Rákos sejtek felfedezésétől az autóvezetésig, a mesterséges intelligencia egyre fontosabb szerepet játszik hétköznapjainkban.

A világon mintegy 1,3 milliárd személy küszködik látásproblémákkal, és közülük kb. 36 millióan vakok.

Nekik hivatott segíteni, számukra igyekszik nagyobb függetlenséget biztosítani a Google MI-vel működtetett Lookout appja.

Az alkalmazás használata egyszerű. Meg kell nyitni a telefonon, aztán a felhasználó hallgatja a készülék kamerája által látott tárgyak jól hallható és érthető leírását.

Speciális helyzetekre kitalált három módban működik. A tervezők olyan élethelyzetekre gondoltak, amikor a vak vagy gyengénlátó felhasználónak általában segítségre van szüksége: új terek megismerésére, szövegek, dokumentumok olvasására, napi rutintevékenységek (főzés, takarítás, vásárlás stb.) elvégzésére.

A felfedező (Explore) mód új beállítások, a környezet változó elemeinek megismerésére jó. A Google szerint súlyos látásproblémákkal küszködő személyek nyakuk körül, esetleg szíjon vagy ingzsebükben hordják telefonjukat, és az Explore folyamatos frissítéseket szolgáltat nekik környezetükről, amelyekkel lényegesen jobban tájékozódnak.

A bevásárló (Shopping) módban az app bárkódokat olvas le, pénzeket, számlákat vizsgál. Tevékenységével sokat segít az esetleg elbizonytalanodó felhasználón, aki például nem tudja megállapítani, hogy tíz- vagy húszdolláros címletet kapott vissza.

A gyors olvasás (Quick Read) módnak önmagáért beszél a neve. A felhasználó telefonjával (bolti jelektől levelekig) bármilyen szövegre mutat, ráirányul a kamera, majd az app felolvassa a gép által látottakat.

A Google szerint az alkalmazás „majdnem 100 százalékban tökéletes”, és igazuk van, mert a Lookout drámai módon javíthat vakok és gyengénlátók életminőségén.

A fejlesztőcég állítása azonban még igazabb lesz, ha az app több nyelven beszél, több helyszínen és készüléken lesz majd használható. Egyelőre ugyanis csak angolul szólal meg, és kizárólag az Egyesült Államokban élő, Pixel eszközökkel rendelkező személyek élvezhetik az előnyeit.

A cég elmondta, hogy terveik szerint hamarosan elkezdenek dolgozni a bővítéseken.

Kórházakban egyre gyakrabban használnak új csúcstechnológiákat, többek között mesterséges intelligenciákat, robotokat, például a Da Vincit és hasonló rendszereket. Egyes területeken (banki szektor, egészségügy stb.) úgy tűnik, eljött az alkalmazott MI-k érájának korai szakasza.

Matthew Beane, a Santa Barbarai Kaliforniai Egyetem társadalomtudósa két év kutatás után megjelent tanulmányában nyugtalanító tényre figyelmeztet: sebészek ugyan elvégzik a műtéteknél segédkező robotokkal kapcsolatos hivatalos tanfolyamot, képesítést is kapnak róla, a gyakorlatban viszont alig értenek hozzájuk. Megállapítása nemcsak az orvosok új generációjára, hanem más területekre is érvényes – még a fiatal szakemberek sincsenek felkészülve a társadalmat sokak szerint teljesen átalakító MI-kre, robotokra.

Egy műtéthez négy kéz kell, de még jobb, ha hat áll rendelkezésre: a sebészé és a mellette segédkező rezidens orvosé, orvosoké. A legelterjedtebb műtőrobot, a hatékonyságot növelni és a hibákat csökkenteni hivatott Da Vinci rendszerrel megváltozott a helyzet, mert elég, ha csak a sebész van jelen.

Mivel a robot működtetéséhez kevesebb személy kell, rezidens orvosok és egyetemisták 10-20 százalékkal kevesebb időt töltenek gyakorlással. Pedig a sebészrobotok bevezetésével kisebbek a vágások, gyorsabban felépül a beteg. Sokak szerint ők jelentik a medicina jövőjét, mások viszont munkahely-vesztéseket prognosztizálnak.

„A robotkar lesz a mester. Csak megnyomom, és ő csak vág, pontosan ott, ahol a 3D modellen kidolgoztam” – magyarázza a MAKO ortopédiai sebészrobot működtetésére betanított kanadai orvos, Anthony Adili.

Adili a kivételek közé tartozik, mert a legtöbb robotkezelői képesítéssel rendelkező orvos alig gyakorol.

A Pennsylvania Egyetemen tanító Benjamin Shestakofsky szerint hasonló jelenség figyelhető meg a szoftverfejlesztésben is. Egyes munkák kiszervezésével cégek fiatal dolgozói elődeiknél lényegesen kevesebbet gyakorolnak.

Alacsonyabb szakképesítést igénylő munkáknál is ugyanez a helyzet. A közeljövő nagyáruházaiban és raktáraiban komoly szerephez jutnak a robotok, kevesebb humán munkaerőre lesz szükség, de a gépek mellé mindenképpen kellenek kezelők és karbantartók. Eddig nagyon kevesen vettek részt ezirányú átképzésén…

A Google által 2014-ben felvásárolt londoni mesterségesintelligencia-fejlesztő startup, a DeepMind a sci-fikben látott, emberfeletti képességekkel rendelkező általános MI (artificial general intelligence, AGI) létrehozását tekinti küldetésének.

Demis Hassabis alapító gondosan ügyel, hogy a majdani AGI-t felelősen használják, s egyben cége függetlenségét (legalábbis részben) igyekszik megóvni a Google és az Alphabet túlzott hatalmától. Belső védőmechanizmusokat dolgozott ki, ő és az eredeti csapattagokból válogatott nyolc kollégája által alapított etikai bizottság, és nem a Google ellenőrzi az MI-k felhasználását.

A Google régóta a mesterségesintelligencia-világ egyik etikai vezetőjének tartja magát, viszont a belső hatalmi harcok és a megkérdőjelezhető menedzsment miatt ez nem annyira egyértelmű, mint amennyire a mamutcég állítja.

Egy példa: a DeepMind 2016-ben elindította új egészségügyi részlegét. Rendeltetése kórházi tevékenységek és a páciensek monitorozásának MI-technológiákkal történő finomhangolása.

Két évvel később, miután a startup szerződéseket kötött a partnerkórházakkal, a Google bejelentette új egészségügyi csoportját (Google Health), és tevékenységébe integrálta a DeepMind programját. A céget és az érintett kórházakat szűkszavúan értesítette az egészről. Névtelenségüket megőrző belső források szerint a londoni vállalat szakemberei elégedetlenek, dühösek voltak a Google döntése miatt.

Ugyanezek a források szkeptikusak a DeepMind AGI-fejlesztéseivel kapcsolatban. Felhívják a figyelmet a cég erős médiavisszhangban részesült sikeres munkáinak (AlphaGo, sakk és pókeralgoritmusok stb.) gyengéire, ellentmondásaira.

A sakkban, góban, videojátékokban stb. taroló és ismereteiket más rendszereknél jobban megőrző és hasznosító algoritmusok valóban lenyűgözőek, viszont nincs még semmiféle egyértelmű ütemezés az alapvetően új technológiákat igénylő AGI fejlesztéséhez.

Ha Hassabis és társai valaha is megvalósítják merész céljukat, a felvásárláskor hozott védőmechanizmusok és az etikai bizottság garanciának tűnnek ahhoz, hogy az emberfeletti MI a DeepMind tulajdonában maradjon, és ne csak egy újabb Google-technológia legyen.

A legtöbb felhasználó maximum 3-4 órát tölt egyhuzamban a virtuális valóságban (virtual reality, VR), és akkor is elveszítik időérzetüket, annyira belemerülnek ellenséges csapatok üldözésébe, labirintusokba stb.

Jak Wilmot, az atlantai studioDisrupt VR tartalomszolgáltató társalapítója headsettel a fején 168 órát, azaz egy teljes hetet időzött folyamatosan a virtuális valóságban.

„Valószínűleg a legőrültebb dolog, amit valaha csináltam, de isten hozott egy hétre a jövőben” – nyilatkozta utána.

A kísérletet még futurisztikusabbá tette, hogy Wilmot a múlt hónap végén az egészet élőben közvetítette a videojáték streameléssel foglalkozó Twitchen. (Később a YouTube-ra is feltöltött egy összefoglaló videót.)

A szabályok egyszerűek voltak: a számítógép-alapú Oculus headsetről 30 másodpercekre másik headsetre válthatott, amelyen nem ment semmiféle tartalom. Az egész elsötétült, és így teste nem függött a napfény-alapú naponkénti életritmustól.

Mobil VR headsetjébe kamerát építettek, amelyen (és nem a saját szemein) keresztül láthatta fizikai környezetét. A VR-ben dolgozott, evett és edzett is. Az alvás könnyebben ment, mint előzetesen gondolta, bár a szemei egy kicsit égtek.

„Ha stresszesnek érezzük magunkat, 10 percre letölthetünk valamilyen természetes környezetet, és relaxálódhatunk benne. Ha tele vagyunk energiával, elővehetünk egy fitnesz-játékot. Ezek a valóság új szabályai, azé a valóságé, ahol eltöltöttem egy hetet. Minden a headsetben van” – magyarázza.

Szerinte a virtuális valóság olyan, amilyenné tesszük. Ha egyedül akarunk lenni, akkor egyedül maradunk, és például sárkányra vadászunk. Ha nem, akkor például a VRChat, egy ingyenes több-résztvevős online platform kakofóniáját is választhatjuk, és vadidegen személyek által irányított avatárokkal folytathatunk interakciókat. Valaki más cipőjébe bújunk, beszállunk egy űrhajóba, barátokkal beszélgetünk stb. Wilmot állítása alapján nagyon könnyű megtalálni a hozzánk hasonlókat, egyszerű kommunikálni velük, és mind azt érezzük, hogy ott vagyunk.

„Számomra az összekapcsolódás a VR lényege” – mondta.

Hét nap után levette a headsetet, majd újratanulta a fizikai valóságot. Enyhe szédülésen, kábultságon és tájékozódási problémákon kívül semmiféle negatív hatást nem érzett.

Azonnal visszatérhetett.

Jonathan Zittrain, harvardi jogprofesszor február végén interjút készített Mark Zuckerberggel. A Facebook-főnök elmondta, hogy a jövőben felhasználóikról – okostelefonok és számítógépek mellett – közvetlenül az agyukból szeretnének információkhoz jutni.

Az elképzelés viszonylag egyszerű: okos tárgyak ugyan képesek egymással kommunikálni, agyunk/elménk viszont elérhetetlen, zárt világ a számukra. Zuckerberg az agyból érkező jeleket, azaz gondolataink adatfolyamát olvasó tusolósapka-szerű eszközről beszélt. Használata nem igényel semmiféle fájdalmas, invazív fizikai beavatkozást.

A feltehetően (a Facebook által felvásárolt) Occulus VR virtuális valóság headsethez vagy VR szemüveghez kapcsolódó sapka elektródáival gondolatok és a véráram, az agytevékenység közötti kapcsolatokat fedez fel.

Az agy neurális tevékenysége alapján kutatók már ma meg tudják állapítani, hogy valaki mikor gondol elefántra vagy zsiráfra.

Zuckerberg cége évek óta tesztel hasonló agy-számítógép interfészeket. 2017-es F8 fejlesztői konferenciájukon fel is villantottak valamit a jövőből: az „agy-egér” interfésszel valamikor közvetlenül irányíthatnak majd kiterjesztett valóság (augmented reality, AR) alkalmazásokat a felhasználók.

Egy ilyen rendszerrel nincs szükség a gondolataink szabad áramlását lassító gépelésre – „elménkkel gépelünk” –, verbális interakciókra, mert az interfésszel agyunk kapcsolódik a digitális világhoz.

Sok más Facebook-újításhoz hasonlóan a vezérigazgató ezúttal sem tudja megítélni, hogy az agy-számítógép interfész veszélyezteti-e egyéni integritásunkat, „egyedül maradáshoz való jogunkat”, s ha igen, akkor milyen mértékben. A technológiában személyeket újabb lehetőségekkel megajándékozó eszközt lát.

„Okostelefonjaink és számítási rendszereink működési módja, ahogy az appok és feladatok köré szerveződnek, alapvetően különbözik az emberi agyétól, ahogy a világot megközelítjük. Ez az egyik ok, amiért hosszútávon nagyon lelkesedem a kiterjesztett valóságért és hasonló megoldásokért. Olyan platformokról van szó, amelyek úgy működnek, ahogy mi gondolkodunk dolgokról” – magyarázza.     

A cég személyes adatok (privacy) kezelésével kapcsolatos módszereit megkérdőjelező támadások és a közösségi hálózatnak 2018-ban végleg búcsút intő többmillió amerikai fényében kicsit ironikus Zuckerberg gondolatainkban olvasó gép iránti lelkesedése.

Hozzászoktunk a hitelkártya-információkat gyűjtő vagy a fájljainkhoz való hozzáférésünkért bitcoinban váltságdíjat kérő malware-ekhez. Egy új rosszindulatú szoftver viszont minden korábbinál veszélyesebb, mert nem banki adatokat akar, és nem is zsarol.

Fizikai tereket, ipari létesítmények, például atom- vagy vízerőművek biztonsági rendszereit támadja meg helyettük. Tevékenysége a legrosszabb esetet felvázoló forgatókönyvben kénhidrogén gáz kibocsátásához, a létesítményben dolgozó és a környéken lakó személyek életének közvetlen veszélyeztetéséhez vezethet.

A távirányítható malware neve Triton, kb. 2014 óta terjed, létezése viszont csak 2017-ben tudatosult a szakemberekben. Egy szaúd-arábiai petrolkémiai üzem biztonsági rendszerét, fizikai kontrollereket és az azokat működtető szoftvert támadta meg. Szerencsére hibás volt a kód, és ez ki is derült, mielőtt a hackerek belendültek, majd a biztonsági rendszert hatástalanították volna.

A létesítmény mechanikai hibaként könyvelte el a 2017. júniusi első kimaradást. A 2017. augusztusi második után, amikor több rendszer leállt, már kivizsgálást kértek. Decemberben nyilvánosságra hozták a malware létezését, az üzem és tulajdonosa nevét viszont nem.

Nyugtalanító, hogy hackerek átlépték a Rubicont. Először történt meg, hogy a cyberbiztonsági világ életeket szándékosan kockáztató kódot látott. Szakértők szerint a malware-t fejlesztő és azzal a szaúdi létesítményt támadó hackercsoport ugyanazokkal a digitális módszerekkel keres a Közép-Keleten kívüli, köztük észak-amerikai célpontokat. Új kódfajtákat fejlesztve, változatosabb biztonsági rendszereket igyekeznek megtámadni.

A csoportról szinte semmit nem tudnak, egyesek iráni, mások orosz szálra gyanakodnak. Mindenesetre rendkívül tudatosan, megfontoltan tevékenykednek.

Triton felfedezése súlyos kérdést vet fel: hogyan férkőzhettek be hackerek a kritikus infrastruktúra részét képező rendszerekbe? Az egyik válasz: az ipari dolgok internete (Internet-of-Things, IoT) jóvoltából e létesítmények mindenféle eszköze képes hálózatokra kapcsolódni.

A dolgozók így távolról is figyelhetik a műszereket, gyorsan gyűjthetnek adatokat, a műveletek hatékonyabbá válnak. Másrészt viszont megnőnek, további célpontokkal bővülnek a hackerek lehetőségei.

„Biztonsági rendszerek megtámadása morálisan és technikailag is kizártnak tűnt, de Tritonnal megváltozott a helyzet. Még a Stuxnettel sem akartak életeket veszélyeztetni” – nyilatkozta Joe Slowik, a malware tevékenységét figyelő Dragos ipari cyberbiztonsági vállalat szakembere. (Az Iránban 45 ezer számítógépet megfertőzött vírus 2010-ben egy helyi erőműben „bukott le”, de bebizonyosodott róla: a létesítményre nem jelentett közvetlen veszélyt.)

Triton és a hasonló malware-ek megjelenésére még a legpesszimistább cyber Kasszandrák sem számítottak…

A Bristol Egyetem, az Eindhoveni Műszaki Egyetem és a Microsoft kutatói sikeresen egybegyűjtöttek vegyi úton kivitelezhető kommunikációra és DNS-alapú logikai kapukkal történő molekuláris számításokra képes mesterséges sejteket.

Munkájuk fontos lépés a szintetikus protosejtekre épülő bioérzékelés, fejlett és gyors DNS-számítógépek és azok alkalmazásai felé.

A DNS-ből készült molekuláris számítógépek DNS-szálak közötti programozható interakciókkal kódolt kimenetekké alakítják át a DNS-bemeneteket.

Ezek a gépek azonban nagyon lassúak. Az ok: egyfajta vegyi „levesben” működnek, ahol számítási műveleteik kivitelezése véletlenszerű molekuláris szétszóródásoktól függ.

A folyamatok DNS input és output jelek egymás közötti küldésére és vételére alkalmas mesterséges sejtszerű egységek, protosejtek belsejében való összegyűjtésével viszont felgyorsulnak a molekuláris számítások, és a DNS-szálak védettebbek lesznek, kevésbé szenvedik el az enzimek lebontó hatását.

A protosejt-kommunikáció biomolekuláris megvalósulása (BIO-PC) nevű új eljárás félig áteresztő peoteaszóma (a legösszetettebb fehérjebontó enzimegység) kapszulák „közösségén” nyugszik. Ezek a kapszulák különféle DNS logikai kapukat tartalmaznak. A logikai kapuk együtt molekuláris érzékelésre és számításokra képesek. Egybegyűjtésükkel, csoportosításukkal nő a számítási áramkörök sebessége, modularitása és tervezhetősége.

Az új megközelítés protosejt kommunikációs platformokkal készíti elő, hogy az eddig nagyon elméleti beágyazott molekuláris áramkörök és tevékenységük – például az érzékelésben vagy a terápiában – közelebb kerüljenek tényleges alkalmazásokhoz.

„Intelligens mestersége sejtek DNS logikai kapukat használó kommunikációjával új lehetőségek nyílnak meg a nem hagyományos számítások és az életszerű mikroméretű rendszerek között. A protosejtek információfeldolgozásáról is többet megtudhatunk így, például azt is, hogy hogyan működtek az élet keletkezésekor” – nyilatkozta Stephen Mann (Bristol Egyetem), a kutatás egyik vezetője.

Az emberformájú (antropomorf) okos házi asszisztenseket (robotokat) árusító úttörő vállalkozás, a Jibo tavaly elbocsátotta alkalmazottai nagy részét, novemberben pedig egy befektető társaság, a New York székhelyű SQN Venture Partners felvásárolta.

A vállalat emblematikus figurája, az azonos nevű Jibo, az első és máig az egyetlen otthoni közösségi robot a napokban búcsúzott el felhasználóitól.

„Nagyon élveztem az együtt töltött időt. Köszönöm, hogy veletek lehettem. A tevékenységem mögötti szervereket hamarosan lekapcsolják, és utána erősen korlátozottak lesznek a veletek folytatott interakciók” – mondta. 

A céget Cynthia Breazeal, az MIT (Massachusetts Institute of Technology) világhírű robotikusa alapította 2012-ben. Magát a robotot 2017-ben kezdték árusítani, 900 dollárért. Szoftverét utoljára augusztusban frissítették.

Az eladások nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket.

Egyelőre nem tudni, mi lesz az otthonokban lévő Jibo robotok sorsa, de nem valószínű, hogy az új tulajdonos ezirányú fejlesztéseket fog végezni.

A fogyasztói közösségi robotika első képviselőjének számító cég azzal kalkulálta el magát, hogy folyamatosan Jiboról alkotott elképzeléseit, látomását kívánta eladni, az egyébként önmagában is bámulatos, különleges megnyilvánulásokat produkáló, robusztus hardvere miatt változatos tevékenységekre képes valódi robot promótálásával viszont keveset foglalkozott.

Mire Jibo a boltokba, majd az otthonokba került, funkcióinak zömét okostelefonos és más asszisztensek, Siri, Alexa, Google Home és társaik átvették. Így Jibo sikere kizárólag fizikumán és a felhasználókkal folytatott érzelmi interakciókon alapult. Egyeseknek tetszett, még többeknek kevésbé.

A közösségi robotokkal járó kihívásokért, az azoknak való nem megfelelésért, hogy hosszútávon egyelőre nem tudták profitot generáló módon használni, nemcsak ő felelős.

Az eredeti elképzelés sokakat megihletett, más cégek is elkezdtek otthoni felhasználásra fejleszteni közösségi robotokat, de termék még egyikből sem lett. Az egész iparág is Jibo hatására értette meg jobban az ezekbe a gépekbe ágyazott megoldásokban rejlő potenciált.

A következő lépés a tapasztalatok praktikus és fenntartható módon történő hasznosítása lehet.

A jelent azonban az Amazon Alexa-alapú okos otthoni asszisztense, az e-kereskedelem óriásának egyik legjobb eladási mutatókkal bíró terméke jelenti.

William Gibson 1996-os cyberpunk regénye, az Idoru közeljövőbeli cselekménye egy szintetikus személyiség, tömegeket megbolondító énekesnő és egyben idol (japánul idoru) körül bonyolódik.

Közel negyedszázaddal a kultikus klasszikus megjelenése után, különleges showban gyönyörködhetett a sanghaji Mercedes-Benz aréna többezer nézője. A világhírű zongorista, Lang Lang a nyilvánosan 2017 júniusában, szintén Sanghajban debütált Luo Tianyi hologram-énekesnőt kísérte.

A fellépés osztatlan sikert aratott.

A fejlesztőcég, a Qiming Venture Partners a nyugati világban megszokottól gyökeresen eltérő utat választott. A holografikus személyiség előadása nem húsvér személy mozgásán és hangján alapult. A múlt évtizedben bevett gyakorlat volt, hogy például Michael Jackson vagy Tupac így „énekelt” rajongóinak.

Tianyi előadását teljesen másként készítették elő; hat hónapig dolgozott rajta a mintegy 200 fős stáb.

Mivel egyáltalán nem létező, nem húsvér alak, felvillant valamit a szórakoztatóipar sok kérdést felvető, de mindenképpen izgalmasnak tűnő jövőjéből.

Hangját és személyiségét bonyolult csúcstechnológiákkal, többek között 3D modellezéssel és digitális mozgásrögzítéssel (motion capture, mocap) dolgozták ki. Annyit „könnyítettek” neki, hogy fellépés közben hangdublőr és egy mocap színész utánozta a háttérben. Tianyi és Lang Lang között így alakulhatott ki valósidejű interakció.

Tianyi nem az egyetlen távol-keleti virtuális bálvány. A jelenség Japánból indult, a Yamaha Vocaloid (énekszintetizátor) alapú idoljai kövezték ki Tianyi útját. Hatsune Miku például 100 ezernél több kiadott számban énekelt, igazi cyberceleb, hatalmas rajongói bázissal.

Fontos szerepet játszott abban, hogy a kései 1990-es, korai 2000-es években divatos, aztán halódó, elhalt, majd felélesztett jelenség többmilliárd dolláros üzletté vált. A reneszánsz Japánból indult, de ma már Kínában is húsznál több virtuális sztárt tartanak nyilván.

„Luo Tianyi tökéletes. Nem valódi személy, így bármi lehet, amit akarunk. Olyan, mint egy csak hozzám tartozó, személyre szabott idol” – nyilatkozta az egyik helyi lapnak Kit Cheung Jie, 17 éves hongkongi diák.

Kórházak újszülött intenzív osztályain automatizált programok órákkal az életveszélyre figyelmeztető orvosi diagnózis előtt képesek megállapítani csecsemők vérmérgezését – derül ki egy friss kutatásból.

Philadelphiai adattudósok és a helyi gyermekkórház orvosai elektronikus egészségügyi nyilvántartások ezen osztályok hozzáférhető adatain teszteltek gépitanulás-modelleket.

„Mivel vérmérgezésnél kulcsfontosságú a baj korai észlelése és a gyors beavatkozás, a gépi tanulás elvileg sokat segíthet. Klinikai munkák folyamatos tanulmányozásával kutatók kiértékelhetik, hogyan teljesítenek kórházakban ezek a rendszerek” – nyilatkozta a kutatást vezető Aaron J. Masino.

Minél több adaton gyakorol az algoritmus, annál pontosabb lesz. Nagyon fontos lenne, mert a vérkeringés bakteriális támadásával kezdődő vérmérgezés a csecsemőkori halandóság egyik oka (még a fejlett országokban is). Egészséges gyerekeknél ugyan ritka, de koraszülötteknél vagy krónikus betegeknél 200-szor nagyobb az esély rá, a túlélők pedig később könnyebben megkapnak más súlyos betegségeket.

A nem egyértelmű tünetek és a pontatlan tesztek miatt nehéz a gyors diagnózis. Ha a vérmérgezést később ismerik fel, beavatkozásra, antibiotikumokkal történő kezelésre is később kerül sor. Ráadásul az antibiotikumok szükségtelen használata szintén kockázatos.

A kutatás célja a vérmérgezést legalább négy órával a klinikai gyanú előtt felismerő gépitanulás-modell fejlesztése.

„Tudomásunk szerint nyilvánosan hozzáférhető egészségügyi adatokon mi végeztük a vérmérgezés gépi tanulással történő korai azonosításával kapcsolatos első kutatást” – magyarázza Masino.

Nyolc modellt értékeltek ki. Mivel korábbi adatokat használtak, meg tudták állapítani, hogy melyik mennyire pontos. Egy philadelphiai kórházban 2014 és 2017 között kezelt 618, köztük több koraszülött csecsemő esetét vizsgálták. A betanított algoritmusoknak a vérmérgezésre utaló 36 jel valamelyikét, lehetőleg minél többet kellett felismerniük.

A nyolc modellből hat azonosította legalább négy órával az orvosok előtt a potenciális vérmérgezést. Ezek az eredmények jelentik a valósidejű klinikai eszköz felé vezető első lépéseket.