A mesterséges intelligencia a jól látható technológiai szektorokon túlmutató láncreakciókkal újraformálja az Egyesült Államok több mint 9,4 billió dolláros munkaerőpiacát – állapították meg az MIT (Massachusetts Institute of Technology) és más intézmények Iceberg (Jéghegy) projektjének kutatói huszonegy oldalas elemzésükben.
A láncreakciót a következő példával szemléltetik: amikor az MI az autógyárakban automatizálja a minőségellenőrzést, a következmények átterjednek a logisztikai hálózatokra, az ellátási láncokra és a helyi szolgáltatás-gazdaságokra. A hagyományos munkaerő-mutatók azonban nem tudják megragadni ezeket a hullámhatásokat, mert a foglalkoztatottságot, a kimeneteket a diszrupció után, és nem ott, és nem az adaptáció kikristályosodása előtt mérik, ahol és amikor az MI képességei átfedésben vannak az emberi készségekkel.

Az ember-MI munkaerőpiac szimulálásához a Jéghegy projekt nagy népességmodelleket használva próbálja áthidalni ezt a hiányosságot. A 151 millió dolgozót háromezer megyében, 32 ezernél több készséggel rendelkező, többezer mesterségesintelligencia-eszközzel interakciókat folytató autonóm ágensek reprezentálják.
A Jéghegy Index készségközpontú mérőszám, amely az MI-vel működtetett rendszerek által az egyes foglalkozásokon belül elsajátítható készségek bérértékét méri. Az index megragadja a technikai kitettséget, ahol az MI képes foglalkozási feladatokat ellátni, és nem helyettesítési eredményeket vagy alkalmazkodási ütemterveket mér.
Az elemzésből kiderül, hogy az MI látható, a számítástudományban és technológiai szektorban koncentrálódó elterjedése – a bérek 2,2 százalékával, mintegy 211 milliárd dollárral – csak a jéghegy csúcsa. A technikai készségek az adminisztratív, a pénzügyi és a szolgáltatási szektorokat felölelő kognitív automatizációjával viszont az ITC-n messze túlmegyünk, mert ezek a mérések jócskán a jéghegy csúcsa alá mutatnak. Számszerűsítve: a bérek 11,7 százalékáról és mintegy 1,2 billió dollárról van szó. Ez a kitettség ötször nagyobb, és nem korlátozódik a két óceánparti csomópontokra, hanem az összes szövetségi államot érinti.
Hagyományos mutatók, mint a GDP, a jövedelem és a munkanélküliség számai a készségalapú eltéréseknek mindössze a szűk öt százalékát magyarázzák csak. Ebből a tényből következik, hogy miért van szükség új mutatókra a mesterséges intelligencia gazdasági hatásainak megértéséhez, számszerűsítéséhez.
A képességek alternatív forgatókönyvekben történő terjedésének szimulálásával a Jéghegy projekt lehetővé teszi politikai döntéshozók és üzleti vezetők számára a kitettség gócpontjainak azonosítását, képzési és infrastrukturális beruházások rangsorolását és beavatkozások tesztelését – még mielőtt milliárdokat költenének a megvalósításukra.









