Kormányok és a rendőrség által a lakosság megfigyelésére használt arcfelismerő technológiák sokáig csak disztópikus sci-fikben szerepeltek, de az infokommunikáció fejlődésével a látomás valósággá vált.

Amerikai bűnüldöző szervek bűnügyi dossziékban nem szereplő személyeket is azonosítanak közlekedési nyilvántartásokban található adatok alapján. Természetesen az illetők beleegyezése nélkül, mint ahogy az arcfelismerést a „köz” hangulatának és viselkedésének monitorozására, azaz stratégiai eszközként használó kínai hatóságok sem kérdezik meg az állampolgárok véleményét.

Mindezek tükrében, meglepő eredményt hozott a Pew Kutatóközpont arcfelismerésre vonatkozó, reprezentatív felmérése. A kérdésekre 4272 amerikai válaszolt, és kiderült, hogy 56 százalékuk szerint a bűnüldöző szervek felelősen használják az arcfelismerést, 59 százalék egyetért közterek biztonsági okokból történő folyamatos megfigyelésével. A felmérésből azonban az is egyértelművé vált, hogy nagyon hiányosan ismerik a technológiát.

Ezzel szemben, kevésbé támogatják, ha techcégek vagy a reklámipar használja ezeket a megoldásokat.

A teljes lakosságot reprezentáló megszólaltatottak mindössze 36 százalék találta úgy, hogy a techcégek felelősen alkalmazzák az arcfelismerést, és csak 5 százalék bízik nagyon bennük. A reklámozók esetében még lesújtóbb, 18, illetve 2 százalék az eredmény.

A kérdőív egyik legtanulságosabb része, hogy az amerikaiak szerint mennyire eredményes az arcfelismerés. 73 százalékuk szerint a technológia „valamennyire” vagy „nagyon” hatékonyan azonosít személyeket. 63 százalék mondott igent a nem, 61 a bőrszín szerinti pontos azonosításra.

Ezek a számok éles ellentétben állnak sok tanulmány különösen nem fehér férfiakra vonatkozó adataival.

A pontatlanság nagymértékben a technológia hiányos ismeretével magyarázható. A megkérdezettek 86 százaléka ugyanis hallott valamit, és mindössze 25 százaléka hallott csomószor az arcfelismerésről, azaz sokan csak kapisgálják, hogy miről is van szó.

Elég egyértelműnek tűnik, hogy az amerikaiak többsége ugyan bízik a technológia bűnüldözési célú felelős használatában, viszont nem tudják pontosan, hogy a rendőrség mire használja azt, és mit jelenthet sok állampolgár számára.