Az MI-korban a fejlődés legnagyobb akadálya nem a pénz, hanem az energia. Az Egyesült Államok számára ez azért különösen aggasztó, mert monumentális adatközpontok várják működésüket, az ország viszont nem lesz képes biztosítani a kiszolgálásukhoz szükséges folyamatos energiaellátást vagy az infrastruktúrát.
Nem volt mindig így, 2010 körül az adatközpontok még hatékonyságnöveléssel ellensúlyozták a megnőtt igényeket. A mai napi többmilliárd MI-lekérdezéssel az igény drasztikusan nő, de a hatékonyság nem tart lépést vele. Túl kevés új energiakapacitás kerül forgalomba, az adatközpontok fokozódó hálózati terhelésének ára a villanyszámlákon realizálódik.

Ha az USA az áramár súlyos emelése nélkül szeretné valóra váltani az MI-ben rejlő lehetőségeket, tanulhatna más országoktól, például Kínától, ahol 2024-ben 429 GW energiatermelő kapacitást, az amerikai hatszorosát telepítették. Kínában továbbra is, de az összképet tekintve egyre kisebb arányban dominál a szén. Az ország rekordtempóban telepít nap-, szél-, gáz- és nukleáris alapú megoldásokat.
Amerika eközben a gyengélkedő szénipar újjáélesztésére fókuszál. A széntüzelésű erőművek nemcsak nagyon környezetszennyezők, hanem a működtetésük is drága. Elöregedésükkel hatékonyságukat is elvesztik, a 2014-es 61 százalékkal összevetve, ma csak az idő 42 százalékában termelnek áramot.
Ha az amerikaiak nem változtatnak, az energetikában és az MI-ben is újítóból szimpla fogyasztóvá válnak. Kína már most többet exportál megújulókból, mint az USA olajból és gázból.
Mivel olcsóbbak és gyorsabban munkába állíthatók, megújuló energiákon alapuló új erőművek építése segíthetne, csakhogy a jelenlegi washingtoni adminisztrációnál se a szél-, se a napenergia nem népszerű, így a természetes gáz a leginkább működő opció. A szükséges felszerelések működésbe állítása viszont késik.
Rugalmasabb adatközpontok is segíthetnek, különösen, ha csúcsidőben nem az elektromos közművektől szerzik be az energiát. Ebben az esetben mindenféle új energetikai infrastruktúra nélkül is működhetne új MI-infrastruktúra.
A Duke Egyetem tanulmánya szerint, ha az adatközpontok működtetői beleegyeznének, hogy idejük mindössze 0,25 százalékával, évi huszonkét órával csökkentsék a fogyasztást, az elektromos hálózat 76 GW pluszigényt tudna kielégíteni. Ezt úgy képzeljük el, mintha a teljes közmű hálózati kapacitását bármilyen új építés nélkül növelnénk öt százalékkal.
A rugalmasság önmagában azonban nem elegendő, sokkal átfogóbb, több területet összekapcsoló megoldásra lenne szükség.











