Japán kutatók új technológiát fejlesztettek mesterséges bőrszövetek humanoid robotokhoz való rögzítésére. A Tokiói Egyetem munkája a kozmetikában lehet hasznos, illetve segíthet plasztikai sebészek továbbképzésében.

A Biohibrid Rendszerek Laborban 3D nyomtatható bőrt, húst és pici sétáló robotokat fejlesztettek eddig. A gépészetet és a biológiát lefedő biohibrid robotikát lefedő tevékenységük a robotplatformok számára a fokozott mobilitás, a beágyazott érzékelési képességek növelése, és nem utolsósorban a valósághűbb megjelenésben segíthet sokat.

A kutatók késztetést éreztek robotbőr koncepciójuk továbbfejlesztésére, finomítására. Minőségét és funkcionalitását akarták javítani, növelni, miközben a végső formát is intenzíven vizsgálták. A korábbiakból, egy ujj alakú robottal végzett kísérletekből kiderült, hogy a robot és a bőr közötti jobb tapadásra van szükség.

Megtalálták a módját, mint ahogy annak is, hogyan kössék a mesterséges bőrt összetett szerkezetekhez. Az emberi bőrszalag-szerkezeteket utánozták, szilárd anyagok speciális, V-alakú perforációit használták hozzá.

Természetes rugalmassággal és erős tapadással a bőr a robot mechanikus részeivel elszakadás vagy lehámlás nélkül tud együtt mozogni – magyarázza a kutatást és a labort vezető Shoji Takeuchi. 

A tapadást speciális kollagénnel érték el. Az anyag viszkozitása miatt jelentett kihívást, de plazmakezeléssel megoldották a problémát. Lágy, nedves biológiai szövetek manipulálása fejlesztési folyamat során nagyon nehéz: például baktériumok lephetik el, és elpusztulhat a szövet. Kiküszöbölték ezt a kockázatot.

A problémákat megoldva, az élő bőr integritása sok új képességgel gazdagítja a robotokat, például megvalósítható lesz az öngyógyítás. Ezzel komoly előrelépést könyvelhetnek el a vegyi anyagokkal szemben, mert az ő esetükben külső okokra, például hőre vagy nyomásra van szükség a változáshoz, és sejtburjánzás sincs náluk.

A biológiai bőr viszont utánozhatja az emberit, idegeket és más bőrrészeket foglal magába, növeli az érzékelést (a robot jobban tájékozódik környezetében), és elvezethet a „sejt chipen” (organ-on-a-chip) koncepció megvalósulásához.