A mesterséges intelligenciára is érvényes, hogy gyakran a legegyszerűbb kérdéseket a legnehezebb megválaszolni. A világ sok problémáját megoldó technológiaként adják el, mégis úgy tűnik: szinte senki nem tudja pontosan, mi is az, közben persze úgy teszünk, mintha biztosan tudnánk. Nincs könnyű dolgunk, mert a címke az önvezető autóktól a beszédfelismerésig, a gépi fordítástól a chatbotokig sok technológiára ráhúzható.

Összességében, amikor MI-ről beszélünk, az ember esetében intelligenciát igénylő számítógépes tevékenységek kivitelezésének képességét értjük rajta.

A „mesterséges intelligencia” kifejezést a legendás John McCarthy használta először, amikor 1955-ben az 1956 nyári Darthmouth College-i „alapító ülésre” – egy kutatási programra – kérvényezett hivatalosan anyagi támogatást.

McCarthy kollégái utálták a „mesterséges” szót. Van benne valami hamis – állította az egyik. Mások az „automata vizsgálatok”, a „komplex információfeldolgozás”, a „mérnöki pszichológia”, az „alkalmazott episztemológia”, a „neurális kibernetika”, a „nem numerikus számítások”, a „neuráldinamika”, a „fejlett automatikus programozás” és a „hipotetikus automata” kifejezéseket javasolták.

Egyik sem hangzik annyira jól és titokzatosan, de mégis érthetően, mint a mesterséges intelligencia.

Sokan, mint egy vallásban, úgy hisznek a technológia mostani erejében, jövőbeli fejlődésében. A népszerű mai narratíva a Big Tech vezető marketingesei, mint Sundar Pichai (Google) és Satya Nadella (Microsoft), vállalati guruk, mint Sam Altman és Elon Musk, híres informatikusok, mint Yan Le Cun és Geoffrey Hinton nevéhez kötődik, így együtt mindhez, és a felsorolást nyugodtan folytathatnánk.

Az MI körüli hype növekedésével, a vad jövőképek felvázolásától cseppet sem ódzkodó hype-ellenes lobbi is erősödött. A két tábor nem mindig és nem feltétlenül beszél jóhiszeműen egymásról. Időnként úgy és olyan türelmetlenek a másikkal szemben, mint vallások elkötelezett hívői például a teremtést másként látókról.

A következmények mindnyájunkat masszívan érintik. Nagy egók, nagy pénzek, arról nem is beszélve, amikor ipari vezetőknek és tudósoknak el kell magyarázniuk politikusoknak, döntéshozóknak, miről is van szó, mire képes, és mire nem képes a technológia, mennyire kell félnünk tőle.

Sokat számít, mit mondanak, mert a technológiát keresőmotoroktól telefonos asszisztensekig, mindennap használt szoftverekbe építik. Az MI velünk marad. Még akkor is, ha nem tudjuk pontosan mi az, mert van akinek matematika, és van akinek mágia. A harmadiknak meg mindkettő egyszerre.