Az OpenAI összeállt a Broadcommal, hogy elkészítsék első saját mesterségesintelligencia-processzorukat. Az egyedi chipek iránti szükséglet növekedése a Broadcomot az MI-robbanás legnagyobb győztesei közé emelte, 2022 óta meghatszorozódott a vállalat részvényeinek értéke.  A partnerség bejelentése után a Broadcom tőzsdei részvényei további  tíz százalékkal emelkedtek.

A chipeket az OpenAI tervezi, a Broadcom 2026 második felétől fejleszti és telepíti őket. A munkákat 2029-ben fejezik be. Tíz gigawattnyi egyedi chipet készítenek, az áramfogyasztás több mint nyolcmillió amerikai háztartás energiaszükségletének és a Hoover-gát által termelt ötszörösének felel meg.

A legtöbb elemző szerint a megállapodás nem veszélyezteti az Nvidia uralmát, mert az OpenAI-nak lényegében a nulláról kell kiindulnia saját chipek tervezésében, méretezésében és gyártásában, ami óriási kihívás. 

Egy gigawattos adatközpontok ötven-hatvanmilliárd dollárba kerülnek, és a költségek felét az Nvidia termékei jelentik. Az OpenAI 2026-os időpontja ennek fényében merésznek tűnhet, ugyanakkor az MI világában ők a legjobban pozícionáltak a szükséges anyagiak összegyűjtéséhez. Töretlen a befektetői bizalom. 

Az infokom szektor utóbbi hónapjait, évét masszív chip-befektetések határozták meg, az OpenAI például az Nvidiával és a rivális AMD-vel is szerződött. Semmi meglepő nincs bennük, hiszen a minél szofisztikáltabb MI-k fejlesztéséért folyó versenyben az iparág számítási kapacitások iránti igénye is szignifikáns mértékben nő.

„A Broadcommal kötött partnerség kritikus lépés az MI lehetőségeinek megvalósításához szükséges infrastruktúra kiépítése felé” – nyilatkozta Sam Altman, az OpenAI vezérigazgatója. A megállapodás anyagi részletei nem nyilvánosak, és egyelőre nem tudni, hogy az OpenAI hogyan fogja finanszírozni az egészet.

Egy ekkora chip-megállapodás kifizetéséhez ugyanis többkörös támogatás, előrendelések, stratégiai befektetések, a Microsoft támogatása, a jövőbeli bevételi források és a potenciális hitelkeretek kiaknázása, valamint mindezek különféle kombinációi szükségesek. Az együttműködéssel viszont az OpenAI a felhőszolgáltató óriások között találhatja magát. 

A Google és az Amazon is saját chipeket fejleszt, hogy csökkentsék az Nvidiától való függést. A Microsoft és a Meta ezirányú törekvéseit nem kísérte siker, termékeik meg sem közelítették az Nvidia chipjeit.

Az MI lehetővé teszi podcastok tömeges gyártását, ma már teljesen virtuális házigazdákkal. A trend felforgatja a törékeny üzleti modellen alapuló, még nem teljesen kibontakozott szektort.

A Google alig több mint egy esztendeje indította el az első, dokumentumokból és más inputokból műsorokat készítő tömegpiacra szánt podcast-generátort, az Audio Overview-t. Hatására startupok (ElevenLabs, Wondercraft stb.) sokasága kezdett el foglalkozni a területtel.

Nincs stúdió, nincsenek mikrofonos emberek, sőt, felvétel sincs, de az MI-podcast mégis élénk, viccelődnek is benne. Mindegy, mi a téma, mert egyetlen kattintással érdekes anyag generálható. 

Az alig kétéves Inception Point AI mindössze nyolcszemélyes csapattal dolgozik, de az MI-nek köszönhetően kb. heti háromezer podcast a termés. Mivel egy-egy epizód gyártási költsége csak egy dollár, szűk húsz hallgató elég a profithoz. Az automatizációval csökkent a hirdetési felületek értékesítési küszöbe: korábban többezer letöltés kellett, ebben a rendszerben ma már tucatnyi hallgató is bevonzza a reklámozókat.

Az Inception minden epizódban megemlíti az MI-t, amely csak elenyésző hallgatói lemorzsolódást eredményez. Ha a hallgatóság szereti a (mesterséges intelligencia) házigazdát és a tartalmat, nem érdekli őket, hogyan készítették – véli a startup.

A podcast-özönben viszont egyre nehezebb a függetlenek dolga, Google- vagy Apple-léptékű promóciós költségek nélkül komoly probléma követőket találniuk. A műsorkínálat folyamatos növekedésével pedig csökken a nem MI-podcastok reklámbevétele. Ráadásul a három piacvezető (Apple, Spotify, YouTube) nem követeli meg az alkotóktól, hogy feltüntessék, ha MI készítette az anyagot. Ugyanakkor szakmai vélemény, hogy a streamingóriások hatástalanok a niche tartalmak és a célközönség összekapcsolásában.  

Az iparág régi motorosai szkeptikusak az új módszer tömeges befogadásával szemben. De még ha a hallgatók ízlése nem is változik meg jelentősen, az MI generálta anyagok túlkínálata komoly hatással lehet a médiumra, és a független podcastok nagy többsége aligha tud majd talpon maradni.

Meddig lesz még értelme a megkülönböztetésnek? Egyre közelebb vagyunk ahhoz a ponthoz, amikor valamilyen szinten már mindenben lesz MI. Talán az általa generált szintetikus hangú anyagokból új műfaj alakul ki. Kérdés az is, hogy meddig lesz szükségünk húsvér személyekhez kötni podcastokat. 

Az Irvine-i Kaliforniai Egyetem egyik kutatócsoportja módszert dolgozott ki arra, hogy kiváló minőségű optikai egerek érzékelőivel finom rezgéseket rögzítsenek, majd hallható adatokká alakítsanak. 20000 vagy több DPI-s érzékelővel ellátott egerek technikailag alkalmasak akusztikus rezgések felvételére, a nyers adatokat – mindazt, ami a felhasználó asztalánál elhangzott – pedig jelfeldolgozással és gépi tanulással hallhatóvá teszik.

A legjobb játékegerek egyre megfizethetőbbek, így relatíve olcsóbb perifériák is veszélyben lehetnek. Minden azzal kezdődik, hogy az egeret feltört számítógéphez csatlakoztatjuk, ami nem azt jelenti, hogy szuperkifinomult vírust telepítettek rá a „hátsó kapun”, hanem sima fertőzött FOSS (szabad és nyílt forráskódú szoftver) is lehet, amelynek magas frekvenciájú egéradatokra van szüksége. Nem szokatlan hogy egy szoftver ilyen adatokat gyűjt.

Innentől kezdve az összegyűjtött nyers adatok kinyerhetők a célszámítógépről, és külső helyszínen feldolgozhatók, hanghullám-alakzatok szedhetők ki belőlük.

A hangadatokat Wiener szűrővel digitális jelfeldolgozásnak vetik alá, és egyes információkat máris hallani lehet. Utána neurális modellel tovább tisztítják őket, míg tiszta hanganyaghoz nem jutunk.

Bár a gyanútlan célszemélyek hanganyagaiból történő adatkinyerés új módszeréről van szó, már korábban is próbálkoztak hasonlóval. A hidegháború alatt a KGB például az egyik moszkvai USA-nagykövetnek ajándékozta a Nagy Pecsét (az államfő által használt pecsét) mikrofonnal beépített másolatát. Csak akkor aktiválódott, amikor nagyfrekvenciás rádiójel érte, így közel hét évig felderítetlen maradt.

A Kaliforniai Egyetemen kidolgozott Micro-E-Mouse hasonló elven alapul: gyanútlan eszköz gyűjti a hangadatokat. A módszert mesterségesintelligencia-modellek támogatják, velük valósulhat meg a beszédfelismerés 42-61 százalékos pontossága.

Az egér gyakorlatilag lehallgató mikrofonná alakul. Mi következik ebből? Például az, hogy idegentől ne fogadjunk el ajándék egeret4

Október első hetében az OpenAI közkinccsé tette végtelen mennyiségű, kizárólag MI-vel generált, legfeljebb tíz másodperces videót kínáló, TikTok-stílusú Sora appját. „Cameót”, megjelenésünket és hangunkat utánzó hiperrealisztikus avatárt készíthetünk magunkról, mások cameóit pedig (engedélyektől függően) beilleszthetjük saját videóinkba.

Sora hamar az Apple amerikai App Store-ja élére került, holott sokan csak „végtelen TikTok szemétgépnek” hívják. Jelenleg olyan típusú videók teljesítenek jól, mint testkamerás felvételek, amelyeken a rendőrök háziállatokat vagy különféle védjegyzett karaktereket állítanak meg, az Xboxról beszélő Martin Luther King deepfake mémje és a modern világban navigáló Jézus Krisztus végtelen változatban.

Az OpenAI szerint rengetegen akarnak elidőzni egy olyan alkalmazással, amellyel nem kell aggódnunk a látvány eredetisége miatt – nem az –, helyette a nyers MI-ben gyönyörködhetünk.

Sokan egyszerűen csak a legmodernebb MI lehetőségeit csodálják benne. Mások szerint változások történtek a figyelmet felkeltő tartalomtípusok terén, és mivel a Sora más alkalmazásokkal megvalósíthatatlan kreativitást tesz lehetővé, maradnak is mellette.

Jövőjét illetően fontos, hogy az OpenAI miként dönt a hirdetések elhelyezéséről, milyen korlátozásokat vezet be szerzői joggal védett tartalmakra, milyen algoritmusokat használ arra, hogy ki mit lát.

Mivel a fejlesztőcég nem nyereséges, meglepő, hogy az MI leginkább energiaigényes területébe invesztál (gondoljunk bele, a ChatGPT-nél és a képgeneráló appoknál nagyságrendekkel többet fogyasztó Sora sikere esetén mekkora lesz a széndioxid-lábnyom). Ugyan csatlakoztak már félmilliárd dolláros adatközpont-projekthez, de a Sora így is szintlépés, őrült sokba kerülhet Altmanéknek. A vezérigazgató meg is jegyezte, hogy valahogyan pénzt kell keresniük a videógenerálással. Ez leginkább személyre szabott hirdetések és az alkalmazáson belüli vásárlásokkal valósítható meg.

Ugyan minden mesterséges, de a Sora még így is hemzseg a szerzői joggal védett karakterektől, bármikor mélyhamisíthatunk halott hírességeket, a videók pedig szintén védett zenéket használnak. Az OpenAI leveleket küldött a szerzői jogok tulajdonosainak, hogy ki kell lépniük a Sora platformból, ha nem akarják anyagaikat viszontlátni… Utóbbiak érthetően nagyobb ellenőrzést szeretnének, emellett a cameók felhasználhatósága is elég ingoványos terep.

Összességében egy csomó jogi elvárás várható, és egyelőre még azt sem tudjuk, teljes egészében mire lesz képes a videógeneráló.

A mesterséges intelligencia diadalmenete folytatódik, nő az alkalmazások száma, pörög a kutatásfejlesztés, a kereslet növekedésével egyre felfoghatatlanabb összegeket fektetnek a technológia infrastruktúrájába. A Reuters összefoglalót készített a fontosabb beruházásokról, költésekről.

Az AMD megegyezett az OpenAI-val, hogy többéves megállapodás keretében MI-chipeket szállít neki. A GPT-család mögötti vállalatnak lehetőségében áll, hogy a chipgyártó tíz százalékának tulajdonosa legyen.

Nem ez az egyetlen ilyen jellegű deal.

Az AMD legnagyobb riválisa, a piacvezető Nvidia bejelentette: mivel az MI-t működtető rendszerek iránti kereslet növekedésével a vállalatok elvárják a technológia termékeikbe és szolgáltatásaikba integrálását, akár százmilliárd dollárt is befektet az OpenAI-ba. Adatközpont-chipeket szállíthat, a megállapodás pedig pénzügyi részesedést biztosít neki az OpenAI-ban, amely már eddig is a kitüntetett ügyfelei közé tartozott. Az Nvidia másfelé is terjeszkedik: az Intelbe invesztált ötmilliárdjával a cég mintegy négy százalékát fogja tulajdonolni. 

A Meta a CoreWeave-vel kötött 14 milliárd dolláros szerződést, utóbbi számítási kapacitásokkal látja el a Facebook anyacégét, amely az Oracle-lal is tárgyalásokat folytat: húszmilliárdos többéves felhőszámítási megegyezésről van szó. Az Oracle eközben az OpenAI történetének egyik legnagyobb, öt évre szóló 300 milliárdos felhőszámítási megállapodásán van túl. De a CoreWeave is biztosra megy: 6,3 milliárdos kezdeti megrendelést írt alá az Nvidiával, amelyben a chipgyártó garantálja az ügyfeleknek nem értékesített felhőkapacitás megvásárlását. Emellett 11,9 milliárdért – márciusban, mielőtt tőzsdére mentek volna – öt évre szerződtek az OpenAI-val. 

A Meta és a Google között szintén köttetett üzlet, Zuckerbergék augusztusban tízmillió dollár feletti értékben hatéves felhőszolgáltatás megállapodást ütöttek nyélbe velük. Közben potom 14,3 milliárdért a Scale AI 49 százalékos tulajdonosává is váltak, amely központi szerepet játszhat a közösségimédia-óriás MI-stratégiájában. Persze a Google sem tétlenkedik: a Windsurf MI-kódgeneráló startup csapatából többet alkalmazásba vettek, 2,4 milliárd dollár licencdíjat fizetnek értük.

A Nebius Csoport ötéves, 17,4 milliárdos deal keretében a Microsoftnak biztosít GPU-infrastruktúrát.  A japán SoftBank csoport az Intelbe ruházott kétmilliárddal a bajban lévő amerikai chipgyártó tíz legnagyobb részvényesének egyikévé vált. A SoftBank, az OpenAI és az Oracle januárban Donald Trump által bejelentett adatközpont-projektjébe a vállalatok 500 milliárdot invesztálnak.  

A Tesla a Samsunggal 16 milliárdért üzletel, a dél-koreai vállalat texasi gyárában készítik Musk cégének következőgenerációs A16 chipjét.

Mindezek után szinte csekélység az a négymilliárd dollár, amellyel az Amazon az OpenAI-rivális Anthropicot, a Claude chatbot fejlesztőjét támogatja.

Jeff Bezos, az Amazon főnöke régóta kacérkodik a világűrrel. Elon Muskhoz hasonlóan szintén járható útnak tartja az ottani gyarmatosítást, de legalábbis azt, hogy előbb-utóbb emberközösségek, idővel akár az egész emberiség űrkolóniákon éljen.

Október eleji, a torinói Tech Héten elhangzott előrejelzésével ennyire nem rugaszkodott el a jelenvalóságtól, mert „csak” azt prognosztizálta, hogy tíz-húsz éven belül gigawatt-léptékű adatközpontok épülnek az űrben, és a folyamatosan elérhető napenergiával a földieknél jobb teljesítményre lesznek képesek.

A mesterséges intelligencia térhódítását a korai 2000-es évek internetrobbanásához hasonlította, és a spekulatív buborékok, a kockázatok ellenére is optimizmusra buzdított. A masszív hype-ot ezúttal nem fogja olyan összeomlás követni, mint amikor kipukkadt a dotkomlufi. Fontos, hogy a potenciális buborékokat és kipukkadásuk potenciális következményeit, amelyek vagy megtörténnek, vagy nem, képesek legyünk megkülönböztetni a tényeken alapuló technológiai folyamatoktól, a valóságtól. 

Mivel MI és adatközpontok elválaszthatatlanok egymástól, utóbbiak világűrbe költöztetése az energiaválságra, a túlhasználatra adott egyik lehetséges válasz. A szerverek hűtéséhez szükséges áram- és vízkereslet növekedésével, az elképzelés egyre népszerűbb a techóriásoknál.

Azért lenne jobb űrben építeni adatközpontokat, mert ott 24/7 rendelkezésre áll a napenergia. Nincs köd, nem esik az eső, nincs időjárás. A következő néhány évtizedben képesek leszünk a földieknél olcsóbbakat építeni – mondta Bezos John Elkann Ferrari-igazgatónak.

Az űrinfrastruktúrára történő váltás, az űrbeli adatközpontok ötlete átfogóbb trend, az űr földi életet javító „felhasználásának” része. Időjárási és kommunikációs műholdakkal már megtörtént, az adatközpontok lesznek a következő lépés, majd másféle gyártások kerülnek sorra. Velük, mint negyedszázada az internet esetében, nagyon optimisták lehetünk, akárcsak az MI áldásos társadalmi hatásait illetően.

Űrbeli adatközpontok üzemeltetése azonban sok kihívással is jár: költséges a karbantartás, nehéz frissíteni, rakétákat fellőni drága mulatság, és a kilövések akár sikertelenek is lehetnek…

Évvégéhez közeledve, gyakran merül fel a „mi lesz jövőre” kérdés. Bernard Marr futurológus öt egymással összefüggő nagy technológiai trendet azonosít. A mesterséges intelligencia kapcsolja egybe őket.

2026-ban kezdünk válaszokat kapni az MI-áttörés munkahelyekre, üzleti életre és a mindennapokra gyakorolt hatásaival kapcsolatos nagy kérdéseire. A hangsúly az egyszerű reagálásról az újragondolásra és az átalakításra helyeződik át. Az egészségügyben tanulmányok által kimutatottan működő megoldások jelennek meg, a médiában és a marketingben elterjed a „nulla kattintás”, összességében jobban fogjuk időmegtakarításra, felesleges feladatok kiküszöbölésére, biztonságosabb munkavégzésre használni a technológiát.

Az ágens volt 2025 egyik hívószava, jövőre pedig az üzleti döntéshozás automatizálásától a zsúfolt családi időbeosztás kezeléséig egyre gyakoribbak és megszokottabbak lesznek mindennapjainkban. Megtanuljuk azonosítani azokat a feladatokat, amelyekben segíthetnek nekünk. Jobb döntéseket hozunk arról, hogy miben bízzunk meg bennük, elkezdenek aktív munkatársakként funkcionálni.

2026-ban tovább terjednek a kvantumszámítások. Mindennapjainkat valószínűleg nem fogják befolyásolni, az üzleti életre, az iparra és a tudományra gyakorolt hatásuk azonban észrevehetőbbé válik. Pénzügyi modellezésnél pontosabban felmérhetjük velük a kockázatokat, jobban optimalizálhatunk befektetési portfoliókat. Új gyógyszerek fejlesztését és a klinikai tesztek idejét rövidíthetik le. A logisztikában jobb útvonaltervezéshez, hatékonyabb ellátási láncok kiépítéséhez vezetnek.

A technológiai szektor, különösen az MI energiatúlhasználás problémájára a megújuló energiaforrásokra való áttéréssel adott válasz, a hangsúlyeltolódás markánsan érezhető lesz jövőre. Előtérbe kerülnek a hidrogén üzemanyagcellák, a bioüzemanyagok és a moduláris atomreaktorok. A technológiai fejlődés záloga, hogy a növekvő igényekkel lépést tartva, a környezetre és a globális energiapiacok geopolitikai elemeire gyakorolt hatások minimalizálásával menjen végbe. A paradigmaváltás megértése a technológiáról és társadalmi szerepéről szóló párbeszéd kulcsfontosságú részévé válik.

2026-ban tovább árnyalódhat az ember-gép viszony megítélése: többet foglalkozunk azzal, hogy hol segíthetnek nekünk, hol nélkülözhetetlen a humán részvétel, hol árthat, ha túlzottan rájuk hagyatkozunk. Küzdeni fogunk a szintetikus és a deepfake tartalmak ellen, intenzívebben vizsgáljuk a chatbotokkal töltött egyre több idő pszichológiai hatásait. Felértékelődnek azok a tulajdonságok, amelyek nem intézhetők el egy parancs begépelésével: hitelesség, érzelmi intelligencia, csapatmunka, empátia, hosszútávú stratégiai gondolkodás. 

Az emberi tényező a visszacsatolási hurok kitüntetett fontosságú része marad.

A feljövőben lévő új technológiák, mint az MI-ágensek és a kvantumszámítások jó- és rosszfiúk kezébe egyaránt új lehetőségeket adnak. Az információbiztonság leggyengébb láncszeme azonban, mint ahogy eddig is az volt, az ember marad. Szakértői vélemények alapján, ha a cyberbűnözés egy ország lenne, akkor 2026-ban a világ harmadik legnagyobb, húszbillió dolláros gazdaságának számítana – figyelmeztet Bernard Marr futurológus.

De milyen trendek alakítják a következő év információbiztonságát?

Az ágensek kerülhetnek a csatatér frontvonalába: támadóknak és védekezőknek is szofisztikáltabb lehetőségeket kínálva, mindkét oldal arzenálja újabb minőségi fegyverekkel bővül.

Mélyhamisított audió- és videótartalmak eddig is sikeresen mentek át biztonságosnak vélt rendszerek védőfalain, és jövőre még több ilyen jellegű, de jobb minőségű szintetikus támadásra számíthatunk.

A zsarolóvírusok (ransomware) szintén szintet léphetnek, még markánsabban fogják szolgáltatásként használni őket: RaaS, azaz Ransomware-as-a-Service. Mivel az új, egyre anonímabb kriptovaluták könnyebben átutalhatók, tisztára moshatók, bűnözőknek kevésbé kell tartaniuk a következményektől.

Vállalatok komolyabb összegeket invesztálnak a leggyengébb láncszem, az ember jobb felkészítésébe: szaporodnak a munkaerő információbiztonsági ismereteit növelő tréningek és workshopok, ahol például megtévesztéses, átveréses támadások (social engineering) szimulálásával próbálják növelni a biztonságtudatosságot.

A kvantumszámítógépek ugyan nem a mindennapok szereplői, viszont már most fel kell készülni rájuk, mert a bennük rejlő hatalmas pozitív potenciál mellett, a cyberbűnözést is magasabb szintre emelhetik. Az eddigi titkosítás könnyen feltörhető velük, ezért 2026-ban alaposan át kell gondolni a mai kvantummódszer gyengéit, és az adatok megbízható áthelyezésére is ki kell találni működő opciókat.

A szabályozók és a törvényhozók egyre távolabbról, követőmódban figyelik technológiák fejlődését. A cyberbűnözés sem kivétel. Mivel a bűnözőkkel nem tudnak mit kezdeni, vállalatokra helyeznek nagyobb nyomást, hogy hatékonyabban védjék meg az adataikat. Ebben számíthatunk változásokra, azaz a nyomás növelésére.

A folyamatosan bizonytalanodó világpolitikában nő az országok kritikus infrastruktúráját, kommunikációs hálózatokat és ellátási láncokat veszélyeztető cybertámadások száma. Adjuk hozzájuk az információs hadviselés utóbbi években virágzó eszközét, a dezinformációt, és máris kibontakozik a probléma mértéke. Rossz hír, hogy 2026 akár a nagy nemzetbiztonsági válságok éveként is bevonulhat a történelembe, megelőzéséhez kormányok minden korábbinál nagyobb összegeket fognak invesztálni az információbiztonságba, és a bűnöket megelőzendő új szövetségek köttetnek.

A Flock Safety bűnügyi technológiai (police-tech) nagyvállalat bolti tolvajok nyomon követésére értékesít drónokat cégeknek. Alkalmazásukat következőképpen képzeljük el: raktár biztonsági csapata például egy tetőről elindít egyet, és a bolti lopás (például biztonsági kamerák felvételei alapján feltételezett) gyanúsítottját előbb az autójáig, majd az autót az utcákon át követi, miközben közvetlenül a rendőrségnek küld élő videófelvételeket.

A forgatókönyv sok kérdést vet fel. A polgári szabadságjogok védelmezői szerint a rendőrségi drónok, rendszámfelismerők és más bűnügyi technológiák által létrehozott megfigyelő állam lehetőségei bővülnek vele. A megfigyelő állam teszi lehetővé, hogy a bűnüldöző szervezetek házkutatási parancs nélkül is óriási mennyiségű személyes adatot gyűjthessenek.

Legyen szó pizza házhozszállításáról, kátyúk vizsgálatától vagy bolti tolvajok követéséről, az Egyesült Államokban használt drónok különlegessége, hogy működésük nagyjából egyetlen szabálytól függ. A Szövetségi Repülési Hatóság (FAA) szabályozása írja elő hol és hogyan reptethetők, csakhogy ez hamarosan változni fog.

Jelenleg FAA-engedély kell drónok látótávolságunkon túli reptetéséhez, célja a lakosság és a vagyon védelme a levegőben történő ütközésektől. A szervezet 2018-tól több forgatókönyvre ad külön engedélyt a gépek látótávolságon túli működtetésére: keresések-mentések, biztosítási és rendőrségi nyomozások. A Flock magánügyfelei általában hatvan-kilencven napos külön engedéllyel rendelkeznek.

A drónhasználatban érdekelt ipari szektorok évek óta nyomást gyakorolnak a kormányra, hogy könnyítsen a látótávolságon túli reptetés engedélyezésén. Júniusban Donald Trump elnöki rendeletben fejtett ki hasonló gondolatokat az „amerikai dróndominanciára” hivatkozva. Az FAA augusztusban állt elő új szabályjavaslattal.

A javaslatban néhány tág kategóriát fogalmaznak meg, amelyek értelmében drónok olyan területeken is működtethetők látótávolságon kívül, mint a csomagszállítás, mezőgazdaság, légi megfigyelés, közérdek (benne a rendőrségi tevékenység). Az engedélyt könnyebb lesz megkapni, és a hatótávolság is nagyobb lesz.

Az érintettek győzelemről beszélnek. Mások viszont a személyiségi jogokat kérik számon a javaslaton, mert drónflottákkal biztosított a folyamatos megfigyelés, gyülekezéseké és tüntetéseké is.

Viszonylag kevés médiafigyelmet kapott az a szeptember közepi hír, hogy a kínai állam megtiltotta az ország nagy techcégeinek Nvidia-chipek vásárlását. A tényállás viszont nemcsak sokat sejtet, hanem messzemenő következményekkel is járhat.

Andrew Ng gépitanulás-szakértő szerint a tiltás ugyanis azt jelzi, hogy a kelet-ázsiai szuperhatalom gyorsan fejlődik félvezetők fejlesztésében. Olyan gyorsan, hogy már nincs szükségük csúcsminőségű amerikai chipek vásárlására, amelyeket az USA-ban terveznek, és Tajvanon gyártanak. Tehát megszűnt, de legalábbis megszűnőben van az Egyesült Államoktól való függés.

Az USA viszont nagyon függ Tajvantól, egy esetleges ottani diszrupció komoly veszély az amerikaiak számára. Egyrészt ők Tajvanhoz kötöttek, másrészt Kína egyre kevésbé szorul az Egyesült Államokra.

Miután az USA korlátozta a Kínába irányuló chipeladásokat, az ázsiai ország drámai mértékben felpörgette ezirányú kutatásfejlesztéseit. Cél az önellátás megvalósítása, amelynek az első jelei már észrevehetők. Az Nvidia-termékek tiltása elárulja, mennyire bíznak belföldi lehetőségeikben.

Az új DeepSeek-R1-Safe modellt például ezer Huawei Ascend chipen gyakoroltatták. Egyenként ezek a chipek lényegesen gyengébbek az Nvidia vagy az AMD chipjeinél, a kínai nagyvállalat nagymennyiségű chip koordinált működtetésére vonatkozó rendszerszintű tervezési megközelítése viszont működni látszik. Például a Huawei CloudMatrix 384 rendszere 384 chipjével felveheti a versenyt az Nvidia 72 jobb minőségű chipből álló GB200-ával.

A félvezető-gyártás „hazaköltöztetése” a vártnál lassabban halad, és amíg így lesz, a tajvani TSMC – és a geopolitikailag kulcsfontosságú – Tajvan főszereplő marad. Arizonában már működik üzemük, de a munkaerő betanítása, az engedélyek beszerzése és az ellátási lánc problémái változatlanul megoldásra várnak. Hosszú ideig eltarthat, amíg az Egyesült Államokban lévő és építendő bármelyik létesítmény a gyártásban valóban a TSMC egyenrangú versenytársa lehet.

Mindebből következik, hogy ha bármi is történik Tajvanon, az USA sokkal jobban megérzi a következményeit, mint Kína. Ebben az esetben ugyanis kínai cégek végeznék a globális félvezetőipar gyártási munkáinak túlnyomó részét, ami geopolitikailag óriási előnyt jelentene Pekingnek.