Robotok általában kiválóan végeznek el strukturált környezetekben speciális feladatokat, viszont hiányzik belőlük a természetes világban történő mozgáshoz, a közeggel folytatandó interakciókhoz szükséges sokoldalúság és alkalmazkodó-készség.

A Yale Egyetem kutatói, Rebecca Kramer-Bottiglio laboratóriumában tetszőleges puha testek köré csavarható és az óhajtott mozgásokat, elváltozásokat előidéző különleges bőröket fejlesztettek, hogy növeljék a bőrök által mozgatott objektumok sokoldalúságát, rugalmasságát.

Robotokról általában kemény és nehéz fémszerkezetekre gondolunk, a puha robotika (soft robotics) elmélete és gyakorlata jegyében fogant új bőr – „robotbőr” – viszont megváltoztatja ezt a képet, és a felhasználónak lehetőségében áll hétköznapi tárgyakat robottá, élettelen dolgokat mozgó és alkalmazkodó objektumokká átalakítani.

Az eredetileg egy NASA-kutatáshoz kitalált bőrök kutató-mentőműveleteket végző robotoktól a magunkon viselhető (wearable) technológiákig, számos területen hasznosíthatók.

Beágyazott szenzorokkal és aktuátorokkal rendelkező rugalmas lapokból állnak. Az adott tárgyra, például játékállatra vagy csőre helyezve, elmozdítják azt a helyéről, és a puha objektumok tulajdonságaitól függően, cselekednek, végeznek el feladatokat. Utána ráteszik egy másikra, amely például megfog és lerak valahova egy cserepet. Aztán egy ingre helyezik, és az ing máris viselhető technológiaként működik.

Míg egy hagyományosabb robotot általában egyetlen célra dolgoznak ki, a bőrökből menet közben alakíthatók ki multifunkcionális szerkezetek. Ezek a szerkezetek olyan környezetekben és szituációkban is megállják a helyüket, amelyekre a fejlesztők egyáltalán nem gondoltak.

Ha egynél több bőrt használnak egyszerre, és rétegeznek a tárgyra, komplexebb mozgások, például szimultán meghajlás és felemelkedés stb. is kivitelezhetők.

Kramer-Bottiglio elmondta: a következő lépés az eszközök áramvonalasítása lesz, utána pedig letesztelve a 3D nyomtatást, egyes komponenseket printeléssel állít elő.