A túlhalászás, a környezetszennyezés, az éghajlatváltozás egyaránt súlyos veszély a bolygó területének hetven százalékát jelentő óceánok számára, amelyek ökoszisztémáiról a mai napig kevés információ áll rendelkezésre, ráadásul nagyon nehéz a biológiai sokszínűségről szóló, elegendő mennyiségű jó adathoz jutni.

A mostani kutatásokhoz általában az élővilágot zavaró és nem „érzékeny” környezetre kitalált ember nélküli, propelleralapú vízi járművek végzik az adatgyűjtést, amelyek kárt okozhatnak a korallokban, elriaszthatják a halakat stb.

Az élővilág számára viszont életbevágó az óceánkutatás. Az óceánok szabályozzák a vizeket, az éghajlatot, a hőmérsékletet, mindenféle földi életet, az emberét is. Több mint nyolcvan százalékuk felderítetlen, biodiverzitásuk a bolygó „jólétének” kritikus tényezője.

Az ETH Zürich kutatói eldöntötték, hogy új módszerrel próbálnak pontosabb információhoz jutni az óceánokról. Belle nevű robothalat fejlesztettek, amely víz alatt úszik, a környezet megzavarása nélkül filmez, gyűjt mintákat az ottani élővilágról.

A kutatók elmondták, hogy pont úgy akarják megörökíteni az ökoszisztémákat, ahogy azok viselkednek. Ezért fejlesztettek halként viselkedő, a többi élőlény által halként befogadott robothalat. Két dolgot kellett megvalósítani hozzá: mozogjon úgy, mint egy hal, és legyen csendes. Dolgozzon úgy, mint egy kém, kémlelje a vízi világ titkait.

A közel egy méter hosszú Belle fejében van az elektronika és a kamera, ez az egyetlen tényleg vízhatlan „testrésze.” A hasában vannak a motorok, az akkumulátor és a környezeti DNS-mintavételt biztosító szűrő és pumpák. Az összegyűjtött részecskékből, köztük lárvákból és algákból szedik ki a DNS-t, az alapján tudják meghatározni, hogy az óceán melyik részén milyen élőlények találhatók.

A robothal szilikonból készült végében lévő két üreg vízzel telik meg, és ürítődik ki. Belső pumpák szabályozzák, segítve a közel tízkilós Belle mozgását. Mivel rádiófrekvenciákra nem kapcsolódik, kétórányi adatgyűjtés után a felszínre úszik, és GPS-jeleket küld a kutatóknak, hogy merre keressék. Ők ürítik ki a szűrőket, és töltik fel, vagy cserélik ki az akkumulátort.

A fejlesztők bizakodnak, hogy robotjukkal a vízi élővilág számára biztonságosabb lesz az óceánkutatás.