Instagram-szűrők, Snapchat-maszkok, Google-kísérletek után, legújabban még jobb mesterséges intelligenciák próbálják megváltoztatni az arcunkat. Miután az adatbiztonsági okokból sokat támadott FaceAppal húsz évet öregedtünk, most itt a legfrissebb, fejünket reneszánsz portrévá alakító kezdeményezés.

Az MIT (Massachusetts Institute of Technology) IBM Watson AI Laboratórium kutatói a korai reneszánsztól a kortárs képzőművészetig ívelő periódus stílusait reprezentáló kb. 45 ezer portrén tanítottak egy mesterséges intelligenciát, hogy az AIPortraits.com weblapon úgy örökítsen meg minket, ahogy például Botticelli vagy Michelangelo tette volna.

Az eredmények meglepően egyediek. A képek nem teljesen úgy néznek ki, mint a feltöltött eredetiek, de a végeredmény sokakat könnyen megtéveszthet, és első ránézésre azt hihetik: valódi festménnyel szembesülnek.

Az oldal használata pofonegyszerű. Felteszünk magunkról egy tetszőleges fotót, mire az MI meg nem nevezett reneszánsz festő stílusában utánozza a fényképet. A felhasználó egyelőre nem választhat művészt, stílust; mindenki erősen stilizált, reneszánsz kori portrét kap. Elsőre úgy tűnik, hogy az oldal véletlenszerűen választ, de ha ugyanazt a képet többször feltöltjük, mindig ugyanaz lesz a végeredmény.

Csak kevés renderelt képen látható mosoly, széles vigyor pedig egyetlen egyen sem. A hiba arra vezethető vissza, hogy a mesterséges intelligenciát tényleges műalkotásokon gyakoroltatták.

A kutatók igyekeznek kiszűrni minden előítéletet, minden félreértelmezhetőséget, és a mosolyok, vigyorok is (részben) ennek az elképzelésnek estek áldozatul.

Portréfestők ritkán örökítenek meg mosolygó embereket, mert a mosolyt és a nevetést általában a festészet komikusabb részéhez társítják, és mert egy ennyire nyílt érzelemkifejezés eltorzíthatja az illető arcát. Az a tény, hogy az MI nem tudja reprodukálni a mosolyunkat – a fejlesztők szerint – megtanít valamire a művészet- és a portréfestészet történetéből.

Köztudott: az orosz startup FaceApp engedélyt kér, hogy hozzáférjen a telefonunkon lévő összes fényképhez, ami információbiztonsági, személyiségi jogi (privacy) problémákat vet fel, és a fotókkal történő visszaélés sem zárható ki.

Hasonló problémákat, aggályokat megelőzendő, az AIPortraits.com bejelentette, hogy egyetlen feltöltött képet sem tárolnak, a portré elkészültekor mindegyiket törlik.

Frissítés: az AIPortraits.com honlap a tömeges megkeresés miatt jelenleg nem elérhető.

Az emberi elme könnyen megtéveszthető, az eszköztár egyre gazdagabb hozzá. Érzéki csalódás, fejlettebb bűvésztrükk, nem kell túl sok az átveréshez, viszont pont ez a gyengeségünk teszi lehetővé a felhasználót digitális világokba vezető virtuális valóság (virtual reality, VR) technológiákat is.

Egy új VR kesztyűnek köszönhetően ezek a valóságok szó szerint tapinthatók, megfoghatók lesznek, több érzékszervünkre hatnak.

A dél-koreai kutatók által fejlesztett könnyű és rugalmas eszköz remekül elhiteti viselőjével, hogy kesztyűs virtuális kezével tényleg megfog digitális tárgyakat.

A fejlesztés túlmutat a videojátékon.

Ezek a kesztyűk ugyan nem újak, viszont az eddigiek főként mozgások digitális utasítássá alakítására összpontosítottak. Mivel a folyamat megfordítása, a virtuális környezet érzékelése sokkal bonyolultabb, a technológia korlátozott, a textúra-érzékelés kommunikálásában ki is merül.

Az új kesztyű a felhasználó ujjhegyére továbbítja a digitális objektum részleteit. Az eszköz piezoelektromos technikával működő, elektromos töltést szorítás, nyomás hatására generáló szenzorai „megmondják” a komputernek, merre tartson a virtuális kéz, míg az aktuátorok a valódi kézben keltenek érzeteket, legalábbis érzetek illúzióját.

Az ujjak által „termelt” elektromos impulzusokat szoftver fordítja a kart irányító utasításokká.

A legnagyobb munkát az aktuátorok kidolgozása jelentette, legtöbbjük vékony szilikonkapszulába tett légbuborék. Az elektromos áram megváltoztatja a szilikon formáját, aminek hatására a benne lévő levegő is „mozgatható”, és tágasabb, nagyobb térben jelenik meg. A jel váltogatásával a buborék mérete átalakítható, ki- és bekapcsolható lesz.

Egyértelműen a buborékok a folyamat kulcselemei. Ha a kesztyű ujjvégébe tesszük őket, kezünkben a tapintás, fogás stb. érzetét keltik.

A kb. 15 dekás kesztyűt sikeresen tesztelték, a felhasználó digitális sakklovat markolt meg vele. Nemcsak a formáját észlelte, hanem fel is vette, megfogta, megtartotta, bebizonyítva, hogy a szenzorok és az aktuátorok huzamosabb ideig is jól működnek.

Ez még csak a kezdet, a prototípus jelenleg három ujjal működik, egy-egy ujjnak mindössze egy aktuátora van. Szobrok finomabb részletei egyelőre egyáltalán nem érzékelhetők. Az érzékelési szintet a fejlesztők lépésről lépésre, inkrementálisan tervezik növelni.

A jövőben az eszközt többféleképpen, különféle VR szoftverekkel használhatjuk – játékon kívül tanuláshoz, tudományos kísérletekhez stb.

Immerzívebb, élethűbb lesz vele a VR.

Ma már elképzelhetetlen sportesemény videó-összefoglalók nélkül. Az utóbbi években mesterséges intelligenciák nemcsak részt vesznek a fénypontok kiválogatásában és összeállításában, hanem a munkát gyorsabban is végzik, mint az ember. Sportrendezvényekről, vállalatok anyagi helyzetéről vagy ingatlanokról írt rutinösszegzések mellett a videoszerkesztéshez is egyre jobban kezdenek érteni.               

2017 óta a wimbledoni tenisztornát rendező All England Club az IBM legendás Watsonját használja a legjobb jelenetekből készülő klipek elkészítéséhez. A 2019-es év újdonsága, hogy a fénypontokat összeszedő algoritmust minden előítélettől megszabadítottak, egyformán kezeli az összes versenyzőt, nincs benne többé részrehajlás a legnagyobbak iránt.

Watson élőben figyeli a meccseket, és az izgalomszint szerint pontozza a másodperceket. Videó- és audiójelek, fogódzók alapján ítélkezik – például, ha az egyik játékos dühösen a bíróhoz rohan, vagy a közönség hangrobbanásszerű zajt csap. Az MI csoportosítja a teniszezők mozdulatait, a közönség reakcióit stb.

A pillanatok pontozásával, a többivel történő összehasonlításukkal az algoritmus ajánlásokat tesz, hogy melyik fénypontokat érdemes összefoglalóba rendezni, majd kiválasztja, egybevágja, és átnézésre elküldi azokat a humán szerkesztőnek.

Az idei változtatás eredményeként Watsont már nem befolyásolja, ha a közönség sokkal hangosabban szurkol valakinek, például egy brit teniszezőnek, de az sem, ha esetleg a tűző déli nap miatt csendesebb. A versenyzők világranglistás helyét, a napszakot, a pályaszámot stb. figyelembe veszi, hogy a lehető legobjektívebben válogasson.

A rendszer legkoncentráltabban a teniszütő és a labda érintkezésekor keletkező zajokat „füleli”. Ez a tevékenysége az egyik garancia a dinamikus vágásra, az unalmasabb pillanatok kihagyására.

A szervezők természetesen nemcsak technológiai-tudományos okok, hanem a hirdetések és a mögöttük álló cégek miatt is használnak MI-t. Minél jobb egy összeállítás, minél többen nézik a teniszezőket – és a videókon megjelenő logókat – potenciálisan annál nagyobb az érdeklődés egy-egy termék iránt.

Amikor Watson elkezdte wimbledoni munkáját, az első évben 14,4 millióval többször tekintették meg a videókat, mint az előzőben, és a nézettségi számok tavaly és idén is növekedtek.

Nincs többé szükségünk például japánul beszélni ahhoz, hogy bárkivel, bárhol elhitessük: folyékonyan elboldogulunk a távol-keleti nyelvvel.

Julia White, a Microsoft Azure egyik vezetője egy múlt heti konferencián, Las Vegasban bemutatta, hogyan készíthető személyekről döbbenetesen élethű hologram. A hologram ráadásul nemcsak külsőnket utánozza, hanem a mi hangunkat használva általunk nem ismert idegen nyelveken is beszél.

A bemutató két technológiának, a kevert valóságnak (mixed reality, MR) és szövegek neurális alapon történő beszéddé alakításának (neural text-to-speech) köszönhető. A kommunikáció jövőjét vetíti előre, amikor a technológia jelentősen csökkenti, kvázi lebontja az emberi interakció verbális korlátait.

Első lépésként White külsőre azonos életnagyságú hologramját alkották meg. A felvétel a Microsoft egyik kevertvalóság-stúdiójában történt, White angolul tartotta a prezentációt.

Ennyi pedig a Microsoft HoloLens MR headsetjét viselő bármelyik személynek elegendő ahhoz, hogy úgy érezze: White pont vele szemben áll, hozzá beszél. A japán szöveghez a cég neurális „fordító” technológiáját használták, az alkotta meg a beszélő személyes „hang-aláírását”. Mihelyst elkészült, a hologrammal bármit, bármilyen nyelven elmondathatott. A hallgatóság White hangját hallotta, a nő japánul magyarázott.

Nemzetközi közönség a hangot mesterségesintelligencia-módszerrel utánzó hologram használata nélkül is sokat profitálhat a kombinált megoldásból, mert az anyagot megnézhetik televízión vagy számítógépes képernyőn, a beszédet pedig humán fordító ülteti át az illető anyanyelvére.

A technológia felszámolja az előadó és hallgatósága közti korlátok nagy részét. Képzeljük el, hogy a világ egyik vezető politikusa szónokol, és minden egyes hallgatója – a bolygó különböző pontjain – úgy érzi, mintha az illető a szobájában lenne, és az ő nyelvén beszélne.

Vagy egy világhírű professzor előadást tart, és bárki anélkül látja és érti, hogy ki kellene mozdulnia otthonról, és meg kellene tanulnia a prof anyanyelvét.

Mi lehet a következő lépés? MR-alapú kontaktlencsék, és nem lesz többé headsetre szükség? A beszédet a beszélő hangján valósidőben fordító MI?

„Ezek a technológiák mind léteznek. A jövő már itt van” – fejezte be prezentációját White.

Miután tavaly nyilvánosságra került, hogy chipek milliárdjain találhatók biztonsági rések, kutatók minden eddiginél hatékonyabb módszereket keresnek félvezetők védelmére. Az Egyesült Államok Védelmi Minisztériuma által finanszírozott Morpheus projekt lehet a hacker-támadások elleni (egyik) megoldás.

A Michigani Egyetemen fejlesztett Morpheus rendeltetése, hogy megelőzze az illetéktelen behatolást. A megközelítés lényege: ellehetetleníteni a támadások tárgyához, a chipeket irányító szoftver kódjához való hozzáférést.

A cél a kód elemeinek folyamatos és véletlenszerű megváltoztatásával érhető el. A változások sajnos okoznak problémákat a processzor által működtetett alkalmazásokban – csökken a teljesítmény. A hatékony működéshez és a teljesítmény fenntartásához a maiaknál méretesebb chipek kellenének.

Mivel a hadsereg számára a csatatéri stb. nagyobb biztonság az elsődleges szempont, a redukált teljesítmény különösebben nem zavarja őket. Az üzleti és a magánfelhasználói szektor számára viszont csökkenti Morpheus értékét, valószínűleg kisebb érdeklődést mutatnak majd iránta. (A Michigani Egyetem kutatói már alapítottak is egy Agita Labs nevű vállalatot, amelyen keresztül az ügyfelek megvásárolhatják Morpheust.)

Az 50 másodpercenkénti módosításokkal a leghatékonyabb automatizált hackertámadások is megakadályozhatók, így a behatolók hiába találnak réseket, nem áll módjukban profitálni belőlük, mert mire hozzáférnek a szükséges infókhoz, azok már meg is változtak.

Linton Salmon, a projektben szintén érintett DARPA (a minisztérium Fejlett Védelmi Kutatások Ügynöksége) egyik szakértője szerint Morpheus nemcsak megelőz egy sereg cybertámadást, hanem új fajtákat is felfedez, és mindig a fenyegetés súlyának függvényében alakítja át a kódot.

A tényleges alkalmazásig azonban sok tesztre lesz még szükség. Amerikai biztonsági szakértők fogják vizsgálni, mennyire hatékony. A michigani kutatók a kód egyes részeit online elérhetővé teszik, amellyel más szakembereket igyekeznek a hibák és sebezhetőségi pontok keresésére, feltárásukra és kijavításukra ösztönözni.

A metaanyagok a természetben nem található tulajdonságok (extrém-kicsi atomok, a polarizáció és egyes fényjelenségek feletti kontroll stb.) miatt előállított anyagok, például a sci-fikből ismert láthatatlan köpenyekhez nélkülözhetetlenek. Manapság rendkívül sok munkába és tesztbe kerül ilyen anyagok létrehozása, a folyamat időigényes, és az új matériák hatékonysága sem egyértelmű.

A problémát mesterséges intelligencia oldhatja meg.

A dél-koreai Pohang Tudomány és Technológia Egyetem (POSTECH) kutatói mélytanulással (deep learning) megvalósítható tervet dolgoztak ki új anyagok kiválasztására, fotonikus szerkezetek fejlesztésére.

A metaanyagok tulajdonságai a tervezés során dőlnek el. A hagyományos módszer próba-hiba tesztek sokaságával igyekszik elérni a kívánt eredményt. A koreai tudósok viszont MI-t használó, adatalapú módszert javasolnak.

A hatalmas adatmennyiségen, többféle metaanyag-terven, fotonikus szerkezetek kapcsolatain, fénytani jellemzőin gyakorolt MI pontos és hatékony módszerrel állhat elő. Több intézményben (Massachusetts Institute of Technology – MIT –, Stanford, Georgiai Technológiai Intézet) próbálkoznak metaanyagok tervezésével, de túl sok input (az anyagok és a szerkezetek fotonikus paraméterei stb.) kell, az eredmény pedig folyamatos javításra szorul.

A koreai kutatók betanított MI-jével sokkal nagyobb a tervezési szabadság. Az így előállított metaanyagok elemzéséből kiderült: ugyanazokkal a fénytani tulajdonságokkal rendelkeznek, mint a mesterséges ideghálóba táplált anyagok, viszont hamarabb elkészülnek stb.

Az MI-vel történő tervezés több változást hoz.

Lerövidül a fotonikus szerkezetek tervezési ideje, többféle kivitelezés lehetséges, kevesebb teszt kell stb. A metaanyagok változatos alkalmazásokban, például kijelzőkben, biztonsági megoldásokban, katonai technológiákban hasznosíthatók. Már folynak is ezirányú fejlesztések, az MI sokat segít, drámai mértékben felgyorsítja a munkát.

Hamarosan megjelenhetnek a viselőjének mások által észrevétlen mozgást biztosító, mai ismereteink alapján természetes anyagokkal kivitelezhetetlen láthatatlan köpenyek.

Megosztottak a robotok, különösen a mesterségesintelligencia-technikákkal felerősített szerkezetek iránti érzéseink. Az MI fejlődésével ezek a gépek egyre jobban hasonlítanak élőlényekhez, munkahelyeken és otthonokban egyaránt fontos szerepet tölthetnek be. Kérdés, mennyire bízunk bennük, sikerül-e elfelejtenünk a sci-fi rémálmokat.

Elon Musk szerint a változásokra reagálva, a Homo sapiensnek mielőbb egyesülnie kellene az MI-vel, üdvös lenne, ha (lényegében) cyborgokká alakulnánk át.

Az ember-robot viszonyról folyamatosan készülnek felmérések.

Az Európai Bizottság egyik tavalyi anyaga alapján az általános reakció inkább pozitív, viszont egyes területeken kifejezetten tartunk tőlük. A megkérdezettek 60-61 százaléka eltiltaná őket a gyerekneveléstől, idős és fogyatékkal élő személyek gondozásától. 30-34 százalék az oktatásból, 27-30 százalék az egészségügyből is száműzné őket. Az űrkutatásban, a gyártásban és a katonai/biztonsági szektorban viszont többen örülnének markáns jelenlétüknek, mint ahányan nem.

De mi történik, ha egyes kizárólag emberinek elfogadott feladatokban, például a gyereknevelésben is jobbak a húsvér szülőknél?

Egy gép soha nem fárad el, nem mérges, nem szétszórt, nem türelmetlen, és ezeket a tulajdonságokat figyelembe véve, John C. Havens robotetikus szerint idővel gyerekeket is nevelhetnek.

„Amikor az emberek géppel történő helyettesítéséről vitázunk, a szülői feladatok ellátása szinte soha nem kerül szóba. Viszont, ha a hatékonyság lesz a legfontosabb szempont, elképzelhető, hogy MI-játékok, személyi asszisztensek vagy társrobotok ebben a szerepkörben is helyettesítik az embert” – magyarázza a szakember.

Egyrészt az MI-k egyes nevelési feladatokban már jól, időnként az embernél is jobban teljesítenek, másrészt a gyerekek egyre jobban kötődnek pótszülőnek is felfogható személyi asszisztensekhez, például az Amazon Alexájához. Az erős kötődés néha a szülő-gyerek kapcsolat rovására megy.

A jelenség akár odáig is vezethet, hogy idővel egyes gyerekek a környezetükben lévő gondoskodó gépeket jobban fogják kedvelni, mint a szüleiket.

Úgy tűnik, se számítógép, se elektromosság nem kell mesterséges intelligencia létrehozásához. legalábbis a Wisconsin-Madison Egyetem egyik különleges kutatása ezt igazolja. A tudósok ugyanis képeket érzékelők, áramkörök, sőt, áramforrás nélkül felismerő „intelligens” üveget alkottak.

„Mindig azon töprengünk, hogyan lássanak a jövő gépei, milyenek legyenek a képtechnológiai szoftverek, a feladatvezérelt technológiák. Új megoldásunk komoly változásokat hozhat a gépi látórendszerek tervezésében” – nyilatkozta Zongfu Yu, az egyik fejlesztő.

A kutatók kézzel írt számokat felismerő, azonosító „okos” üveglapot dolgoztak ki. Különböző méretű és formájú légbuborékok az üveglap speciális pontjaira történő elhelyezésével kezdték, majd jól kiválasztott helyekre tett fényelnyelő anyagok, köztük grafén hozzáadásával folytatták.

Miután leírtak egy számot, a számról visszaverődő fény az üveg egyik oldalára került. A buborékok és a szennyeződések a számtól függően meghatározott módon szórják szét az üveg túloldalán, a nullától 10-ig meghatározott pontokat elérő fényhullámokat. Mindegyik pont más számnak felel meg.

Az üveglap fénysebességgel és bármilyen hagyományos számítógépes erőforrás nélkül „megmondja” a kutatóknak, hogy milyen számokat lát.

„Hozzászoktunk a digitális számításokhoz, de kutatásunk kitágítja a nézőpontunkat. A fény terjedésének hullámdinamikája az analóg mesterséges neurális számítások új módszerét kínálja” – folytatja Yu.

Mivel a gépilátás-rendszerek az önvezető autóktól a szállító robotokig jelentős szerepet töltenek be a számítástudományban, pontos látásra történő tanításuk kulcsfontosságú a mesterséges intelligencia fejlődésében. Az „okos” üveg egyelőre nem rendelkezik az ezekhez az alkalmazásokhoz szükséges számítási kapacitással, fejlesztői viszont máris egy nagyon konkrét használaton, az okostelefonok biztonságán gondolkoznak.

Ha a készülékzárt arc ID-vel akarjuk feloldani, az eszközben lévő egyik MI-nek számításokat kell lefuttatnia, és (egy kicsit) merül az akkumulátor. Ha okosüveg-darabkát teszünk a telefonra, nincs áramfogyasztás, így az akkumulátor sem merül.

„Az üveget csak egyetlen személy arcát felismerő biometrikus zárként is használhatjuk. Mihelyst kész, a végtelenig kitart, áram- és hálózati kapcsolat nélkül, nincs szüksége rájuk. Többezer évig biztonságban tarthat eszközöket” – magyarázza Yu.

A Carnegie Mellon Egyetem (CMU) és a Facebook mesterségesintelligencia-technikákat használva, közösen dolgozott ki hat profi játékost hibátlanul átverő – jól blöffölő – algoritmust. A közösségi pókerek legnépszerűbb változatában, a Texas Hold’emben korábban mindegyikük több mint egymillió dollárt nyert.

Pluribus, az új MI 5 ezer leosztást játszott velük és folyamatosan nyert. Egy másik teszten 13 profival mérkőzött meg, 10 ezer leosztásban, és ismét diadalmaskodott. Meglepő stratégiákat alkalmazott, és úgy blöffölt, mint egy rutinos hivatásos versenyző.

Az algoritmus olyan jól sikerült, hogy a fejlesztők eldöntötték: kódját nem teszik közkinccsé, mert alaposan megkopasztaná az online pókercégeket, túl veszélyes lenne számukra.

„Általában kitaláljuk az ellenfél gyenge pontjait, de neki nincs. Az MI annyira erős volt, hogy semmilyen fogást nem találtunk rajta” – nyilatkozta Jason Lee, az egyik versenyző.

A sakk és a go a mesterségesintelligencia-fejlődés mérésének szabványává vált, de ezekben és az MI diadalát hozó más játékokban, általában ketten vesznek részt, így az ellenfél lépéseit könnyű látni. A sok-résztvevős pókerben viszont még a lapokat sem lehet.

„Döbbenetes. Nem gondoltam, hogy ilyen eredményt ér el, csak egy éve kezdtem el hinni benne” – jelentette ki a 2017-ben kétszemélyes játékban sikeres póker MI-t jegyző Tuomas Sandholm, az egyik fejlesztő. (A kétszemélyes változatban egyetlen optimális stratégia létezik, a többszemélyesben egyelőre nem bizonyított ilyen stratégia létezése.)

Sandholm és társa, Noam Brown a minden egyes kijátszott lappal járó lehetséges cseréken alapuló technikát dolgozott ki, és így az MI-nek nem kell az összes játékos leosztásonkénti összes lehetséges stratégiáját figyelembe vennie, azaz könnyebbé vált a dolga.

Az eddigi pókeralgoritmusokhoz szuperszámítógép kellett, Pluribus viszont csak egy szerveren fut.

A győzelem mérföldkő lehet az MI-fejlesztések történetében. Pókerben több kell, mint a hatalmas számítási kapacitás („nyers erő”), például bizonytalan feltételek mellett a játékelmélet alapjaira támaszkodva kell tárgyalni stb.

A játékban használt technikák az élet más területein, termékek árazásánál, önvezető autók útválasztásánál, de a honvédelemben is alkalmazhatók. A Facebook egyelőre semmit nem szándékozik tenni az új MI-vel.

Többhónapos tesztelést követően, a Fuel Games startup múlt héten tette nyilvánossá az Elszabadult istenek blokklánc-alapú kártyajáték bétaváltozatát. Eddig még egyetlen blokkláncos (blockchain) játék körül, nem volt ekkora felhajtás – az előzetes értékesítésnek köszönhetően, az Elszabadult istenek máris 4 millió dollár körüli összeget generált.

Az óriási érdeklődés az úgynevezett „nem helyettesíthető zsetonokkal” (non-fungible tokens, NFT) magyarázható. Az NFT mögötti bonyolult technológia célja egyszerű: a zsetonok gyűjthetők. Úgy működnek, mint a kézzel megfogható kártyák: minél ritkábbak, annál értékesebbek. Eredetiségüket a blokklánc-hálózat kriptográfiai eljárással hitelesíti, és így központi hatóságra sincs szükség hozzá.

Sokak szerint az elképzelés elég erős ahhoz, hogy tömegek használják a blokkláncokat, de legalábbis játsszanak rajtuk.

Ezek a játékok fizikai és digitális formában egyaránt több évtizede sikeresek. Az Elszabadult istenek az 1993-ban debütált népszerű Magic: The Gathering fizikai kártyajátékhoz hasonlít, amelyben a résztvevők saját csomagokat gyűjthetnek össze. Minél ritkább egy lap, annál értékesebb.

A tranzakciók feldolgozásában közismerten lassú és nem is túl hatékony blokklánc-technológiát, csak a lapok nyomon követésére kell használni, hogy a gamerek tudják, kinél van ez és az a kártya, de maga az Elszabadult istenek a láncon kívül játszható.

A Magic-et kb. 20 millióan játsszák, és komoly másodlagos piac alakult ki körülötte; a felhasználók lapokat és egyéb digitális javakat adnak-vesznek. A jelenség sok online játékban megfigyelhető, az Elszabadult istenek viszont, az Ethereum blokklánc és az NFT-k miatt más – a gamerek valóban tulajdonosai a kártyáknak, amelyeket saját digitális pénztárcájukban tárolnak, és természetesen kereskedhetnek is velük. Mihelyst elindul a teljes változat és a lapokat kibocsátották, a Fuel Games-nek nem áll többé módjában változtatni rajtuk.

Az Ethereum blokkláncon működő speciális zsetonok, az NFT-k a 2017-es CryptoKitties-szel váltak népszerűvé – a userek digitális macskákat gyűjthetnek, táplálhatnak. Azóta több hasonló „gyűjtögetős” játék jelent meg, NFT-piacterek alakultak ki, más blokkláncok saját NFT-változatokat találtak ki.

Sokak szerint a zsetonok túlmutatnak a játékokon, és fizikai javakat, például műalkotásokat reprezentálhatnak, illetve digitálisan bizonyítják, hogy valódi tulajdonjogunk van egyes tárgyak felett.

Robbie Ferguson, a Fuel Games társalapítója szerint az Elszabadult istenekhez hasonló darabok megváltoztatják a játékfejlesztők és a gamerek közti kapcsolatot.

„Az új modellben a fejlesztők valódi digitális vagyontárgyakat hoznak létre, amelyeket a játékosok megnyerhetnek, és talán profitot is termelhetnek velük. A blokklánccal pénzzé tehetik az idejüket” – nyilatkozta.