A versenytársak döcögnek, a Google tulajdonában lévő Waymo robottaxi-szolgáltatás viszont szárnyal, uralja a szektort. Augusztusi adatok alapján százezernél több volt a fizetős heti fuvar. Sok város még nem élvezheti az áldást, egyelőre csak San Francisco, Los Angeles és az arizonai Phoenix egyes negyedeiben vehetők igénybe a teljesen autonóm, speciálisan felszerelt Jaguar SUV-ok (utcai terepjárók).

A számok komoly növekedést mutatnak. Augusztusban kétszer annyian taxiztak önvezető járművön, mint májusban. Úgy tűnik, felvirágzóban az amerikai piac, ami jelenleg szinte csak egyetlen szereplőből, a Waymoból áll.

Szépséghiba, hogy terebélyesedő ügyfélköre ellenére, a cég még mindig nem nyereséges. A Google a Waymo-t is magába foglaló kísérleti részlege 2024 elején kb. kétmilliárd dollár működési veszteséget könyvelt el. A veszteség elsőszámú oka a Waymo volt.

Gondoljunk bele: van egy feltörekvő, ígéretes iparág, de még a mindent letaroló vállalat is mínuszban van. Kijózanító tény, jelezve, mennyire rögös a nyereségesség felé vezető út, már ha egyáltalán eljutunk addig, és nem bizonyul hamarabb zsákutcának az egész.

A veszteség mértéke nyilván a szektor alaptermészetéből adódik: ha irdatlan pénzeket invesztálunk egy technológiába, a veszteségek szintén irdatlanok lehetnek. Ha óriási pénzeket akarunk keresni, óriási befektetések kellenek hozzá, mert másként nem megy.

Nem robottaxi riválisaival (Uber, Lyft) szemben óriási hátrányban van a Waymo: saját járműveket kell szolgálatba állítania. Márpedig egy autonóm Jaguar nem olcsó, kb. százezer dollár az előállítás meg minden más, amíg kikerül San Francisco utcáira. A klasszikus fuvarmegosztóknál, Ubernél és a Lyftnél nincs ilyen probléma, mert a sofőrök saját járművüket használják.

A Waymo biztonsági statisztikái nagyon jók, de ennek ellenére kezelnie kell a technológiával szembeni általános tétovázást. A biztonságos üzemeltetés miatt részletes térképet készítenek városokról, frissítik és bővítik azokat, összességében sok pénzük és idejük elmegy rá. A terjeszkedés komoly kiadásokkal jár, de bizakodnak, hogy a fix kiadások idővel csökkenni fognak.

A mesterséges intelligenciáról, emberi jogokról, jogállamiságról és demokráciáról szóló szerződést kötött az Európai Unió, az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok. A keretegyezmény a demokratikus értékek megőrzéséhez biztosít jogi keretet, miközben elősegíti az MI-hez kapcsolódó innovációt.

A szerződést az Európai Uniónál közel kétszer több országot tömörítő Európa Tanács tagjai és más országok képviselői készítették elő, tárgyalták meg. A Tanácsnál megfigyelő státuszban lévő országok, például Ausztrália, Kanada és Mexikó még nem írták alá, de ez valószínűleg csak idő kérdése. A tárgyalásokon és az egyeztetéseken Kína, India, Japán és Oroszország nem vett részt.

A szerződés még 2024-ben érvénybe lép, és az aláírók, a nekik dolgozó és a joghatóságukba tartozó magánszemélyek bármilyen MI-használatára vonatkozik. Magát az MI-t elég tágan definiálják. A fizikai vagy a virtuális környezetet befolyásoló előrejelzést, tartalmat, ajánlást vagy döntést generáló gépalapú rendszert értenek rajta.

Több dologban állapodtak meg: biztosítani kell, hogy az MI összhangban legyen az emberjogi kötelezettségekkel és a demokratikus folyamatokkal, beleértve a tisztességes vitában való részvétel egyéni jogát is. Megtiltják az MI használatát személyek nemi vagy a nemzetközi és a hazai jog által védett más szempontok alapján történő diszkriminálására.

Az egyén személyiségjogait (privacy) és személyes adatait meg kell óvni az MI általi felhasználástól. Széleskörű elérhetővé tételük előtt fel kell mérni az MI-rendszerek kockázatát, hatásait.

Népszerűsíteni kell a digitális írástudást és készségeket, hogy biztosítsuk: a közvélemény megérti a mesterséges intelligenciát. Személyeket mindig értesíteni kell, ha MI-rendszerrel folytatnak interakciót. Amennyiben fennáll az emberi jogok megsértésének kockázata, le kell állítani az MI-t vagy más módon kell mérsékelni a hatásait.

Felügyeleti mechanizmusokat kell létrehozni a szerződés betartásának biztosítására, jogsértések esetére meg kell teremteni a jogorvoslati lehetőségeket.

A szerződés engedélyez nemzetbiztonsági kivételeket, és nem terjed ki a katonai alkalmazásokra, honvédelemre. Általános használatra még nem elérhető MI-rendszerek kutatására és fejlesztésére sem vonatkozik, egyetlen kivétellel: ha a rendszer tesztelése sérti az emberi jogokat, a demokráciát vagy a jogállamiságot.

A 2010-es évek második felétől az ipari fémnyomtatás uralja a 3D nyomtatószektort. Az évtized első felében, a technológia berobbanásakor sokan prognosztizálták, hogy tíz éven belül a 3D printer ugyanúgy jelen lesz minden háztartásban, mint egy ideje a számítógépek vagy az okostelefonok.

Nem így történt, aminek több oka van, például, hogy gépvásárlás helyett praktikusabb szolgáltatóirodákat igénybe venni, ha pont nyomtatnunk kell valamit. Túl gyakran nem kell, ezért felesleges az otthoni gép: miután túl vagyunk a megismerési folyamaton, az első hónap rácsodálkozásán, kiderül: túl sok mindenre nem tudjuk használni. És amire igen, arra léteznek profi szolgáltatások. 

A másik ok, hogy míg a polimeralapú printelés ugyan nagyon fut, de ott is az ipari (és nem a fogyasztói) alkalmazások dominálnak. A harmadik: a fémnyomtatás háttérbe szorította a műanyagokat. Nem készül több fémnyomat, viszont gépek, termékek és szolgáltatások jóval több bevételt generálnak, nagyobb pénzek vannak benne.

2024 fémnyomtatásában, az előző évekhez képest, még egy jelentős változás történt: kilőtt a kínai szektor, az első negyedévben jóval több „made in China” gépet értékesítettek, miközben (beleértve a polimeralapú rendszereket is) az ipari 3D printerek globális piaca stagnál. Kína polimeres gépekben is jól teljesít, különösen a kezdő szintű, 2500 dollár alatti printerekre van igény.

A fém azonban mindent visz, főként a legnépszerűbb fémnyomtató technológiával dolgozó porágy-fúziós (powder bed fusion) rendszerek iránti kereslet nő, míg az amerikai és az európai értékesítők panaszkodnak, bár a védelmi ipar fokozódó érdeklődésével, valamint a helyi ellátási láncok erősítésével változhat a helyzet.

Az első negyedévben csökkent a polimeralapú ipari nyomtatók értékesítése, a fémnyomtatóké viszont tíz százalékkal nőtt. A növekedés motorja Kína. Negyvenöt százalékkal többet szállítottak ki, mint egy éve. Ezzel szemben a nyugati világban négy százalékos csökkenés tapasztalható. A tendencia egyértelmű: az utolsó négy negyedévben a kínai számok folyamatosan emelkednek.

A közösségi média áldás és átok is egyben. Soha nem látott módon gyorsítja fel, teszi lehetővé emberek együttműködését, viszont soha nem látott mennyiségű dezinformációt, gyűlölködést zúdít ránk. 

Az iskolakezdéssel az infokommunikációs technológiák szigorításának évadját éljük: a mobiltelefonokat nemcsak Magyarországon, hanem például Hollandiában – ahol a parlamenti viták során betiltanák a közösségi médiát – sem szívesen látják az osztálytermekben, most pedig Ausztrália igyekszik szabályozni a mindenható közösségi médiumok használatát.

2002.májusi hatalomra kerülése óta a balközép munkáspárti kormány több intézkedést tett káros internetes tartalmak okozta problémák ellen. Idén például bíróság elé állította az X-et (a hajdani Twittert), hogy rákényszerítse egy Sydneyben történt erőszakos terrortámadásról készült felvételek eltávolítására.

A kontinensnyi ország kormánya a szövetségi és területi kormányokkal együtt dolgozik az életkorhoz kapcsolódó korlátozáson. A szigorítás célja gyerekek mentális egészségének megőrzése, meg akarják őket védeni a nem nekik való, esetleg nem is igaz online tartalmaktól, a különösen az idei, választási évben megsokasodott dezinformációtól. 

Anthony Albanese miniszterelnök a valamikor a következő kilenc hónapban megtartandó választások előtt akarja bevezetni az új törvényt. Hangsúlyozta, hogy a szülők „térkép nélkül”, azaz állami és jogszabályi segítség nélkül dolgoznak gyerekek negatív hatású internetes tartalmaktól történő megóvásán, illetve, ha már megtörtént a baj, próbálják kezelni a közösségi média mentális és egészségügyi következményeit. 

Ilyen kihívással egyetlen generáció sem szembesült még. „Gyakran semmi közösségi nincs a közösségi médiában. Megfosztják a gyerekeket az igazi barátoktól és az igazi élményektől” – jelentette ki a miniszterelnök.

A konkrét korhatárt még nem döntötték el, de az életkor betartatását biztosító technológiát már próbálja a kormány. Elvileg és gyakorlatilag is azzal igyekeznek megakadályozni, hogy gyerekek hozzáférjenek nem kívánt tartalmakhoz, beleértve a pornót is. 

Arról is egyeztetnek még, hogy a gyakorlatban hogyan működjön a tilalom. Egyértelműnek nem mondható, hogy működni fog, mert nincs az a tiltás, amit ne lehetne kijátszani, és amiről ne lehetne könnyen elérhető webhelyeken pontos infót – „kijátszási útmutatót” – találni.

Albanese elmondta, hogy tizennégy és tizenhat év közötti korhatárt fontolgatnak, aztán majd megnézik, hogyan működik a gyakorlatban. A probléma globális jellegére figyelmeztetett, kormányok szerte a világon foglalkoznak vele. Júniusi felmérés alapján az ausztrálok hatvannyolc százaléka támogatja, és csak ti

A generatív mesterséges intelligencia mainstreammé válásával, a közösségimédia-platformokon exponenciálisan nő az MI-vel készített kamutartalom. Használati utasítások párórás tanulmányozása után lényegében bárki csinálhat fake-et.

Egyes országok ugyan igyekeznek törvényekkel szabályozni, de sokat nem tudnak tenni, pláne olyan valóságban, ahol még az egyik amerikai elnökjelölt és az X mindenható ura (Elon Musk) is posztolt mélyhamisítványokat (deepfakes).

Közösségimédia-vállalatok felelősek a platformjaikon megjelenő tartalmakért, mindegyik próbál is tenni valamit a dezinformáció ellen, de eleget tesznek-e, politikájuk nem sért-e esetleg demokratikus jogokat, a szólásszabadságot?

Az általában hivatkozott példák (Joe Biden robot-telefonhívása New Hampshire-i választóknak, bangladesi ellenzéki nőjelöltek fürdőruhás videói stb.) csak a jéghegy csúcsa – felmérések alapján 2023-ban félmillió mélyhamisított videó cirkulált a közösségi médiában. Idén még rosszabb a helyzet, jövőre az ideinél is lesújtóbb lesz.

A nagy közösségimédia-szolgáltatók mind elmondták, hogy intézkedéseket vezettek be. A Meta (Facebook, Instagram) technológia- és ember-alapú megoldásokat kombinál. Minden feltöltött tartalmat algoritmusok szkennelnek le, és címkézik az MI által generáltakat. Emberek és tényellenőrző szolgáltatók manuálisan vizsgálnak meg és címkéznek tartalmakat. A felhasználóknak jónevű, bejáratott forrásokat ajánlanak.

Az X (a korábbi Twitter) felhasználó által generált megközelítést, „közösségi jegyzeteket” alkalmaz: az előfizetők megjelölhetnek és megjegyzéseket fűzhetnek félrevezetőnek vélt tartalmakhoz. Időnként lépéseket tesznek politikusokat hamis színben feltüntető posztok szerzői ellen. A szabályzatban szerepel, hogy tilos személyeket megzavaró, megtévesztő szintetikus tartalmakat közzétenni.

A Google tulajdonában lévő YouTube eltünteti ezeket az anyagokat, határeseteknél pedig csökkenti a „láthatóságot.” A szabályokat ember-gép „vegyes-csapatok” tartatják be.

A TikTok a Content Credentials technológiával detektálja az Mi generálta anyagokat, az automatikus figyelmeztetést látjuk hírfolyamunkban. Ha magunk töltünk fel ilyet, közölhetjük, hogy nem megtévesztésből, károkozásból tesszük.

Az intézkedések ellenére sem csökken, hanem nő a kamutartalom mennyisége. Önmagukban (plusz a szabályozók törvényei) nem is fogják megoldani a problémát, hiszen mégiscsak az „igazság utáni” (post-truth) világban élünk. A kritikus gondolkodás erősítése pedig bármilyen intézkedésnél eredményesebb lehet. Oktatását, belénk nevelését nem lehet elég korán elkezdeni.

A klímaváltozás ugyan az egész világon érezteti hatását, de városi környezeteket minden másnál jobban érint, egyébként is a legmelegebb régiók városi lakosai szenvednek aránytalanul. Több amerikai nagyvárosban felállítottak már hőségügyi hivatalt, főbiztosokkal és munkatársaikkal. Ezek közé tartozik az arizonai Phoenix és a sűrűn lakott floridai Miami-Dade megye. 

A Google ezekre a tisztviselőkre gondolva fejlesztett és mutatott be szeptember elején az extrém meleg és az általa is okozott a hőhullámok hatását csökkentő lépések megtevésében segítő eszközt. Az eszköz műhold-alapú, nagyfelbontású földfelszíni hőmérséklet-adatokkal dolgozik.

Gépitanulás-algoritmusokkal azonosít épületeket, fákat és az adott földterület által elnyelt hő mennyiségének megállapításához szükséges más kritikus tényezőket. A társadalmi sérülékenység mutatóit, például bevétel-statisztikákat is tartalmaz, hogy mindezeket felhasználva segítsen megállapítani, hol van a legnagyobb szükség a segítségre.

A modellalapú eszközt használva a hőségbiztosok láthatják, hogyan változik a földfelszín átlaghőmérséklete, és bizonyos intézkedések megtételével is változna-e. Ilyen intézkedés lehet területek fásítása vagy hűvös tetőszerkezetek felszerelése.

Problémás lehet, hogy a hőségbiztosok ugyan támogathatnak irányelveket, viszont a városi és a regionális önkormányzatban nincsenek felhatalmazva döntéshozásra. Az új eszköz adatokat szolgáltat ezeknek a tisztviselőknek, amelyeket eljuttathatnak a polgármesterhez, vagy felhasználhatnak támogatás-igénylésekhez.

A Google bizakodik, hogy eszközüket többezer város fogja használni, vele döntenek működőképes megoldások mellett.

A mai mesterségesintelligencia-fejlesztések alapja, a nagy nyelvmodellek (large language models, LLM) működése sok kérdést vet fel, mert nem értjük teljesen. Miként változtatja meg a modell finomhangolása a bemenetek megjelenítését? Mi történik a modell belsejében a gondolati láncra felépített promptolás során, és ez mennyiben különbözik a strukturálatlan promptolástól?

Ezek csak a legfontosabb kérdések. Ha viszont mindegyik réteghez begyakoroltatunk egy SAE-t (sparse autoencoder, ritka önkódoló), közelebb kerülünk a válaszokhoz.

A Google kutatói ezért fejlesztették a Gemma Scope rendszert, amely világosabbá teszi, hogy a Gemma-2 nyelvmodell-családban a rétegek hogyan reagálnak input tokenekre. A Gemma 2 kilencmilliárd és a friss kétmilliárd paraméteres változatához is elérhető, interaktív demóval mi is tesztelhetjük.

Egy SAE saját bemeneti adatainak rekonstruálását megtanuló neurális háló.

Ha manapság látni szeretnénk, hogy egy hálóréteg mit tud az adott bemeneti tokenről, beadhatjuk neki a tokent, és tanulmányozhatjuk az általa generált beágyazást. Ezzel a megközelítéssel az a gond, hogy a beágyazás összes indexének értékei más értékekhez szintén társítható fogalmak szövevényét képviselhetik. Túl sok ahhoz, hogy nyomon tudjuk követni.

A SAE másként működik: a beágyazást úgy alakítja át, hogy minden egyes index külön fogalomnak felel meg. Képes megtanulni a beágyazás az értékek számánál sokkal nagyobb számú vektor súlyozott összegével történő ábrázolást. Mindegyik súlyozott összegnek kevés nullától eltérő súlya van, azaz minden beágyazás csak a SAE-vektorok kisszámú vagy ritka részhalmazaként jeleníthető meg. Mivel a betanított SAE-vektorok száma sokkal nagyobb az eredeti beágyazásban szereplő értékek számánál, minden adott vektor nagyobb valószínűséggel képvisel külön fogalmat, mint az eredeti beágyazás bármelyik értéke.

Ennek az összegnek a súlyai értelmezhetők. Mindegyik súly azt jelzi, hogy a kapcsolódó fogalom milyen erősen jelenik meg a bemenetben. Ha adott egy token, a SAE első rétege állítja elő ezeket a súlyokat.

A kutatók több mint négyszáz SAE-t, a Gemma 2 2B és 9B mindegyik rétegéhez egyet-egyet építettek. Az előzetes gyakorló adatkészletből tápláltak be példákat, majd rétegenként kivonatolták a beágyazásokat.

Az adott rétegből származó beágyazásokból a SAE megtanulta mindegyiket rekonstruálni. Speciális technikával minimálisra csökkentette az első réteg nullától eltérő kimeneteinek számát, biztosítva, hogy csak a beágyazáshoz kapcsolódó fogalmakat használjon. Az első réteg által létrehozott beágyazás értelmezéséhez a kutatók a megfelelő fogalmakkal címkézték a beágyazás-indexeket. Két módszert alkalmaztak: manuálist és automatikust. 

A világhírű gépitanulás-szakértő, Andrew Ng Dél-Koreában járt nemrég, és kormányzati, üzleti és oktatási szereplőkkel találkozva, megállapította, hogy az ország nagyon jó úton halad az erős mesterségesintelligencia-csomóponttá (hub) válás útján.

Yoon Suk Yeol elnök megkérdezte, csatlakozna-e a Globális MI Stratégiai Irányítócsoport tagország Dél-Korea Nemzeti MI Bizottságához. Ng igennel válaszolt, később pedig örömmel konstatálta, hogy a megalkuvás nélküli, minél kevesebbet szabályozott MI-fejlesztések másik élharcosa (Sam Altman és Demis Hassabis is közéjük tartozik), a Meta mesterségesintelligencia-részlegét vezető Yann Le Cun is a bizottság tagja.

A helyi kormány megfontoltan áll a szakterülethez, a befektetésekre és az innovációra helyezi a hangsúlyt. Ng szerint tényleg megértették az MI kockázatait, és pont ezért szerencsére nem érdeklik őket a veszélyekről szóló sci-fi forgatókönyvek, amelyeknek világszerte oly sokan bedőlnek.

A kutató több országnak tanácsolta már, hogy az MI-t főként a gazdaságukban erős szektorok számára fejlesszék. Dél-Koreában a technológiai ökoszisztéma sok terület alapja, motorja. Ez a tény eleve garantálja a sikert, de ha a szektor még hangsúlyosabb, a siker még nagyobb lesz. Egy ország esetében kitüntetett jelentőségű a technológiai ipar szintje, mert ma már semmi nem létezik nélküle, és az összes iparágat befolyásolja.

Az ország szoftver-ökoszisztémája közismerten nagyon erős, például a vezető keresőmotor nem is a Google vagy a Bing, hanem egy helyi cég terméke, a Naver. Az elsőszámú üzenetküldő szolgáltatás pedig se nem a WhatsApp és nem is a WeChat, hanem a vicces nevű KakaoTalk.

A Naver és a Kakao is kínál e-mail, mobilfizetés, felhőszámítás, fuvarmegosztó ás más szolgáltatásokat. A Samsung és az SK hynix fejlett félvezetőket gyárt, és nagyon pörög a vállalkozói szcéna is. Az Upstage startup például nyelvmodelleket fejleszt. A Szöuli Nemzeti Egyetem és a KAIST (Korea Advanced Institute of Science & Technology) világhírű technológiai intézmények.

Az oktatás magas szintű, a szoftvermérnökök a világ legjobbjai közé tartoznak, a szoftvertermékek piaca lenyűgöző. Mindez nagyon komoly alap ahhoz, hogy Dél-Korea fontos szerepet játsszon az MI következő generációjában. Ng-nek imponált, hányféle iparág érintett a technológiában: biztosítás, kozmetika, logisztika stb.

Az Egyesült Államok a félvezető- és a dróntechnológia mellett kvantumtermékek exportját is szigorítja a nemzetbiztonságra és a külpolitikájára veszélyt jelentő országok, Kína, Irán és Oroszország felé.

A Kereskedelmi Minisztérium Ipar és Biztonság Irodája szeptember ötödikén tette közzé a megszorításokat. A következő területeket érintik: kvantumszámítások, kapcsolódó komponensek és szoftverek, fejlett félvezetőgyártó megoldások, szuperszámítógépek és más csúcskategóriás rendszerek fejlesztéséhez használt technológiák, fém- és fémötvözet alkatrészek gyártásához szükséges 3D nyomtatás-eszközök.

Az intézkedéssel lépést tartanak a gyors technológiai fejlődéssel, hatékonyabb lesz az együttműködés nemzetközi partnerekkel. Ha jobban kontrollálják a kvantum- és más csúcstechnológiákat, megnehezítik a riválisok ezirányú fejlesztéseit – hangsúlyozza a hivatal.

A kereskedelmi ellenőrzési listát új exportellenőrzési osztályozási számokkal (ECCN) egészítik ki, amelyek általános termékkategóriákra és képességekre, nem pedig konkrét termékekre vonatkoznak. Ha egy cég a listán szereplő típusú terméket akar az USA-ból exportálni, kormányzati licencre lesz szüksége. Az USA így tudja megakadályozni, hogy az adott technológia eljusson az érintett országokba.

Például az új ECCN B910 az ötvözetgyártáshoz használt készleteket specifikálja. Az anyagok rakéták, harci repülőgépek és meghajtó rendszerek gyártásához használhatók. Egy másik új ECCN, a 3A904 kriogenikus hűtőrendszerekre és komponensekre vonatkozik, amelyek nagymennyiségű fizikai qubitből álló kvantumrendszereknél relevánsak.

Tizennyolc új ECCN-t vezettek be, kilenc meglévőt frissítettek.

A szigorítás és az amerikai kontroll sikere valószínűleg attól függ, hogy az USA hogyan képes az intézkedést kulcsszövetségeseivel harmonizálni. Azok export-kontrollja ugyanis teljesen más, így komoly lyukak maradhatnak az együttműködésben. A szövetségeseknek szűkebb a mozgásterük, kevésbé tudják korlátozni (technológiai) exportjukat.

A világon több helyen, Budapesten is nyíltak már robotkávézók. Most Kenya fővárosában, Nairobiban került sor az örömteli eseményre, főként a gépeket okostelefonjukkal lelkesen videózó gyerekek és fiatalok nagy örömére. Beépített tálcájukon viszik a vendégek asztalához a frissen elkészített ételeket.

Nairobiban pörög az infokom szektor, sok a startup és az innováció, a nagyváros a kelet-afrikai régió technológiai csomópontjának (hub) számít, nem véletlenül hívják Szilícium Szavannának. A Robot Café nemcsak a fővárosban, hanem a térségben is az első.

Humán pincérek között három robot szolgálja fel a meglepett vendégeket. Az előre programozott gépek rendeltetése a szórakoztatás. Mohammed Abbas tulajdonos elmondta, hogy Európában és Ázsiában gyűjtött tapasztalatot ezen a téren, és eldöntötte: befektet.

Nagyon drága volt az import, de elégedett, mert máris több a látogató, sok a kíváncsi vendég. Zömük egyértelműen a gépek miatt megy, mindenáron látni akarják őket, és ha már ott vannak, fogyasztanak is. Különlegesnek tartják, még soha nem láttak ilyet, értékelik a tulajdonos döntését.

A gépek neve Claire, R24 és Nadia. Nem arra programozták őket, hogy teljes beszélgetést folytassanak a vendégekkel, pár mondatot viszont képesek elmondani. például: „Jó napot, elkészült a rendelése.” Ezt követően, és miután a tálcáról levettük az ételt, meg kell nyomnunk a kilépés gombot.

A pincérek iPad-alkalmazással irányítják őket. Nem kell aggódniuk az állásuk miatt, az online opciót kihasználókon kívül, minden vendégtől ők veszik fel a rendelést, majd ha kész, a robotok tálcájára teszik. Az italokat ők szolgálják fel.

A robottechnológia sokak szerint diszruptív hatással lesz a munkaerőpiacra. Afrikát különösen érintheti. Abbas viszont elmondta: a gépek nem azért vannak ott, hogy az embert helyettesítsék, nem is képesek a humán munkaerő által nyújtott összes éttermi szolgáltatásra. Túl drágák is. Ha bevételt akarunk generálni, nem a robotika az üdvözítő út. Egyelőre nagyon jól megvannak az emberekkel, kiegészítik egymást.

A vendégkör is változó. Egyesek a robotszolgáltatásokat, a teljes automatizációt kedvelik, mások az embereket. Kérdés még, hogy meddig tart az újdonság varázsa, és elmúltával is fenn tudják-e tartani a megnőtt ügyfélszámot.