A koronavírus-járvány a jövő oktatására is komoly hatással lehet. Egy japán példa megmutatja, hogyan.

Az egészségügyi robotokkal és mesterségesintelligencia-algoritmusokkal végzett kísérleteiről ismert tokiói Nők Orvosi Egyeteme a diákokat védve, a koronavírus-járvány alatt hallgatóinak virtuális valóságban (virtual reality, VR), élőben közvetített (livestreaming) sebészi műtéteket.

A beavatkozást végző sebészekre gigantikus 8K VR-kamera figyelő szeme meredt. Az egészségügyi okok miatt távol – otthon – lévő diákok VR headsetet vettek fel, és rácsatlakoztak a megadott csatornára.

Míg az ötletet a világjárvány elleni védekezés, a biztonságra törekvés adta, maga a gyakorlat túlmutat a Covid-19-en, sokkal tovább használhatják. A távoktatás egyik alkalmazásaként, a jövőben könnyen elterjedhet, és az egészségügyi tanulmányokat folytató diákok mellett potenciálisan a szélesebb nyilvánosság számára is hozzáférhetővé válhat.

„Azt gondoljuk, hogy a VR élő stream különösen a jelenlegi helyzetben nagyon hasznos. Az okok: közvetlen emberi érintkezés nélkül oszthatunk meg teljes alámerülést biztosító, immerzív élményt” – nyilatkozta a rendszert kidolgozó Hacosco VR-cég vezérigazgatója, Naotaka Fujii.

Maga a kamera az Insta360 gyártó fejlesztése. Mivel a fej felett van, a diákok nem ugyanabból a perspektívából látják a műtétet, mintha saját maguk gyakorolnának a helyszínen. Egy kicsit személytelenebb, nem annyira „belső” látvány.

A kép és a nézőpont viszont így is jobb, mintha a sebész válla fölül, vagy a műtőn kívülről kellene nézniük. A látvány jól szemlélteti, hogy az élő streamek mennyit tehetnek hozzá a medicina oktatásához, és ha most gazdagíthatják, akkor a járvány után is így lesz.

„Az orvostudományban egyértelműen sokat fejlődik a VR-technológia. A kutatásban és az oktatási alkalmazásokban, mint például ebben a projektben és a műtét utáni rehabilitációban egyre inkább elterjed, bevett módszerré válik” – összegez Fujii.

Az írott és a beszélt nyelvben az elnyújtott, eltorzított szavak megváltoztatják az eredeti jelentést. Az angolban a „suuuuure” szarkazmust, a „yeeeeeees” pedig izgalmi állapotot ad hozzá. Ezek a szavak formális szövegekben ritkák, a közösségi média térhódításával viszont új lehetőségek nyíltak a tanulmányozásukra.

Az amerikai Vermont Egyetem matematikusai az eddigi legátfogóbb tanulmányt írták róluk. Tanulmányozásukra részletekbe menő stratégiát dolgoztak ki, amellyel tweetekben azonosították őket, majd véletlenszerűen kiválasztott adatsort vizsgáltak. Az adatsor a 2008 szeptembere és 2016 decembere között generált összes, mintegy 100 milliárd tweet kb. 10 százalékát tartalmazza.

Többezer nyújtható, módosítható szót találtak, például: ha (haha, haaaahaha), awesome (awesssssommmmmeeeee), goal (gggggoooooooaaaaaallllll) stb.

Elemzésükhöz két fő módszert alkalmaztak: az egyik az egyensúly, a másik a nyújtás volt. Az előbbi a különböző betűk ismétlődési mértékére vonatkozik – a „ha” magasszintű egyensúlyt mutat, mert ha elnyújtjuk, mind a h, mind az a nagyjából egyenlő mértékben ismétlődik. A „goal” már kevésbé, mert az o-t sűrűbben használjuk, mint a szó többi betűjét.

A nyújtás egyszerűen azt fejezi ki, hogy mennyi ideig nyújtunk el egy szót. Rövidebb szavak vagy hangok, például a „ha” esetében magas az érték, mert gyakran ismételjük őket. Szabályosabb szavaknál (például infinity) már kisebb az érték, mert általában csak az egyik betűjükről van szó: infinityyyy.

Az elemzéshez jövőbeli kutatásokhoz használható többféle eszközt fejlesztettek, módszert dolgoztak ki. Az elütési és kiejtési hibákat vizsgáló program természetesnyelv-feldolgozásban, keresőmotoroknál és levélszemét-szűrőknél egyaránt alkalmazható. A nyelvfeldolgozó mesterséges intelligenciák egyik legnehezebb feladata, hogy kitalálják például a szleng, a nyelvi fordulatok és a szándékos elírások/elütések rejtett jelentését. A vermonti kutatók munkája nekik is sok segítséget nyújthat.

A koronavírus-járványról rengeteg összeesküvéselmélet született. Kínai laboroktól Bill Gates-ig, szinte mindenkit szóba hoztak, talán még a templomosokat is, annak ellenére, hogy a 14. század eleje óta senki nem látott élő templomost, de az ilyen apróságok cseppet sem szokták zavarni a konteógyárosokat.

Az ötödik generációs hálózatok a közösségi médiában gombamód szaporodó nagyívű teóriák visszatérő szereplői. A technológia és a járvány közötti összefüggések jegyében, az Egyesült Királyságban, áprilisban legalább három 5G vezeték nélküli kommunikációs tornyot rongáltak meg.

„Nonszensz, de egyben veszélyes nonszensz” – nyilatkozta az elméletekről Michael Gove kabinetminiszter.

A konteó-hívők 5G hálózatokat építő munkásokat támadtak meg, Birmingham-ben még nem funkcionáló tornyot borítottak lángba stb. A Vodafone szerint nemzetbiztonsági kérdésről van szó, a rendőrség és a terrorelhárítók már nyomoznak.

A hülyeség azonban megállíthatatlan. Mint minden hasonló szituációban, szélhámosok ezúttal is ki akarják használni a lakosság egyes rétegeinek félelmeit, melyek szerint, ha nem vagyunk elővigyázatosak, akkor az 5G súlyos egészségügyi problémákat okozhat. És mi az elővigyázatosság? Ha az 5G-t távol tartjuk magunktól, vagy megakadályozzuk az egészségkárosító hatásokat, esetleg okos szerkentyűkkel védekezünk ellene.

A BioShield Distribution (BioShield magyarul BioPajzs) cég potom 339 fontos kütyüvel segít, amely a gyártó szerint megvédi a felhasználót. Valójában egy 6 dolláros 128 megabájt flash meghajtóról, egy USB kulcsról van szó. De hiába kamu, sokan veszik, a fesztiváljáról híres Glastonbury önkormányzata pedig kifejezetten ajánlja. A helyi 5G tanácsadói testület egyik tagja, Toby Hall arról elmélkedett, hogy az USB vezérlő kvantumtechnológiát használva blokkolja az 5G jeleket. A tudós szakember kormányjelentésben fejtette ki, hogy ezek a jelek növelik az öngyilkossági hajlamot, terjesztik a koronavírust, sok madarat megölnek és így tovább. Egyelőre azonban semmiféle bizonyíték nincs arra, hogy az 5G jeleknek bármilyen egészségkárosító hatásuk lenne.

A londoni hatóságok lépéseket tettek az 5G BioPajzs gyártója ellen. Stephen Knight, a Londoni Kereskedelmi Szabványok igazgatója egyszerű csalásról beszélt.

„Az érzékeny embereket meg kell védeni az ennyire gátlástalan kereskedelemtől” – nyilatkozta.

Homei Miyashita, a tokiói Meidzsi Egyetem kutatója bármilyen ízélmény generálására alkalmas kijelzőt fejlesztett. Működéséhez semmi mást nem kell tennünk, csak meg kell nyalni a felületét.

A Norimaki szintetizátor nevű „nyalható képernyő” ötféle zselét használ. Mindegyik az emberi nyelv által megkülönböztethető őt ízhez kapcsolódik: sós, savanyú, keserű, édes és umami.

Az umami, az „ötödik íz” paradicsomban, sajtfélékben, halakban, spenótban stb. található meg. Gyakorta használják ízfokozóként, kiváltására a nátrium-glutamát adalékanyag is képes. A keleti konyhákban alapvető fontosságú, nyugaton „erőteljesen kellemes ízként”, „kínai ízként” vagy „húsízként” írják le.

Elektromos árammal történő erősítésükkel és gyengítésükkel, az eszköz bármilyen tetszőleges íz reprodukálására alkalmas.

Az összes optikai kijelző három alapszínnel dolgozik, tetszés szerinti színeket tud kikeverni belőlük. A Norimaki szintetizátor az ízszenzorok által szolgáltatott adatokkal szintén tetszőleges ízeket képes szintetizálni, osztályozni.

Miyashita elmondta, hogy kütyüje teljesen „megtévesztette” a felhasználókat, a gumicukorkától a szushiig mindenféle ízt elhitetett velük. Pedig közben semmiféle élelmiszert nem vettek a szájukba, azaz az evés nélküli evés élményét élték át.

„Amikor a készüléket szárított tengeri moszatba csomagoltuk, a sós és a savanyú ízek, plusz a moszat illata azt az illúziót keltette, mintha valódi szushit ennénk” – magyarázza Miyashita, majd hozzáfűzte, hogy a technológia teljesen új médiummal gazdagíthatja a multimédia-élményt.

Köztudott, hogy még a legjobb légitársaságok járatain is pocsék, de legalábbis az éttermekben kaphatókat és a hazai főztet meg sem közelíti a kaja. A Norimaki szintetizátorral viszont ízesebbé, fűszeresebbé tehetők az unalmas fogások.

Az eszköz a felesleges kilók kezelésében, fogyókúránál szintén segíthet. A felhasználó kalóriamentesen élvezheti kedvenc ízeit.

Az USA rendőrautóinak kétharmadát a Ford gyártja. A legendás vállalat legismertebb és legnépszerűbb járőr-autója a Police Interceptor Utility, amelynek 2017-ben például a hibrid változatát is bemutatták.

A járművet most úgy próbálják megújítani, hogy a globális koronavírus-járvány alatt is védettséget nyújtson. A cég riválisaitól markánsan megkülönböztető, különleges technikával akart előrukkolni.

Az új „belső kabin hőfürdő” szoftverfrissítés lehetővé teszi a belső tér olyan mértékű felmelegítését, amellyel semlegesíti a például koronavírussal fertőzött felületeket.

A Ford-járművek fűtőrendszere önmagában nem elég hatékony, ezért a rendszer forró folyadékot irányít át egy forgó motorból. Így válik lehetővé, hogy a vezető- és utastér negyedóra alatt akár az 56 Celsius-fokot (133 Fahrenheitet) elérje.

A Ford állítása szerint a rendszer a vírusfertőzések 99 százalékát képes semlegesíteni. Az autógyártó azt javasolja a rendőrségnek, hogy a szoftvert vezetőváltáskor használják, amikor valaki befejezi a műszakot, és átadja a volánt.

„A vészjelző és a hátsó lámpák előre beállított minta szerint villognak, majd a jelzés befejezésekor megváltoznak” – magyarázza a technológia működését a cég egy sajtóközleményben.

A szoftverrel a 2016-os és későbbi modelleket vírusölő adottságokkal bővítik. Visszamenve az időben, még a 2013-ban gyártott járművek is képesek lesznek a technika integrálására, esetükben viszont további kiegészítő felszerelésre, műszerekre lesz majd szükség.

A Ford újításával, a szoftverrel felszerelt rendszerrel lehetőség nyílik, hogy a Covid-19 világjárvány miatt pozícióikat vesztő, vezetésmegosztó szolgáltatások – egy egész iparág – hasonló technológiai megoldásokat fejlesszen. Egyelőre viszont még nincsenek arra vonatkozó információk, hogy milyen járművek tudnak és milyenek nem tudnak használni ilyen technikákat. Kérdés az is, hogy például az Uber vezetői túl akarják-e majd fűteni a kocsibelsőket azért, hogy utasaik fertőzésmentesen utazzanak.

Orosz kutatók egészen különleges mesterséges intelligenciát fejlesztettek. Az MI egyetlen szelfi, fénykép alapján relatíve pontosan, egyes embereknél viszont sokkal pontosabban meg tudja állapítani az illető személyiségjegyeit, főbb tulajdonságait.

A technológia online randiszolgáltatásoknál lehet különösen hasznos, párkeresőket segíthet összetársítani, de természetesen a kereskedelemben is számíthatnak rá: termékek egyéni ízlésre szabásában végezhet akkurátus munkát.

A fejlesztésről szóló tanulmány szerzői közül kettő kapcsolatban áll a BestFitMe MI-alapú orosz pszichológiai profilírozó céggel. A cég vállalatoknak segít az ideális alkalmazottak kiválasztásában.

A kutatók 12 ezer önkéntest kértek fel egy kérdőív kitöltésére. A kérdőívet korábban személyiségjegyekről szóló adatbázis építésére használták. Az adatok mellett, az önkéntesek összesen 31 ezer szelfit is feltöltöttek.

A kérdések a „Nagy Ötös” (Big Five) néven ismert személyiségjegyek köré épültek. Pszichológusok gyakran ezek alapján írják le pácienseiket. A következőkről van szó: kísérletezés iránti nyitottság, lelkiismeretesség, extrovertáltság, kedvesség, neurotikus hajlam.

Az adatsoron ideghálót gyakoroltattak, majd megfelelő mennyiségű tanulás után kiderült: az MI „nem kontrollált körülmények között készített valósidejű fényképek” alapján pontosan megmondta a személyiségjegyeket.

A pontosság persze még hagy kívánnivalókat maga után, ugyanis az MI két random kiválasztott személy esetében 58 százalékos munkát végez, ami minden, csak nem szenzációs, viszont jobb, mintha hasunkra ütve találgatnánk, azaz sok esetben tényleges segítséget nyújthat.

Meglepő, hogy a kutatók szerint mesterséges intelligenciájuk jobb ebben a tevékenységben, mint az emberek. Közeli rokonok és munkatársak természetesen lényegesen pontosabban megmondják az igazságot, az algoritmus viszont messze jobban teljesít, mintha egy idegennek, átlagembernek egy átlagos élethelyzetben kell megítélnie valakit.

A San Rafaeli (Kalifornia) Autodesk után a San Francisco székhelyű Salesforce mind a 49 ezer alkalmazottjával közölte, hogy év végéig folytathatják az otthonról történő munkavégzést. Ha egyszer, legkorábban jövőre mégis visszatérnek az irodába, munkanapjuk teljesen más lehet, mint a járvány kitöréséig megszokott.

A gazdasági nyitással nem minden vállalat követi a két szoftverfejlesztőt, sokaknak home office helyett újra be kell járniuk munkahelyükre. A Salesforce-nál pedig most dolgozzák ki a közeljövő irodai munkavégzését.

Aki megkapja rá az engedélyt, úgy kezdi, hogy online bejelentkezik a napi egészségügyi ellenőrzésre. Megkérdezik tőle, érzett-e valamit a Covid-19 tünetei közül, kapcsolatban állt-e fertőzött személlyel. Ha minden rendben, az app kijelöl neki egy 30 perces érkezési időintervallumot, hogy az irodaházak neuralgikus pontjánál, a liftnél elkerülje a csődületet.

A maszkviselet kötelező, érintés nélküli kioszknál megy a hőmérőzés, majd a frissített személyazonosító jelvény lehúzásával megvan a liftbe és az emeletekre történő belépési engedély. Az azonosító ellenőrzi, hova megyünk, kivel folytatunk interakciót.

A liftben jel emlékeztet: nem beszélhetünk az esetleg szintén ott tartózkodó személyekkel. Végül megérkezünk a frissen fertőtlenített, a többitől megfelelő távolságba helyezett irodaasztalhoz, levehetjük az álarcot, és elkezdhetünk dolgozni.

Más munkáltatók még tovább mehetnek, például felajánlhatják vagy akár kötelezővé is tehetik a koronavírustesztet. Szenzorokkal, hardveres és szoftveres megoldásokkal érhetik el, hogy a dolgozók biztonságos távolságban tartózkodnak egymástól. Ugyanezek a technológiák informálják őket, ha fertőzött személlyel találkoznak.

Nagy kérdés, hogy az alkalmazottak mit szólnak mindehhez, hogy érzik majd magukat egy teljesen kontrollált, hamisítatlan Big Brother valóságban. Elképzelhető, hogy lesznek, akik szükségesnek tartják a drasztikus lépéseket, mások viszont a polgári szabadságjogok megvonása miatt fognak tiltakozni, és azt mondják: a vezetőség teljesen túllihegi a veszélyt.

A vállalatoknak mindenesetre alaposan át kell gondolniuk a dolgozóktól a fokozott ellenőrzés során kinyert adatok korlátozását, hogyan védjék meg alkalmazottjaik magánszféráját (privacy), majd a veszély elmúltával a lehető leggyorsabban vonják vissza a drasztikus szabályokat. A fertőzöttségi szint folyamatos változásával nagyon nehéz lesz megtalálni a helyes arányokat.

És mi történik akkor, ha valaki az összes elővigyázatosság ellenére súlyos beteg lesz?

Tudósok egyelőre azért nem képesek bionikus testrészekből „újraépíteni” személyeket, mert nem áll rendelkezésükre megfelelő technológia. A Hongkongi Tudományos és Technológiai Egyetemen fejlesztett új mesterséges szemmel viszont közelebb kerülünk a cyborgokhoz.

Az emberi szem szerkezetét utánzó eszköz ugyanolyan érzékeny a fényre, a reakcióideje viszont gyorsabb, mint a valódié. Benne van a lehetőség, hogy élesebbé teszi a látást.

„A jövőben jobb látásprotézisekhez és humanoid robotokhoz használhatjuk” – magyarázza Zhiyong Fan, az egyik fejlesztő.

Az emberi szem széles látómezője és nagy felbontása a fényt detektáló sejtekkel borított, kupolaformájú retinának köszönhető. Ezt az architektúrát utánozzák a szintetikus szemgolyóban, amelyhez Fan és kollégái fényérzékeny anyagból készült nanoméretű szenzorokkal raktak meg egy hajlított alumíniumdioxid membránt. A mesterséges retinára kötött huzalok külső áramkörre továbbítják feldolgozásra az adatokat. A folyamat biológiai párhuzama, amikor az idegrostok az agyba továbbítják a szemgolyóból érkező jeleket. 

  A bionikus szem a valódinál gyorsabban, 40-150 milliszekundum helyett 30-40 alatt észleli a világosságot. A tompa fényt ugyanúgy látja, és a 100 fokos látómezője ugyan nincs olyan széles, mint a 150 fokos emberi, viszont sokkal jobb, mint a 70 fokos átlagos képszenzoroké.

Mivel a mesterséges retina négyzetcentiméterenként szemben a természetes eredeti 10 millió fénydetektáló sejtjével, kb. 460 millió fényérzékelőt tartalmaz, az eszköz az emberi szemnél nagyobb felbontásban lát. Viszont minden egyes szenzornak külön-külön kell érzékelni. Most úgy vannak elrendezve, hogy a darabonként kb. 1 milliméter széles drótok be vannak kötve az egyszerre több szenzorral érintkező szintetikus retinába, amelybe csak 100 ilyen drót fér bele, és így 100 pixeles képeket készít.

Nagyobb felbontáshoz vékonyabb vezetékek kellenek. Fan és társai 20-100 mikrométer széles fémtűkkel szemléltették, hogy kivitelezhető. Olyan, mint egy sebészi beavatkozás – mondták.

A módszer többek szerint nem praktikus, mert ultrakicsi egyedi pixeleket generál. Párszáz nanodrót esetében rendben is lenne, de többmillió már túl sok, az eszköz jelen formájában nem elég hatékony az emberfeletti látáshoz. Ezzel együtt rendkívüli potenciál van az új fejlesztésben.

Ha az emberiség valaha is le akar telepedni a Marson, egy kicsit kevésbé emberinek kell lennünk hozzá.

A NASA a 2030-as évekre tervezi az első olyan missziókat a vörös bolygóra, amikor emberek, valószínűleg jól kiképzett, edzett asztronauták is fognak utazni. Sok kockázat mellett komoly sugárzásnak lesznek kitéve, a mikrogravitáció kikezdi a csontozatot, mindezeken túl pedig több évet tölthetnek el a barátságtalan környezetben. Szakértők szerint ők még viszonylag jó fizikai állapotban térhetnek vissza az anyabolygóra, de ez sem biztos. Távolról sem az.

Más sors várhat az ottmaradás mellett döntőkre. Ha biztonságban és egészségesen akarnak élni, miközben folyamatosan a Marson vagy a Föld kivételével bárhol tartózkodnak, akkor kicsit meg kell változtatni a genetikájukat.

A marsi viszonyok annyira halálosak, hogy az űrhajósok és a telepesek védelmét célzó legátfogóbb tervekben is megemlítik: akármennyire is óvják őket, a veszélyes mértékű kozmikus sugárzástól és az időjárási szélsőségektől akkor sem tudnak szabadulni.

Az amerikai Hold és Planetáris Intézet asztro- és geomikrobiológusa, Kennda Lynch szerint az űrügynökségeknek a fentebbi okok miatt genetikailag meg kell hackelniük a Marsra tartó űrhajósokat és főként az ott letelepedni szándékozó személyeket, mert csak úgy képesek valamelyest alkalmazkodni a mostoha viszonyokhoz.

Az ötlet provokatív, Lynch viszont úgy véli, hogy biztosítani kell számukra a túlélés esélyeit. Ez pedig kétféleképpen történhet: vagy megváltoztatjuk, a Földhöz hasonlóvá alakítjuk át, terraformáljuk a bolygót, ami a tudomány és a technológia jelenlegi állása szerint teljesen a sci-fi kategóriájába tartozik, vagy az emberi genomot kell az ottani körülményekhez alkalmazkodóvá átszerkeszteni. A kutató szerint mostani ismereteink alapján a második opció kivitelezhetőbb, mint az első. Ellenkező esetben a telepesek teljesen kimeríthetik a helybéli, natív, jelen és múlt ökoszisztémákat, eltűnhetnek az ökoszisztémák nyomai, amit valószínűleg ők sem élnének túl.

„Hogyan ismerhetjük meg a bolygót, ha előtte megváltoztatjuk, és csak utána jövünk rá, hogy volt ott élet?” – teszi fel a kérdést.

Lynch nem elsőként javasolja a Marsra tartó telepesek DNS-ének módosítását. 2018-ban egy lengyel kutatócsoport fejtette ki, hogy génátalakítás nélkül a marsbeli embereknek aligha lehetnek gyerekeik. Christopher Mason, a Weill Cornell Medicine genetikusa morális imperatívuszként beszélt a génmódosított űrhajósokról.

„Etikailag jogosan cselekszünk? A misszió épp elég sokáig fog tartani ahhoz, hogy valami biztonságosat tegyünk előtte, amit most még nem látunk” – magyarázza Mason.

Mielőtt Japán második asztronautanője, Naoko Yamazaki a Discovery űrhajón időzött, aligha gondolta, hogy ideje negyedrészét portalanítással, egerek etetésével és más hasonló manuális munkákkal fogja tölteni.

Jelenállás szerint egy asztronauta világűrben tartása évi 430 millió dollárt meghaladó összegbe kerül – állítja a japán Gitai Inc. startup. Ennyi pénz és a szigorú biztonsági megoldások kellenek ahhoz, hogy egy ember életben maradjon odafent.

A költségek és kockázatok csökkentésének egyik lehetséges módja, ha Homo sapiens helyett avatárt, távirányított vagy félig autonóm robotot küldünk fel.

„Szükségünk van a minket segítő robotokra. Végül is képesnek kéne lennünk e feladatok távirányítással történő elvégzésére, vagy hagyni, hogy teljes egészében ők végezzék el” – magyarázza Yamazaki.

Mivel a NASA magáncégeknek is megnyitja a Nemzetközi Űrállomást (ISS), és elkezdi az Artemis missziót, újra embereket küld a Holdra, a kiadások könnyen elszállhatnak, pedig még a legbonyolultabb projektek esetében is, pont egyre inkább kontrollálni kellene azokat.

Itt jönnek képbe az avatárok. Drónpilótákhoz hasonlóan, vagy képernyőkel körbevett, vagy virtuális valóság headsettel felszerelt operátor távolból mozgatja a robotot és karjait. A technológia alapjait már lerakták, összerakásuk és szoftveres működtetésük az igazi kihívás. Nem véletlen, hogy előrejelzések alapján az űrrobotika 2023-ra 4,4 milliárd dolláros üzletté válik.

„Az avatártechnológiával döbbenetes mértékben nőnek az űrben történő kutatási lehetőségek. Megfelelő megoldásokkal ki tudjuk használni a két világ, az emberek és a robotok legjobb tulajdonságait, a humán érdeklődést, intelligenciát és interaktivitást” – jelentette ki a világűrbe tartó első muszlim nő, Anousheh Ansari.

Az avatároknak legalább annyira kell működőképesnek lenniük, hogy tudják helyettesíteni az embert. Végsősoron pedig humán tudósokat helyettesítő robotokat kell fejleszteni, és ez óriási kihívás. A Tokió és San Francisco székhelyű Gitai tavaly bemutatott videóján egy ilyen rendeltetésű robot egyes feladatokat már képes volt kivitelezni, másokat kevésbé.