Japán mérnökök a hihetetlennek tűnő másodpercenkénti 319 terabájt adattovábbítással (Tb/s) megdöntötték az internetgyorsaság világcsúcsát. A rekordot több mint háromezer kilométer hosszú üvegszálas (optikai szálas) vonalon érték el. Ez egyrészt azt jelenti, hogy kompatibilis a meglévő kábelinfrastruktúrákkal, másrészt, mindent megváltoztathat.
A sebességről rengeteget elárul, hogy az eddigi csúcs, a 2020-as 178 Tb/s közel duplája, és bő hétszerese az azt megelőző – kísérleti fotonikus chippel elért – 44,2 Tb/s-nek.
Összehasonlításként, a NASA például viszonylag „lassan”, másodpercenkénti 400 gigabájttal dolgozik, az átlagfogyasztó által otthon használt 10 Gb/s maximális otthoni sebesség pedig fényévekre van a 319 terától.
A japán kutatók a létező száloptikás infrastruktúrát csak néhány elemmel egészítették ki. Hagyományos szabvány magok helyett négy másikat, az adatokat továbbító szálon belüli üvegcsöveket használtak. A jeleket egyszerre továbbított több hullámhosszra osztották – ez a technika hullámhossz-osztás multiplexálás (wavelength-division multiplexing, WDM) néven ismert.
Több adat továbbításához egy ritkán alkalmazott harmadik „sávval”, optikai erősítő technológiákkal növelték a távolságot.
Az adattovábbítás folyamata sokcsatornás lézer változatos hullámhosszokon történő használatával kezdődik. Egyes hullámhosszok mások előtt haladva, többféle jelszekvencia generálódik, majd mindegyikük a négy mag valamelyikére irányul. A rendszeren továbbított adatok 70 kilométer hosszú optikai szálon mennek végig, amíg el nem jutnak a jelet a hosszú távolságra felturbózó optikai erősítőkig. A jel ezt követően további két erősítőn megy még át.
Az új, négymagos fényvezető szál átmérője ugyanannyi, mint a klasszikus egymagosé. Ez azt jelenti, hogy a módszer jelenlegi infrastruktúrákba integrálása jóval egyszerűbb lesz, mint a széles körben használt infokommunikációs rendszerek más átalakításai.