elég ember, aki fizetni is hajlandó ezért az extráért.

Fenyegetheti-e egy kicsi chipgyártó cég az Nvidia grafikus feldolgozóegységeivel (GPU) megszerzett kvázi monopóliumát a mesterséges intelligenciát működtető hardver felett?

A kaliforniai GSI Technology az MI-feldolgozás új megközelítését, a számítások közvetlenül a memórián belüli elvégzését képviseli. Asszociatív feldolgozó egységükre (associative processing unit, APU) a Cornell Egyetem tanulmánya hívja fel a figyelmet: célja a régóta fennálló teljesítmény- és hatékonyságkorlátok leküzdése, megkérdőjelezve az MI-kben és az adatközpontokban használt legjobb GPU-k dominanciáját.

A Cornell kutatói a GSI Gemini-I APU-t összehasonlították a piacvezető CPU-kkal (központi feldolgozóegység) és GPU-kkal, köztük az Nvidia A6000-ével. A teszteken realisztikus következtetési-érvelési feltételeket biztosító, tíz és kétszáz GB közötti adatkészletekkel dolgoztak. Kiderült, hogy statikus RAM-ban végzett számításokkal csökkent a processzor és a memória közötti folyamatos adatkeverés, a hagyományos GPU-architektúrák energiaveszteségének és a késleltetésnek az egyik forrása. Az eredmények alapján az APU sokkal kevesebb energiafogyasztással ért el GPU-szintű átviteli sebességet.

A különbség egészen drasztikus, ami nagyon bíztató az MI brutális környezeti széndioxid-lábnyoma miatt: az APU esetenként 98 százalékkal kevesebb energiát fogyasztott, mint egy hagyományos GPU, és a hasonló CPU-knál akár 80 százalékkal gyorsabban végezte el a lekérdezési feladatokat.

Ez a hatékonyság vonzóvá teheti a peremhálózati eszközök, például drónok, IoT-rendszerek és a robotika, valamint a szigorú energia- és hűtési korlátokkal dolgozó védelmi és repülőgépipari felhasználás számára.

A bíztató eredmények ellenére nem világos még, hogy a „számítások a memóriában” alapú számítástudomány eljuthat-e az érettség és a támogatottság, vagy a méretezhetőség ugyanazon szintjére, mint a fontos MI-eszközök zökkenőmentes integrációját garantáló, jól kidolgozott szoftver-ökoszisztémával rendelkező legjobb GPU-platformok.

A „számítások a memóriában” eszközöknél az optimalizálás és a programozás a szélesebb körű elterjedést, különösen a nagy adatközpontokban történő használatot lassító, hátráltató kifejlődő fázisban van még csak. 

A GSI Technology a Gemini-II generációval igyekszik tökéletesíteni a hardvert: tízszer nagyobb átviteli sebességet és alacsonyabb késleltetést várnak tőle. Egy másik tervük, a fejlesztési stádiumban lévő Plato beágyazott peremszámítási (edge computing) eszközök számítási teljesítményét hivatott növelni.

Ha az APU sikeres lesz, komoly diszruptív hatást fejthet ki a százmilliárd dolláros MI következtetés-érvelés piacra és az Nvidia-uralmat is veszélyeztetheti (hacsak az Nvidia nem vásárolja fel a startupot). Az energiaköltségek – és a környezetszennyezés –a memóriaközpontú architektúra miatt a mostaniak töredékére csökkenhetnek, és a Gemini-II tovább javítja a helyzetet.

A japánul festőt jelentő Gaka-chu, egy MIT (Massachusetts Institute of Technology) Média Labor-fejlesztésű robot 2022-ben került rivaldafénybe.

Tervezői abból a tényből indultak ki, hogy a robotok fizikai autonómiája (vagy annak hiánya) elméletileg és gyakorlatilag is jól ismert, bőségesen kutatott jelenség, potenciális gazdasági önállóságukkal előttük viszont szinte senki nem foglalkozott. A fejlesztés ezt, az első gazdaságilag autonóm robotot célozta.

Piacképes árukat előállító, a megtermelt bevétel felhasználását teljes mértékben kontrolláló robotban gondolkoztak. A gép, egy hattengelyes robotkar automatikusan kiválasztott kulcsszavak alapján festett japán karaktereket. Fejlesztői elmondása alapján magától választott témát, készített képeket.

Blokklánc-alapú okos szerződés segítségével önállóan listázhatta online aukción az általa készített festményt. A tranzakcióban a robotot a humán licitálókkal partnerként, és nem eszközként kommunikáló félként képzelték el. Kitalálták, hogy az eladásból származó bevételeket felhasználhatja erőforrásainak feltöltésére, például magától rendelhet anyagokat online művészeti boltból.

A prototípust Ethereum-alapú okos szerződéssel dolgozták ki, hathónapos kísérletet futtattak le vele. Összesen négy festményt készített és adott el, bevételét kellékek vásárlására és a kezdeti befektetők kifizetésére fordította.

A rendszer prototípusát, infrastruktúráját és szabályait emberek hozták létre, de a kísérlet során a robot valódi gazdasági döntéseket hozott. 

A Mario Klingemann német művész és az ElevenYellow szoftverfejlesztő közösség által 2021-ben bevezetett Botto egy decentralizált autonóm organizmus (DAO), generatív rendszerű modell: folyamatosan tanul, automatikusan hoz létre képeket algoritmus generálta promptokból, közösség (kb. ötezer személy) és/vagy algoritmus szűri őket és választ közülük, majd a kiválasztott darabokat kinyomtatják, az értékesítések pedig nem helyettesíthető tokenekként (NFT) történnek. 

Botto tehát autonóm generálás és közösségi mechanizmus kombinációja alapján működik. Sok tekintetben közel áll az ember nélküli gépművész koncepcióhoz, ugyanakkor a platformot emberek hozták létre, és a piaci jelenlét (kiállítás, aukciós partnerség, értékesítés) gyakran emberekkel történik. Hiába vannak MI-fókuszú árverések (Christie’s, Sotheby’s), humanoid robotok műveinek kiállításai (Ai-Da), MI-művészek piaci bevezetése egyelőre nincs ember nélkül.

Botto többmillió dollár bevételt termelt az elmúlt években. Heti hetvenezer képet hoz létre, 350-et választanak ki, az eladásnak a SuperRare NFT aukcióplatform ad otthont. Képei értéke folyamatosan nő, Klingemann szerint a gépi alkotók a következő években humán művészeknél érdekesebb művekkel állhatnak elő.

2025 végén azonban nincs még teljesen ember-mentes, aukcióra került, nagypiac által elismert mű. Autonóm alkotás és eladás már létezik, de az ember valamilyen szinten mindig benne van az összfolyamatban.

Peter Thiel amerikai techmilliárdos, a Palantir társalapítója titkos előadás-sorozatot tart technológiáról és vallásról. A The Washington Post és a The Guardian szerint kiszivárgott hanganyag alapján olyan témákról beszél előszeretettel, mint például az Antikrisztus.

A magát ortodox kereszténynek tartó befektető elmondta, hogy a technológia bármilyen korlátozása a totalitarizmus elé terített vörös szőnyeg, és az üzletnek is rossz.

„Az Antikrisztus úgy kerül hatalomra, hogy folyamatosan Armageddonról, háborús híresztelésekről beszél, és addig riogatja az embereket, míg át nem adják neki a tudomány és a technológia feletti kontrollt” – magyarázta.

Thiel szerint az Antikrisztus Greta Thunberg vagy a korábbi transzhumanista, ma keményen MI-ellenes, mesterségesintelligencia-apokalipsziseket vizionáló Eliezer Yudkowsky is lehet.

„A 17. és a 18. században egy Dr. Strangelove, mindenféle ördögi és őrült tudománnyal foglalkozó tudós lett volna. A 21. században egy, minden tudományt leállító luddita. Olyan valaki, mint Greta vagy Eliezer” – mondta a szeptember tizenötödikei nyitóelőadáson.

Általa nem kedvelt más személyekről is hosszan beszélt, bár szerinte nincsenek meg bennük az antikrisztusi kvalitások. Bill Gates-t Dr. Jekyll és Mr. Hyde karakterként írta le, de ő nem politikai vezető és nem is örvend nagy népszerűségnek, márpedig ezek nélkül nem lehet Armageddont előidézni. A Microsoft egykori társalapítóját azért is kritizálta, mert ateizmust és tudományt összeegyeztethetőnek tartja.

A Szilícium-völgyi Marc Andreessen akceleracionista gurura és kockázati tőkésre szintén rátámadt, mert „tipikus ottani zagyva propagandát terjeszt.” Elon Muskot és az általa komoly összegekkel támogatott JD Vance-t viszont elismerte, bár a katolikus alelnök – szerinte – túlzottan megbízik a pápában. Vannak jelentései az alelnök és az egyházfő közti vitákról, és bizakodik, hogy jövőben sokkal több veszekedés lesz közöttük.

Személyes viszályokkal és megszállottsággal átszőtt terjedelmes és kanyargós előadásai vallási szövegeket ötvöznek szabályozásellenes gondolatokkal. Üzenetei a vallási kontextuson keresztül jutnak el a címzettekhez, különben nem vennék komolyan a figyelmeztetést – véli.

„Sok racionális okot tudok felsorolni, miért rossz ötlet az egyetlen világállam. A bolygót börtönné alakítaná, nagyon magasak lennének az adókulcsok. Viszont ha kiragadjuk a bibliai kontextusból, soha nem találjuk elég ijesztőnek. Soha nem állnánk igazán ellen” – magyarázza.

Az intézményesülő (legalábbis annak látszó) MI-művészet irodalom, kép és videó mellett filmekben, installációkban, performanszokon is megjelent, jelentősen hozzájárulva az adatművészet felvirágzásához, például a Barabási Stúdió vagy Refik Anadol népszerűségéhez. MI és humán művész együttműködése egyre inkább norma, és nem kivétel.

A „felnőtté válással” nő az etikai, jogi és kurátori keretek iránti igény. A nagy aukcióházakon kívül az MI-művészet terepén mozgó online platformok, közösségi projektek, decentralizált mechanizmusok alakulnak ki.

Nem lesz már elég „az MI generál valami szépet”, a valamilyen koncepciót, kérdést és narratívát behozó munkákat tekintik igazán értékesnek. Ilyen lehet az ember-gép viszony, e kapcsolat megjelenítése új eszközökkel és új formában, a korábbiaktól markánsan megkülönböztethető stílusok megjelenése. Folytatódik az adatvizualizálás felértékelődése, de megszokott, „klasszikus” társadalmi problémák is megjeleníthetők a mesterséges intelligencia napról napra bővülő eszköztárával.

Az első „izgalmi” hullám lezárultával normalizálódik a piac, kevesebb lesz a spekuláció, több az értékalapú tevékenység, kialakulhatnak sztenderd piaci-kurátori szerepek. Stabilizálódik az AI art: az értékteremtésre, a művészeti intézményrendszerbe történő beilleszkedésre és a fenntarthatóságra tevődik át a hangsúly.

A szemünk előtt zajló folyamat, a kacatból a magaskultúra részévé válás rögös útja rendkívül gyorsnak tűnik, a siker azonban nem garantált, nem automatikus. Minden a szereplők – művészek, kurátorok, aukcióházak, technológiai vállalatok – hozzáállásán múlik.

Bíztató példa, hogy Refik Anadol 2018-ban indult Machine Hallucinations – ISS Dreams űrszondák és a Nemzetközi Űrállomás adatait felhasználó munkája, hamisítatlan generatív alkotása a Christie’s Augmented Intelligence 2025. március ötödikei aukcióján 277200 dollárért, a 150 ezres becsült/kikiáltási ár 184 százalékáért kelt el. Mind konceptuálisan, mind technológiailag csúcsminőségben kivitelezett munka, rég nem a „generáltam tíz perc alatt valamit” kategória.

Ugyanazon az aukción adták el Holly Herndon és Matt Dryhurst az xhairymutantx sorozatának Embedding Study 1&2 (2024) anyagát is a 70 ezer dollár kikiáltási ár után 94500-ért. Az alkotók generatív modellekkel vizsgálják a hibrid identitást, A szerző- és házaspár szövegből képet létrehozó MI-modellt tanított be Herndon jelmezekkel módosított, eltorzított testű képein. A túlzások legmarkánsabb tulajdonságai, például vörös haja hangsúlyozását, összességében identitásának átalakítását célozták. Az MI a prompttól függetlenül mindig Holly furcsa verziója lett. 

A projektgalériában tárolt új képek felkerültek a világhálóra, az algoritmus mögötti adathalmaz részévé váltak. Mivel a MI-programok megbízható forrásnak tekintik az olyan intézményi weboldalakat, mint például a whitney.org (Whitney Museum of American Art, New York), Herndon és Dryhurst azzal a gondolattal játszadozott, hogy a múzeum tekintélyét felhasználva befolyásolják a MI-modellek paramétereit, és kérdéseket vetnek fel az internetes önrendelkezés mértékéről.

Az Embedding Study 1&2 értékesítése szemlélteti, hogy az MI-művészet már nem feltétlenül csak vizuális gadget, hanem koncepcióval és kurátori háttérrel bíró művek révén is piacra kerülhet. Túl a technológián, a művészeti kontextus, a kurátori részvétel és a közönség által is értelmezhető narratíva szintén számít.

Az ember még nem figyelt meg bizonyítottan földönkívüli életjeleket, intelligenciát. Az univerzum kiterjedése miatt ez meglepő, mert a potenciálisan élhető helyek kapcsán sincs alien civilizációkról tudomásunk.

A Fermi-paradoxon szerint, ha a Föld tipikus bolygó, akkor az univerzumban máshol is kell intelligens életnek lennie, mégsem tudunk róla, aminek több oka lehet. 

Az állatkert hipotézis szerint a fejlett civilizációk valószínűleg tudnak a Földről, de nem avatkoznak bele a dolgainkba, hagynak minket természetesen fejlődni. A sérülékeny világok feltevés alapján létezhet egy, általunk még nem ismert technológiai innováció, amely mindig elpusztítja a fejlettség azon szintjét elérő civilizációkat, amelyek képesek lennének létrehozni ezt a high-tech csodát. Az univerzumot egyfajta sötét erdőnek feltételező elmélet kimondja: van egy csomó földönkívüli civilizáció, de mindenki fél és rejtőzködik, nehogy vérszomjas és nagyon fejlett csillagközi fajok megsemmisítsék őket.

Robin Corbet a NASA asztrofizikusa szerint a Tejútrendszerben is vannak nálunk csak egy kicsivel fejlettebb alienek, és ugyanolyan problémákkal küszködnek, mint mi: nincsenek megfelelő kapacitásaik és technológiáik a világegyetem mélyebb megismeréséhez.

Annyi a különbség köztük és köztünk, mint az iPhone 17 és az iPhone 42 között. Ez nem spekulatív sci-fi, nincsenek féreglyukakon keresztül közlekedő idegenek, de pont azért lehetséges, mert semmi extrém állítás nincs benne – nyilatkozta Corbet. 

Nem tudnak teleszkóppal látható, méretes megaszerkezeteket, például csillagokból energiát kinyerő rendszereket építeni. Esetleg képesek más csillagokra repülni, az út viszont fájdalmasan sokáig tart. Mivel eddig ők sem fedeztek fel ismeretlen civilizációkat, gondolhatják, hogy nem éri meg a kockázatos út. Ezért sem lőnek gigászi „itt vagyunk!” jeleket a csillagos égre.

Nincsenek a fénysebességnél gyorsabb űrhajóik, sötét energián, sötét anyagon vagy fekete lyukon alapuló technológiáik, nem kell új fizikai törvényeket kitalálni rájuk.

Corbet elképzelése kicsit kiábrándító a fantasztikusnál fantasztikusabb elméletek után. Sokan kritizálják, például csak az újdonságát ismerik el, máskülönben tipikusan emberi apátiát látnak benne, Michael Garrett asztrofizikus szerint elképzelhetetlen, hogy az összes intelligens életforma egyformán unalmas. Igenis léteznek fejlettebb posztbiológiai civilizációk, de képtelenek vagyunk észlelni őket – véli.

A mesterséges intelligenciával létrehozott selejtek korában abszurdnak tűnhet, hogy a Midjourney, a Runway és más generatív eszközökkel valódi műremekek születnek. Hozzászoktunk a Rák Jézus és a szintén beszédes nevű Ballerina Cappucina színvonalú darabokhoz, pedig néhány alkotó tudatos és célzott technológiahasználattal figyelemre méltó sikert ér el. Hatalmas online követőtáborra tesznek szert, munkáikat aukcióházak értékesítik, galériákban és múzeumokban is kiállítják őket.

„Néha kamerára, néha festékre, ceruzára vagy bármilyen más médiumra, néha MI-re van szükség. Csak egy eszköz, amit hozzáadunk alkotói eszköztárunkhoz” – jelentette ki a például a Stable Diffusion mögött álló generatív videózással foglalkozó Runway harmadik MI Filmfesztiválján a fődíjat elnyerő Jacob Adler zenész.

A generatív MI-eszközök hozzáférhetők, könnyen kezelhetők, képzés nélkül rövid idő alatt alkothatunk tetszőleges témában és stílusban, fantáziánk korlátai az egyetlen határ – „képzelj el bármit, válassz stílust, és máris kész a mű.”. 

Ez az egyik legfőbb oka az MI-művészet nagyon kritikus megítélésének. Már triviális üres nonszenszekkel teleszórni a közösségi médiát, és vállalatok képzett művészek alkalmazása helyett maguk készíthetnek képeket, videókat MI-vel. Így el is szaporodtak a gyorsan összedobott, alacsony színvonalú és felületes „kísérleti” munkák.

Most lép az AI art a csak kísérlet, játszadozás utáni fázisba, amikor meghatározó művészetpiaci tényezővé válik, az alkotások aukcióházak kínálatába kerülnek, szakavatott közönség reagál rájuk. A Christie’s és a Sotheby’s aukcióin egyre többet látunk belőlük, és ezeken az MI nemcsak generátor, hanem alkotótárs vagy autonóm rendszer. A munkákat a hagyományos művészetpiac intézményesítő és a kurátorvilág szelektáló logikájával kezdik nézni: megállapítják az értékét, árverésre bocsájtják, eladják.

A folyamattal párhuzamosan olyan kérdések is égetően aktuálissá váltak, mint a szerzői jog, az adatforrások átláthatósága (transzparencia), az algoritmus betanításának morális aspektusai, és persze az is, hogy tulajdonképpen ki is az alkotó.

Túl vagyunk a vad generálgatáson, már nemcsak arról van szó, hogy MI-eszközzel készül valami. Az MI a művészi koncepció, a kreatív folyamat megkerülhetetlen eleme. Művész és MI együttműködik, az MI alkotó entitás.

A kuriózum-státusz után a művészeti diskurzusba bekerült MI-művészettel emberi kézzel korábban nehezen vagy nem megvalósítható szerkezetek, új formanyelvek alakulhatnak ki. Új narratívák születnek belőlük, amelyek az új piac és az új elosztási csatornák, például algoritmikus aukciók révén ismertté válnak, több művész kaphat teret, demokratizálódhat a művészeti világba való bejutás.