Jensen Huang, az Nvidia vezérigazgatója januárban mondta, hogy a fizikai mesterséges intelligencia korába lépünk, az MI nagy nyelvmodellek és chatbotok után fizikai gépekben, elsősorban robotokban is jelen lesz.
Mosogató vagy autót szerelő humanoidok az emberi végtagokat egycélú robotkarokkal utánozzák, ami az automatizálás régi módja. Az új módszer az emberi gondolkodás-, tanulás- és alkalmazkodásmód munka közbeni másolása. Az ezeknek a gépeknek a tanításában és üzemeltetésében részt vevő emberi munka átláthatóságának hiánya miatt a nyilvánosság viszont félreérti, mit is tudnak valójában a robotok, és a körülöttük kialakuló furcsa, új munkavégzési formákat sem látja.

Az MI-korban robotok gyakran tanulnak emberektől, akik bemutatják, hogyan kell elvégezni a házimunkát. Az ilyen adatok nagymennyiségű előállítása jelenleg Black Mirror-szerű forgatókönyvekhez vezet. Egy sanghaji munkás például nemrég egy hétig viselt virtuális valóság headsetet és exoskeletont, miközben naponta többszázszor kinyitotta és becsukta egy mikrohullámú sütő ajtaját, hogy betanítsa a mellette lévő robotot. Észak-Amerikában a Figure robotikai cég hasonlót tervez: partnerségre lép a Brookfield befektetési céggel, utóbbi százezer lakás alapján hatalmas mennyiségű valós adatot rögzít különböző háztartási környezetekben.
Más esetekben szállítócégek dolgozói mozgáskövető érzékelőket viseltek dobozok mozgatása közben, és az összegyűjtött adatokat robotok betanítására fogják használni. Azaz a humanoidok építésére irányuló erőfeszítések tömeges adatgyűjtőként működő fizikai munkásokat igényelnek.
A robotika végső célja a feladatát önállóan végző gép, a robotikai cégek viszont embereket alkalmaznak gépeik távirányítására. A Neo, az 1X startup húszezer dolláros humanoidja várhatóan még idén megjelenik az otthonokban, de a cég nem kötelezi el magát semmilyen előírt autonómiaszint mellett. Ha egy robot elakad, vagy ha az ügyfél nehéz feladatot szeretne vele elvégeztetni, és miután beleegyezett, a cég kaliforniai Palo Alto-i központjából távirányítós operátor fogja működtetni, a kamerákon keresztül nézi, hogy kivasalja a ruhákat vagy kipakolja a mosogatógépet.
A távirányítás személyiségjogi (privacy) kérdéseket vet fel. Ha az otthonunkban tevékenykedő humanoid nem teljesen autonóm, akkor lényegében távmunka történik, láthatatlan munkaerővel, hasonlóan a közösségimédia-platformok MI-vezérelt moderálásához vagy fejlesztőcégek MI-gyakorlóadatainak összegyűjtéséhez, amelyekhez szegényebb országok olcsó munkaerejét használják, azaz mindegyik esetben emberi munkaerő helyettesíti a tényleges gépi autonómiát, míg a gépek valódi képességeit túlértékeljük.
Ha Huang nem téved, és a fizikai MI megjelenik a munkahelyeken, az otthonokban és a nyilvános tereken, akkor nagyon nem mindegy, hogy a technikai leírásokban miként szerepel. A robotikai vállalatok azonban ugyanolyan homályosan kezelik a betanítást és a távműveleteket, mint az MI-fejlesztők a gyakorlóadataikat. Ha ez nem változik, fennáll a veszély, hogy a rejtett emberi munkát gépi intelligenciának nézzük, és a valósnál jóval több autonómiát látunk bele.








