Okos robotok segíthetik a közeljövő holdkutatóit és expedícióit, de a gépek nemcsak ott, hanem a naprendszer más részein is tevékenykedhetnek.

Természetesen a Földön is.

A Luxemburgban irodát nyitó OffWorld kaliforniai startup ásványi és más forrásokat idővel világűrbeli környezetben bányászó gépeket fejlesztenek. Egyelőre az elején járnak, a robotok ma még aligha mennének a Holdra, de a közeljövő generációi már sokat segíthetnek a NASA űrhajósainak.

Az amerikai űrügynökség tervei szerint a következő holdraszállás (emberekkel az űrhajó fedélzetén) 2024-re várható.

Az OffWorld okos robotokból álló rajokat küldene a mi holdunk mellett távoli bolygók és holdak felszínére is, ahol például – jég és ásványok formájában – vizet bányásznának.

„Rajokban működnek, együtt dolgoznak, maguktól hoznak döntéseket, érzékelhetik ásványok és fémek jelenlétét, és annak megfelelően cselekednek” – magyarázza a vállalatot vezető Jim Keravala.

Még nem tartanak a világűrnél, a robotokat jelenleg földi bányákra, építkezésekre, alagutakra és más infrastrukturális forgatókönyvekre tervezik. Tanulásra képesek, visszajelzéseik felbecsülhetetlen infók a hardverek működéséről szokatlan környezetekben.

„Valamikor, remélhetőleg bőven a következő holdraszállás előtt, a Hold felszínére telepítenénk a technológia világűrbeli változatát” – folytatja Keravala, arra utalva, hogy mindenképpen segíteni szeretnék a NASA következő ezirányú misszióját.

A robotok élményeikből, tapasztalataikból tanulnak, és hosszabb távon, előkészítenék a terepet, emberi használatra alkalmas holdbéli telepeket.

Legelőször a jeget dolgoznák fel, többféle használatra (ivóvíz, rakéta üzemanyag stb.) alkalmas vizet nyernének ki belőle.

A rajtevékenység, a gépi tanulás és az önálló döntéshozás előnye, hogy a gépek jobban alkalmazkodnak a környezethez (először például egy földi bányához).

A napenergiával működő robotok „menet közben”, minimális emberi beavatkozással tanulnak. Felépítésük moduláris, tehát másfajta, például földi és égi robotok használhatnak hasonló részeket. Elvileg önszaporulatra is alkalmasak, így az adott környezet (Hold, Mars stb.) helyi erőforrásaival további robotokat építhetnek.

A fejlesztésben űrmérnökök is részt vesznek, az OffWorld jövőre online piacteret nyit termékei bemutatásához.

Orosz kutatók (a Neurobotics és a Moszkvai Fizikai és Technológiai Intézet, MIPT, szakemberei) rájöttek, hogyan vizualizálható valósidőben egy ember agytevékenysége, hogyan jeleníthető meg, hogy éppen mit figyel. A kutatás stroke utáni felépülésben segítő, agyjelzésekkel irányított eszközök fejlesztéséhez vezethet.

Kognitív zavarok kezelésében segítő műszerekhez a neurobiológusoknak meg kellene érteni, hogy az agy hogyan kódolja az infókat, amihez vizuális adatok kellenek.

Jelenleg funkcionális MRI (mágnesesrezonancia-képalkotás) vagy közvetlenül neuronokba ültetett szerkezetek által gyűjtött jelekből dolgoznak. Mindkét módszer alkalmazási köre korlátozott.

A Neurobotics és az MIPT által fejlesztett agy-számítógép interfész (BCI) ideghálókon és az agyhullámokat rögzítő, a koponyára nem invazív módon felszerelt elektroenkefalográfon (EEG) alapul. Az elektródákat tartalmazó sapkát sebészi beavatkozás nélkül szerelték fel a páciensek fejére. Az agytevékenység elemzésével a rendszer valósidőben rekonstruálja az adott személy által látottakat.

A kísérlet elején a kutatók egészséges önkénteseket kértek fel 10 másodperces YouTube videotöredékeknek megfelelő 20 perces anyag megtekintésére. Öt kategóriát válogattak ki: absztrakt formákat, vízeséseket, emberi arcokat, mozgó mechanizmusokat, motorsportot.

Az EEG adatok elemzéséből kiderült: mindegyik kategóriára mások az agyhullám-mintázatok. Ez az észrevétel tette lehetővé az agy videókra adott válaszának valósidejű elemzését.

A második fázisban random kiválasztottak három kategóriát, és két ideghálót fejlesztettek. Az egyik „zajból” véletlenszerűen generált kategória-specifikus képeket, a másik az EEG-ből hasonló „zajt.” A hálókat azért gyakoroltatták, hogy az EEG jeleket a tesztalany által megfigyelt valódi képekké alakítsák. A rendszer átment a teszten, az esetek 90 százalékában könnyen kategorizálható, meggyőző képekkel állt elő.

„Megnyugtató, hogy megfigyelési eredményeink megalapozhatják a valósidőben működő agy-számítógép interfészeket. A mai technológiák, az Elon Musk által elképzelt invazív neurális interfészek használatához összetett sebészi beavatkozás szükséges, majd az eszköz természetes folyamatok hatására pár hónapon belül elromlik. Remélhetőleg olcsóbb és implantáció nélküli neurális interfészeket tudunk majd tervezni” – nyilatkozta Grigorij Raskov, az egyik kutató.

Az emberiség gőzerővel pusztítja el, egyre érzékelhetőbb környezeti károkat okozva, zsigereli ki a Földet.

Monica Vidauri, a NASA Goddard Űrhajózási Központ asztrobiológusa, szabályozási és etikai specialistája szerint konkrét megelőző akciók nélkül a jövőben ugyanez történik a világűrrel is.

Az űrkutatás eddig együttműködés-alapú békés tevékenységnek számított, paradox módon még a hidegháború amerikai-szovjet versengése is az emberi fejlődést szolgálta. A Nemzetközi Űrállomáson (ISS), alapítása óta több ország (USA, Japán, Ausztrália, Kanada stb.) tudósai dolgoznak, más projektekben kínai és iráni kutatócsoportok működnek együtt amerikaiakkal.

Még meglepőbb, hogy egy 1998-as egyezmény kivételével nem szabályozzák ezeket a tevékenységeket. Az utóbbi idők negatív eseményei, például a megsemmisült indiai és kínai műholdak után keletkezett kozmikus hulladék, vagy az izraeli Beresheet egység szerencsétlen Holdra szállása következtében megfertőződött talaj azt vetítik előre, hogy az egyre jelentősebb űrközlekedéssel (és majd az űrturizmussal is) vége a nyugodt időknek.

A Space X körüli felhajtás, a cég csekély eredményei és fényszennyezése, a hawaii őslakosok egyik szent helyére megkérdezésük nélkül telepített teleszkóp szintén azt bizonyítják, hogy a tudományos előrelépés fontosabb a környezetnél és az emberi jogoknál – véli Vidauri.

Mivel az említett problémákra nincs szabályozás, az érintettek kritizálhatók, felelősségre viszont nem vonhatók.

Semmiféle garanciánk nincs, hogy a jövőben másként lesz, sőt, egyre többek szerint – miután a Homo sapiens elpusztítja az anyabolygót – a világűr (és gyarmatosítása) az emberiség egyetlen menekülési útvonala.

„Amikor ennyire fiatal ipari szektorról beszélünk, fontos lenne elismerni, hogy a gyarmatosítás, a természet kizsákmányolása nem történelmi események sora, hanem a világűrbeli sorsunkat megalapozó törvények potenciális ihlető forrása” – magyarázza pesszimistán a kutató.

Vidauri természetesen nem akarja leállítani az űrkutatást, a tudományos tevékenységek ütemét sem kívánja csökkenteni, csak attól fél, hogy ha az emberiség egyszer valóban kirajzik a kozmoszba, ugyanúgy fog cselekedni, mint amikor tönkreteszi a Földet. A változtatások elutasítása erre utal…

A Homo sapiens óriási lehetőségek előtt áll, már nem sci-fi, hogy az űr (a történelem során először) mindenki számára elérhető lehet, viszont nagyon nem mindegy, hogy az emberiség hogyan viszonyul a jövőbeni lakóteréhez – összegez Vidauri.

„A jelen és az előrelátható jövő mesterségesintelligencia-rendszereivel köszönőviszonyban sem álló képet festenek a szakterületről. Nagyon messze járunk a szuperintelligenciától, alapvető akadályai lehetnek az embernél értelmesebb MI fejlesztésének” – jelentette ki az új Terminátor-filmről az 1990-es években úttörő gépitanulás-kutatásaival világhírűvé vált Yoshua Bengio (Montreali Egyetem).

Steven Spielberg Cápája hasonlóan befolyásolta a közvéleményt – a filmnek semmi köze nem volt a tudományos valósághoz, hatására eltorzult véleményt alakítottunk ki a cápákról. Az apokaliptikus mesterségesintelligencia-filmek, például a Terminátor-mozik elszabadult és kontrollálhatatlan gépei pedig hamis félelmeket generáltak az MI-ről.

„A valóság az, hogy így nem fog megtörténni” – summázta a filmről alkotott szakmai véleményt a Facebook londoni MI kutatólaborjában dolgozó Edward Grefenstette.

A jelenlegi MI-k táblás játékokban eredményesek, felismernek arcokat stb. Ezekben a feladatokban jobbak az embernél, viszont egy test vezérlésétől is messze vannak még. Egyelőre egy egérével sem tudnának mit kezdeni.

Ha egynél több feladatot kell megoldaniuk, szintén akadályokba ütköznek. Neil Lawrence gépitanulás-szakértő (Cambridge) szerint az MI technológiákat jobb lenne „számítógépeknek és statisztikának” nevezni, mert általában rengeteg adatban rejlő statisztikai kapcsolatok komputeres megfejtéséről van szó.

Elon Musk szintén sokat tett az MI-től való félelmek elterjedésével, ezzel szemben a kutatóközösségek nemcsak 20-30, de 5 évre is bizonytalanok a fejlődés tempóját illetően. Az emberi szintű MI-ről szintén megoszlanak a vélemények, egyesek feleslegesnek tartják.

„Az MI veszélyeiről beszélve, mindig az általános MI-re gondolnak. Ezek a gépek humán alkotóik kontrollján és specifikációin túlmutató kognitív képességekkel rendelkeznek. Az elképzelés azért irreális, mert a mostani fejlődés nagyon speciális készségek, nagyon speciális területeken történő kialakítására vonatkozik” – folytatja Grefenstette.

Bengio szerint jobb lenne, ha inkább az MI-kkel (emberek által) elkövetett visszaélésekkel foglalkoznánk – hogyan növelhetik az egyenlőtlenségeket, miként fokozhatják a megfigyelést, hogyan használhatók háborúban?
Lawrence nem bánja, ha elgondolkozunk az autonóm fegyvereken, bár a jövő háborúi mások lesznek, mint a Terminátorban látottak.

Szerencsére sok MI-szakértő, például az oktatásban vagy a klímakutatásban, pozitív hatású rendszereket fejleszt. Együttműködőbb, kommunikáló és átlátható, a nyelvet értő, az utasításokat követő, más rendszerekkel konzultáló gépekben, és nem gyilokgladiátorokban gondolkoznak.

A média feladata, hogy róluk, a terület tényleges állásáról tájékoztassa a közönséget, és ne szenzációhajhász klikkvadász riogatás vezérelje.

Shayne Manne, az Afrikai Szingularitás Egyetem (SingularityU Africa) vezetője és a Mann Made ügynökség társalapítója szerint a Technológiai Szingularitás – az a történelmi esemény, hipotetikus jövőbeli időpont, amikor a gépi intelligencia meghaladja az emberit – a mostanában prognosztizált 2045-nél tíz esztendővel korábban, 2035-ben fog megtörténni.

Manne a SingularityU Dél-afrikai Konferenciáján, október 16-án tartott bevezető előadásában a csúcstechnológia jelenlegi exponenciális fejlődéséről és lehetőségeiről beszélt. A fejlődés tempója miatt az esemény hamarabb következik be, a növekedés kontrollálhatatlan és visszafordíthatatlan, az emberi civilizációt alapjaiban átalakító gépi intelligenciához vezet.

„A Szingularitás az emberi faj egyik legjelentősebb eseménye lesz. Mihelyst megtörténik, és elkezdünk egyesülni a gépekkel, elképzelésünk sem lesz arról, milyen képességekkel rendelkezünk. Azt viszont már most tudjuk, hogy egy százéves személy által a múlt században látottak semmik a következő 15 esztendő változásaihoz képest” – véli Manne.

Szerinte a nélkülözés világát a bőség, a lehetőségek valósága váltja. A mai százévesek inkább kilencvenesek, 15 év múlva viszont jólétüket és egészségi állapotukat illetően hetveneseknek fogják érezni magukat.

Szinte minden ipari, üzleti területet a masszív diszrupció jellemzi majd, és a vállalkozóknak keresniük kell, hogyan hathatnak a legpozitívabban az emberiségre. A jövő milliárdosainak valóban milliárdok problémáit kell megoldaniuk, hogy a földlakók ne ringassák tétlenségbe magukat.

Manne a görög-amerikai mérnök-fizikust, Peter Diamandist idézve tette fel a kérdést: „mi történik, amikor az MI, a robotika, a virtuális valóság és a szenzorok a 3D nyomtatással, blokkláncokkal, kvantumszámításokkal és globális gigabit hálózatokkal egyesülnek?”

Laila Pawlak, a SingularityU Nordic társalapító-igazgatója arról beszélt, hogy az exponenciális változások korában az üzleti tevékenységek hogyan érhetnek el döbbenetes társadalmi hatásokat, majd kiemelte az exponenciális és a lineáris közti különbséget.

„Nem becsülhetjük alá a technológia hatalmát, viszont jelenleg az ember a legintelligensebb faj, tehát rengeteg időt kell eltöltenünk a világ legégetőbb teendőivel, az ENSZ fenntartható fejlődés célkitűzéseivel” – foglalta össze mondanivalóját.

A 2035-ös dátum, az idő rövidsége és Pawlak gondolatmenete egyértelművé teszi, hogy a csúcstechnológiák és főként az MI fejlődésével párhuzamosan a döntéshozók felelőssége és a globális együttműködése is kvázi exponenciálisan nő.

Trenddé válik, hogy márkák gépi tanulással – a jelen mesterséges intelligenciájával – igyekeznek még jobban értékesíteni termékeiket. Egyre több készülék használja a technológiát, a gyártók speciális képességekkel igyekeznek felruházni darabjaikat, hogy hatékonyabban működjenek.

Legutóbb az Oral B dobott 220 dollárért piacra MI-vel felturbózott gépecskét, a Genius X elektromos fogkefét.

A készülék bluetoothon kapcsolódik az okostelefonos apphoz. Amint elkezdjük a fogmosást, az alkalmazás megjelenít egy időmérőt, és látjuk, mennyi ideje mossuk a fogunkat, valamint azt is jelzi, merre folytassuk.

A Genius X szenzorok segítségével tudja, hogy hol fejtünk ki túl nagy nyomást, vagy ha elhanyagolunk egy részt. Az érzékelők adatait elküldi az alkalmazáshoz. Az app Genius X MI algoritmusával mondja meg, hol kellene intenzívebben használnunk a készüléket. Végül pontozza is a teljesítményünket.

Az Oral B-nek nem ez az első hálózatra kapcsolódó fogkeféje. A cégnek már 2014-ben is piacra került egy bluetooth kapcsolattal rendelkező, fogorvos közreműködésével programozott készüléke.

A Genius sorozatot 2016-ban indították el. „Intelligensnek” címkézett korábbi modelljei az okostelefon kamerájával követték a tevékenységünket. Kicsit bonyolult volt, mert a felhasználónak elvileg az összes fogmosásnál állványra kellett rögzítenie az okostelefont, az állványt pedig a fürdőszobai tükörre. A rutintevékenység bizonyos idő elteltével, értelemszerűen egyre unalmasabbá, egyesek szerint idegesítővé vált.

A mesterséges intelligencia a kamerát és a bosszankodást váltja ki. A cég bejelentette, hogy 60 országban szerzett tapasztalatai alapján megtanulta, hogyan lehet igazán jól fogat mosni. Az algoritmushoz a világ minden régiójából összegyűjtött, több mint 2 ezer fogmosás adatait használták fel, amelyek együtt mély betekintést adnak a folyamatba.

Az eddigi visszajelzések pozitívak, egy Forbes-beszámoló például kiemeli, hogy az app milyen jól követi a fogkefe pozícióit a szájban.

Az Oral B terméke nem az egyetlen intelligens fogkefe. A Philips Sonicare és a Kolibree évek óta kínál hasonló termékeket, sőt a Kolibree-é a fogmosást játékká változtatja, a chicagói Onvi 2016-os készüléke pedig a szájbelsőből streamen „közvetíti” a fogmosást.

Az Albertai és a Torontói Egyetem kutatói különleges, töltését soha el nem veszítő „kvantumelem” alapjait rakták le.

„A kvantumelem kicsi, nano mérettartományú, nanoszintű alkalmazásokban használható eszköz” – magyarázza a kutatást vezető Gabriel Hanna, az Albertai Egyetem vegyésze.

A tudós azt is elmondta, hogy munkájuk a veszteség nélkül működő kvantumelemek kivitelezhetőségének elméleti bemutatása. Konkrét elemet egyelőre nem fejlesztettek, viszont bebizonyosodott: a kutatásukon alapuló majdani fejlesztések sokkal előnyösebb megoldások lehetnek, mint az eddig javasolt kvantumelemek.

Ha sikeresen megvalósítják, az új elem valóban forradalmasíthatja az energiatárolást.

„Az általunk ismert, például az okostelefonokat működtető lítium-ion elemek klasszikus elektromechanikai elveken alapulnak. Ezzel szemben, a kvantumelemek kizárólag a kvantummechanikán” – magyarázza Hanna.

Nagyon sok kvantumeszköz fontos alkatrészeivé válhatnak, így például kvantumszámítógépeket működtethetnek, a gyakorlatban pedig a jelenlegi szilárdtest (solid-state) technológiákkal is kivitelezhetők.

A szilárdtest arra vonatkozik, hogy ellentétben a hagyományos merevlemezekkel, hajlékonylemezekkel, a technológia nem tartalmaz mozgó alkatrészeket. Azok hiánya miatt az így készülő adattároló eszközök, például az SSD-k, kevésbé sérülékenyek.

A kutatók nagyon szimmetrikus, nyílt kvantumhálózatból indultak ki. Ez a platform hivatott a megfelelő töltésű fény-foton elektron általi elnyelésekor összegyűjtött (úgynevezett exciton) energiát tárolni. A modellel kimutatták, hogy a veszteség nélküli tárolás a környezetre való nyitottság ellenére megvalósítható.

Az elem, mivel „sötét állapotban” – ahol a környezetével nem cserélhet energiát (nem nyelhet el belőle, és nem is engedhet ki fotonokat) – készítették elő, elég robusztus a külső hatásokkal szemben, azaz nem veszít a töltéséből.

A modellből kiindulva, a kutatók általános módszert javasolnak az elemben tárolt energia kívánság szerinti letöltésére, amellyel ellenőrzött módon bontják meg a hálózat szerkezeti szimmetriáját.

A közeljövő kutatásai során a két egyetem szakemberei az elem fel- és letöltésére, a modell gyakorlati alkalmazásokhoz való méretezésére igyekeznek megoldásokat kidolgozni.

Victor Ribeiro szoftvermérnök „Célozz és lőj” (Aim and Shoot) lövöldözős játéka célját és kivitelezését illetően egyáltalán nem forradalmi, viszont jól szemlélteti napjaink mesterségesintelligencia-forradalmát.

Tanuló és szintről szintre haladva egyre veszedelmesebbé váló ideghálókkal viaskodunk, amelyek egyben azt is szemléltetik, hogy milyen agyi potenciállal rendelkezünk.

A leegyszerűsített online játék bemutatja a szimulált ideghálók gyors tanulását az általunk adott inputokból. Nem kell telepíteni, a böngészőből játszunk, apró pont-vonal figurák vagyunk fegyverrel, és körülöttünk is hasonló pontokat, vonalakat látunk, szintén fegyverrel.

A mesterséges intelligencia által irányított, zombikat, alieneket és hasonlókat megjelenítő ellenségek kezdetben nem lövöldöznek, mert az önvédelemhez is ostobák, csak mi, a humán játékosok tüzelünk, eleve ez a cél, az emberiséget kell megmentenünk.

Rendkívül egyszerűek a szabályok: a 2D térben bármerre mozoghatnak, bármilyen irányba elfordulhatnak, és lőhetnek is. Ránk ugyanezek a paraméterek vonatkoznak, csak mi azonnal tudjuk is, hogy mit és miért teszünk.

Az innováció a játékmenetben rejlik. Ribeiro úgy dolgozta ki az ellenséges entitásokat, hogy az idegháló minden kör után összekombinálja a két legjobban teljesítő adottságait, eggyé válnak, aztán ismét, és ismét, genetikus algoritmusként fejlődnek a „tökélyig.”

Eleinte nem lövöldöznek, lépésről lépésre sajátítják el tőlünk, hogyan kell, és közben egyre hatékonyabbá válnak. Fejlődésük nem a programozás eredménye, hanem tanulnak a humán játékostól.

A kereszteződések újabb generációi mind jobban kihasználják az idegháló mintázatelemző képességét. Az eredmény: az elején célozni sem tudtak, aztán nagyon hamar tökéletesen elsajátítják a lövöldözés művészetét. Az idegháló a hatodik szinten jut el odáig, hogy „megérti”: a gamer lelövése a siker, és végül legyőzhetetlenné válik.

Közben a játékos is tanul, ami általában arra elég, hogy eljusson a hatodik szintig.

Ribeiro korábban a klasszikus Space Invaders új változatával hívta fel magára a figyelmet. A játék genetikus algoritmust használva fejlődött, a végén egyre eredményesebb ellenségek viaskodtak a gamerrel.

Mindkét játék jól illusztrálja a mai MI-k tanulását, hogy hogyan találják meg egy-egy probléma, ezúttal a játékos lelövésének leghatékonyabb megoldását.

Katonákat különleges képességgel felruházó technológián dolgozik a Pentagon, és ha sikerrel jár, elméjükkel irányíthatnak harci drónokat.

„Ezek az eszközök valójában arra valók, hogy drónokkal, drónrajokkal dolgozva, ne mechanikus megoldásokkal, hanem gondolkodással, a gondolat gyorsaságával működtessük őket” – jelentette ki Al Emondi, a DARPA (Fejlett Védelmi Kutatások Ügynöksége) idegtudósa.

Emondi vezeti az ügynökség 2018 márciusában indult Újgenerációs Nem-sebészi Idegtechnológia programját. Céljuk sebészi beavatkozás, implantáció nélküli (nem invaziv) agy-számítógép interfész (brain-computer interface, BCI) fejlesztése.

Idén májusban hat kutatócsoportot bíztak meg (és finanszíroznak) a kivitelezéssel, mindegyiknek más szempontokat kell érvényesítenie, másként közelítenek a megoldáshoz.

A pittsburghi Carnegie Mellon Egyetem (CMU) tudósai például azt tesztelik, hogy elektromos és ultrahang jelek mennyire támogatják a nem invázív interfészt, míg a Johns Hopkins Egyetemen az infravöröshöz közeli fényen alapuló megoldás kivitelezhetőségét vizsgálják.

Az akár gyilkos drónok agyhullámokkal történő irányítása több súlyos kérdést vet fel. Mi történik, ha a katona véletlenül utasításra gondol, vagy ha az ellenség kezébe kerül az eszköz?

Szintén problémaforrás lehet, hogy a technológia történetében számolatlan példát találunk a katonai eszközök elterjedésére a civil szférában, és a hadműveletekre alkalmas eszköz potenciális társadalmi hatásai, következményei egyelőre felmérhetetlenek.

Képzeljük el, hogy a technológiával, az okostelefontól az intelligens otthon változatos kütyüjeiig, átvesszük a környezetünkben lévő összes internetre kapcsolódó szerkezet feletti irányítást, és mindet az elménkkel működtetjük.

Az egészségügyi alkalmazásokban szintén hatalmas potenciál rejlik – művégtagokat, az egész testet fedő exoskeletont (testpáncélt) kizárólag agyhullámokkal irányíthatunk.

Mindezt sebészi beavatkozás nélkül érjük el.

Egyelőre azonban nem tartunk ott, a hat DARPA csapat ugyan jól halad, de még messze vannak a bárki (katona és civil) által viselhető nem invázív BCI-től.

A korábban a Dota 2 videojátékban az ember felett diadalmaskodó mesterséges intelligenciát fejlesztő, 2015-ben alapított, San Francisco székhelyű OpenAI robotvégtagot irányító és a Rubik-kockát egy kézzel kirakó MI-t alkotott. A feladathoz olyan szintű ügyesség kell, hogy a mozdulatokat mi emberek is kifejezetten nehéznek tartjuk.

A kutatócsoport megtanította a mesterséges intelligenciának a kereskedelmi forgalomban beszerezhető, a Shadow Robot Company által kidolgozott kar irányítását. A rendszer a „próba-hiba” módszert alkalmazó megerősítéses tanulással (reinforcement learning) dolgozott.

„Kezdetben semmit nem tud a kéz mozgatásáról, hogy miként és merre mozdítsa, mint ahogy a kocka reakciójáról sem, ha például oldalra vagy előre forgatjuk” – magyarázza Peter Welinder, az egyik kutató.

Az MI pontokat kapott a sikeres műveletekért, például ha megforgatta a kockát, vagy ha eredményesen mozgatta el az elejét stb. Úgy programozták, hogy maximalizálja a pontszámokat.

A valós környezetben történő teszt előtt szimulációban gyakorolt; az ott eltöltött idő kb. 13 ezer évnek felelt meg.

Egy másik kutató, Lilian Weng elmondta, hogy az MI finom mozdulatokra való betanítása komoly kihívást jelentett, mert a robotkar és egy tárgy között nagyon sok szimultán kontaktpont keletkezik.

Az MI-nek nem kellett foglalkoznia a kocka helyes kirakásával. A feladatot képérzékelők és kifejezetten e célra fejlesztett algoritmus oldották meg, az algoritmus adta a rendszernek a mozgásokra vonatkozó utasításokat. A mesterséges intelligencia így a szükséges fizikai mozdulatokra összpontosíthatott, nem kellett mással törődnie.

Közben megtanulta, hogyan javítsa ki a hibáit, például, ha túlforgatta a Rubik-kockát.

A kirakás időtartama attól függött, hogy a kocka eredetileg mennyire volt „összekavarva.” Welinder elmondta: a legsikeresebb próbálkozás 3 percig tartott.

A kutatócsoport bizakodik, hogy a mesterséges intelligencia idővel általánosabb feladatokat, például festést vagy origami kirakását is el tudja majd végeztetni a karral.