Az Intel egyik alapítójáról, Gordon E. Moore-ról elnevezett törvény – ma ismert formájában – kimondja, hogy az integrált áramkörök összetettsége, a bennük lévő tranzisztorok száma, a legolcsóbb ilyen alkatrészt figyelembe véve, tizennyolc havonta megduplázódik. A törvény feltételezi, hogy az alacsony árú, nagyteljesítményű chipek mindig rendelkezésre állnak.

Csakhogy, főként a pandémia, de geopolitikai és gazdasági okok hatására is, az ellátási láncok már nem úgy funkcionálnak, mint korábban. 2020 második felében beütött a máig tartó, az autóipartól az elektronikai termékekig, sok területet érintő chiphiány.

Két évtizede huszonöt cég gyártott modern chipeket, a mai csúcsminőséget viszont csak három, a tajvani TSMC, az Intel és a Samsung garantálja, de az Intel is több határidőt lépett már túl a legújabb generációival.

A chipkészítés 2018 óta elképzelhetetlen a 100 millió dollárnál többet érő „extrém ultraviola litográfiás” gépek nélkül. Ilyen gépeket egyedül az ASML gyárt Hollandiában. Ez azt is jelenti, hogy a chiptervezés sokkal bonyolultabbá, előállításuk jóval drágábbá vált, és a költségeket csak a prémiumkategóriás termékekben érintett cégek, mint az Apple, az AMD, a Qualcomm és az Nvidia engedhetik meg maguknak. Mások régebbi technológiákkal készült chipeket használnak, mert a legtöbb új elektronikai cikkhez egyszerűen nincs szükség a legmodernebbekre – nem kell a földkerekség összes PC-jébe vagy termométerébe az iPhone-hoz és az iPad-hez használt drága és energiapazarló A14-et tenni.

Míg a fogyasztók zömének gépei öregebb chipekkel is elboldogulnak, addig a TSMC, az Intel és a Samsung csillagászati összegekért építenek új gyártóközpontokat. Közben egyre kevesebben fejlesztenek gyártóeszközöket a régebbi technikával készülő félvezetőkhöz. A frissítések elmaradásával, az ellátási lánc akadozásával párhuzamosan minden szinten megugrottak az árak, és mindezekhez tegyük hozzá az 5G elterjedése miatt hamarosan szükséges változtatásokat is. Járművektől a pirítóssütőig egyre több félvezetőre van igény, és a világ félvezetőhiányban szenved.

Joe Biden 2021 elején a chipgyártás ellátási láncát, a félvezető-ipart és a kapcsolódó kutatásokat 50 milliárd dollárral segítő, mindkét párt által támogatott kormányrendeletet írt alá. Bizakodnak, hogy segítik vele a kereslet-kínálat felborult egyensúlyának helyreállítását, csakhogy 2019-ben a világ chipgyártásának 75 százaléka Kelet-Ázsiában volt (Tajvanban 55 százalék), míg az USA-ban mindössze 13 százalék, és a helyzet alig változott azóta.

Az Egyesült Államok és Kína közötti versengés miatt a távol-keleti országban egyre több üzemet létesítenek, technológiájuk viszont minimum öt-hat évvel le van maradva a legmodernebbektől, de ezzel együtt hozzájárulhatnak a régebbi chipek iránti kereslet valamilyen mértékű kielégítéséhez.

A válsággal az innováció üteme lassul, nem lesz már annyira egyértelmű az egyre gyorsabb, hatékonyabb és olcsóbb számítási kapacitás, a Moore-törvény ígérete.