Sari Nijssen, a holland Nijmegen Egyetem és Markus Paulus a müncheni Ludwig-Maximilians Egyetem pszichológiaprofesszora átértelmezve tette fel a klasszikus morálfilozófiai kérdést: mit tennénk, ha egy gyorsuló vonat szélsebesen halad lefelé, és ha nem áll meg halálra gázolja az útjában lévő tucatnyi sebesült személyt – hagynánk, vagy visszafordítanánk, és ebben az esetben „csak” egy ártatlan ember lenne az áldozat? Veszélyeztetnénk-e az utóbbi életét, hogy megmentsük az előbbiekét?

Feláldoznánk-e egy robotot, hogy emberi életet mentsünk meg vele? – hangzik az átértelmezett kérdés.

A kísérlet során a két kutató különböző szituációkban vizsgálta a megkérdezett személyek morális attitűdjét.

Három válaszlehetőségük volt. Az első esetben ember, a másodikban emberszerű (humanoid), a harmadikban közönséges robot „játszotta el” az áldozat szerepét. A humanoid hol jobban, hol kevésbé hasonlított a Homo sapiensre, míg a harmadik közönséges gépnek felelt meg.

A kutatók több forgatókönyvet dolgoztak ki. Egyes szcenáriókban a humanoid robot odaadó, jószívű volt másokkal szemben, valamint öntudattal és fejlett érzékeléssel rendelkezett.

Az eredeti kérdés, hogy mennyire szent és sérthetetlen az emberi élet – vagy a csoport tagjai halnak meg (sajnos naponta előforduló) balesetben, vagy valaki inkább egy teljesen „kívülálló”, de tucatnyi helyett egyetlen személy haláláról dönt.

A kutatásból kiderült, hogy minél emberibb a robot, annál kevésbé áldoznánk fel emberélet megmentéséért. A résztvevőknek történeteket meséltek a humanoid szimpatikus karakterjegyeivel kapcsolatban, és minél többet hallottak róla, annál kevésbé áldozták volna fel. Sőt, jelentős részük inkább a teljesen anonim személy halálát választotta volna, ha az a humanoid megmenekülését jelentené.

A technológia fejlődésével a kutatási eredmények komoly morális következményekkel járhatnak. Mivel a potenciális felhasználók meggyőzése érdekében egyre több emberszerű tulajdonságokkal rendelkező robotot fejlesztenek, ez a trend előbb-utóbb súlyos erkölcsi dilemmákat vethet fel.

„Minél emberibb volt a robot, minél jobban kötődtek hozzá érzelmileg, a kísérlet résztvevői annál kevésbé áldozták volna fel. Egyfajta morális státusszal ruházták fel. A kutatás egyik tanulsága lehet, hogy nem kell túl messzire menni a robotok humanizálásában. Az ilyen törekvések ellentétesek lehetnek a gépek eredeti rendeltetésével, hogy segítsenek nekünk” – vonta le a következtetéseket Paulus.