Amikor a kriptovaluták bő tíz éve feltűntek, csak szerencselovagok és spekulánsok fektettek beléjük. A világ azonban megváltozott, kvázi mainstream lett a kriptokereskedelem, több pénzügyi szakember szerint valóban eljött a Bitcoin és a többi virtuális pénz kora.

Mivel ezek a (szédületes tempóban fejlődő) virtuális valuták értelemszerűen nagyon változékonyak, illékonyak, ha befektetni akarunk, célszerű csúcstechnológiás eszközökkel és könnyen kezelhető appal rendelkező kereskedőplatformot, például az eTorot használni hozzá.

Mike Alfred, a Digital Asset Data vezetője szerint a bitcoin életünk legfontosabb vagyontárgya, és minden befektetőnek portfoliója 5 százalékát erre a pénzre kellene szánnia.

David Tawill, a Maglan Capital elnöke 2-3 százalékot javasol.

Mark Mobius, a Templeton csoport vezetője korábban csalásnak nevezte a Bitcoint, de mára megváltozott a véleménye, mert a kriptopénz „él és remekül van”, és a jövőben sem lesz másként.

A 2007-ben indult eToro a pénzpiacok mindenki számára történő megnyitásával igyekszik demokratizálni a befektetéseket. Jelenleg kriptokereskedésre összpontosít, lehetővé téve, hogy a befektetők a 14 legnépszerűbb virtuális pénzből (Bitcoin, Ethereum, Ethereum Classic, Dash, XRP, Litecoin, Bitcoin Cash, Stellar Lumens, NEO, EOS, Cardano, IOTA, TRON, Zcash) állítsanak össze változatos portfoliókat.

Az eToro igazi közösségi kereskedőplatform; befektetők ugyanúgy léphetnek kapcsolatba és kommunikálhatnak egymással, oszthatnak meg vagy gyűjthetnek ismereteket, tippeket, stratégiákat, mint a közösségi médiában. A piaci trendek az app hírfolyamán valósidőben követhetők, személyes üzenetekből „híváslisták” állíthatók össze, a „virtuális portfolió” funkcióval stratégiákat gyakorolhatunk be.

A kereskedésben több lehetőség közül választhatunk. Ha magunk akarjuk csinálni, manuálisan adunk-veszünk. Ha segítségre van szükség, az eToro befektetési gépszakértői (CryptoPortfolio) a legjobban teljesítő virtuális pénzekből állítják össze a portfoliónkat.

A kettő közé a félig manuális, félig automata CopyTrader funkciót akarják betenni. A platformon mi hasonlítjuk össze a kereskedéseket, míg a program valósidőben utánozza ezeket a tevékenységeket.

Az utóbbi években Kína gőzerővel dolgozik az „intelligens oktatáson”, a mesterséges intelligenciával és más csúcstechnológiákkal támogatott tanuláson. Az országban mára milliárddolláros ed-tech vállalatok működnek, elképzeléseiket a világ minden tájára exportálnák.

A terjeszkedés megkezdődött, és az óriási üzleti potenciál miatt a Szilícium-völgy is egyre jobban érdeklődik.

A kínai oktatásban tanárok kisegítőjeként/kiegészítőjeként és a helyettesítésükre egyaránt alkalmaznak MI-ket. Ez a terület legnagyobb mesterségesintelligencia-kísérlete; kimenetét senki nem láthatja előre.

Korrepetálásban való részvételtől osztálytermek folyamatos megfigyeléséig, a technológia szinte mindenhol jelen van, kínai diákok tízmilliói használnak valamilyen formájú mesterséges intelligenciát. Az iskolán kívüli tanulásban segítő Squirreltől a 17ZuoYe tanulóplatformig számtalan lehetőség közül választhatnak.

Zhou Yi hangzsui diák elmondta, hogy borzalmas volt matematikából, mígnem az iskolában el nem kezdték használni a Squirrelt. Korábban is próbálkoztak személyre szabott oktató-kisegítő programokkal, de ez teljesen más, mert mindent az MI-algoritmus csinál. Zhou Yi egy szemeszter alatt 50-ről 62,5 százalékos teljesítményre javult fel, két évvel később, az érettségin már 85 százalékot ért el, és közben a matekot is megkedvelte.   

Míg máshol szakértők rengeteget tépelődnek az MI-vel támogatott oktatáson, addig Kína nem sokat hezitált, gyorsan döntött, és a terület nagyhatalmává vált.

A siker három főtényezővel magyarázható.

Egyrészt az ország hatalmas adókedvezményekkel támogatja az ezirányú kezdeményezéseket. Másrészt, az oktatás máris kvázi „versenysport” Kínában, a diákok és szüleik mindent megtesznek a lehető legmagasabb pontokért a teszteken. Harmadrészt, mivel az ország például az USA-val vagy az EU-val összehasonlítva, személyiségjogi (privacy) kérdésekben lényegesen kevésbé skrupulus, az MI-k fejlesztői irdatlan adatmennyiséget használhatnak fel rendszereik betanítására, gyakoroltatására.

Szakértők azért óvatosságra is intenek. Ha minden az elképzelések szerint megy, az MI-k a diákokból kihozzák a legjobbat. Viszont a világszinten szabványosított tanulás, tesztelés felé mutató trendeket is megerősíthetik, és a következő generációk kevésbé lesznek felkészülve a munka gyorsan változó világára.

Brit tudósok és jogászok az Egyesült Királyság, az Egyesült Államok és az Európai Uni szabadalmi hivatalaival új találmányok szerzőiségéről vitáznak. A találmányok ugyanis nem kis mértékben mesterségesintelligencia-algoritmus munkái.

Az egy személyben jogi szakértő és mérnök, amerikai Stephen Thaler Dabus AI algoritmusa nevében töltötte ki mindhárom hivatalnak a szabadalmi oltalomra vonatkozó kérvényt. Az egyik találmány egy fraktál-alapú, a maiaknál könnyebben megfogható ételtároló. A másik az agytevékenységet utánzó minta alapján vibráló lámpa.

Az indoklásban az állt, hogy az algoritmusok, mivel alaposan kiveszik a részüket egy-egy új termék előállításából, többet érdemelnek annál, amit jelenleg kapnak.

Hagyományos jogok viszont csak embereket illetnek meg, így a hivatalok visszadobták a javaslatot. A szokatlan nézeteltérés jól illusztrálja, hogy a jogrendszerek mennyire nincsenek felkészülve a kibontakozóban lévő technológiákra.

Tudósok szerint Dabus AI-t a szerzőiség, míg a jogok az algoritmus fejlesztőjét illetik meg. A fejlesztő viszont jogilag semmit sem akar az algoritmusért.

„A hivatal azt mondhatja, hogy ha nincs senki, aki megfelelne a hagyományos emberi feltalálóság kritériumainak, akkor szabadalmaztatni sem lehet az adott terméket. Ha a jövőben MI-k lesznek a feltalálók, a szellemi jogok teljes rendszere működésképtelenné válik” – véli Ryan Abbott, a Surrey Egyetem professzora.

A probléma alapja, hogy még a világ legjobb MI-rendszerei is csak eszközök – nem élnek, nem tudatosak, és nem úgy kreatívak, ahogy emberek azok lehetnek.

Az Európai Szabadalmi Hivatal (EPO) egyik szóvivője szerint azért ódzkodnak MI-nek adni szabadalmi jogokat, mert ezzel a lépéssel korábban soha nem tapasztalt jogi precedenst teremtenének.

Humán feltalálónak – személynek – azért kell minden kérvényen szerepelnie, mert így a jogok a feltalálóknál, és nem vállalatoknál maradnak. A „dolgozók” efféle védelmének megfogalmazásakor senki nem számolt a jövőbeni MI-kkel. (Nem véletlenül, hiszen a vonatkozó brit törvény 1977-es.)

„A technológiai fejlesztések jelenállása alapján, az előre látható jövőben az MI humán feltalálók által használt eszköz marad. Bármilyen változás jócskán túlmutat a szabadalmi jogokon, mert a szellemi tulajdonjogokat, a polgári jogi felelősséget és az adatvédelmet is érinti. Az EPO természetesen tisztában van az ellenérvekkel” – magyarázza a meg nem nevezett szóvivő.

Abbott szerint a komplex problémakör megoldása évekig eltarthat, és jogi szempontból Dabus AI sem lesz máról holnapra feltaláló. A kérdésfelvetés viszont brutálisan jelzi, hogy a jogalkotás mennyire a technológia mögött kullog.

A június eleje óta tartó hongkongi tüntetések résztvevői kétféleképpen igyekeznek kijátszani a Kínából importált arcfelismerő technológiákat. Vagy a klasszikus módszert választják, és álarcot vesznek fel, vagy high tech-kel válaszolnak a high techre, és speciális lézermegoldással hatástalanítják a mesterséges intelligenciát.

Cyberharcosok.

Megfigyelőtechnológiákat természetesen nemcsak a Kínai Népköztársaság használ, bár 1984-hez ők kerültek legközelebb.

Az Egyesült Államok a kormányhivatalnak otthont adó épületről Pentagonnak hívott Védelmi Minisztériuma egyéneket és járműveket folyamatosan megfigyelő és nyomon követő kém-léggömböket eresztett a középnyugati légtérbe.

A hivatalos közlemény szerint a léggömbök, az állandó megfigyelőrendszer alkalmazása a drogkereskedők és a nemzetbiztonsági fenyegetések lokalizálását és elrettentését célozza. Csakhogy a technológia használata azt is jelenti, hogy a kormányzat az illetők beleegyezése, szó- vagy írásbeli engedélye nélkül átlagemberek mindennapos tevékenységét szintén nyomon követheti, adatokat szedhet össze róluk.

A léggömbök július közepén léptek munkába, és legalább szeptemberig dolgozni fognak. A bennük lévő szenzorok kb. 40 kilométeres távolságon belül minden járművet követnek.

Az első „flotta” 25, napenergiával működő, névtelen léggömbből áll, és több szövetségi állam (Dél-Dakota, Minnesota, Iowa, Wisconsin, Missouri, Illinois) légterében, maximum 20 ezer méter magasságban tevékenykednek.

A New Yorki Bard College Drónkutatási Központjának társigazgatója, Arthur Holland Michel szerint az új technológia egyszerre figyel mindent. Ha a megfigyelt területen történik valami, az anyag hátratekercselhető, hogy az illetékesek pontosan lássák az eseményeket, majd előre, hogy megtudják, kik vettek részt bennük.

„Véleményünk szerint az amerikai városokat ki kellene hagyni nagyobb területek megfigyeléséből. Minden járművet le lehetne követni, hogy hova megy. És még a teszteken is egy csomó adatot gyűjtenek a boltba, templomba, klinikára, mecsetbe tartó személyekről” – figyelmeztet Jay Stanley, az egyik szabadságjogi szervezet elemzője.

Az amerikai hírszerző ügynökségek 2010 óta szigorúan titkos „mesterséges agyat”, egy Sentient („érző”) nevű katonai MI-rendszert fejlesztenek. A Nemzeti Felderítési Hivatal (NRO) teljesen integrált rendszeréről némi információ azért kiszivárgott, ezek alapján műholdpozíciókat, de hamarosan csatatéri műveleteket is koordinálhat.

„Rengeteg adatot fogyaszt és dolgoz fel. Közönséges mintázatokat katalogizál, anomáliákat derít fel, segít ellenséges csapatok lehetséges lépéseit előrejelezni, modellezi azokat. Sem a mintázatokról, sem az anomáliákról nem szolgáltatunk infót, de elképzelhetik, hogy a ne mozgasson meg egy rakétát, illetve mozgasson meg egy rakétát típusú dolgok szerepelnek a listán. A műholdak szenzorait jókor irányítja jó felé. Gondolkodó rendszer” – nyilatkozta az NRO közügyekkel foglalkozó irodáját vezető Karen Furgerson.

Furgerson többet nem is árulhatott el, mert egy ilyen rendszer eleve felkelti a katonai riválisok figyelmét, és igyekeznek egyrészt mindent megtudni róla, másrészt ellehetetlenítenék a működését.

Sentient a műholdakat hatékonyabbá, eredményesebbé teszi, embereknek pedig abban segít, hogy a szénakazalbeli tű keresése helyett, mélyelemzésekre fókuszáljanak. Egyes kérdésekben viszont nyilván elfogult, megkérdőjelezhető következtetéseket von le, és komoly személyiségi jogi (privacy) aggályokat is felvet.

A műholdas programok a legszigorúbban titkos hírszerzési kezdeményezések közé tartoznak. Például amikor június 13-án a Hormuzi szorosban megtámadtak két olajszállító hajót, a Black Sky globális platform a helyszínre irányította a műholdjait, és a robbanást követő füst még a légben szállt felfelé, amikor lefotózták. A sodródó hajó jelzéseiből is egyértelművé vált, hogy az addiginál jobban kell figyelni az Iránhoz közeli, stratégiai jelentőségű tengeri kereskedelmi útvonalat.

Az adatokat különféle források gyűjtötték, ideális esetben viszont egyetlen automatizált rendszer végezné a munkát, és csoportosítaná az infókat.

Az NRO, katonai szervezetek és a kereskedelmi műholdak térinformatikai hírekkel kiegészített adataihoz túl kevés az ember, még egy hadsereg sem lenne elég a feldolgozáshoz.

Sentient viszont igen, összekapcsolná az adatpontokat, formákat ismerne fel, egyetlen kép alapján látná a károkat stb. Rengeteget segítene humán hírszerzőknek.

Az IBM Research és a németországi székhelyű, globális „illatgyártó” Symrise együttműködésének eredményeként Brazíliában már megvásárolható a világ első mesterséges intelligencia által fejlesztett parfümje. (A Symrise ügyfelei között olyan vállalatok szerepelnek, mint az Estee Lauder, a Donna Karan, az Avon, a Coty stb.)

David Apel parfümkészítő az IBM Philyra MI-jével dolgozott együtt, a brazil O Boticario kozmetikai cég volt a megrendelő. A terméket a dél-amerikai országban június 12-én tartott Valentin napra dobták piacra.

1300 illat „építőelem” (szintetikus illatok, virág-, moha-, fűszer- és gyümölcskivonatok) állt a parfümös rendelkezésére. A Symrise adatbázisában az anyagok különböző kombinációiból összeállított 1,7 millió formula szerepelt, amelyeket megosztottak az MI-vel.

Philyra a nemek, korcsoportok és országok szerinti eladásokról is kapott információkat, majd mélytanuló algoritmussal elemezte az adatokat, és a kulturális előítéletektől, személyes preferenciáktól mentes, az anyagokkal semmiféle kapcsolatban nem álló, szagérzékeléssel nem rendelkező rendszer korábban ismeretlen lehetőségekkel is előállt. Az ok: az algoritmus nemcsak a programozás alapján cselekszik, hanem magától tanulja meg a különféle összetevők kombinálását, köztük olyan variációkat is, amelyeket ember soha nem képzelt még el.

Három változatot készítettek a parfümből: az elsőt az MI teljesen önállóan, a másodikon Apel finomított, a harmadik Philyra javaslatát figyelembe véve, inkább a parfümös munkája volt.

Mindhármat szakértők tesztelték, és döntő többséggel az MI önálló munkáját tartották a legjobbnak. Végül „inkább női” (Egeo ON Me) és „inkább férfi” (Egeo ON You) változatot is létrehoztak belőle, de az O Boticario a vevőre bízza a választást. A parfüm gyümölcsök, virágok, fák, karamell és még sűrített tej illatát (is) kombinálja egybe.

Mesterséges intelligenciát alkalmazó más szektorokhoz hasonlóan, a parfümiparban is rögtön felvetődött az emberi munkaerő jövője. Apel fenyegetés helyett együttműködő partnert lát az MI-ben. Szerinte az előítéletektől mentes gépek sokat segíthetnek a kreativitást akadályozó korlátok felszámolásában, és új ötleteket adhatnak. Másrészt drasztikusan lerövidítik új illatok négy hónaptól akár öt évig tartó kidolgozási folyamatát.

A parfümkészítés művészet és tudomány is. Az ember érzelmi intelligenciája miatt egyelőre előnyben van az MI-vel szemben, és amíg nem lesz számottevő változás ezen a területen, a gépek inkább kiegészítik, javítják a humán szakemberek munkáját.

Mohamed bin Szalman, a híres-hírhedt szaúdi koronaherceg, trónörökös 2017 óta tanácsadói csapatával az 500 milliárd dolláros jövőváros, Neom tervein dolgozik. A települést az ország terméketlen, sivatagos északnyugati sarkában képzelik el.

A terület nem sokáig marad sivatag, a csapadékhiányt az elképzelések alapján mesterséges felhőképzéssel oldják meg, az eső egyrészt hűsítő hatással lesz a lakókra, másrészt lehetővé teszi, hogy mindig hozzáférjenek friss zöldségekhez, gyümölcsökhöz.

Ha viszont nem akarnak piacra járni, elmehetnek helyette valamelyik Michelin-csillagos étterembe, mert az a cél, hogy a lakosságszámhoz viszonyítva Neom ezen a téren (is) világelső legyen.

A város tele lesz robotokkal, repülő taxikkal, drónokkal, sötétben világítani fog a homok, míg az éjszakai égbolton mesterséges hold ragyog majd. Egy közeli, Jurrasic Park stílusú szigeten robot dinoszauruszokkal szórakozhatnak a látogatók.

Az iskolákat szintén csúcskategóriásaknak képzelik el, hologram-tanárokkal, a munkakörök pedig a világ legjobban fizetett állásai lesznek.

A klinikákon génszerkesztéssel változtathatunk magunkon, ha akarjuk erősebbé és természetesen okosabbá is válhatunk.

„Neom értelemszerűen jövőorientált és vizionárius dolgokról szól. A mai csúcs- és az azon túli technológiákról beszélünk. Egyesek még fejlesztés alatt állnak, mások egyelőre csak elméletiek” – magyarázza a projektet vezető Nadhami al Nasr.  

A 2300 oldalas dokumentációból azonban a jövőváros árnyoldalait, utópia mellett az 1984-re emlékeztető disztópiát is megismerhetjük. Elámulhatunk a technológiai csodákon, csakhogy a csodák sajnos totalitárius célokat is szolgálnak.

A kivitelezéshez a helyi törzseket elköltöztetik, és a település lakóit lényegében a hét mindhét napján, napi 24 órában megfigyelik.

„Az automatizált városban mindent láthatunk, a számítógépek feljegyzik a bűneseteket, az összes lakó nyomon követhető” – áll a dokumentumban.

A folyamatos megfigyelésben arcfelismerő technológiával felszerelt drónok segédkeznek, és továbbítják az illetékes hatóságoknak a lakosok mindenkori tartózkodási koordinátáit.

A virtuális valóság (virtual reality, VR) egyedi lehetőséget kínál testünk digitális megjelenítésének átélésére. Az ezzel foglalkozó eddigi kutatások általában emberszerű avatárokat használtak, és minél mélyebb az alámerülés (immerzió), annál erősebben kötődünk az avatárunkhoz.

Egy új VR illúzió viszont annyira megtévesztheti a felhasználót, hogy elhiszi: nem emberi testben, hanem valamilyen digitális állatéban, például denevérében vagy pókéban él.

A németországi Duisburg-Essen Egyetem kutatói által fejlesztett VR csúcstechnológiai csavar a klasszikus gumikéz-trükkön. Az eredeti lényege, hogy élettelen tárgyakról elhitetik személyekkel: az ő testükhöz tartoznak.

De mi történik akkor, ha testünk meghosszabbítása helyett valami teljesen mást élünk meg? Ha nemhogy nem emberként, hanem a Homo sapienstől alaktanilag és minden más szempontból teljesen különböző állatként kalandozunk a virtuális környezetben?

Rengeteg tanulmány készült a VR hatásairól, például különös kísérletekről, amelyekben a résztvevők virtuális állatok testét sokkal inkább érezték a sajátjuknak, mint virtuális emberekét. Ezek a kutatások is egyértelműsítik, hogy a virtuális valóság erősen befolyásolhatja az emberi agyat.

Amikor a német tudósok VR kísérletei a repülést szimulálták, kiderült, hogy az önkéntesek gyakran érezték: a repülő állatok teste az ő tulajdonuk, és ez azért furcsa, mert például egy póknak teljesen más csontváz-szerkezete van, mint a Homo sapiensnek.

Az avatár sikeres átélése szempontjából az ember és az állat teste a csontváz mellett két vonatkozásban, a testtartásban és az alakban tér még el egymástól.

A kutatók három állatot választottak ki: tigrist, denevért és pókot. A tigrisek csontváza nagyon hasonló a miénkhez (ugyanannyi végtaggal rendelkeznek stb.), természetes tartásuk viszont jelentősen eltér. A denevérek tartása és csontvázuk ugyan egy kicsit hasonló a miénkhez, viszont teljesen mások az arányok.

A pókok szinte mindenben különböznek.

A kutatók az összehasonlítás miatt, emberi avatárt is használtak, de hiába volt humán reprezentáció is, a 26 résztvevővel végzett kísérletben mégis a pók és kisebb mértékben a denevér dominált.

Az IBM közkinccsé tette a rákellenes küzdelemben segítő három mesterségesintelligencia-projektjének eredményeit, amelyeket immáron a nyílt forrású fejlesztésekkel foglalkozó közösségek is használhatnak. A Watson MI Doktor veszélyes orvosi tanácsai miatt támadott cég számítógépes és molekuláris biológiai konferenciákon magyarázza el a Watsontól teljesen független három fejlesztés lehetőségeit, felhasználási módját.

Szomorú statisztika: 2018-ban 9,6 millió rákos beteg halt meg, 18 milliónál diagnosztizálták a betegséget. Genetikai örökség, környezeti tényezők, dohányzás, étrend stb. mind közrejátszik a rák kialakulásában, és ugyan sok formája kezelhető, rengeteget kell még tanulnunk róla.

Az IBM zürichi Számítógépes Rendszerek, Biológia csoportja MI- és gépitanulás-alapú megközelítéssel igyekszik gyorsítani a fő okok és a molekuláris mechanizmusok feltárását, és új módszereket dolgoz ki tumorok összetételének kimutatására.

A Pacc.Man mélytanulás algoritmus előrejelzi a működő rákellenes gyógyszerekké alakítható vegyületeket, keverékeket.

Egy gyógyszer fejlesztése többmillió dollárba kerülhet, és a pénzügyi korlátok miatt kevesebb újat dolgoznak ki. Az algoritmus automatikus elemzéseket végez, amelyek alapján kimutatja a valószínűsíthető legsikeresebb opciót. A vegyületekre vonatkozó adatokat, génkifejeződéseket és molekuláris szerkezetüket vizsgálja; munkájával jelentős mértékben csökkenthetők az előállítási költségek.

A második projekt, az INtERAcT a betegség megértéséhez kapcsolódó tanulmányokból automatikusan kivonatol adatokat. Mivel évente kb. 17 ezer idevonatkozó anyag jelenik meg, ember számára kvázi lehetetlen feladatot végez el. Jelenleg fehérjék közötti interakciókkal kapcsolatos adatokat gyűjt ki. Az eszköz egyik erőssége, hogy specifikált betegségek kontextusában képes interakciókra következtetni. Az egészséges szövetben végbemenő interakciókkal összehasonlítva ezeket, elvileg a betegség mechanizmusára vonatkozó infókhoz juthatunk.

A PIMKL algoritmus adatsorok segítségével írja le a molekuláris interakciókkal kapcsolatos ismereteinket, és azok alapján készíthetők előrejelzések a rák adott szervezeten belüli fejlődéséréről, potenciális rosszabbodásról. Betegek molekuláris megnyilvánulások szerinti csoportosításával, orvosok könnyebben dolgozhatnak ki egyénre szabott gyógymódokat.

Míg a világegyetem „nagy” tárgyai, legyen szó akár egy homokszemről vagy egy galaxisról, törvénysor, mégpedig a klasszikus fizika szerint működnek, addig a szabad szemmel nem látható apró tárgyakat, például az atomokat és a részecskéket teljesen más törvénysor, a kvantumfizika vezérli.

Tudósok évtizedek óta próbálkoznak a kétféle fizika közös nevezőre hozásával. Most úgy tűnik, hogy egy, eredetileg 2003-ban, a lengyel Wojciech Zurek által kitalált elmélet lehet az áttörés alapja.

A kvantumvilág egyik furcsa jelensége, hogy rendszerei ugyanabban az időben egynél több állapotban is lehetnek (szuperpozíció). Amikor megfigyeljük őket – mérést végzünk rajtuk –, a részecskék a mérés hatására láthatóan vagy az egyik, vagy a másik állapotba, a „kvantumvalóságból a klasszikusba” kerülnek (dekoherencia).

A kvantumdarwinizmus e jelenség magyarázatára tett kísérlet.

Az elmélet szerint a kvantumrendszer nem a mérés, hanem a rendszer és a környezet közötti interakciók hatására vált állapotot. Pontosan ezért nem látunk makroobjektumokat kvantumállapotban, mert a környezeti tényezők mindig befolyásolják őket.

A környezeti hatás a kvantumrendszerek „mutató állapotaival” (pointer states) magyarázható. Ezek az állapotok mérhető speciális tulajdonságok, például egy részecske elhelyezkedése vagy sebessége, és a dekoherencia kevésbé zavarja meg, mint más állapotokat.

A részecske és környezete közötti interakció után ez a megfigyelhető állapot marad fenn. A megfigyelés azért lehetséges, mert a részecske környezetében „kinyomtatja” saját utánzatait.

A darwinizmus ekkor lép működésbe, és csak a legalkalmasabb, az adott környezethez legjobban alkalmazkodó állapot „éli túl” a dekoherencia folyamatát.

„A kvantumdarwinizmus fő gondolata, hogy szinte soha semmin nem végzünk közvetlen méréseket. A környezet olyan, mint egy nagy hirdetőtábla, amelynek minden részén a világegyetemre vonatkozó információ másolatai futnak” – nyilatkozta Zurek.

Nemrég három egymástól független kutatócsoport végzett a kvantumdarwinizmust tesztelendő kísérleteket. Azt vizsgálták, hogy egy-egy kvantumrendszer tényleg „nyomtat-e” a környezetében magáról másolatokat, vagy sem.

Úgy tűnik, hogy igen.

„A kutatások nagyjából igazolják a várakozásokat, ami azt jelenti, hogy talán már úton is vagyunk a nagyok és a nagyon kicsik fizikájának kibékülése felé” – magyarázza Zurek.