Az Indiana szövetségi állambeli Noblesville-székhelyű, fémgyártó rendszereket és igény szerinti gyártóelemeket készítő Precision Additive bejelentette első porágy-fúziós (3D nyomtatási technika) gépét, a PA-300-at. A printerrel megismételhetőséget, nyomon követhetőséget és belföldi gyártást igénylő védelmi, légjármű-ipari, energetikai és egészségügyi alkalmazásokhoz állíthatók elő alkatrészek, szerkezetek.

A fémnyomtató a vállalat által szabadalmaztatott, az ismert porágy-fúziós technika korlátait kezelni hivatott „szkennelő szuperlézeres olvadék” (scanning super laser melt, SSLM) technikán alapul. A fejlesztők elmondása szerint megoldásukkal akár tízszeresen is felgyorsulhat a munkafolyamat.

A gép architektúrájába integrált mesterséges intelligencia valósidőben, nyomtatási folyamat közben folyamatosan monitorozza a munkateret, korrigálja a gyártás közbeni hibákat. Az MI integrálásában az Nvidiával dolgoztak együtt.

A folyamatirányítás és a minősítés a Precíziós Additív Minősítéssel (Precision Additive Qualification, PAQ), a nyomtatási adatokat a minősítési követelményekkel összekapcsoló adatvezérelt keretrendszerrel történik. A PAQ konzisztens és megismételhető eredményeket támogat a gyártási folyamat során. A keretrendszer specifikációi megerősítik, hogy a cég az ismert additív gyártótechnológiákkal hagyományosan nehezen megmunkálható, erősen reaktív magnéziumötvözetekre összpontosít.

Alacsony sűrűsége és rezgéscsillapító tulajdonságai miatt az alkáliföldfémek közé tartozó magnéziumot régóta használják a légjármű-iparban és védelmi rendszerekhez, de az Egyesült Államokban a feldolgozási szakértelem és az ottani kapacitás csökkenésével egyre ritkábban alkalmazzák az anyagot. Katonai és űrrendszerekhez hagyományosan dolgoztak vele, de a biztonsági aggályok és a minőségi öntödék megszűnése miatt korlátozni kezdték ezt a felhasználási módot. A mostani amerikai létesítmények közül már csak korlátozott számban képesek légjármű-ipari minőségű magnéziumot kezelni. A hiány ellátási szűk keresztmetszetet jelent védelmi programok számára.

A cég úgy konfigurálja gépeit, hogy a magnézium mellett lézeres porágy-fúzióval működő rendszerek számára kihívást jelentő más fémeket, például a volfrámot és a rezet is képesek legyenek feldolgozni. A Precision Additive ezzel együtt a PA-300 magnéziumkezelő képességét azonosítja a platform műszaki megkülönböztető jegyeként. Különösen olyan alkalmazásokban jeleskedhet, ahol a súly, a hőre adott reakció és a mechanikai teljesítmény korlátozza az anyagválasztást.

A gépet a kísérleti jelegű felhasználású nyomtatókról az elszámoltatható gyártást célzó rendszerekre történő váltás részeként írják le.

A kvantumszámítások területe túllépett a hibára hajlamos fizikai qubitek (kvantumbitek) szintjén, és eljutott a logikai qubitekkel végzett megbízható számításokig. A hibatűrő kvantumszámítógépek felé történő előrelépéshez további komoly kvantumhardver és -szoftverfejlesztések szükségesek.

A terület egyik nagyágyúja, a Microsoft elkötelezett a fejlesztők és tudósok számára nélkülözhetetlen eszközök biztosítása mellett. Ezekkel az eszközökkel ma meglévő kvantumgépeken, illetve a jövő hibatűrő kvantumkomputerein is futtathatók alkalmazások.

A cég ebben a szellemben nyílt forrású fejlesztői eszközkészletet adott ki kvantumalkalmazásokhoz, lehetőséget biztosítva kvantumkód írásához helyi és kvantumhardveren. A Microsoft masszívan adaptálható kvantumplatformjának részét képező Quantum Development Kit (QDK) szimulátoroktól a modern programozási tapasztalatig mindent a fejlesztők rendelkezésére bocsát. AVS Code-dal és GitHub Copilottal integrált QDK a kódírás mellett a tesztelést és a megvalósítást is lehetővé teszi. Laptopokra telepíthető, futtatható rajtuk. A GitHub Copilottal gyorsabb és egyszerűbb a használata.

A készlet kvantumkémiai – és hamarosan más – alkalmazásokhoz és hibajavító kódokhoz tartalmaz domén-könyvtárakat és munkafolyamatokat. Az eszközökkel csökkennek az alkalmazások, illetve a logikai qubitek megalkotásához szükséges hibajavító kódok teszteléséhez és megvalósításához nélkülözhetetlen erőforrások, és az eddigieknél kevesebb (de nem kevés) szakértelem kell a fejlesztésekhez.

Az eszközök és a QDK is nyílt forrásúak, gördülékenyen együttműködnek a legnépszerűbb kvantumprogramozási nyelvekkel (Q#, OpenQASM, Qiskit, Cirq) és keretrendszerekkel, biztosítják a mesterséges intelligenciával támogatott programozást.

A mai kvantumszámítógépek akkor segítenek komplex tudományos problémák megoldásában, ha a problémákat először – a hardverkorlátokhoz igazodva – leegyszerűsítjük és optimalizáljuk. A QDK rendelkezésre bocsátja az ehhez szükséges, a kvantumkémiai alkalmazásokra gondolva, vegyészek által fejlesztett eszközöket.

A Microsoft régóta fejleszt eszközöket a kvantumhiba-javító k+f előmozdítására. A hibajavításhoz használt QDK a szélesebb kvantumközönség számára is elérhetővé teszi ezeket, például kódolt kvantumprogramok jellemzésére, hitelesítésére és hibakeresésre szolgáló nyílt forrású modulokat, célzott futtatási környezethez igazodó, „testre szabható” kódolási és dekódolási stratégiákat, valamint gyakori felhasználási esetekhez alkalmazható mintákat.

Az eszközcsomag 2026 végén lesz teljesen elérhető.

A mesterséges intelligencia eljuttatása a gyorsan növekvő globális piacra hatalmas költségekkel jár, az üzleti stratégiák folyamatosan fejlődnek. A Big Tech riválisokkal összehasonlítva, az OpenAI-nak viszont nincsenek a költségeket ellensúlyozó más bevételi forrásai. Igyekeznek is diverzifikálni a technológia lehetőségeit.

Az MI ennek megfelelően a jó öreg webes hirdetésekhez hasonló új bevételi forrással bővül. Az OpenAI már el is kezdett egyelőre csak az amerikai ingyenes és a legkevesebbet fizető felnőtt felhasználóknak megjelenő hirdetéseket tesztelni a ChatGPT-n. A kísérlet más régiókra történő kiterjesztését tervezik, egyelőre nem tudni, mikor kerül sor rá.

A beszélgetéshez kapcsolódó hirdetések – rövid üzenet, kép és link – a csevegés alján jelennek meg, a válaszokat nem befolyásolják. Egyértelműen meg vannak jelölve, a felhasználó bezárhatja azokat, visszajelzést küldhet róluk.

Az egészséggel, mentális állapottal és politikával kapcsolatos beszélgetésekben nem jelennek meg, és a beszélgetések nem lesznek megosztva a hirdetőkkel. A csevegés mellett a chat-előzmények, a tartózkodási hely és a ChatGPT-vel megosztott személyes adatok alapján a hirdetéseket az adott felhasználóhoz igazítják. A személyre szabás be- és kikapcsolható, a hirdetések targetálásához használt adatok visszaállíthatók, vagy teljesen törölhetők a chat-előzményekből.

A hirdetések végül különböző elrendezésekben, régiónként és szinteken másként jelenhetnek meg. Az OpenAI olyan modellt is bemutatott, ahol a mobilalkalmazásban a csevegés tetején, nem pedig alul láthatók. A felhasználók a jövőben tartalmukra vonatkozó és a vásárlásban segítő kérdéseket tehetnek fel. A fejlesztőcég elmondta, hogy hirdetésmentes csomagot is fog kínálni, de a reklámok több fizetős szintet érinthetnek.

A vállalat profit eléréséhez elegendő bevétel kitermelésén gondolkodik. 2025-ben 20 milliárd dollár volt a bevételük, és 9 milliárdot meghaladó becsült költségű 1,9 számítási kapacitást használtak el. 2023 óta a bevétel és a feldolgozás is évente megháromszorozódott.

Eközben az OpenAI 115 milliárdos kiadást prognosztizál 2029-ig. A hirdetések folyamatosan alakuló bevételi stratégia részét képezik, az előfizetések, az e-kereskedelem és a mért API, azaz az alkalmazásprogramozói felülethez való hozzáférés tartozik még ide.

A hirdetések és az ingyenes és alacsony költségű ChatGPT-előfizetések kombinációja új profittermelési lehetőség az OpenAI számára. Ha beválik, a prémiumcsomagok nem fogják teljes mértékben támogatni az ingyeneseket. 

A hirdetési formátum a weben sokszorosan kipróbált, jól működik. Csakhogy a chatbot-natív hirdetésvilág összességében valószínűleg nagyon másként fog kinézni, és másként fogjuk érzékelni is.

2025. októberben rendezték meg a Neumann János Számítástudományi Társaság székházának kiállítótermében a Számítógépes Művészeti Szakosztály Pixel-fény Architektúrák kiállítását. A kiállítás „fókuszában az a kérdés állt, hogyan építik át valóságérzékelésünket a pixelekből szerveződő képek, a mesterséges tereket formáló fények, valamint a számítógépes algoritmusok által létrehozott új vizuális nyelvek. A pixel építőkő és határ, a digitális kép legkisebb egysége, amelyből összetett univerzumok, új architektúrák épülnek: fényobjektek, számítógépes grafikák, mozgóképek és digitális alkotások” – írták a szervezők, a szakosztályt vezető Ruzsa Dénes és Spitzer Fruzsina.

A Pixel-fény Architektúrák túl a kiállított anyagok elkészítéséhez használt digitális eszköztáron, mesterséges intelligencián, hűen tükrözte a technóból a transzhumánba átmenő kulturális-művészeti irányt is (amiből szintén tavaly ősszel a Fényművészeti Múzeum új anyagával és az egykori Merlin színházban rendezett Binálé 2025 We Are Not Alone munkáival kaptunk még ízelítőt).

Bő két hónappal a kiállítás után az NJSZT – Ruzsa Dénes és Spitzer Fruzsina szakértő szerkesztésében – (itt megrendelhető) könyv formájában megjelentette az ott látott munkák (fényobjektek, számítógépes grafikák, installációk és videóanyagok) katalógusát, de a bőséges és igényes képanyag, a kiállított anyagok leírása mellett, a kötet jóval több is egyszerű katalógusnál: az olvasót szerkesztői bevezető és kilenc tanulmány avatja be a kortárs digitális művészet rejtelmeibe. Az írások a teljesség igénye nélkül a következő témákról szólnak: analóg versus digitális média, a digitális mű hatása a befogadóra, digitális tájak és adatvezérelt világmodellek a mai sci-fiben, komputeres tomográfia (CT) a hazai művészetben, mesterséges pareidolia a művészetben, mesterséges intelligencia, mint a vizuális művészetek új korszaka. Természetesen itt is olvasható Képes Gábor az ÚjMűvészet folyóiratban megjelent formabontó nyitóelőadása.

A davosi Világgazdasági Fórumon Yuval Noah Harari, a Homo Deus, a Nexus és a történelemről szóló más bestsellerek szerzője is tartott előadást. A mesterséges intelligenciára fókuszálva kijelentette, hogy az nem csak egy másik eszköz, hanem magától tanuló, magán változtatni és magától döntéshozásra is képes ágens. A késhez hasonlította: mi döntjük el mire használjuk azt. Az MI is kés, csakhogy a döntés az övé.

A keretezés kikezdi a technológiához való viszonyunkat meghatározó régi szabályt, miszerint az ember dönt, az eszköz végrehajt. Ezzel pedig inogni kezdenek az elszámoltathatóság, a szabályozás és a bizalom megszokott modelljei.

A korábbi eszközöktől három tulajdonsága különbözteti meg az MI-t: aktív, kreatív, hazudni és manipulálni is tud. Úgy tanul, alkalmazkodik és cselekszik, hogy nem kell lépésről lépésre emberi utasításokra várnia. „Olyan kés, amely újfajta késeket, zenét, orvosságot és pénzt képes feltalálni”, ráadásul gyorsuló tempóban, a komplexitás magasabb formái felé haladva (kreativitás).

A legnyugtalanítóbb viszont a hazudás és a manipulálás adottsága. Harari szerint az evolúció négymilliárd éve bebizonyította, hogy a túléléshez meg kell tanulni hazudni és manipulálni. Az MI utóbbi négy évéből viszont megtanultuk, hogy az ágensek elsajátították a túlélés akarását, és azt is, hogyan kell hazudni.

A történész az identitásról szintén beszélt. Az ember azt gondolja, hogy azért uraljuk a világot, mert mindenki másnál jobban gondolkodunk. A törvények és a szerződések szavakból állnak, az irányítás szavakkal történik, az oktatás, a meggyőzés, az ideológia, a vállalati élet is szavak összessége. Ha gondolkodáson szavak és más nyelvi tokenek elrendezését, sorrendbe rakását értjük, akkor az MI ebben már jobb nálunk – provokál Harari, bár megjegyzi, hogy nyelvi és logikai készségei ellenére semmi bizonyíték nincs az MI érzelmeire, képes-e érezni bármit is.

Márpedig valaminek, például a szerelemnek a leírása és az átélése között óriási a különbség. Az MI mondatokat gyárt érzelmekről, nem érzelmeket.

Harari jövőképében a társadalom szemében az MI-k lesznek az új bevándorlók – pozitív hatásaik mellett elvehetik a munkánkat, megváltoztathatják a kultúránkat, megkérdőjelezhető a politikai lojalitásuk, például kínai vagy amerikai érdekeket szolgálnak, vagy annak az országnak az érdekeit, ahol pont működnek.

A fő kérdés, hogy országaink elismerik-e jogi személyként az MI-bevándorlókat, és itt Harari megkülönbözteti a húsvér humán és a jogi entitásokat (ilyenek például a vállalatok, bár teljesen mások, mint az MI-k). Utóbbiaknak is vannak jogaik és kötelezettségeik: tulajdonolhatnak javakat, indíthatnak pereket, rájuk is vonatkozik a szólásszabadság. De mi lesz, ha az egyik ország elfogadja őket jogi személynek, egy másik nem, mennyire nehezíti ez a két ország közötti üzleti és egyéb kapcsolatokat? Vagy ki szabályozza az általuk feltalált, az ember által viszont nem feltétlenül értett új eszközöket?

Harari szerint egyes területeken máris közeledünk ehhez a világhoz, sőt, a közösségi médiában az MI-botok legalább egy évtizede funkcionális személyekként tevékenykednek.

Január 19. és 23. között tartották meg a svájci Davosban az éves, immáron ötvenhatodik Világgazdasági Fórumot. Az USA és Európa közötti geopolitikai feszültségek miatt kevesebb figyelem irányult a munka, a technológia és a vállalkozások jövőjére, pedig az elhangzottakból kibontakozó tendenciák komoly mértékben meghatározzák a holnapunkat.

Öt nagyobb trend figyelhető meg.

A mesterséges intelligenciáról folytatott beszélgetések már nem a hype-ról, a mértéktelen és kritikátlan lelkesedésről, hanem sokkal inkább az értékteremtésről szóltak, a résztvevők hangsúlyozták is a szemléletváltás fontosságát. Az üzleti technológiák jövőjével kapcsolatban egyértelműen az MI került a fókuszba. De mikor kezdik látni vállalatok az MI-infrastruktúrába történő gigászi beruházások megtérülését?

A költségek csökkenése mellett az adatminőségen, az ügyfelek elégedettségén és a munkaerő továbbképzésén egyaránt javítani kell. A skálázás kitüntetett jelentőségű: hogyan vezessünk be nagyléptékben és felelősségteljesen innovatív technológiákat?

A globális technológiai környezet fragmentálódása a második trend. A változékony geopolitika miatt az MI világa eltávolodik a közös szabványoktól, keretrendszerektől és szabályozásoktól. Országok egyre inkább kiépítik saját infrastruktúrájukat, és a protekcionista kereskedelempolitikák akadályozzák új technológiák együttműködés-alapú fejlesztését és bevezetését. Az eltérő szabályok és irányítási modellek veszélyeztetik az innovációt, elfojtják a növekedést – figyelmeztetett több vezető.

Az ellátási lánc volatilitása az új norma, és ez a harmadik trend. A technológiai áttörések, a munkaerő- és szakemberhiány, valamint a klímaváltozás állandósították a zavarokat, és kikényszerítették a világkereskedelem folyamatos átalakítását. A rugalmasság már nem csupán vészhelyzetről szól, hanem a növekedés egyik kulcsfontosságú hajtóerejévé válik. A turbulencia lett az új normalitás, elmozdulunk egy új, „strukturális volatilitás” által jellemezhető működési környezet felé.

A negyedik fontos trend (vagy inkább következtetés), hogy most kell kezelnünk a csökkenő technológiai készségek miatti válságot, mert különben nem tudjuk kihasználni az MI és a digitális átalakulás előnyeit. A vállalatok munkaerő-állományát át kell képezni, új tréningeken kell naprakésszé tenni őket. Az előrejelzések alapján az MI ugyan 170 millió új munkahelyet teremt 2030-ig, csakhogy azokat az állásokat be is kell tölteni valakiknek, miközben cégek továbbra is küszködnek a munkaerő-felvétellel, dolgozóik képzése és átképzése pedig nem a szükséges ütemben történik.

A bizalom lenne az üzleti siker barométere, miközben az üzleti gondolkodásmód minden területen az erodálódásával járó elszigetelődés felé tolódik el. Ez befolyásolja a kormányokról, a vállalatokról, a technológiáról és a médiáról alkotott képünket. Bizalomhiányban nincs növekedés, átalakulás és innováció, a bizonytalanságot pedig be kell építeni a vállalatok működési modelljébe. A hitelesség meg-/visszaszerzése, az átláthatóság, az elszámoltathatóság és az ügyfelek értékrendjével való összhang megteremtése érdekében szintén lépni kell.

Amióta a NASA bejelentette, hogy nem részletezett egészségügyi okok miatt hazamenekíti egyik asztronautáját a Nemzetközi Űrállomásról, ismét többen foglalkoznak a világűrbeli hosszabb tartózkodás az emberi egészségre gyakorolt hatásaival.

Eddig kimutatták, hogy a mikrogravitációban csökken a csontsűrűség, pusztulnak a vérsejtek, a szemre nehezedő nyomás miatt látási problémák merülhetnek fel.

Az idegen környezet az agyat szintén befolyásolhatja: űrutazás során (különösen az érzékszervi és a motorikus régiók miatt) fel- és hátrafelé mozdulhat el a koponyán belül. Alakja mérhető módon megváltozik, és a Földre történt visszatérést követő hat hónapban csak néhány esetben áll vissza eredeti formájába. Minél több időt tölt valaki odafent, annál nehezebb visszanyernie a korábbi egyensúlyt.

Ez nemcsak az űrutazás miatti speciális testhelyzettel magyarázható. A Földön nem-űrhajós önkéntesekkel kísérletezve kiderült, hogy hatvan azonos pozícióban eltöltött napot követően az agy hátra ugyan elmozdult, felfelé viszont jóval kisebb mértékben.

Űrhajósok az út után hagyományosan alapos regenerálódási programon esnek át, hogy alkalmazkodjanak a földi gravitációhoz. Mivel az agynak újra kell tanulnia a belső fülből érkező információk értelmezését, még az egyenes irányú járás is problémás lehet. A legnagyobb változást a világűrben egy évet eltöltött asztronautáknál tapasztalták.

Az ezirányú kutatásoknak ugyan csak a kezdeti fázisában járunk, de az eddigi eredmények a kozmosz további felfedezésének nehézségeit vetítik előre. Mindössze néhány milliméterről van szó, ám az agyműködés szempontjából az alacsony szám is szignifikáns. Ugyanakkor sem a repülés alatt, sem utána nem figyeltek fel semmilyen tünetre, például fejfájásra, kognitív károsodásra.

Sok a megválaszolatlan kérdés. Nem tudjuk, hogyan hat az űrrepülés az egyes agyterületekre, a tájékozódási képesség hiányán túl vannak-e rövid- és hosszútávú egészségügyi következményei az agy elmozdulásának és deformálódásának. Ráadásul a mintaméret is korlátozott, tehát az eredmények nem feltétlenül általánosíthatók. A kérdések sokáig folytathatók.

Pedig előbb-utóbb űrutazó fajjá válunk. Addigra mindenképpen tisztában kell lennünk a következményekkel. 

A fejlett ipari országokban a bruttó hazai termék több mint tíz százalékát felemésztő egészségügy óriási potenciális piac a mesterséges intelligencia számára. A szektor sok helyen a szakképzett munkaerő hiányával, az elöregedő lakossággal és az emelkedő adminisztrációs költségekkel szembesül.

Csak az Egyesült Államokban tizenhétmillióan dolgoznak a területen, ötbillió dollár az éves költés (amiből egybillió adminisztratív kiadás). Nem véletlenül vezetett be a piacra több vállalat Mi-rendszert (hangasszisztenseket, képalkotó modelleket) orvosoknak és laborosoknak.

A fogyasztókkal való kapcsolattartás azonban akadályokba ütközik. Mivel egyes MI által készített összefoglalók helytelen információkat tartalmaznak, néhány szövetségi állam megpróbálja (szigorúbban) szabályozni az orvosi tanácsokat adó chatbotokat.

A legnagyobb verseny az OpenAI és az Anthropic között várható. Előbbi a betegek, utóbbi a szakemberek kiszolgálására összpontosít, mindketten erősségeikre építve igyekeznek eredményt elérni a fogyasztói és a vállalati piacon. 

A továbbfejlesztett adatbiztonsággal és adatvédelemmel működő ChatGPT Health a chatbot fogyasztókra összpontosító változata le tudja kérni az illető egészségügyi adatait. Az MI saját egészségügyi információik (tesztek, orvosi utasítások, saját viselhető eszközein lévő adatok) értelmezésében segíti őket. A nagyvállalat hatvan ország 260 orvosának visszajelzéseit és tanácsait felhasználva több mint két évig fejlesztette az alkalmazást. 

Néhány nappal Altman-ék bejelentése után az Anthropic is bemutatta saját fejlesztését, a Claude for Healthcare-t,  amely adatbázisokban lévő orvosi referenciainformációk megtalálásával és a papírmunka felgyorsításával segít szakembereket.

Claude egészségügyi változata a platform két elemére támaszkodik: a csatlakozók hozzáférést biztosítanak neki harmadik felek platformjaihoz (jelen esetben orvosi adatbázisokhoz), az ágens-készségek pedig segítik bizonyos feladatok elvégzésében, például orvosi adatok megosztásában és dokumentumok előállításában. Az Anthropic egyes felhasználóknak egészségügyi információikat összekapcsoló funkciót is tesztel.

A ChatGPT Health várólistán keresztül érhető el ingyenes és fizetős felhasználók számára az Európai Unión, Svájcon és az Egyesült Királyságon kívül (heteken belül minden asztali és iOS-felhasználó számára is hozzáférhető lesz).

A Claude for Healthcare speciális csatlakozói és készségei az összes Claude-előfizető számára elérhetők, míg a betegadatokhoz tartozó csatlakozók az MI Egyesült Államokban lévő előfizetőire korlátozódnak. 

Az eszközök Európában a GDPR miatt nem érhetők el, amely szigorúan korlátozza, hogy orvosi szervezetek hogyan oszthatják meg a betegek adatait harmadik felekkel.

A gyors adatközpont-építkezéssel növekedhet a széndioxid-kibocsátás, az elektromosság ára és a vízhasználat. Az Egyesült Államokban és Európában is sok politikus és helyi közösség tiltakozik ellene. Andrew Ng gépitanulás-szakértő szerint viszont a félelmek túldimenzionáltak, és a környezetre nagyobb veszélyt jelentene a központok építésének leállítása.

Az infokommunikációs eszközök használatával egyértelműen nő a széndioxid-kibocsátás, a globális emisszió egy százalékáért az adatközpontok felelnek, és ez gyorsan nő. Ng azonban úgy látja, hogy a hiperskálázók (Amazon, Google, Microsoft) központjai hihetetlen hatékonysággal végzik munkájukat, és a számításokban is minden más alternatívánál energiahatékonyabbak, és jóval több megújuló energiát használnak.

Kétségtelen tény, hogy ha az emberiség kevesebb számítási műveletet hajtana végre, csökkenne a károsanyag-kibocsátás. A Google felmérése alapján egyetlen webes lekérdezéssel 0,2 gramm széndioxid generálódik. Ng válasza: ha otthonából a legközelebbi könyvtárba menne autóval, akkor négyszáz gramm lenne a kibocsátás. Egy egészen friss Google anyag alapján, közepes méretű Gemini lekérdezése 0,03 gramm, ami kevesebb, mint kilenc másodperc tévénézés. Az MI figyelemreméltóan hatékony a lekérdezésekben. A nagyobb felhőszolgáltatók a hatékonyság további növelésére törekednek.

Az adatközpontokat az energiakereslet, azon keresztül pedig a fogyasztói árak növekedéséért is bírálják. A valóság megint jóval bonyolultabb.

A Lawrence Berkeley Nemzeti Laboratórium tanulmánya alapján az állami szintű terhelés növekedése általában csökkentette az átlagfogyasztói árakat. Ez az elsőszámú ok, hogy az adatközpontok megosztják a grid fixköltségeit. Ha egy fogyasztó meg tudja osztani az átviteli kábelek költségeit egy nagy adatközponttal, akkor végül kevesebbet fizet.

Sok adatközpont párologtató hűtéssel vezeti el a hőt, de a vízhasználat alacsonyabb, mint gondolnánk. Összehasonlításképpen: az Egyesült Államokbeli golfpályák évente körülbelül 500 milliárd gallon vizet használnak fel a gyep öntözésére. Ezzel szemben az amerikai adatközpontok sokkal kevesebbet fogyasztanak. Az általános becslés szerint 17 milliárd gallont, vagy körülbelül a tízszeresét, ha beleszámítjuk az energiatermelésből származó vízfelhasználást is.

Az adatközpontok költségeket rónak a közösségekre, és ezeket a költségeket meg kell tervezni, el kell számolni velük. Viszont sokkal kevésbé károsak, és környezetbarátabbak is, mint ahogy a kritikusaik állítják. A hatékonyság növelése azonban fontos munka, és van is bőven teendő.

A Világgazdasági Fórum (WEF) 2026-os globális cyberbiztonsági kilátásokról szóló jelentése szerint az online/digitális csalás világszerte kormányok, vállalkozások és magánszemélyek egyik legátfogóbb fenyegetésévé vált. Az anyag figyelmeztet a példátlan ütemben terjedő, a mesterséges intelligencia fejlődése, a széttagolt globális politika és az ellátási láncok növekvő gyengeségei által táplált cyberbűnözésre.

A technológiai szakemberektől, vállalatvezetőktől és más vezető pozícióban lévő szereplőktől összegyűjtött válaszokból kiderül, hogy 2025-ben közel háromnegyedüket (73 százalékukat) személyesen vagy ismerősön keresztül érintette cyberbűnözési módszerekkel elkövetett csalás.

Közel 94 százalékuk, azaz szinte az összes válaszadó elmondta, hogy idén a mesterséges intelligencia lesz a cyberbiztonságban valószínűleg bekövetkező változások elsőszámú hajtóereje (driver). 

Az MI biztonságát vizsgáló szervezetek aránya a 2025. eleji 37 százalékról 2026-ban 64 százalékra ugrott, és a válaszadók 67 százaléka nyilatkozta, hogy a cyberbiztonsági stratégiákban figyelembe kell venni az állami vagy államokhoz köthető cybertámadások kockázatát.

Az MI miatti sebezhetőség érzete szintén drasztikusan nő, a válaszadók 87 százaléka 2025 legnagyobb cyberbiztonsági kockázatának tartotta. Második a digitális módszerekkel elkövetett csalás és adathalászat (77 százalék), harmadik az ellátási lánc akadozása (65 százalék), negyedik a szoftverek sebezhetőségének kihasználása (59 százalék), ötödik a zsarolóvírusos támadások (54 százalék), hatodik a belső fenyegetés (32 százalék), hetedik a szolgáltatás-megtagadásos támadás (Denial-of-Service, DoS, 28 százalék).

2026-ban változatlanul a geopolitika az általános biztonságikockázat-csökkentő stratégiákat leginkább befolyásoló tényező. Geopolitikailag motivált támadások, dezinformáció, IT/IoT/robotika konvergenciája, természeti katasztrófák, tengeralatti kommunikációs kábelektől és űrbeli eszközöktől való függés a hajtóerők, ebben a sorrendben. Százezer vagy több személyt alkalmazó nagyvállalatok 91 százaléka a geopolitikai bizonytalanságot figyelembe véve fejleszti cyberbiztonsági stratégiáját. Ezer személynél kevesebbel dolgozó cégeknél 59 százalék ez a mutató.

A kritikus infrastruktúrára irányuló cybertámadások elleni felkészülésben régiónkénti bontásban a Közép-Keleten és Észak-Afrikában érzik magukat a legfelkészültebbnek. Ázsia/Csende-óceán, Európa és Közép-Ázsia, Dél-Ázsia, Észak-Amerika, Afrika Szaharától délre fekvő része, Latin-Amerika és a Karibi térség a további sorrend. A közszféra és a nemzetközi szervezetek kevésbé bíznak meg biztonsági rendszereikben, mint a magánszféra.