Csillagászok lenyűgöző, társcsillagáról az anyagot évtizedek óta lebontó és a világűrbe „kozmikus ágyúgolyókként” kilövő pulzárt fedeztek fel. A pulzárok halott csillagok erősen mágneses, elektromos impulzusokat meglepően szabályos időközönként kibocsátó maradványai.

A mintegy 4500 fényévre lévő PSR J1023+0038 viszont a csillagászok figyelmét megragadó különleges tulajdonságokkal rendelkezik: változó fényerejű impulzusokat bocsát ki, mintha két módban lenne, és egyikről a másikra, aztán visszaváltana.

A nemzetközi kutatócsoport arra a következtetésre jutott, hogy a csillag a társcsillagtól „ellopott” anyagtömeget lövi ki. A tevékenységet ezred másodpercenkénti rádióhullámok formájában, tizenkét különböző teleszkópon és más műszereken észlelték.

A kozmikus ágyúgolyókra emlékeztető, elképesztő anyagmennyiség rövid, tíz másodperces időintervallumokban hihetetlenül nagy sebességgel forgó, kicsi és sűrű objektumról kerül az űrbe.

A szokatlan pulzár mintha a „magas” és az „alacsony” üzemmód között váltogatna. Először fényes röntgen-, UV-sugarak és látható fény távozik belőle, majd a „teljesítmény” szignifikáns csökkenésével rádióhullámok. Mindkét mód több másodpercig, percekig, míg az átkapcsolás csak pár másodpercig tart.

Két éjszaka azt figyelték meg, hogy a rendszer 280 alkalommal váltott működési módot. Az elképesztő jelenséget az összegyűjtött anyag kilövésével magyarázzák. A kutatók szerint a pulzárszél, a nagyenergiájú részecskék a pulzárról történő áramlása és a pulzár felé áramló anyag összjátéka lehet a váltás oka.

Sok kérdésre viszont még nem találtak választ. Például nem tudják, hogy a PSR J1023+0038 pulzár egyedüli-e az univerzumban, vagy mások is hasonlóan viselkednek. Hamarosan a chilei Atacama-sivatagban lévő óriásteleszkópokról fogják figyelni, és igyekeznek minél többet megtudni róla.