Az emberiség gőzerővel pusztítja el, egyre érzékelhetőbb környezeti károkat okozva, zsigereli ki a Földet.
Monica Vidauri, a NASA Goddard Űrhajózási Központ asztrobiológusa, szabályozási és etikai specialistája szerint konkrét megelőző akciók nélkül a jövőben ugyanez történik a világűrrel is.
Az űrkutatás eddig együttműködés-alapú békés tevékenységnek számított, paradox módon még a hidegháború amerikai-szovjet versengése is az emberi fejlődést szolgálta. A Nemzetközi Űrállomáson (ISS), alapítása óta több ország (USA, Japán, Ausztrália, Kanada stb.) tudósai dolgoznak, más projektekben kínai és iráni kutatócsoportok működnek együtt amerikaiakkal.
Még meglepőbb, hogy egy 1998-as egyezmény kivételével nem szabályozzák ezeket a tevékenységeket. Az utóbbi idők negatív eseményei, például a megsemmisült indiai és kínai műholdak után keletkezett kozmikus hulladék, vagy az izraeli Beresheet egység szerencsétlen Holdra szállása következtében megfertőződött talaj azt vetítik előre, hogy az egyre jelentősebb űrközlekedéssel (és majd az űrturizmussal is) vége a nyugodt időknek.
A Space X körüli felhajtás, a cég csekély eredményei és fényszennyezése, a hawaii őslakosok egyik szent helyére megkérdezésük nélkül telepített teleszkóp szintén azt bizonyítják, hogy a tudományos előrelépés fontosabb a környezetnél és az emberi jogoknál – véli Vidauri.
Mivel az említett problémákra nincs szabályozás, az érintettek kritizálhatók, felelősségre viszont nem vonhatók.
Semmiféle garanciánk nincs, hogy a jövőben másként lesz, sőt, egyre többek szerint – miután a Homo sapiens elpusztítja az anyabolygót – a világűr (és gyarmatosítása) az emberiség egyetlen menekülési útvonala.
„Amikor ennyire fiatal ipari szektorról beszélünk, fontos lenne elismerni, hogy a gyarmatosítás, a természet kizsákmányolása nem történelmi események sora, hanem a világűrbeli sorsunkat megalapozó törvények potenciális ihlető forrása” – magyarázza pesszimistán a kutató.
Vidauri természetesen nem akarja leállítani az űrkutatást, a tudományos tevékenységek ütemét sem kívánja csökkenteni, csak attól fél, hogy ha az emberiség egyszer valóban kirajzik a kozmoszba, ugyanúgy fog cselekedni, mint amikor tönkreteszi a Földet. A változtatások elutasítása erre utal…
A Homo sapiens óriási lehetőségek előtt áll, már nem sci-fi, hogy az űr (a történelem során először) mindenki számára elérhető lehet, viszont nagyon nem mindegy, hogy az emberiség hogyan viszonyul a jövőbeni lakóteréhez – összegez Vidauri.
