Gyakran felmerülő (jogos) kritika az ember által alkotott mesterséges intelligenciákkal kapcsolatban, hogy előítéletesek, elfogultak. Az UNESCO szerint viszont fordítva is igaz, pontosabban az MI-k előítéletessé, elfogulttá tehetnek embereket.

Sokmillióan beszélnek mesterségesintelligencia-alapú hangasszisztensekhez, például az Apple Sirijéhez, vagy az Amazon Alexájához. Rajtuk kívül, a többek között háztartási gépekről és szolgáltatásokról tanácsot adó asszisztensek általában nőinek tűnő hangon válaszolnak (a vezetést segítő alkalmazások az egyik kivétel), és egy új UNESCO anyag szerint ezek a hangok és az előre programozott szövegek felerősítik a nemi előítéleteket, szexistává tehetik a férfi felhasználót.

Az asszisztensek programozása jól szemlélteti a velük kapcsolatban felmerülő problémákat.

„Siri verbális visszaélésekkel szembeni engedelmes attitűdje, valamint a fiatal nőként megjelenített, elképzelt sok más digitális asszisztens által kifejezett szolgalelkűség hatásosan illusztrálja a technológiai termékekbe kódolt nemi elfogultságot” – áll az anyagban.

Miután az UNESCO a beszámoló vázlatát áprilisban elküldte az Apple-nek, a cég megváltoztatta Siri egyes kérdésekre adott válaszát, például, ha bitchnek nevezik, a korábbi „ha tudnék, elpirulnék” helyett „nem tudom, hogyan válaszoljak erre” szavakkal reagál.

Az Apple reakciója bíztató, viszont egyelőre csak egy asszisztens egy-két szóra/mondatra adott válaszát érinti. Az UNESCO szerint az infokom iparnak sokkal több, átfogóbb hasonló változtatást kellene eszközölnie.

Jó kiindulási pont lehet, ha a cégek több női programozó alkalmazása mellett, a hangasszisztenseket nem nőnek képzelnék el „alapbeállításként”, hanem nemileg semlegesebb hangon szólalnának meg, illetve a sértő kérdésekre nem, vagy visszautasítóan reagálnának.

„Ügyelnünk kell, hogy az általunk fejlesztett és használt MI megfeleljen a nemek közötti egyenlőség elvének” – jelentette ki az UNESCO Nemi Egyenlőség részlegét vezető Saniye Gülser Corat, az anyag elsőszámú szerzője.

Robotok egészségügyi használata nem újkeletű, a diagnosztikától a sebészetig, idős személyek folyamatos megfigyelésétől a gyógyszeradagolásig, ma már több területen fogják munkára őket.

Tevékenységük jelentős része adatgyűjtésből és -továbbításból áll, mint ahogy a legújabb kínai példa is szemlélteti.

A Walklake nevű robot reggelente a hatalmas ország több mint 2 ezer óvodájában vizsgálja meg a gyerekeket. Szemben kell állniuk vele, szerencséjükre a szkennelést röpke 3 másodperc alatt elvégzi.

Betegségekre, például torokgyulladásra, megfázásra, kéz-, láb- és fejbajokra utaló jeleket keres rajtuk. Ha valami rendelleneset észlel, értesíti az óvoda illetékes személyeit, ők döntik el, hogy hazaküldik vagy ott tartják az érintett gyerekeket.

A robot kamerákkal és szenzorokkal vizsgálja őket. Alkalmazása azon az ötleten alapul, hogy óvodai járványok elterjedése így könnyebben megelőzhető, ráadásul minimális időt vesz el a gyerekek napjából.

„Lehetővé teszi az egészségi állapot jobb megfigyelését. Különösen azokon a helyeken hasznos, ahova sokan járnak, viszont nincs elég képzett egészségügyi szakember” – nyilatkozta Karen Panetta, a Tufts Egyetem kutatója.

A színesre festett, dobozszerű Walklake ártatlan és szórakoztató kinézetű gép, kicsit úgy néz ki, mintha képregény lapjairól vagy rajzfilmből került volna a kínai óvodákba.

Alkalmazása viszont megosztja a szakembereket.

Egyesek szerint kifejezetten jót tesz az óvodáknak és a jövőben esetleg egyéb oktatási intézményeknek is, mások viszont a személyiségi jogok (privacy) megsértését, az azokkal való visszaélés lehetőségét látják benne, és az utóbbi esetben a gyerekes küllemű robot akár rémálom-forgatókönyvek főszereplője is lehet.

Hackerek bármikor megtámadhatják, kényes adatokhoz férhetnek hozzá rajta keresztül. Ugyanakkor nagyon tetszhet a gyerekeknek, és azt akarhatják, hogy minden nap érintkezzenek vele, azaz önkéntesen rendszeres egészségi vizsgálatnak vetik alá magukat – véli Joanna Bryson, az angliai Bath Egyetem számítástudományi szakembere.

A Haemimont Games érdekes irányba bővítette tovább 2018-as Surviving Mars (Túlélni a Marsot) játékát. A második nagyobb kiegészítés, a Surviving Mars: Green Planet (Túlélni a Marsot: zöld bolygó) címe árulkodó – a játékosok változatos eszközökkel gyorsan fejlődő, lenyűgöző, a Földhöz hasonló környezetté alakíthatják (terraformálják) a vörös bolygót, állat- és növényvilággal, belélegezhető levegővel.

„Nemcsak arról van szó, hogy eljussunk oda, hanem arról is, hogy képesek legyünk ott maradni, fényes civilizációt kiépíteni. Ehhez viszont sokkal barátságosabb környezetté kell tennünk a Marsot” – nyilatkozta Gabriel Dobrev, a fejlesztőcég vezérigazgatója.

A bolygó felszínén a telepesek erőforrásokat gyűjthetnek, dómszerű lakótereket és más szerkezeteket építhetnek, szállítmányokat küldhetnek a Földre, és onnan is a Marsra.

A letölthető tartalmat az állatokat (például lámákat, szarvasmarhákat) és növényeket a bolygóra vivő pluszkiegészítővel (Project Laika) is frissítették.

Játékban persze sokkal könnyebb, mint a valóságban.

A homokviharok minden épületet ledönthetnek, a sugárzás az emberi DNS-ben okoz károkat, a légköri nyomás hiánya szerveinket teszi tönkre. Ha túl sok üvegházhatású gázt juttatunk az atmoszférába, a savas esők tönkreteszik a talajt.

Mindezek ellenére a játék valódi kihívásokat feszeget, és komoly erőfeszítéseket kell tennünk a sikerért. Terraformáláshoz viszont meg kell találnunk az elemek (légkör, hőmérséklet, víz, vegetáció) kényes egyensúlyát, lakható környezet kivitelezéséhez az összes tényező aprólékos megfigyelése szükséges.

A Surviving Mars: Green Planet logikája, hogy ha a talajt zuzmókkal, bokrokkal és fákkal barátságosabbá tesszük, a légkör és a levegő talán eléri a „belélegezhető” szintet, és az üvegdóm épületeket sem kell állandóan zárva tartani.

A hangyaszerűen dolgozó telepesek építkezése, a marsi hegyek és a csillagos ég a klasszikus városépítő játékok, például a legendás SimCity rajongóit is megihlető élmény. A valóságban viszont rengeteg időnek kell eltelnie ahhoz, hogy a Mars tényleg zöld bolygóvá váljon – már, ha valaha is azzá válik (mert egyelőre inkább úgy tűnik, hogy nem)…

Nagyon sok információ kinyerhető az érzelmeket szinte mindig kifejező emberi hangból, és ezek az ismeretek rengeteg technológiai alkalmazásban használhatók: egészségügyi állapot vizsgálatára (például az öregkori demencia vagy szívroham bekövetkeztét előrevetítő jelek korai észlelésére), hatékonyabbá és empatikusabbá alakíthatók a beszélgető mesterségesintelligencia-rendszerek stb.

A technikák idővel a hangasszisztenseket (Google Assistant, Siri, Alexa) hibáik kijavításában segítő közvetlen visszacsatolásokkal szolgálhatnak.

Érzelmeket osztályozó MI-k eddig is voltak, viszont a hagyományos megközelítés a felügyelet melletti tanuláson alapul, a rendszer a beszélő emocionális állapota szerint címkézett gyakorlóadatokkal dolgozik.

Az Amazon kutatói más módszert választottak. Generatív ellenséges hálózatuk (generative adversarial network, GAN) kimerítően felcímkézett érzelem-korpusz helyett tíz beszélőtől összegyűjtött (nyilvánosan elérhető forrásból származó) 10 ezer kifejezésből álló gyűjteményből tanul.

A modell két részből, egy kódolóból és egy dekódolóból áll. Az előbbi a gyakorlópélda összes tulajdonságának kódolásával megtanulja, hogyan jelenítse meg kompakt formában a bemenő (input) beszédet, amelyből az utóbbi újraalkotja a bemenetet.

Az érzelemmegjelenítés három érzelemmértéknek (hangszín, aktivitás, dominancia) megfelelő három hálózati csomópontból áll. A gyakorlás első szakaszában a kódoló és a dekódoló külön-külön tanul a címkézetlen adatokkal. A másodikban a dekódoló eldönti a kódoló által megjelenített anyagokról, hogy valósak vagy mesterségesek, és közben, egymással „versengve”, folyamatosan javul a minőség. A harmadikban a finomhangolt kódoló a beszédbe rejtett emóciók megjelenítésével jelzi előre a gyakorlóadat érzelmi címkéjét.

Mondat-szintű beszédanyagokon végzett kísérletekből kiderült: az új rendszer 3 százalékkal jobban teljesített, mint a hagyományos algoritmusok. Amikor a mondatokat 20 milliszekundumnyi részekre bontották, 4 százalékkal bizonyult eredményesebbnek.

3-4 százalék nem nagy különbség, viszont ezek csak az első teszteredmények, azaz az új hálózat azonnal jobban működött. Hosszabb távon Alexa nyilvánvalóan sokkal hatékonyabbá válik.

A fejlesztés azt sugallja, hogy az intelligens asszisztensek jobban meg fogják érteni az embert, empatikusabbá válnak, és valószínűleg még eredményesebben értékesítenek termékeket.

Elon Musk és (a Hold után) a NASA is űrhajósokat akar küldeni a Marsra, sőt a Tesla-főnök az első expedícióval meg is kezdené a vörös bolygó gyarmatosítását, űrjárműjén telepesek érkeznének az égitestre.

Az utazás technológiai feltételeiről, kivitelezhetőségéről rengeteg elemzést írtak, sokat vitáztak, az ottani életről, a lakosok evolúciójával, a bolygó Homo sapiens genetikájára kifejtett hatásával viszont kevesen foglalkoznak.

Ha sikeresek lesznek a Mars-utak, milyenné válnak generációk múlva az ottani emberek? – teszi fel a kérdést Scott Solomon, a Rice Egyetem evolúciós biológusa.

A kutató szerint két generáció alatt a marslakók csontjai megerősödnek, a közellátás miatt szemüvegre lesz szükségük, immunrendszerük kvázi megszűnik, a terhesség és a szülés lényegesen kockázatosabbá, veszélyesebbé válik, mint az anyabolygón. A Földnél több mint 5000-szer erősebb sugárzás miatt rengeteg lehet a rákos megbetegedés.

Solomon konklúziója: a marsiak jobban teszik, ha felhagynak földi Homo sapiensek reprodukálásával.

„Az evolúció annak függvényében gyorsul fel, vagy lassul le, hogy egy bizonyos mutáció mennyire előnyös. Ha a marsi emberek túlélési esélyei nőnek vele, az adott géneket az átlagosnál sokkal nagyobb mértékben fogják átörökíteni” – magyarázza.

A földiekkel való kapcsolat mindkét fél számára halálos lehet. Mivel a Marson nincsenek betegségeket, járványokat (is) hordozó mikroorganizmusok, és a két bolygó közötti kereszt-fertőzéseket kontrollálják, (a marsiak nem létező immunrendszere miatt) szexuális kapcsolat sem alakulhat ki a két embertípus között.

Egy földi csecsemő kb. 60 új mutációval születik, egy marsi több ezerrel fog, amelyek közül sok alkalmasabbá teheti a bolygó brutális viszonyai melletti túlélésre – a bőre úgy változik meg, hogy jobban ellenáll a sugárzásnak; kevésbé függ az oxigéntől, így a kisebb atmoszférát is könnyebben elviseli, a tömörebb csontok pedig eredményesen ellensúlyozhatják a terhesség közbeni kalciumveszteséget.

Solomon a CRISPR génszerkesztő technológia használatát javasolja működő mutációk kidolgozásához.

Tragikusan ironikus, hogy ha a Föld lakhatatlanná válik, és a Homo sapiens más bolygókon akar letelepedni, a hosszútávú túlélés egyetlen esélye, ha a mai formánktól teljesen mássá alakulunk át.

„Nagyon sokféle új emberi faj fejlődhet ki” – összegez Solomon.

Az ausztrál Queensland Egyetem fizikusai a Mona Lisát, Van Gogh Csillagos éjét és tucatnyi más remekművet emberi haj vastagságú kvantumvásznakon alkották újra.

A képeket foltnyi gázállapotú kvantumanyagra, az úgynevezett Bose-Einstein kondenzátumra vetítették ki, és fényképezték le.

A projekt különlegessége, hogy teljesen más céllal indult, ugyanis folyadékok áramlásának megoldatlan titkaira szerettek volna fényt deríteni. A mikroszkopikus kvantumvilágot vizsgálva igyekeztek új technológiákat kidolgozni, aztán a kutatások hirtelen más irányt vettek.

„Nem gondoltunk rá, és csak úgy jött, majd hirtelen létrehoztunk néhányat a világ legkisebb remekművei közül” – magyarázza a kutatást vezető Tyler Neely.

A rubídium-atomokból készült gázt az abszolút nulla fok (-273,15 Celsius-fok) körüli hőmérsékletre, a lehető leghidegebbre hűtötték. Mivel túl híg volt, gáz halmazállapotú kvantumanyag foltjaként, pöttyként működött.

Az adott képet lézerrel megvilágított kivetítőre tették, de a túl nagy méretet eredményező kivetítés helyett, mikroszkópon keresztül lekicsinyítették. A fény kb. 100 mikron széles területen, a kvantumanyagon jelenítette meg a festményt. (100 mikron többé-kevésbé azonos a 17 és 181 mikron szélesség közé eső emberi hajjal.)

Az eredeti kép fekete-fehér volt, amelyhez vörös, kék és zöld fényképeket készítettek, majd a színeket számítógépen dolgozták ki. Az emberi szemmel alig látható képek egy-egy pixele csak kb. 50 atomot jelenít meg.

„Van Gogh Csillagos éje volt az egyik első kép, de hamarosan újabb világhírű festményeket és fotókat, sőt, saját magunkról készült fényképeket is újraalkottunk” – nyilatkozta Neely.

A kutatók megdöbbentek a végeredménytől, véleményük szerint képeik meggyőzően szemléltetik a kvantumanyagokban rejlő lehetőségeket, elsősorban azt, hogy alkalmasak műtárgyak alkotására.

„Ezek a képek ugyan elragadóak, de a következő lépésben a médium kreatív használatának bővítésével fogunk foglalkozni. Egy művésszel akarunk együttműködni, hogy a technológia segítségével innovatív látomást valósítsunk meg” – összegez Neely.

A New Yorki, egész pontosan brooklyni Blokklánc Hét egyik központi rendezvényén, a Fluidity 2019-en a szakemberek a technológia jelen állását és közeljövőjét vitatták meg.

Öt meghatározó trendre hívták fel a figyelmet: az intézmények egyre inkább befogadják a blokkláncot, a decentralizált pénzügy növekvő értékeket teremt, sok vita folyik a magán és a nyilvános blokklánc szerepéről, erősödik és áttekinthetőbb a szabályozás, szaporodnak a technológia nem-pénzügyi alkalmazásai.

A Wall Street több vezető intézményének képviselői elmondták, hogy üzleti modelljük áramvonalasítása céljából cégeik hogyan építik, tesztelik és vezetik be a blokklánc-alapú alkalmazásokat és infrastruktúrát. Más friss technológiákkal, például a felhőszámításokkal összehasonlítva, a bankszektorban szépen és viszonylag gyorsan halad a blokklánc befogadása. Rövid- és középtávon folytatódik a trend, ráadásul a technológiát össze is kell kapcsolni a régebbi rendszerekkel (legacy systems).

A decentralizált pénzügy (Decentralized Finance, DeFi) lényege a jelenlegieknél nyitottabb és elérhetőbb pénzügyi rendszerek építése, létjogosultságát több új termék és esettanulmány igazolja. A decentralizált kereskedés, bankrendszerek, a külső tényezőktől, például központi bankoktól vagy pénzügyi politikától kevésbé függő és így csábítóbb árfekvésű „okos jelzálog” stb. tartoznak ebbe a kategóriába.

Blokklánc-szakemberek között élénk viták folynak arról, hogy egyes kereskedéseket, például biztosítások kötését nyilvános vagy magánláncokon kell-e kivitelezni. Joseph Lubin, az Ethereum társalapítója szerint a nyílt hálózatok lesznek a nyertesek. Véleményét az innováció, a szabványosítás és az interoperabilitás magánhálózatokon megvalósíthatatlan mértékével/szintjével támasztotta alá. Mások a személyes adatok, a tranzakciók titkosságát féltik a nyilvános hálózatoktól, de Lubin igyekezett megnyugtatni őket: a nyilvános blokkláncokba már beépítették az ezeket védő megoldásokat.

Technológia és szabályozás viszonyát általában az jellemzi, hogy az utóbbi jócskán lemaradt az előbbitől. A blokklánc esetében sincs másként, bár egyes törvényhozói lépések az innovációt erősítő, áttekinthetőbb és rugalmasabb megoldásokat vetítenek előre.

A blokklánc térhódítását szépen szemlélteti, hogy a pénzügyi szektoron kívül más területeken, például a szórakoztatóiparban is alkalmazzák.

Sok rovar ügyes és hatékony repülésének egyik oka a repülési irány feletti kontrollt, a lejtőkön, sziklák közötti egyensúlyozást és a hirtelen irányváltást biztosító négy szárny. Nem véletlen, hogy robotikusok egyre gyakrabban próbálnak az állatokról mintázott repülő gépecskéket fejleszteni.

A valaha kiépített repülő szerkezetek egyik legapróbbika a Harvard Egyetem mindössze 75 gramm tömegű 2013-as RoboMéhe (RoboBee) volt, egymástól független két szárnnyal, amelyeket pirinyó aktuátorok működtettek.

Elvileg a szárnycsapások elegendő energiát generáltak a repülésirányításhoz, a valóságban viszont nem, és a gép kontrollálhatatlanná vált.

A Los Angelesi Dél-kaliforniai Egyetem kutatói szerint a harvardi gép nem utánozta eléggé a rovarokat, és kettő helyett négy szárnyat terveztek hozzá, szárnyanként feleannyi tömegű aktuátorokkal, 33 milliméter fesztávval.

A 95 milligrammos Méh+ (Bee+) nevű gép le tud ereszkedni, képes landolni, útirányt követni, akadályokat elkerülni. A számokból kiderül, hogy az új szerkezet szárnyai és aktuátorai könnyebbek, mint az elődjéé (amelynek 75 grammjából 50-et az aktuátorok tettek ki), így repülése is rugalmasabb, jobban hasonlít a rovarokéra.

Az első gép Biomorf nevű aktuátorai passzív réteg által elválasztott, piezoelektromos anyagból álló két rétegből tevődnek össze. A rétegek felváltva mennek össze, tágulnak ki, és ezek a mozgások irányítják a szárnycsapásokat.

A kaliforniai kutatók az úgynevezett Unimorf tervezést alkalmazták – két piezoelektromos réteg helyett az aktuátor passzív réteghez kapcsolódó, egyetlen (piezoelektromos) szalagfélét használ, és a réteg összehúzódása vezérli a szárnyakat.

A megoldással a négy aktuátor össztömege 56 gramm, ráadásul az új terv az összeszerelést is megkönnyíti, a gyártást is leegyszerűsíti, négy szárnnyal pedig jóval kevesebb az egy-egy szárnyra eső terhelés, nő az aktuátorok „élettartama.”

A tervezés egyik hátulütője, hogy az új és a régi gépet, akárcsak a legtöbb rovarszerű repülő robotot szinte hajszálnyi vékony apró kötelekkel kell működtetni. Az energiatárolással így nincs gond, a fedélzeti számítási kapacitások biztosítása viszont komoly kihívás.

Mások lézersugarakkal próbálkoznak, de valódi környezetben működő repülő robotrovarokhoz még komoly előrelépésekre van szükség. A 95 milligramm ugyan szinte semmi, ám a legtöbb igazi rovarhoz képest RoboMéh és Méh+ is behemót. Egy poszméh tömege ugyanis kb. 10 milligramm.

Első lépésben a gépek tömegét kellene legalább a felére csökkenteni, és csak utána jöhet az energiatárolás megoldása, azaz a figyelemreméltó fejlesztések ellenére is évekre vagyunk még a megoldástól.

Az elmúlt hónapokban a Google finomhangolta fordítótechnológiáját, a Translate-et tavaly kiejtésfajtákkal bővítette, így egyes nyelvek dialektusait is képes visszaadni. Az eszközt több nyelvvel egészítette ki, év elején pedig „fordító móddal” bővítette a Google Asszisztenset. Az okos kijelzőkön és hangfalakon működő módban 26 nyelvről lehet oda- és visszafordítani.

A cég a napokban újabb mérföldkőnek ígérkező, látványos eredményt tett nyilvánossá.

Május 15-én ugyanis bemutatta fejlesztési stádiumban lévő Translatotronját, a kategóriájában úttörő, beszédet közvetlenül egy másik nyelvre lefordító modellt. Különlegessége, hogy a beszélő hangja és hanglejtése, beszédritmusa a másik nyelven is ugyanaz marad.

Hasonló modellek léteznek már, az eredeti beszélő hangját azonban egyik sem őrzi meg.

A beszédfordítás eddig három lépésben zajlott: a szöveg átírása, az átírt szöveg lefordítása, hanggenerálás a lefordított szöveghez.

A modell kikerüli az elsőt, a beszédet nem alakítja át szöveggé, és aztán azt vissza beszéddé, hanem egyből beszéddé fordítja. A megközelítés előnye, hogy az első fázisban gyakran történnek hibák, és a végső anyag pontatlanabb, mint a közvetlen fordításnál.

A nagyvállalat reméli, hogy a Translatotron közvetlen fordítómodell fellendíti az ezirányú fejlesztéseket.

A fordító szakaszról szakaszra dolgozó hálózati modellt használ. A modell spektrogrammal, a frekvenciák képi ábrázolásával dolgozza fel a hangbemenetet, majd új spektrogramot generál a célnyelven. A fordítás így sokkal gyorsabbá válik, és kisebb a valószínűsége, hogy menet közben valami kimarad, vagy hiba történik.

Az eszközhöz tartozik egy, a beszélő hangjának megőrzéséért felelős optimális beszédkódoló komponens is. A lefordított anyag egyelőre szintetizált, és kicsit robotikusan hangzik, de az eredeti hang számos elemét megtartja.

Ne felejtsük el, a Translatotron távolról sem késztermék, nyilvánvalóan sokkal emberibb hang lesz a végeredmény.

Dél-Korea madarak, kígyók és tengeri állatok, sőt rovarok mozgását és képességeit is utánzó újgenerációs katonai robotokat fejleszt a jövő csatatereire. A tervet, a harctéri egységeket segítő biometrikus eszközök létrehozását a hadsereg fegyverrendszereiért felelős Védelmi Beszerzési Programhivatal (DAPA) jelentette be.

Az elképzelések szerint a valódi teremtményeken alapuló robotokat – „biobotokat” – 2024-ben vethetik be.

Általános vélemény, hogy a dél-koreai hadseregnek a jelenleginél jóval nagyobb mértékben kell alkalmaznia a csúcstechnológiákat. A legfőbb ok hasonló, mint Japánban: a csökkenő születésszám miatt egyre kevesebben töltik le a szárazföldi erőknél 21, a légvédelemnél 24 hónapos kötelező katonai szolgálatot. A kisebb születésszám mellett egyre többen tiltakoznak a kötelező szolgálat miatt, és a kormány sokat enyhített a feltételeken, például vallási meggyőződés, túlsúly, mentális problémák vagy az egész testet beborító tetoválások miatt is kaphat valaki felmentést.

Míg a dél-koreai hadseregben kb. 600 ezren teljesítenek szolgálatot, 3,1 millió tartalékossal, addig az észak-koreaiban 945 ezren, a tartalékosok száma pedig 7,6 millió.

A bevezető szakaszban a madárszerű androidok vagy úszórobotok felderítő akciókban vesznek majd részt. Az ellenség lépéseiről miniatűr repülőeszközök szolgáltatják az információt, míg a kígyóféle robotok lezárt területekre is bejuthatnak.

Katonai műveletek mellett a keresésben és a mentésben is részt vehetnek, és katasztrófa sújtotta terepeken szintén bevethetők.

„A biometrikus robotok megváltoztatják a jövő hadviselését, a kapcsolódó technológiáktól mindenki a védelmi ipar fellendülését várja” – nyilatkozta Park Jeong-enn, a DAPA egyik szóvivője.

A DAPA azért kezdett el biológiailag inspirált gépekkel foglalkozni, mert az evolúció túlélésre, a környezethez való alkalmazkodásra tervezte az állatokat, sikerüket pedig többmillió év tanúsítja.

A dél-koreai hadsereg szorosan együtt akar működni az ország mesterségesintelligencia-kutatásban világviszonylatban is a leginnovatívabbak között számon tartott technológiai cégeivel.

MI-ben valóban értek el szép eredményeket, a katonai alkalmazásokat viszont eddig elhanyagolták.