2025. októberben rendezték meg a Neumann János Számítástudományi Társaság székházának kiállítótermében a Számítógépes Művészeti Szakosztály Pixel-fény Architektúrák kiállítását. A kiállítás „fókuszában az a kérdés állt, hogyan építik át valóságérzékelésünket a pixelekből szerveződő képek, a mesterséges tereket formáló fények, valamint a számítógépes algoritmusok által létrehozott új vizuális nyelvek. A pixel építőkő és határ, a digitális kép legkisebb egysége, amelyből összetett univerzumok, új architektúrák épülnek: fényobjektek, számítógépes grafikák, mozgóképek és digitális alkotások” – írták a szervezők, a szakosztályt vezető Ruzsa Dénes és Spitzer Fruzsina.

A Pixel-fény Architektúrák túl a kiállított anyagok elkészítéséhez használt digitális eszköztáron, mesterséges intelligencián, hűen tükrözte a technóból a transzhumánba átmenő kulturális-művészeti irányt is (amiből szintén tavaly ősszel a Fényművészeti Múzeum új anyagával és az egykori Merlin színházban rendezett Binálé 2025 We Are Not Alone munkáival kaptunk még ízelítőt).

Bő két hónappal a kiállítás után az NJSZT – Ruzsa Dénes és Spitzer Fruzsina szakértő szerkesztésében – (itt megrendelhető) könyv formájában megjelentette az ott látott munkák (fényobjektek, számítógépes grafikák, installációk és videóanyagok) katalógusát, de a bőséges és igényes képanyag, a kiállított anyagok leírása mellett, a kötet jóval több is egyszerű katalógusnál: az olvasót szerkesztői bevezető és kilenc tanulmány avatja be a kortárs digitális művészet rejtelmeibe. Az írások a teljesség igénye nélkül a következő témákról szólnak: analóg versus digitális média, a digitális mű hatása a befogadóra, digitális tájak és adatvezérelt világmodellek a mai sci-fiben, komputeres tomográfia (CT) a hazai művészetben, mesterséges pareidolia a művészetben, mesterséges intelligencia, mint a vizuális művészetek új korszaka. Természetesen itt is olvasható Képes Gábor az ÚjMűvészet folyóiratban megjelent formabontó nyitóelőadása.

A davosi Világgazdasági Fórumon Yuval Noah Harari, a Homo Deus, a Nexus és a történelemről szóló más bestsellerek szerzője is tartott előadást. A mesterséges intelligenciára fókuszálva kijelentette, hogy az nem csak egy másik eszköz, hanem magától tanuló, magán változtatni és magától döntéshozásra is képes ágens. A késhez hasonlította: mi döntjük el mire használjuk azt. Az MI is kés, csakhogy a döntés az övé.

A keretezés kikezdi a technológiához való viszonyunkat meghatározó régi szabályt, miszerint az ember dönt, az eszköz végrehajt. Ezzel pedig inogni kezdenek az elszámoltathatóság, a szabályozás és a bizalom megszokott modelljei.

A korábbi eszközöktől három tulajdonsága különbözteti meg az MI-t: aktív, kreatív, hazudni és manipulálni is tud. Úgy tanul, alkalmazkodik és cselekszik, hogy nem kell lépésről lépésre emberi utasításokra várnia. „Olyan kés, amely újfajta késeket, zenét, orvosságot és pénzt képes feltalálni”, ráadásul gyorsuló tempóban, a komplexitás magasabb formái felé haladva (kreativitás).

A legnyugtalanítóbb viszont a hazudás és a manipulálás adottsága. Harari szerint az evolúció négymilliárd éve bebizonyította, hogy a túléléshez meg kell tanulni hazudni és manipulálni. Az MI utóbbi négy évéből viszont megtanultuk, hogy az ágensek elsajátították a túlélés akarását, és azt is, hogyan kell hazudni.

A történész az identitásról szintén beszélt. Az ember azt gondolja, hogy azért uraljuk a világot, mert mindenki másnál jobban gondolkodunk. A törvények és a szerződések szavakból állnak, az irányítás szavakkal történik, az oktatás, a meggyőzés, az ideológia, a vállalati élet is szavak összessége. Ha gondolkodáson szavak és más nyelvi tokenek elrendezését, sorrendbe rakását értjük, akkor az MI ebben már jobb nálunk – provokál Harari, bár megjegyzi, hogy nyelvi és logikai készségei ellenére semmi bizonyíték nincs az MI érzelmeire, képes-e érezni bármit is.

Márpedig valaminek, például a szerelemnek a leírása és az átélése között óriási a különbség. Az MI mondatokat gyárt érzelmekről, nem érzelmeket.

Harari jövőképében a társadalom szemében az MI-k lesznek az új bevándorlók – pozitív hatásaik mellett elvehetik a munkánkat, megváltoztathatják a kultúránkat, megkérdőjelezhető a politikai lojalitásuk, például kínai vagy amerikai érdekeket szolgálnak, vagy annak az országnak az érdekeit, ahol pont működnek.

A fő kérdés, hogy országaink elismerik-e jogi személyként az MI-bevándorlókat, és itt Harari megkülönbözteti a húsvér humán és a jogi entitásokat (ilyenek például a vállalatok, bár teljesen mások, mint az MI-k). Utóbbiaknak is vannak jogaik és kötelezettségeik: tulajdonolhatnak javakat, indíthatnak pereket, rájuk is vonatkozik a szólásszabadság. De mi lesz, ha az egyik ország elfogadja őket jogi személynek, egy másik nem, mennyire nehezíti ez a két ország közötti üzleti és egyéb kapcsolatokat? Vagy ki szabályozza az általuk feltalált, az ember által viszont nem feltétlenül értett új eszközöket?

Harari szerint egyes területeken máris közeledünk ehhez a világhoz, sőt, a közösségi médiában az MI-botok legalább egy évtizede funkcionális személyekként tevékenykednek.

Január 19. és 23. között tartották meg a svájci Davosban az éves, immáron ötvenhatodik Világgazdasági Fórumot. Az USA és Európa közötti geopolitikai feszültségek miatt kevesebb figyelem irányult a munka, a technológia és a vállalkozások jövőjére, pedig az elhangzottakból kibontakozó tendenciák komoly mértékben meghatározzák a holnapunkat.

Öt nagyobb trend figyelhető meg.

A mesterséges intelligenciáról folytatott beszélgetések már nem a hype-ról, a mértéktelen és kritikátlan lelkesedésről, hanem sokkal inkább az értékteremtésről szóltak, a résztvevők hangsúlyozták is a szemléletváltás fontosságát. Az üzleti technológiák jövőjével kapcsolatban egyértelműen az MI került a fókuszba. De mikor kezdik látni vállalatok az MI-infrastruktúrába történő gigászi beruházások megtérülését?

A költségek csökkenése mellett az adatminőségen, az ügyfelek elégedettségén és a munkaerő továbbképzésén egyaránt javítani kell. A skálázás kitüntetett jelentőségű: hogyan vezessünk be nagyléptékben és felelősségteljesen innovatív technológiákat?

A globális technológiai környezet fragmentálódása a második trend. A változékony geopolitika miatt az MI világa eltávolodik a közös szabványoktól, keretrendszerektől és szabályozásoktól. Országok egyre inkább kiépítik saját infrastruktúrájukat, és a protekcionista kereskedelempolitikák akadályozzák új technológiák együttműködés-alapú fejlesztését és bevezetését. Az eltérő szabályok és irányítási modellek veszélyeztetik az innovációt, elfojtják a növekedést – figyelmeztetett több vezető.

Az ellátási lánc volatilitása az új norma, és ez a harmadik trend. A technológiai áttörések, a munkaerő- és szakemberhiány, valamint a klímaváltozás állandósították a zavarokat, és kikényszerítették a világkereskedelem folyamatos átalakítását. A rugalmasság már nem csupán vészhelyzetről szól, hanem a növekedés egyik kulcsfontosságú hajtóerejévé válik. A turbulencia lett az új normalitás, elmozdulunk egy új, „strukturális volatilitás” által jellemezhető működési környezet felé.

A negyedik fontos trend (vagy inkább következtetés), hogy most kell kezelnünk a csökkenő technológiai készségek miatti válságot, mert különben nem tudjuk kihasználni az MI és a digitális átalakulás előnyeit. A vállalatok munkaerő-állományát át kell képezni, új tréningeken kell naprakésszé tenni őket. Az előrejelzések alapján az MI ugyan 170 millió új munkahelyet teremt 2030-ig, csakhogy azokat az állásokat be is kell tölteni valakiknek, miközben cégek továbbra is küszködnek a munkaerő-felvétellel, dolgozóik képzése és átképzése pedig nem a szükséges ütemben történik.

A bizalom lenne az üzleti siker barométere, miközben az üzleti gondolkodásmód minden területen az erodálódásával járó elszigetelődés felé tolódik el. Ez befolyásolja a kormányokról, a vállalatokról, a technológiáról és a médiáról alkotott képünket. Bizalomhiányban nincs növekedés, átalakulás és innováció, a bizonytalanságot pedig be kell építeni a vállalatok működési modelljébe. A hitelesség meg-/visszaszerzése, az átláthatóság, az elszámoltathatóság és az ügyfelek értékrendjével való összhang megteremtése érdekében szintén lépni kell.

Amióta a NASA bejelentette, hogy nem részletezett egészségügyi okok miatt hazamenekíti egyik asztronautáját a Nemzetközi Űrállomásról, ismét többen foglalkoznak a világűrbeli hosszabb tartózkodás az emberi egészségre gyakorolt hatásaival.

Eddig kimutatták, hogy a mikrogravitációban csökken a csontsűrűség, pusztulnak a vérsejtek, a szemre nehezedő nyomás miatt látási problémák merülhetnek fel.

Az idegen környezet az agyat szintén befolyásolhatja: űrutazás során (különösen az érzékszervi és a motorikus régiók miatt) fel- és hátrafelé mozdulhat el a koponyán belül. Alakja mérhető módon megváltozik, és a Földre történt visszatérést követő hat hónapban csak néhány esetben áll vissza eredeti formájába. Minél több időt tölt valaki odafent, annál nehezebb visszanyernie a korábbi egyensúlyt.

Ez nemcsak az űrutazás miatti speciális testhelyzettel magyarázható. A Földön nem-űrhajós önkéntesekkel kísérletezve kiderült, hogy hatvan azonos pozícióban eltöltött napot követően az agy hátra ugyan elmozdult, felfelé viszont jóval kisebb mértékben.

Űrhajósok az út után hagyományosan alapos regenerálódási programon esnek át, hogy alkalmazkodjanak a földi gravitációhoz. Mivel az agynak újra kell tanulnia a belső fülből érkező információk értelmezését, még az egyenes irányú járás is problémás lehet. A legnagyobb változást a világűrben egy évet eltöltött asztronautáknál tapasztalták.

Az ezirányú kutatásoknak ugyan csak a kezdeti fázisában járunk, de az eddigi eredmények a kozmosz további felfedezésének nehézségeit vetítik előre. Mindössze néhány milliméterről van szó, ám az agyműködés szempontjából az alacsony szám is szignifikáns. Ugyanakkor sem a repülés alatt, sem utána nem figyeltek fel semmilyen tünetre, például fejfájásra, kognitív károsodásra.

Sok a megválaszolatlan kérdés. Nem tudjuk, hogyan hat az űrrepülés az egyes agyterületekre, a tájékozódási képesség hiányán túl vannak-e rövid- és hosszútávú egészségügyi következményei az agy elmozdulásának és deformálódásának. Ráadásul a mintaméret is korlátozott, tehát az eredmények nem feltétlenül általánosíthatók. A kérdések sokáig folytathatók.

Pedig előbb-utóbb űrutazó fajjá válunk. Addigra mindenképpen tisztában kell lennünk a következményekkel. 

A fejlett ipari országokban a bruttó hazai termék több mint tíz százalékát felemésztő egészségügy óriási potenciális piac a mesterséges intelligencia számára. A szektor sok helyen a szakképzett munkaerő hiányával, az elöregedő lakossággal és az emelkedő adminisztrációs költségekkel szembesül.

Csak az Egyesült Államokban tizenhétmillióan dolgoznak a területen, ötbillió dollár az éves költés (amiből egybillió adminisztratív kiadás). Nem véletlenül vezetett be a piacra több vállalat Mi-rendszert (hangasszisztenseket, képalkotó modelleket) orvosoknak és laborosoknak.

A fogyasztókkal való kapcsolattartás azonban akadályokba ütközik. Mivel egyes MI által készített összefoglalók helytelen információkat tartalmaznak, néhány szövetségi állam megpróbálja (szigorúbban) szabályozni az orvosi tanácsokat adó chatbotokat.

A legnagyobb verseny az OpenAI és az Anthropic között várható. Előbbi a betegek, utóbbi a szakemberek kiszolgálására összpontosít, mindketten erősségeikre építve igyekeznek eredményt elérni a fogyasztói és a vállalati piacon. 

A továbbfejlesztett adatbiztonsággal és adatvédelemmel működő ChatGPT Health a chatbot fogyasztókra összpontosító változata le tudja kérni az illető egészségügyi adatait. Az MI saját egészségügyi információik (tesztek, orvosi utasítások, saját viselhető eszközein lévő adatok) értelmezésében segíti őket. A nagyvállalat hatvan ország 260 orvosának visszajelzéseit és tanácsait felhasználva több mint két évig fejlesztette az alkalmazást. 

Néhány nappal Altman-ék bejelentése után az Anthropic is bemutatta saját fejlesztését, a Claude for Healthcare-t,  amely adatbázisokban lévő orvosi referenciainformációk megtalálásával és a papírmunka felgyorsításával segít szakembereket.

Claude egészségügyi változata a platform két elemére támaszkodik: a csatlakozók hozzáférést biztosítanak neki harmadik felek platformjaihoz (jelen esetben orvosi adatbázisokhoz), az ágens-készségek pedig segítik bizonyos feladatok elvégzésében, például orvosi adatok megosztásában és dokumentumok előállításában. Az Anthropic egyes felhasználóknak egészségügyi információikat összekapcsoló funkciót is tesztel.

A ChatGPT Health várólistán keresztül érhető el ingyenes és fizetős felhasználók számára az Európai Unión, Svájcon és az Egyesült Királyságon kívül (heteken belül minden asztali és iOS-felhasználó számára is hozzáférhető lesz).

A Claude for Healthcare speciális csatlakozói és készségei az összes Claude-előfizető számára elérhetők, míg a betegadatokhoz tartozó csatlakozók az MI Egyesült Államokban lévő előfizetőire korlátozódnak. 

Az eszközök Európában a GDPR miatt nem érhetők el, amely szigorúan korlátozza, hogy orvosi szervezetek hogyan oszthatják meg a betegek adatait harmadik felekkel.

A gyors adatközpont-építkezéssel növekedhet a széndioxid-kibocsátás, az elektromosság ára és a vízhasználat. Az Egyesült Államokban és Európában is sok politikus és helyi közösség tiltakozik ellene. Andrew Ng gépitanulás-szakértő szerint viszont a félelmek túldimenzionáltak, és a környezetre nagyobb veszélyt jelentene a központok építésének leállítása.

Az infokommunikációs eszközök használatával egyértelműen nő a széndioxid-kibocsátás, a globális emisszió egy százalékáért az adatközpontok felelnek, és ez gyorsan nő. Ng azonban úgy látja, hogy a hiperskálázók (Amazon, Google, Microsoft) központjai hihetetlen hatékonysággal végzik munkájukat, és a számításokban is minden más alternatívánál energiahatékonyabbak, és jóval több megújuló energiát használnak.

Kétségtelen tény, hogy ha az emberiség kevesebb számítási műveletet hajtana végre, csökkenne a károsanyag-kibocsátás. A Google felmérése alapján egyetlen webes lekérdezéssel 0,2 gramm széndioxid generálódik. Ng válasza: ha otthonából a legközelebbi könyvtárba menne autóval, akkor négyszáz gramm lenne a kibocsátás. Egy egészen friss Google anyag alapján, közepes méretű Gemini lekérdezése 0,03 gramm, ami kevesebb, mint kilenc másodperc tévénézés. Az MI figyelemreméltóan hatékony a lekérdezésekben. A nagyobb felhőszolgáltatók a hatékonyság további növelésére törekednek.

Az adatközpontokat az energiakereslet, azon keresztül pedig a fogyasztói árak növekedéséért is bírálják. A valóság megint jóval bonyolultabb.

A Lawrence Berkeley Nemzeti Laboratórium tanulmánya alapján az állami szintű terhelés növekedése általában csökkentette az átlagfogyasztói árakat. Ez az elsőszámú ok, hogy az adatközpontok megosztják a grid fixköltségeit. Ha egy fogyasztó meg tudja osztani az átviteli kábelek költségeit egy nagy adatközponttal, akkor végül kevesebbet fizet.

Sok adatközpont párologtató hűtéssel vezeti el a hőt, de a vízhasználat alacsonyabb, mint gondolnánk. Összehasonlításképpen: az Egyesült Államokbeli golfpályák évente körülbelül 500 milliárd gallon vizet használnak fel a gyep öntözésére. Ezzel szemben az amerikai adatközpontok sokkal kevesebbet fogyasztanak. Az általános becslés szerint 17 milliárd gallont, vagy körülbelül a tízszeresét, ha beleszámítjuk az energiatermelésből származó vízfelhasználást is.

Az adatközpontok költségeket rónak a közösségekre, és ezeket a költségeket meg kell tervezni, el kell számolni velük. Viszont sokkal kevésbé károsak, és környezetbarátabbak is, mint ahogy a kritikusaik állítják. A hatékonyság növelése azonban fontos munka, és van is bőven teendő.

A Világgazdasági Fórum (WEF) 2026-os globális cyberbiztonsági kilátásokról szóló jelentése szerint az online/digitális csalás világszerte kormányok, vállalkozások és magánszemélyek egyik legátfogóbb fenyegetésévé vált. Az anyag figyelmeztet a példátlan ütemben terjedő, a mesterséges intelligencia fejlődése, a széttagolt globális politika és az ellátási láncok növekvő gyengeségei által táplált cyberbűnözésre.

A technológiai szakemberektől, vállalatvezetőktől és más vezető pozícióban lévő szereplőktől összegyűjtött válaszokból kiderül, hogy 2025-ben közel háromnegyedüket (73 százalékukat) személyesen vagy ismerősön keresztül érintette cyberbűnözési módszerekkel elkövetett csalás.

Közel 94 százalékuk, azaz szinte az összes válaszadó elmondta, hogy idén a mesterséges intelligencia lesz a cyberbiztonságban valószínűleg bekövetkező változások elsőszámú hajtóereje (driver). 

Az MI biztonságát vizsgáló szervezetek aránya a 2025. eleji 37 százalékról 2026-ban 64 százalékra ugrott, és a válaszadók 67 százaléka nyilatkozta, hogy a cyberbiztonsági stratégiákban figyelembe kell venni az állami vagy államokhoz köthető cybertámadások kockázatát.

Az MI miatti sebezhetőség érzete szintén drasztikusan nő, a válaszadók 87 százaléka 2025 legnagyobb cyberbiztonsági kockázatának tartotta. Második a digitális módszerekkel elkövetett csalás és adathalászat (77 százalék), harmadik az ellátási lánc akadozása (65 százalék), negyedik a szoftverek sebezhetőségének kihasználása (59 százalék), ötödik a zsarolóvírusos támadások (54 százalék), hatodik a belső fenyegetés (32 százalék), hetedik a szolgáltatás-megtagadásos támadás (Denial-of-Service, DoS, 28 százalék).

2026-ban változatlanul a geopolitika az általános biztonságikockázat-csökkentő stratégiákat leginkább befolyásoló tényező. Geopolitikailag motivált támadások, dezinformáció, IT/IoT/robotika konvergenciája, természeti katasztrófák, tengeralatti kommunikációs kábelektől és űrbeli eszközöktől való függés a hajtóerők, ebben a sorrendben. Százezer vagy több személyt alkalmazó nagyvállalatok 91 százaléka a geopolitikai bizonytalanságot figyelembe véve fejleszti cyberbiztonsági stratégiáját. Ezer személynél kevesebbel dolgozó cégeknél 59 százalék ez a mutató.

A kritikus infrastruktúrára irányuló cybertámadások elleni felkészülésben régiónkénti bontásban a Közép-Keleten és Észak-Afrikában érzik magukat a legfelkészültebbnek. Ázsia/Csende-óceán, Európa és Közép-Ázsia, Dél-Ázsia, Észak-Amerika, Afrika Szaharától délre fekvő része, Latin-Amerika és a Karibi térség a további sorrend. A közszféra és a nemzetközi szervezetek kevésbé bíznak meg biztonsági rendszereikben, mint a magánszféra.

A The Conversation nonprofit médiaorgánumok hálózata, online publikálnak akadémikusok és profi újságírók-szerkesztők által írt anyagokat. Céljuk hozzáférhető, kutatásalapú outputok létrehozása. Nemrég egyhónapos kutatást végeztek arról, hogy a generatív mesterségesintelligencia-eszközök megbízhatók-e hírforrásként.

Vizsgálódásukat azt követően kezdték el, miután kiderült: a Google Gemini chatbotja teljes hírportálokat talált ki és kamujelentéseket tett közzé.  Hét generatív MI-rendszert (Gemini, ChatGPT, Claude, Copilot, Grok, DeepSeek, Aria) teszteltek, naponta össze kellett foglalniuk, fontossági sorrend szerint rangsorolniuk Québec öt legfontosabb hírét. Forrásonként közvetlen cikklinkeket kellett megadniuk.

Leginkább a Gemini fogott mellé egy kitalált hírportállal, és egy 2025. szeptemberi iskolabusz-sofőr sztrájkról. A valóságban egyes buszok technikai problémák miatt forgalomból történő kivonása okozta a fennakadást.

Csakhogy ez nem volt elszigetelt eset. A vizsgálódás során összegyűjtött 839 válaszban a rendszerek többször hivatkoztak fiktív forrásokra, hibás vagy hiányos URL-eket adtak meg, de az is előfordult, hogy félrevezetően mutattak be valós tudósításokat.

2024-ben a kanadaiak hat százaléka támaszkodott hírforrásként generatív mesterséges intelligenciákra. Amikor az MI tényeket hallucinál, eltorzítja a jelentéseket, vagy kitalál következtetéseket, a dezinformáció terjesztését kockáztatja. Ez különösen olyankor érvényes, ha magabiztosan és egyértelmű hivatkozások nélkül válaszol.

A felhasználók számára a kockázatok konkrétak és azonnaliak. Csak a válaszok 37 százaléka tartalmazott teljes és legitim forrású URL-t. Az összefoglalók az esetek kevesebb mint felében voltak pontosak, sokszor csak részben helyesek, vagy enyhén félrevezetők. A chatbotok gyakran vontak le megalapozatlan következtetéseket: a történetek „újraélesztettek vitákat”, „rávilágítottak erre vagy arra” stb. Szó sem volt ilyesmiről, a humán források egyszer sem említették ezeket.

A valós történetek eltorzítása, személyek téves beazonosítása, az alapvető ténybeli hibák jelzik, hogy a generatív MI továbbra is nehezen képes különbséget tenni hír-összefoglalás és kontextus-kitalálás között.

A mostani elméletek alapján az ismert univerzumban lévő összes anyag nyolcvanöt százalékát a titokzatos sötét anyag alkotja. Nem bocsát ki, nem nyeli el, nem veri vissza a fényt, nehezen megfogható, így viszont tanulmányozni is rendkívül bonyolult. A csillagászati megfigyelésekben szereplő égitestek és szerkezetek vizsgálatában, jobb megértésükben ez komoly hátrány.

A NASA Hubble űrteleszkópját használó egyik nemzetközi kutatócsoport teljesen új típusú égi objektum felfedezését jelentette be. A Cloud-9 (Felhő-9) szerintük csillagtalan, gázokban gazdag, sötétanyag-felhő. A csillagok hiánya meglepte a tudósokat, és „egy sikertelen galaxis sötétanyag-csontjainak” elnevezett fosszilis maradványra gyanakszanak.

A tudományban általában többet tanulnak a kudarcokból, mint a sikerekből, és mivel nem láttak csillagokat, bizonyítva van a feltevés. A helyi univerzumban egy még meg nem épült galaxis eredeti építőköveit találták meg. A felfedezéssel a sötét anyag is jobban tanulmányozható – magyarázzák a kutatók.

„A felhő a sötét univerzumra nyíló ablak” – jelentette ki Andrew Fox, az egyik tudós.

Vizsgálódásukból az is kiderül, hogy a csillagok tanulmányozásával korlátozott képet kapunk az univerzumról. A köztük tátongó óriási szakadék lehet a megértés kulcsa.

Csillagászok eddig csak elméletben vetették fel egy Cloud-9-szerű objektum létezését. A szokatlan gázfelhő nagyrészt hidrogéngázból áll, és az univerzum nagyon korai napjaira datálható vissza, csakhogy csillagokat nem tartalmaz.

A Hubble teleszkóppal viszont korábban soha nem látott képet kaptak a Földtől 14 millió fényévre lévő csillagtalan régióról. Korábban akár halvány törpegalaxisnak is lehetett volna nézni, a Hubble-val történt megfigyelés után viszont kizárt ez a lehetőség.

A Cloud-9 sokkal kisebb és kompaktabb a környék többi hidrogénfelhőjénél. A „kicsinységet” illetően: a benne lévő hidrogéngáz a Nap tömegének milliószorosa. A kutatók szerint túlnyomó többsége a Nap tömegénél ötmilliárdszor nagyobb sötét anyag.

Ha nagyobb lenne, összeomlott volna, és csillagok születhettek volna belőle. Viszont így is elég nagy a gáz szétszóródásának megakadályozásához, azaz ritka optimális pont. Ráadásul sok hozzá hasonló objektum lehet még a környéken, és valószínűleg mind sikertelen galaxisok sokmillió fényév távolságban szétszóródott maradványai.

A Microsoft Copilot a Microsoft korábbi Cortona asszisztensét felváltó, mesterséges intelligencián alapuló segítőtársa 2026-ra már nemcsak egyszerű chatbot, hanem komplex ökoszisztémává fejlődött.

De mire használjuk? – vizsgálta kutatás keretében a fejlesztőcég, és kiderült, hogy attól függ, mikor és hogyan alkalmazzuk. Ugyanis teljesen másként, ha éjjel és okostelefonon, vagy nappal és laptopon próbálkozunk vele. Napközben valószínűbbek a termelékenységre és a munkára összpontosító beszélgetések desktop gépeken, míg a munkahelyen kívüliek főbb témái az egészség, a játék és filozófiai kérdések, illetve egyre többen kérünk tőle személyes tanácsot.

A kutatók 37,5 millió 2025 januárja és szeptembere közötti Copilot-beszélgetés anonimizált összefoglalóját elemezték, hogy megvizsgálják, hogyan használják az ügyfelek a rendszert. A szerzők arra a következtetésre jutottak, hogy az MI társadalmilag integráltabbá vált, a felhasználók a munkán túl is alkalmazzák életük más területein.

Fizetős és nem fizetős felhasználók Copilot-beszélgetéseinek véletlenszerű mintáját vizsgálták, kizárva a kereskedelmi, vállalati és oktatási fiókokat. Minden beszélgetés időbélyegeket és eszköztípust tartalmazott. MI-eszközök segítségével naponta nagyjából 144 ezret összegeztek. Osztályozókat hoztak létre, hogy minden összefoglalóhoz témát (például „technológia”) és szándékot (például „tanács kérése”) rendeljenek, mintegy háromszáz téma-szándék párt azonosítva.

A tanulmány az évszak, a napszak és az eszköztípus szerint rangsorolja a témák és a szándékok gyakoriságát. Az öt legfontosabb téma sorrendben a következő volt: technológia, munka és karrier, egészség és fitnesz, nyelvtanulás és fordítás, valamint társadalom, kultúra és történelem. A legfontosabb szándékok: keresés, tanácskérés, alkotás, tanulás, technikai támogatás.

A kutatók így jutottak a használatra vonatkozó következtetéseikre.

A felhasználók sokkal nagyobb valószínűséggel beszélgettek egészségről és fitneszről mobileszközökön, mint asztali számítógépeken. A személyes ügyekben való tanácskérés Valentin-nap környékén ugrott meg. A filozófiai kérdések gyakoribbak lettek késő este, míg a szórakozással kapcsolatos beszélgetések a munkanap folyamán visszaestek.

Az év teltével a témák és a szándékok kevésbé összpontosítottak a munkára és a technológiára, inkább a társadalmi és személyes ügyek felé sodródtak. A változás arra utalt, hogy a felhasználói bázis nagyobb és kevésbé technikai beállítottságú lett, és/vagy a felhasználók elkezdték használni az MI-t személyes és szakmai ügyekben.

A szerzők szerint az MI-közösségnek újra kellene gondolnia a chatbotok tervezését. Ha a felhasználók másképp kezelik a botokat mobil és asztali eszközökön, a fejlesztők jól tennék, ha rendszereiket azokhoz az eszközökhöz igazítanák, amelyek azokat kínálják. Az alkalmazástervezés az egyik, a rendszerpromptok a másik mód rá. Az asztali chatbotok és ágensek információgazdagabb válaszokat képesek adni, így irányítva felhasználókat feladatok végrehajtására, míg a mobil ágensek válaszai rövidebbek és empatikusabbak.