Dús vegetációval rendelkező környezetek folyamatos megfigyelése komoly kihívás tudósoknak – áll a Svájci Szövetségi Erdő, Hó és Tájintézet anyagában, majd a szerzők hozzáfűzik: egyes ágakból ugyan lehet mintákat gyűjteni, de a lombkorona mélyére még nem sikerült robotokkal, drónokkal behatolni, alaposan felmérni, feltérképezni azt.

Az intézet kutatói szerint az ágak rugalmassága okozza a legnagyobb problémát, a felderítést végző drónok rezgését, elbizonytalanodását.

Sok más infokommunikációs alkalmazáshoz hasonlóan, a megoldást ezúttal is a természet, a biológia, annak másolása jelenti. A biomimikri jelen esetben is működik.

Az Intézet és az ETH Zürich szakemberei, a Pisai Egyetemmel együttműködve, állapították meg, hogy a csótányok testszerkezete lehet a megoldás. Az egyik legnagyobb undort kiváltó állat teste ugyanis áramvonalas és alacsony súrlódású anyagból áll.

A rovar fizikumával kapcsolatos megfigyeléseiket drónra alkalmazták. A gépet térbeli intelligenciával ruházták fel, érintési/tapintási (haptikus) visszacsatolásra képes. Ez azt jelenti, hogy reagál, amikor kapcsolatban, érintkezésben van a környezetével.

Az első teszteken sikeresnek bizonyult. Arrébb tolt leveles vagy levél nélküli faágakat, és elhaladt mellettük. A drón teste azonban nem volt annyira áramvonalas, mint a csótányé, és súrlódást is nehezebben bírta, így a kezdeti sikerek után, egy bizonyos pontot követően elakadt.

Következő lépésben mindenképpen orvosolni fogják ezeket a hiányosságokat. Például egyszerre kellene több akadályra eredményesen reagálnia, később pedig távolabbi területek biológiai sokszínűségét (biodiverzitását) mérheti.