Az NJSZT blogja a legfejlettebb infokom technológiákról

Jelenből a Jövőbe

Robotmozdulatokat tesztel a Disney

2019. november 22. - ferenck

A robotkarok már elég gyorsan mozognak ahhoz, hogy elkapjanak levegőbe dobott tárgyakat. De szükségük van-e egyáltalán rá, és nemcsak interakciós humán partnerüket bizonytalanítják el vele?

A Disney Research friss kutatása azt sugallja, hogy nincs szükség ilyen bűvésztrükkökre, sőt, a robotok reakcióidejének csökkentése, például ha nem kapják el a feldobott tárgyat, pozitív hatással van az emberre, mert a lassabb gépeket természetesebbnek érezzük, és hamarabb elfogadjuk őket.

disney0.jpg

A Disney évtizedek óta érdeklődik a robotok iránt, témaparkjainak automatái a világ leghíresebb gépei közé tartoznak. Ők azonban ritkán folytatnak közvetlen interakciókat emberekkel. A céget viszont egyre jobban foglalkoztatja a közeljövő, több kutatási projektjük ezért vizsgálja Homo sapiens és robotok biztonságos, „normális” (bizarrnak egyáltalán nem nevezhető) egymás mellett élését.

Ebben az esetben a feldobott tárgyak elkapásának kérdését úgy fogalmazzák meg, hogy hogyan adhatunk át valamilyen tárgyat úgy egy robotnak, hogy természetesnek tűnjön, és semmiféle aggodalmat, félelmet ne érezzünk közben? Mert amikor gyorsan megragad egy papírt vagy egy üres poharat, annyira szélsebesen teszi, hogy akár veszélyes is lehet, de legalábbis felidegesítheti a humán partnert.

disney.jpg

A Disney egyik kísérletében a macskatorzóhoz kapcsolt kar megnyugtatóan átlagos tempóban mozog. Egyből felmerül az újabb kérdés: mikor kell megérintenie, megfognia az adott tárgyat?

Az embernek egy másodperc elég, hogy felfogja: valaki átad valamit. Utána azonnal kinyújtjuk a karunkat, és megfogjuk a tárgyat. Egy számítógépes rendszer gyorsabban követhet tárgyakat, és a kart is hamarabb mozgásba hozhatja, de ez a tempó nem lenne természetes.

A robot ugyanabban a kísérletben kinyújtotta a kezét, hogy megfogjon egy gyűrűt. Háromféleképpen – három tempóban – tette.

Amikor a kar gyorsan mozgott, az emberi fogadtatást a kényelmetlenség érzete határozta meg. A humán résztvevők semmiféle melegséget nem kommunikáltak a robottal. A második próbálkozásnál később reagált, lassabban cselekedett, és elég magas pontszámot kapott rá. Legjobbját akkor nyújtotta, amikor normál tempóban, késés nélkül lépett, a körülötte lévők pedig megint feszélyezve érezték magukat. Ugyanez jellemző akkor is, ha túl hosszú a reakcióidő.

Összességében a lassabb mozdulatok – egy bizonyos pontig – jobbak; a logikus, de nem elnyújtott késés is normális, így az egész mozdulatsort emberibbnek érezzük.

A bejegyzés trackback címe:

https://jelenbolajovobe.blog.hu/api/trackback/id/tr6315301844

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.