A Covid-19 tüneteinek felismerésére fejlesztett chatbotok (online beszélgető szoftverrobotok) veszélyesen inkonzisztens ajánlásokat tesznek. Nyolc kifejezetten jónak tartott orvosi bot meglepő módon másként ítélte meg ugyanazokat a tüneteket. Válaszaik eltértek egymástól, tanácsaik gyakran teljesen ellentétesek voltak egymással.

Két újságíró ismert tünetekről – köhögésről, lázról, légzési problémákról – beszélgetett az amerikai kormányügynökségek, kórházak és infokommunikációs vállalatok által felajánlott rendszerekkel.

A CDC (Betegségvizsgálati és Megelőzési Központ) Koronavírus Önellenőrzője azt mondta az újságíróknak, hogy legalább egy tünetet észlelt rajtuk, majd az önkéntes karantént és egy egészségügyi szolgáltatóval való 24 órán belüli kapcsolatfelvételt javasolta.

A Providence-i (Rhode Island állam) St. Joseph Kórház botja szerint elképzelhető, hogy az újságírók fertőzöttek, és hívjanak fel egy orvost, vagy a 911-es segélyvonalat.

A webes Buoy Health orvosi szolgáltatás a tüneteket sima megfázásnak tartotta, és nem javasolt semmiféle külön intézkedést.

A Google Verily leányvállalatának chatbotja semmiféle további tesztet nem tartott szükségesnek.

A Recode intelligens hangfal-platform hasonló tesztet végzett, és kiderült, hogy az Amazon, az Apple és a Google hangasszisztensei gyakran egyaránt túl általános, elavult és kontextus nélküli információkkal válaszoltak a tünetekre, így ők sem tűnnek túl hatékonynak.

A Stanford Egyetem tanulmánya szerint a Covid-19 felismerésére fejlesztett tünetellenőrző rendszerek részben azért buktak meg, mert a koronavírus első szimptómái hasonlóak egy sima megfázáséhoz, vagy többféle influenzáéhoz. De már egy 2015-ös anyag is kimutatta, hogy a különféle betegségek tüneteinek felismerésére kitalált online rendszerek gyakran vonnak le hibás következtetéseket. Ugyanakkor nem is kell tökéletesnek lenniük, mert azért anélkül is tehetnek hasznos szolgálatokat. Egyszerűen, további vizsgálatokra javasolt eseteket kiválasztó statisztikai eszközökről van szó.

A jelentős különbségek viszont egyértelműen jelzik, hogy bőven akad rajtuk finomítani való, és a maihoz hasonló baljós időkben a rossz tanács kifejezetten veszélyes. Azonban, ha figyelembe vesszük, hogy hány országban van hiány a teszteszközökből, az MI-alapú vizsgálatok hibáik ellenére is könnyíthetnek a túlterhelt kórházi dolgozók munkáján, és azért azt se felejtsük el, hogy sok esetben az orvosok ajánlásai szintén jócskán eltérnek egymástól.

A mesterséges intelligencia és adattudományi alkalmazásai életeket menthetnek meg a Covid-19 elleni világméretű harcban. Ahhoz, hogy ez valóban így is legyen, több szervezet nyílt adatbázissal, közkinccsé tett adatsorokkal járul hozzá.

A nyilvánosan hozzáférhető forrásokat bárki felhasználhatja, segítségükkel trendeket elemezhet, vagy indíthat el saját projekteket, de részt is vehet speciális versenyeken, például a CORD-19 NLP-n, amelyen tíz kérdést kell megválaszolni, és tízféleképpen segíthetjük a világot a betegség megértésében és legyőzésében. A megmérettetést a szakterületén a világ legnagyobbjának számító Kaggle gépitanulás- és adattudományi közösség szervezi.

A New York Times Esetadatai az egyik ilyen gyűjtemény. A világhírű újság az Egyesült Államokban megyei szinten dokumentálja a megerősített koronavírusos megbetegedéseket. Ez a legátfogóbb és legegyszerűbben értelmezhető nyilvános adatsor a járványról.

A Röntgensugaras Mellvizsgálatok Covid Adatbázisa a Montreali Egyetem kutatóinak felajánlása, röntgen- és CT-felvételeket tartalmaz. A gyűjteményt nagy gyakorisággal frissítik tudományos publikációkban szereplő adatokkal, de naprakész információival, a nemzetközi orvosi közösség is hozzájárul.

A Kinsa Intelligens Hőmérő Időjárási Térkép a Kinsa Health által gyártott, internetre kapcsolódó hőmérők mérési eredményeit tartalmazza, és jeleníti meg térképszerűen. Finomhangolt, ugyanakkor „zajos” képet ad a fertőzés gyakoriságáról az Egyesült Államokban.

Figyelemre méltó, hogy az említetteken kívül is sok más mesterséges intelligenciával foglalkozó vállalat és kutatási intézmény igyekszik technológiái felhasználásával minél eredményesebben szembeszállni a betegséggel.

Változatos régi-új hobbik tűnnek fel a koronavírus-járvány alatt. Az elzártságban egyesek gőzerővel sütnek-főznek, mások varrnak, megint mások az antarktiszi pingvinek életét és szokásait igyekeznek megismerni, majd a közösségi médián megosztják munkájuk gyümölcsét.

A járvány miatti négy fal közé zártság új lehetőségeket is teremt, például az újnak egyébként nem nevezhető közösségi tudományos projektekben vehetünk részt, tudományos képesítés nélkül. Tömeges ismeretmegosztáson, közösségi ötletbörzén (crowdsourcing) alapul az egész, és komoly kezdeményezésekbe is besegíthetünk.

Egyikük, a Galaxy Zoo résztvevői aktívan dolgoznak azon, hogy jobban megértsük az univerzumot.

A közösségi tudomány, így a Galaxy Zoo mögött is olyan elképzelések vannak, hogy a kemény tudományos résszel szakemberek foglalkoznak, míg a kevésbé technikai jellegű feladatok kivitelezésében bárki részt vehet. A Chris Lintott, oxfordi asztrofizikus által vezetett projektben Lintott és kollégái teleszkópokkal figyelik a kozmoszt, speciális technikákkal pedig teljesen új képeket rögzítenek a világűrről, a közben feltűnő új galaxisok osztályozásába, csoportosításába viszont minden érdeklődő besegíthet.

„Egy galaxis formája sokat elárul a történetéről. Információt szerezhetünk arról, mikor alakultak ki az összetevő anyagai, mikor ütközött össze más galaxisokkal, mikor képződtek a csillagai, és sok más hasonló kérdésre kaphatunk választ. A csillagászok elég jók a galaxisokat ábrázoló képek elkészítésében, az adatok kisilabizálásával viszont gyakran meggyűlik a bajuk” – magyarázza Lintott.

Az éjszakai csillagos ég megfigyelésével irdatlan, már-már feldolgozhatatlan mennyiségű új információhoz jutunk. Egy csomó önkéntes rengeteget segíthet az ilyen esetekben, sokat tehetnek azért, hogy az asztrofizikusok rájöjjenek, mi is történik valójában.

„Bármelyikük lehet az a személy, aki először pillant meg egy új galaxist. Lényegében, ha bejelentkezünk az oldalra, már akkor tényleg olyat láthatunk, mint korábban senki más” – hívja fel Lintott a projektre a közfigyelmet, és egyben igyekszik is minél több érdeklődőt bevonni a kezdeményezésbe.

A gombamód szaporodó mobilalkalmazásokkal minden eddiginél könnyebb az emberek közötti kapcsolattartás. A jelenség fontos következménye, hogy a hálózatos rendszerek, például az online közösségi hálózatok vagy a dolgok internete (IoT) egyre méretesebbé, szerkezetükben pedig bonyolultabbá válnak.

Ezeken a rendszereken, áthaladva az egyedi összeköttetéseken, különféle, esetenként egymással ellentétes információk, például pletyka kontra igazság, malware kontra biztonsági kiegészítés „rivalizálnak”. Az ilyen információpárok esetében, amelyekben a kívánt információ (jó esetben) „kinyírja” a nem-kívántat, izgalmas és komoly kihívás megválaszolni azt a kérdést, hogy a nem-kívánt infót mikor és hogyan lehet a leggyorsabban eltüntetni.

Az Észak-Karolinai Állami Egyetem és az amerikai Hadsereg Kutatási Hivatala közösen igyekeznek választ adni rá. Bemutattak egy modellt, amelyen a rivális infók mindkét hálózattípuson elterjednek. A két típus közötti rövid ideig tartó versengésekre összpontosítva állapították meg és számszerűsítették, hogy mennyi idő alatt, milyen tempóban hal ki a nem-kívánt információ.

A hálózati topológia és a kezdeti feltételek komoly szerepet játszanak ezeknek az infóknak az élettartamában. Fényt derítettek arra is – és algoritmust is dolgoztak ki rá –, hogy hol érdemes bevezetni a „jó” adatokat, hogy a „rosszak” minél hamarabb eltűnjenek.

A hálózatokban több körülmény teszi lehetővé régi, már nem aktuális infók terjedését, amellyel, például biztonsági adatok esetében komoly problémák merülhetnek fel.

A hálózat mérete egyrészt szignifikáns tényező, másrészt egy nagy hálózat nem feltétlenül jobb vagy rosszabb, mint egy kicsi. A „jó” adatok terjedési sebességét ugyanis elsősorban a hálózat szerkezete befolyásolja. Egy nagyon összekapcsolt rendszeren az új adatok szélsebesen, minél szélesebb ez a hálózat, annál gyorsabban haladnak végig. Viszont, ha az összeköttetéseket elsődlegesen korlátozott számú csomópont biztosítja, ezek a csomópontok útszűkületként (is) funkcionálnak, és torlódásokat okoznak. Következményként, minél nagyobb egy ilyen hálózat, annál lassabban megy át rajta az új adat.

Az eredményeket felhasználva, IoT-hálózatok a lehető leghamarabb eltüntetik, aktuálisakkal cserélik fel az elavult adatokat. Közösségi hálózatokra szintén alkalmazhatók, az ezek alapján kidolgozott technikák hozzájárulhatnak a nyilvánosságot befolyásoló pontos infók gyors célba éréséhez, az algoritmus például a dezinformáció, a kamuhírek terjedése ellen lehet fontos fegyver.

Mobiltelefonos adatok felhasználása és személyek cellainformáció alapján történő nyomon követése a személyiségi jogok (privacy) védelmezői számára az egyik rémálom-forgatókönyv, másrészt viszont egyik potenciális reményünk a koronavírus elleni harcban.

Egyre több ország figyeli állampolgárainak mobiltelefonos helyadatait, amellyel a koronavírus terjedését igyekeznek követni. Céljuk a kór terjedési sebességének lassítása, a terjedés megállítása.

A megfigyelési lehetőségek mértéke országfüggő, a hatóságok olyan mértékben élhetnek vele, amennyire az adott ország személyiségi jogi és adatvédelmi törvényei engedik. Például az Európai Unióban a GDPR megakadályozza, hogy bármelyik tagország illetékesei polgárai telefonjába nézzenek. Ezzel szemben, más országok, például Izrael vagy Tajvan sokkal többet engedélyez az államnak.

Az Egyesült Államokban több startup fejleszt járványokat megfigyelő és követő alkalmazásokat. A kormány tárgyalásokat kezdeményezett a Facebookkal és más hasonló platformokkal, hogy hozzáférhessen személyek (és a koronavírus) követésére alkalmas helyadatokhoz.

Az európai országok csoportosított, legalább részben anonimizált adatokkal dolgoznak. A hatóságok ugyan nem deríthetik ki, hogy ki mit tesz, azt viszont megfigyelhetik, hogy például állampolgárok tömegesen hogyan reagálnak a karanténra.

Az új izraeli szabályozás alapján az érintett szervek jogosultak pozitív COVID-19 teszttel rendelkező személyek nyomon követésére.

Iránban ugyan fejlesztettek egy, a koronavírust diagnosztizálni hivatott appot, amelyet a kormány az ország állampolgárainak a követésére használ fel.

Kínában minden személy „karantén-szintjét” az okostelefonra küldött kód határozza meg. A kóddal a készülék a karantén-szabályok megszegéséről, azaz a kijelölt tartózkodási hely elhagyásáról is értesíti a rendőrséget.

Tajvanon az otthonuktól túl messzire kalandozó személyekről okostelefonjukra telepített „elektronikus kerítés” ad jelzést a rendőröknek.

A legmesszebbre Dél-Korea ment el: a kormány térképet készített, amely tartalmazza mindenkinek a mobiltelefonos adatait. A térkép nyilvános, teljes a transzparencia, bárki hozzáférhet, lényegében bárki bárkit lekövethet.

Az összes ilyen jellegű új megoldással veszítünk valamit a személyes szabadságunkból, magánszféránk áttekinthetőbbé válik. Kérdés, hogy hol van az a pont, ameddig a hatóságok elmehetnek, ami a jelenlegi körülmények között még elfogadható. Rengeteget vitáznak róla. Ráadásul a drákói szabályozás ellenére (vagy pont azért), úgy tűnik, Dél-Koreában működnek az intézkedések, kordában képesek tartani a járványt.

Többek félelme viszont, hogy a járvány majdani megszűntével, egyes kormányok ugyanúgy fogják használni ezeket a technológiákat, mint a koronavírus alatt.

A Jägermeister mögötti cég megunhatta, hogy mindenkinek csak egy ital jut eszébe róluk, és egy berlini művészeti projektből jelentősen kiveszi a részét – a kezdeményezést az italgyártó finanszírozza, megvalósulását ők teszik lehetővé.

A projekt lényege, hogy a német fővárosban egy mesterséges intelligencia a világ különböző pontjain tevékenykedő 12 művésszel dolgozik együtt, közös munkájuk lehet az 1990-es évek óta egyre népszerűbb, a sima graffitikkal vagy a gerilla arttal az átfedések ellenére sem összetévesztendő, egy az egyben azonosítandó utcaművészet (street art) jövője. (E kategóriába soroljuk például a legendává vált Banksy munkáit.)

A világ közterein köz-nyilvánosságnak szánt darabok művészi minősége természetesen változatos, viszont kétségtelen tény, hogy minden várost új esztétikai minőséggel gazdagítanak, szürke felületek arculatát teszik színessé. New Yorktól Melbourne-ig, Párizstól Vancouverig, a földkerekség szinte összes nagyvárosában találkozhatunk velük. Az egyik markáns kortárs alkotói vonulat képviselői Latin-Amerikában a falfestészet (murals) régi hagyományát viszik tovább, legismertebb helyszínük, a chilei Valparaiso városa.

A fantázia eleresztése, a képzelet szárnyalása, a hosszas kísérletezés hagyományosan csak az embert jellemezte, és ez mindmáig így is volt, az utóbbi években viszont kezd változni a helyzet. Gépeket, programokat vonunk be az alkotási folyamatba, vagy egyszerűen hagyjuk őket egyedül dolgozni. Főként megmosolyogtató munkákkal rukkolnak elő, de egyes darabok egyedi újraalkotásában már kifejezetten jól teljesítenek.

Egyelőre szó sincs arról, hogy az MI-k versengenének a Homo sapiensszel, egyszerűen tesztelgetjük őket, és ember-gép rivalizálás helyett az ember-gép együttműködésből próbáljuk a képzőművészetekben is kihozni a legjobbat.

A <MEISTERSTÜCKE> (remekmű németül) projekt a 12 művész Instagram-fiókjáról összegyűjtött képi adat alapján készül. A változatos anyagokat (3D art, illusztrációk, fotók és graffitik) betáplálják a berlini Waltz Binaire (bináris valcer) designstúdióban programozott mesterséges intelligenciába. Az MI az adatokat számokká konvertálja, az információban mintázatokat, alakzatokat és kontextusokat azonosít.

A projektet Jazzelle Zanaughtti (Ugly Worldwide) találta ki, és azt igyekeznek szemléltetni vele, hogy milyen lesz a jövő utcaművészete. Interaktív szűrőt is készítenek hozzá, a projektet az kelti életre Instagram-felhasználók számára.

A berlini Kreuzberg falaira vetített streetart-darabok jelenleg virtuális kiállításként tekinthetők meg. Az alkotók között olyan kortárs művészek neve szerepel, mint Antoni Tudisco, Tony Futura, RAWS és Andrea Wan.

Karantén és kijárási tilalom idején a társasági távolságtartás, az önizolálás, a távmunka és a nagyobb csoportosulások elkerülése válik normává, így sokan jóval több időt töltenek csoportos videobeszélgetéseken, videokonferenciákon, mint eddigi életük során bármikor.

Új megoldások általában új problémákkal is járnak, például az etikett és a videózás összekapcsolása. Tényleg le kell halkítanunk a mikrofont, vagy blokkolni a kamerát minden egyes alkalommal, ha beleharapunk valami finom falatba, vagy chipset, pattogatott kukoricát ropogtatunk?

„Igen, egyértelmű” a válasz. Szerencsére itt a megoldás, főként azoknak, akik nem jöttek még rá, hogyan egyenek halkabban, vagy unják a hang folyamatos ki- és bekapcsolgatását.

Igaz, egyelőre csak a Microsoft használhatja.

A redmondi infokommunikációs óriás Google Hangouts-hoz hasonló Teams (Csapatok) nevű videokonferencia-platformján egy mesterségesintelligencia-algoritmus ugyanis automatikusan kiszűr minden kellemetlen (és kellemes), például evéssel, rágcsálással kapcsolatos háttérzajt a csoportos mozgóképes hívásokból.

„Az MI segítségével, az MI eltünteti a háttérzajokat, és a beszélgetők kristálytisztán hallják és értik egymást” – magyarázta Robert Aichner, az egyik kommunikációs programmenedzser egy március közepén tartott bemutatón.

A bemutatón Aichner belenyúlt egy chipses zacskóba, és a krumplit elkezdte ropogtatni. Minél hangosabban eszik valaki, annál jobban hallhatók ezek az egyébként jól ismert zajok.

Ezúttal azonban „csoda” történt: a Microsoft által „valósidejű zajtörlőnek” nevezett szoftver kiszűrte a kellemetlen hangokat.

A cég elmondta: az algoritmust azért fejlesztették, hogy dolgozói kötetlenebbül, feszélyezettség nélkül használják a Teams platformot.

Az algoritmus azonosítja a hangunkat és a többiekét is, és minden mást kizár, többek között a kutyaugatást és a macskanyávogást is.

A Microsoft egy másik újítást is bemutatott, amellyel élőben is elhomályosítható a háttér, azaz beszélgetőpartnerünk csak minket lát.

Harmadik újításuk, hogy kitalálták, hogyan videochatelhet akár 50 ember szimultán egymással.

Az egész világ elismerően beszél Tajvan koronavírus elleni hatékony küzdelméről. A szigetország egy technológiai újítással még jobb eredményeket kíván elérni.

Az újítás helykövetést használó mobiltelefon-alapú „elektronikus kerítés”, kötelező karanténban tartózkodó személyek esetében alkalmazzák, és azt ellenőrzi, hogy az illető otthon tartózkodik, vagy sem.

Kormányok gőzerővel munkálkodnak, hogy az emberi erőfeszítések és a csúcstechnológiák összekapcsolásával, a betegségnek leginkább kitett személyek maradjanak otthon. A tajvani fejlesztés viszont az első példa volt a mobiltelefonos követésre.

Egyértelműen a vírus terjedését akarják megakadályozni vele, ugyanakkor a szigeten is vitatott technológia komoly személyiségi jogi (privacy) kérdéseket vet fel. Mi történik, ha az illetékes szervezetek egy ilyen megoldást nemcsak vészhelyzetben, hanem azt követően is használnak?

A rendszer telefonjeleket monitoroz, és értesíti a rendőröket, ha a helymeghatározás alapján a megfigyelt személy nem tartózkodik otthon vagy a kijelölt helyen. De akkor is, ha kikapcsolja a készüléket.

A hatóságok napi kétszer fel is hívják az adott személyt, leellenőrizve, hogy nem hagyta-e szándékosan otthon a telefonját. Ha valaki nem jelentkezik, vagy ha beriaszt a készülék, a rendőrök 15 percen belül felkeresik.

Például az Egyesült Államokban és az Európai Unió országaiban jogilag megvalósíthatatlan egy ilyen technológia használata. Tajvan ellenérve: náluk csak 195-en, az 1 millió lakosra eső megbetegedések száma most 8 (közel 24 millióan laknak a szigeten).

Más ázsiai országok szintén „okos” technológiákkal próbálják lassítani/megállítani a járvány további terjedését.

Hongkongban helykövetésre alkalmas karkötőt kapnak a karanténban lévők, Szingapúrban a kormány szöveges üzenetet küld az érintetteknek, akiknek kétszer rá kell kattintaniuk egy linkre, igazolva, hogy valóban otthonukban tartózkodnak.

Thaiföldön a repülőtérre érkező összes személynek le kell töltenie egy mobil appot, és ha valakinek pozitív a tesztje, az alkalmazás leköveti, hogy hol járt a megelőző órákban. Vietnam fővárosában, Hanoiban szintén a karanténban tartózkodást ellenőrző, követő alkalmazást vezettek be.

Máshol, például Dél-Koreában (és Izraelben) műhold alapú telefonos követéssel próbálják kideríteni, hogy fertőzött személyek hol adhatták át másoknak a vírust.

Kínáról köztudott, hogy több módszert használ állampolgárai megfigyelésére, aktuális tartózkodási helyük azonosítására, amellyel szintén a karanténban tartózkodást igyekeznek garantálni.

A karanténtörvények megszegése akár (maximum) 1 millió tajvani dollárral (32995 amerikai dollár) is büntethető.

A koronavírus járvány kitörése milliókat kényszerít saját maguk, sokszor lakáson belüli elszigetelésére, és így értelemszerűen nem folytatnak többé interakciókat mindazokkal, akikkel naponta, rutinszerűen szoktak.

Munkatársak, barátok, családtagok különülnek el önkéntesen egymástól.

Az elszigetelődés és az egyre nagyobb egzisztenciális félelmek, a bizonytalan jövő képe a magyarázat az össztársadalmi szinten növekvő – és teljesen érthető – nyugtalanságra.

Nem véletlen, hogy a meditációtól a szellemi jólétet segítő, például a Headspace és a Sanvello, valamint a telepátiás platformokig (Talkspace), drasztikusan nőtt a mentális egészséget valamilyen szinten ápoló, karbantartó, távolsági terápiát (teletherapy) kínáló alkalmazások iránti kereslet, egyre többen használják ezeket az appokat.

Megan Jones Bell, a Headspace főmérnöke elmondta, hogy megduplázódott a stresszel kapcsolatos speciális tartalmakat keresők száma. A cég ki is adott egy ingyenes meditációs csomagot – a „Vihar átvészelése” (Weathering the Storm) speciálisan kríziskezelésre készült.

A szabályozásban történt változtatások szintén megkönnyítik az online mentális egészségügyi eszközökhöz való hozzáférést. Az Egyesült Államok egészségügyi minisztériuma március harmadik hetében enyhített az orvos és beteg digitális érintkezését ellehetetlenítő, érvényben lévő törvényben.

Az új szabályozás mindent megváltoztathat.

A változással könnyebb hozzáférni mentális egészségügyi alkalmazásokhoz, tanácsokat kapni, ellátáshoz jutni. Kérdés persze, hogy mindez felér-e a megszokott személyes találkozással, amikor orvos/pszichológus és páciense szemtől szemben, minden apró rezdülésre figyelve beszélget.

Egyes kutatások kimutatták, hogy az online érintkezés ezen a területen nem annyira hatékony és eredményes, mint a hagyományos, és önmagában gyógykezelésnek sem elegendő. Ugyanakkor annyira stresszes időkben, mint a mostani, a tényleges gyógymódokhoz, kezeléshez való hozzáférést növelő bármilyen megoldás hasznos lehet.

Köztudott tény: nagyon sok üzleti vállalkozás szervezi ki (outsourcing) ügyfélszolgálati munkáit a Fülöp-szigetekre, amely ezen a területen, főként a hívásközpontok (call centers) terén India elsőszámú „tengerentúli” vetélytársává vált.

Döbbenetesek a számok: a fülöp-szigeteki gazdaság 10 százalékát kiszervezett munkák jelentik.

Az eredmény részben a kormány korai 1990-es években indított, a technológiai „írástudást”, számítógépes ismereteket és a kommunikációs infrastruktúrát növelni hivatott programjainak köszönhető. 

Az ország módosítani kíván a helyzeten, és felkészíti a dolgozókat, hogy egyes tevékenységeiket hamarosan mesterséges intelligenciák végezhetik.

A tervek szerint a változatlanul jelentős mértékben növekedő helyi hívásközpont-iparban dolgozók egy része (a felük nő) magasabb képzettséget adó tréningeken vesz majd részt, míg eddigi tevékenységük könnyebbik felét MI-knek adják át.

A programmal a helyi tehetségek számát is növelni akarják. Jobb technológiai adottságokkal rendelkező dolgozókkal pedig megvalósulhat az álom; a Fülöp-szigetek kiszervezés-központból innovációs csomóponttá alakul át.

A délkelet-ázsiai szigetcsoporton 1,3 millióan élnek kiszervezett munkákból. Egy helyi intézmény, az IT és Üzleti Folyamatok Szervezetének (IBPAP) felmérése alapján nagyon sokan könnyű feladatokat látnak el, például egyszerű kérdésekre adnak telefonon vagy e-mailben választ.

Az IBPAP masszív kampányt indított, hogy ugyanezeket a dolgozókat más foglalkozásokra, például adatelemzőkké vagy gépitanulás-szakértővé képezze ki, míg jelenlegi tevékenységüket MI-kre bíznák.

A szervezet számításai szerint idén 5 ezer személlyel kezdik, 2022 végéig viszont 1 millió érintett vesz részt továbbképző tréningeken.

A képzésben vállalkozások is közreműködnek. A 6500 fülöp-szigetekit alkalmazó, technikai szolgáltatásokat nyújtó Genpact Genome nevű, magasabb képzettséget adó appja például az alkalmazottakat a megtanulni óhajtott képesítéssel rendelkező dolgozókkal köti össze.