Önvezető traktorok dolgoznak már nagy és nyílt, azaz könnyen áttekinthető – és navigálható – gazdaságokban, autonóm robotokat viszont különösen kisebb, több kihívást rejtő farmokon nehezebb alkalmazni.

Japán mezőgazdák hamarosan pont ilyen új segítőt kaphatnak, és még ebédszünetre sem lesz szüksége. A köztudottan agráriumi munkaerőhiánnyal küszködő szigetország mérnökei által fejlesztett rendszernek köszönhetően a földeken dolgozó gépek közelebb kerülnek ahhoz a célkitűzéshez, hogy tényleg hasznos robotfarmerekké váljanak. Önállóan közlekedhetnek sorok, ágyások között, például eperültetvényeken jól elboldogulnak.

Költséges infrastruktúrára (drága GPS-re, speciális markerekre) sincs szükség hozzájuk. A nagy farmoktól gyökeresen eltérő kisüzemi gazdaságokban optimális ez a technológia. Ezek a létesítmények általában nem engedhetnek meg maguknak nagyléptékű infrastruktúramódosításokat, és a dinamikus környezetekben a gyárakra optimalizált navigációs módszerek sem működnek kellő hatékonysággal.  

Az új navigációs technológiával viszont a farmon dolgozó robotok GPS-re hagyatkozás vagy költséges helyszíni módosítások nélkül pontosan képesek mozogni vetéssorok között. A LIDAR-ral és valósidejű visszajelzéssel működő rendszer a robotot a célpályától mindig öt centiméter távolságon belül tartja, és egyenetlen terepen is megmarad a megfelelő (mindig maximum öt fok eltérésen belüli) tájolás. 

Végig közel is marad a rá bízott zöldségekhez, gyümölcsökhöz, ugyanakkor nem annyira közel, hogy esetleg kárt tegyen bennük.

Fejlesztési idejét virtuális tesztekkel rövidítették le. A mérnökök a teszteknek köszönhetően finomhangolhatták még mielőtt a valóságban, üvegházakban elkezdték volna gyakoroltatni. Miután eleget finomítottak a rendszeren, sor kerülhetett valóvilágbeli tesztekre is. Háromszor gyorsabbnak bizonyult a régebbi navigációs módszereknél, és össze sem zavarodott, nem kellett megállnia, forgolódnia, vagy hátrálnia, hogy rájöjjenek, mi is ment félre.  

Amikor a robotnak egy általános területről egy másikra kell mennie, útpont-navigációt használ. Vetéssorok közelébe érve, lézerszkenner segítségével „vetés-/ágyás-navigációra” vált, tartva a meghatározott távolságot és tájolást. Ez a hibrid megközelítés segíti az önlokalizálás nélküli precíziós mozgást még olyan közegekben, például szamócasorok között is, ahol sem GPS, sem más helymeghatározó eszköz nem működik megfelelően.

A technológia nemcsak Japánban, hanem az egész világon komoly szolgálatokat tehet kistermelőknek. Egyre több termőföldön jelenhetnek meg az autonóm segítők – a robotfarmerek.