NASA-űrhajók mérnökei vízalatti robotszondákat terveznek, hogy a klímaváltozás antarktiszi jégolvadásra kifejtett hatását mérjék velük: miként befolyásolja a fehér kontinenst és környékét, illetve mit jelenthet a tengerszint emelkedésében?

A NASA Los Angeleshez közeli Sugárhajtómű Laboratóriumában fejlesztik a prototípust. Az amerikai haditengerészet jeges-tengeri labor-táborában teszteltelték márciusban; az Alaszkától északra lévő Beaufort tengerben merült alá száz méterre, és gyűjtött adatokat sótartalomról, hőmérsékletről, áramlásokról. Előtte a kaliforniai Monterey öbölben és a michigani Felső-tó befagyott téli felülete alatt is tanulmányozták, hogyan működik.

A robotok platformként funkcionálnak majd, kényes tudományos műszereket szállítanak a Föld legnehezebben megközelíthető helyszíneire. Az eddigieknél pontosabb adatokat várnak tőlük, jobban megismerhetjük belőlük az antarktiszi vizek felmelegedési ütemét. A jelenlegi modellek korrigálásában és előrejelzésekben is hasznos szolgálatot tehetnek.

A világ legnagyobb jégtakarójának sorsa évek óta aggasztja a tudósokat. Augusztus utolsó hetében ezerötszáznál többen gyűltek össze az Antarktika-kutatás Tudományos Bizottságának Dél-Chilében tartott konferenciáján. 

1997-es adatokkal összevetve, drámai a zsugorodás, és ha a selfjég teljesen felolvad, a globális tengerszint hatvan méterrel emelkedhet. „A selfjég a parti síkságról a tengerbe nyúló jégtömeg (tengeri jégpajzs); a tenger fenekéig (a peremeken csaknem fenekéig) befagyott része. Az antarktiszi selfjegek mintegy kétszáz méterrel emelkednek a tengerszint fölé” – olvassuk a Wikipédiában.

Sokezer éves folyamat eredményeként formálódtak, támpillérként működnek, például megakadályozzák, hogy gleccserek visszacsússzanak a környező óceánba. Műhold-felvételek alapján a jég nagyobb mértékben olvad, mint ahogy a természet pótolja a veszteséget. Az óceánhőmérséklet növekedése pedig alulról is kikezdi a selfjeget. A kutatók ezt a jelenséget is tanulmányoznák az IceNode nevű robotszondák segítségével.

A járművek 2,4 méter hosszúak, átmérőjük 25 centiméter. Jégfúrásokból vagy tengeri hajókból eresztik le őket. Nincs meghajtásuk, speciális szoftverrel irányítják majd őket, sodródnának áramlatokban, míg elérnék rendeltetési helyüket, ahol az édesvízű fagyott selfjég, az óceán sós vize és a föld találkozik. Ezek az üregek még műholdak számára is átjárhatatlanok.

A kutatók közvetlenül innen akarnak infókat kapni. A szonda a jégpolc alsó oldalához rögzíti magát, akár egy évig gyűjthet adatokat, aztán visszasodródik a nyílt tengerre, és megfigyeléseit műholdas közvetítéssel továbbítja.

Összesen tíz szondát akarnak küldeni, annyi lenne ideális egyetlen selfjég-üreg adatainak összegyűjtéséhez. Előtte viszont akad bőven fejleszteni- és tesztelnivalójuk.

Tengeri csillagra emlékeztető robot hüvelyknyire összehúzza öt lábát a fapadlón. Különlegessége, hogy nem akkumulátorról vagy konnektorról működik, hanem gombáktól érkező jelek irányítják. Egy kerekes másikat is; közös bennük, hogy a Cornell Egyetemen fejlesztették mindkettőt.

Sok kollégájukhoz hasonlóan, most is a természet ihlette meg a mérnököket. A biohibridek viszont relatíve új irány, szintetikus anyagokkal kombinált növényi, állati és gombasejteket értünk rajtuk. Készült már egér-idegsejtből, a pici gép jár és úszik. Medúzasejt felhasználásával óceánkutatót, patkány idegsejtjeiből gyalogló-forgó szerkezetet építettek.

Állati sejtek robotba integrálása etikai kérdéseket vet fel és drága, növényiekkel viszont ilyen gond nincs, ámbátor lassabban reagálnak stimulálásra. Ezért lehetnek a gombák a biorobot kirakós játék kulcsszereplői.

A gombákat a föld alatt összekötő és a kommunikációt biztosító szálak hálózatának (micélium) király laskagombából történő fejlesztésével kezdték. Laskagombát könnyű termeszteni, nem kell sokat törődni vele, ideális robotokhoz.

A kutatók a micélimokat elektródákkal teli, nyomtatott állvánnyal kapcsolták össze. A környezet változásaira (agyunk neuronjaihoz hasonlóan) elektromos impulzusok kibocsátásával reagálnak. Mivel a micélium-hálózat elektródákkal volt összekötve, elektromos impulzusai számítógépes interfésszel tudtak kommunikálni.

A komputer digitális parancsokká alakítja az impulzusokat, a parancsokat pedig a robot szelepeihez és motorjaihoz küldi, előre mozgásra utasítva azokat. Az impulzusok paranccsá változtatását állati ideghálók inspirálták: ott szintén motorikus funkciókká, például végtagok mozgásává alakulnak át az agyi elektromos impulzusok.

Az interfész biztosítja a micélium-robot kommunikációt. Amikor megvilágítják, a micélium a robotot mozgásra késztető elektromos impulzusokkal reagál. Mivel a gombák nem szeretik a fényt, sötét helyeken nőnek, az általuk kiadott jel nagyon erős. A gomba-számítógép interfészre erős ultraibolya fényt sugároztak, a robot gyorsabban mozgott. 

A technológiát a mezőgazdaságban alkalmazhatják: vegyszereket, fertőző és mérgező anyagokat detektálhat a termőföldben. Szintetikus robotoknál jobb munkát végez, és a sugárzást is jobban tűri, túléli. Ezért veszélyes környezetben is megvan, figyelheti az ottani sugárzást.

Amerikai technológiai cégek bitcoin-bányászok által birtokolt energiavagyonra törekednek. Ezek a cégek egymással versengenek, hogy biztosítsák a csökkenő villamosenergia-ellátás miatti kieséseket. A mesterséges intelligencia és a felhőszámítások miatt egyre többet fogyasztó adatközpontjaik miatt van szükségük rá.

Az ezredforduló óta az adatközpontok, még a hálózatbővítést is felülmúlva, produkálják a legnagyobb ütemű amerikai fogyasztás-növekedést. Mostani tülekedésük komolyan befolyásolhatja a kriptovaluta-bányászatot. Egyes bányászok óriási nyereségre tesznek szert, ha lízingelik vagy eladják áramra kapcsolt infrastruktúrájukat és telephelyüket techcégeknek. Mások viszont elveszíthetik a vállalkozásuk életben maradásához nélkülözhetetlen hozzáférést.

Az MI és a felhő körüli és miatti csatározás a világ legnagyobb és legjobban tőkésített vállalatai által vívott harc, és nem izgatja őket az áram ára, mint ahogy vállalkozások megszűnése sem.

Megduplázva a mostanit, az évtized végéig az adatközpontok az USA-ban fogyasztott áram kilenc százalékát jegyezhetik. A Nemzetközi Energiaügynökség szerint világviszonylatban (nemcsak amerikai cégekkel) ez 1-1,3, míg a kriptóbányászaté 0,4 százalék. A különbség további növekedésére számítanak, és 2027 végéig a bitcoin-bányászok áramkapacitásának húsz százaléka MI-re mehet el.

Az elmúlt évben nagy volt az MI adatközpont- és a bányatulajdonosok közti versengés. Ugyanazokért a forrásokért és szerződésekért harcolt több mint féltucatnyi tőzsdén jegyzett vállalat vezetője.

A világ legnagyobb bányászvállalata, a Marathon Digital Holdings tavaly atomenergiával működő adatközpontot nézett ki magának Pennsylvaniában, aztán a 350-szer nagyobb piaci értékű Amazon vette meg. Új-Mexikó szövetségi állam majdnem összes háztartásának ellátására elegendő energiához jutottak.

Az átmenet nem lesz észrevétlen, ha egyáltalán kivitelezhető. Bányászok máról holnapra nem állnak át MI-re, és aki most azt állítja, hogy igen, maga sem tudja igazán, mibe kezd bele.  

Az utópikus álmok és a disztópikus horror közötti mesterségesintelligencia-narratívák gyakran elfeledtetik az árnyaltabb valóságot a technológia lehetőségeiről és gyengéiről. Egy tényleges probléma viszont egyre nyugtalanítóbb: részben az MI következményeként, olyan világban találhatjuk magunkat, ahol igaz és hamis megkülönböztethetetlenek egymástól.

A generatív és más MI-technológiák annyira demokratizálták a tartalomelőállítást, hogy átlagfelhasználók is bármikor készíthetnek valódinak látszó mélyhamisítványokat (deepfakes). Ha eltűnnek a különbségek, milyen változásokat hozhat a folyamat a hiteles tájékozódáson alapuló döntéshozásra támaszkodó demokratikus társadalmakban? – tette fel a kérdést legújabb írásában Bernard Marr jövőkutató.

A technológia ártalmatlan szórakozás, ha például koros hollywoodi színészeket fiatalítunk meg vele. Ha viszont választások előtt olyan általuk nyilvánosan soha nem mondott beszédet adunk politikusok szájába, a képanyag se nem ártatlan, se nem szórakoztatás, hanem a demokráciát veszélyeztető, kártékony manipuláció. Kamala Harrisről és Donald Trumpról egyaránt láthattunk ilyet, robothívásokon is hallhattunk már kamu politikusfigyelmeztetést. 

A jelenség természetesen nem korlátozódik az USA-ra. Csak az utóbbi tizenkét hónapban többek között Argentína, India, Tajvan, Banglades, Moldova belpolitikáját igyekeztek kamu infókkal, mozgóképanyagokkal befolyásolni.  

Az MI-vel végzett sok manipuláció sajnos az igazi információk valóságtartalmát is aláássa, elbizonytalanítja a felhasználót. Ha valamiről egyáltalán felmerülhet, hogy nem igaz, már a puszta felvetés aláássa a bizalmat.

Marr szerint nem korlátlan az MI technológiai kapacitása, és tüzetesebben, közelebbről átvizsgálva anyagokat, magunk is rájöhetünk trükkökre: nem életszerű megvilágítás, visszaverődések, mozgások, beszédminták, szokatlan modorosság stb.

Ha nem megy, speciális technológiák finomabb részlet-turpisságokat is kimutatnak: változatos forrásokból vagy a semmiből összegányolt anyagokat. A mélyhamisítványokat készítő és az azokat felderítő technológiák szimbiózisban fejlődnek.

A szabályozók is léphetnek, például a mélyhamisítványok határozott kriminalizálásával. A legjobb megoldás az oktatásból jön, ha a nyilvánosság kellően informált, ismeri a veszélyeket, kevésbé tévesztik meg kamuanyagok. És persze a józanész is, mert elég csak feltenni magunknak a kérdést: X vagy Y tényleg mondhatott ilyet?       

David Holz, a Midjourney vezérigazgatója augusztus 21-én bejelentette, hogy a szövegből képet generáló alkalmazás a honlapjukon huszonöt képig ingyen használható. Korábban a Discordról lehetett elérni a felületet, hogy MI-vel képet készítsünk. A folyamat sok babrálást igényelt, ami gyakran frusztrálóan hatott.

A Discordot nem kedvelőkre gondolva, a Midjourney 2023 végén a célra dedikált honlapot hozott létre. Először a Discordon minimum tízezer képet készített felhasználókra korlátozták, így törvényszerűen nagyon sokan kimaradtak. Az oldal most mindenki számára elérhető, többen élvezhetik és kihasználhatják az előnyeit.

Regisztrációhoz Google- vagy Discord-fiók kell. Ha a Discord (kötelező) közbeiktatásával készítettünk már képeket, fiókunkkal lekérhetjük a kép-történetet, majd egyesíthetjük a két fiókot, hogy bármelyikkel be tudjunk jelentkezni. Google-fiókkal egyébként könnyebb.

Utána a baloldali sávban különböző szekciókhoz és feladatokhoz kapcsolódó tabulátorok jelennek meg. A Felfedezésben mások képeit nézhetjük meg, az Alkotásban rövid, de hasznos bemutató videót látunk a Midjourney használatáról. A videó egy X-poszton is megtekinthető.

Ezt követően jöhet a képalkotás. A felső mezőbe beírjuk a promptot, majd megnézzük, mit készít az app. Négy különféle változattal áll elő. Rákattintunk arra, amelyik legjobban tetszik, finomíthatunk rajta, rázoomolhatunk, kicsinyíthetjük, méretezhetjük.

A képeditáló lehetővé teszi, hogy javítsunk a prompton, módosítsunk a kép egyes részein, arányokon változtassunk, sőt, új elemeket is adjunk hozzá.

A Rendezés szekció megmutatja az általunk generált összes képet. Megnyithatjuk, módosíthatjuk, másolhatjuk, letölthetjük a kiválasztottat.

A honlap chatszobát is kínál, ahol megtekinthetjük mások munkáit, sajátjainkat feltölthetjük, felhasználókkal oszthatjuk meg élményeinket. Tippeket és trükköket adhatunk nekik, mint ahogy ők is nekünk. Ha viszont elfogy a huszonöt kép, vagy távozunk, vagy előfizetünk: négy opció (Basic, Standard, Pro és Mega) közül választhatunk.

A Unitree nemrég tett közzé egy videót bámulatra méltó, G1 nevű humanoid robotjáról. A fejlesztőcég elmondta, hogy a gép mostantól készen áll a tömeges gyártásra.

A robot a Boston Dynamics legendájára, a régi, nyugalomba vonult, majd egy nap nyugdíjas élet után reaktivált Atlasára emlékeztet. G1 kezdőára egyébként tizenhatezer dollár, egyenes mellett egyenetlen terepen is képes navigálni, felemelkedik, felugrik a talajról, 7,1 kilométer az óránkénti sebessége, a tárgyakat kézzel fogja meg. Lépcsőn megy fel, megfordul, és akkor sem csuklik össze, ha megzavarják.

A humanoidok fejlesztése felélénkült. A Boston Dynamic és a Unitree nincsenek egyedül, például a mindenható Elon Musk vállalata, a Tesla szintén gőzerővel dolgozik az Optimus projektem, ami a gép neve. A Tesla-vezér elmondta, hogy a cég autógyáraiban hamarosan többezer Optimus fog emberek mellett dolgozni.

A friss G1-videó a modell frissített változatáról szól. Versenytársainál és a legtöbb humanoidnál alacsonyabb növésű, 1 méter 32 centi. Mivel alacsonyabb, könnyebb is, tömege mindössze 36 kilogramm. A többiek, Atlas, Optimus és a szintén ismert (a fejlesztésben az OpenAI is részt vesz) Figure 02 minimum 45 kilósak, de általában többek.

És ez jelentős különbség. Gyártása és kiszállítása kevésbé lesz költséges, ami stratégiai döntés is, hogy a vállalat ne csak kompetitív legyen, hanem versenyelőnyre is tegyen szert az egyre telítettebb piacon. A gyártónak van tapasztalata ebben, a négylábú G2-t sikeresen értékesítik. Most humanoiddal ismétlik meg a már bevált üzleti gyakorlatot.

Optimus árát egyébként nem ismerjük. Musk csak annyit mondott, hogy feleannyi sem lesz, mint egy autójuk. Atlasról sem tudjuk, a Boston Dynamics négylábú Spot robotkutyája viszont 75 ezer dollárnál kezdődik.

A képgenerátorok minden egyes új hullámával javul, szélesebb alkalmazói réteg számára lesz hasznosabb a technológia.

A Google nemrég mutatta be a korábbi változatokhoz képest előrelépést hozó Imagen 3, szöveges utasításokból vizuális outputot generáló modelljét. A képek minősége jobb, jobban visszaadják a promptokban leírtakat. Az Imagen 3 újabb funkciókkal bővült, hamarosan elérhető lesz a „befestés” és a „kifestés” is.

A modell – a fejlesztő állítása alapján – elődeinél több célra használható, a gyakorlóadatok biztonsági okok miatti szűrése viszont egyes helyzetekben csökkentheti a hasznosságát. Felhasználók panaszkodtak is már, hogy az Imagen 3 restriktívebb az Imagen 2-nél, míg a Grok2 nagy nyelvmodell (LLM) a Flux.1 korlátlan változatát használja képgeneráláshoz, amivel fel is keltette a média figyelmét. (és amire irigykednek az Imagen 3 felhasználói.)

Az óvatosság, előrelátás mindenesetre nem árt szöveget képpé alakító alkalmazások esetében, ráadásul a gyakorlóadatokat egyébként is kezdik szigorúbban kezelni a fejlesztők (például azért, hogy az appok ne legyenek elfogultak, előítéletesek).

Az Imagen 3 a Google ImageFX webes felhasználói felületén és a Vertex AI platformon érhető el. Nem sokkal a Black Forest Lab (változatonként eltérően nyitott) Flux.1 modellcsaládja, a Midjourney v6.1 és a Stability AI Stable Diffusion XL-e után tették elérhetővé. Előbbiek mind júliusban debütáltak.

A modellt leíró tanulmányban nem mutatják be részletesen az architektúrát és a gyakorlási folyamatot. A fejlesztők képeket, szövegeket és kapcsolódó annotációkat tartalmazó, nem specifikált „nagy” adatkészleten treníroztak diffúziós modellt. Az adatkészletből eltávolították a nem biztonságos, a gyenge minőségű, az erőszakos képeket, a duplikátumokat és a személyek azonosítására alkalmas infókat.

A Google Gemini LLM-je néhány képaláírást generált, ezeket a gyakoroltatáshoz használták, hogy változatosabb legyen a modell nyelvezete.

A teszteken a prompt-alapú összehasonlításoknál az Imagen 3 felülmúlta a legtöbb versenytársat.

A Washington Állami Egyetem kutatói új gépitanulás-algoritmussal javítottak bonyolult anyagok eredményes 3D nyomtathatóságán, a gyártás hatékonyságán. A technológiával így lehetővé válik összetettebb tervek kivitelezése. Eddig ritka vagy egyáltalán nem látott nyomatokra gondoljunk: mesterséges szervek, rugalmas elektronikai cuccok, magunkon viselhető bioszenzorok stb.

A kutatás részeként az algoritmus megtanulta, hogyan azonosítsa a legjobb vese- és prosztatamodelleket, majd segítségével a printer ideális minőségben nyomtatta ki azokat. Összesen hatvanat, a minőségük fokozatosan, nyomatról nyomatra javult.

Az eredmény optimalizálható, idő, pénz és munka spórolható meg – nyugtázták elégedetten a kutatók.

3D nyomtatásprojektek korrekt beállításait nem könnyű kidolgozni, a folyamat nehézkes és hatékonynak sem nevezhető. Rengeteg a lehetséges kombináció, minden egyes próba időbe és pénzbe kerül.

A kutatók évek óta fejlesztik emberi szervek komplex, életszerű nyomtatott modelljeit. Sebészek gyakorolhatnak rajtuk, implantátumokat értékelhetnek ki. Csakhogy a modelleknek a valódi szerv mechanikus és fizikai tulajdonságaival is rendelkezniük kell: vénákkal, artériákkal és más részletezett szerkezetekkel.

Bayesi optimalizálással igyekeztek megtalálni az ideális 3DP (3D printing) beállításokat. Három dolgot sikerrel értek el: a modell mértani pontosságát, tömegét és hogy mennyire porózus, valamint a nyomtatási időt.

Az interdiszciplináris megközelítésnek köszönhetően találtak egyensúlyt a változatos célok megvalósításában, és értek el a laboron kívülre mutató, a valóságban is hasznosítható eredményeket – állítják.

Mivel az algoritmus általánosítható, prosztatamodell printelése után némi finomhangolással, vesére is tudták alkalmazni. Ez azt jelenti, hogy más biomedikális műszerek, sőt, más területek eszközei is előállíthatók vele.

Andrew Ng, gépitanulás-szekértő szoláris geomérnöki modell használatát biztosító, egyszerű online eszközt tett közzé. Eljátszhatunk a gondolattal, hogy mi történik, ha a klímaváltozás következményeinek ellensúlyozására, nemzetek visszaverődő részecskéket szórnak a légkörbe.

A szoláris geomérnökség elmélete a fülöp-szigeteki Pinatubo vulkán 1991-es kitörése után született: a sztratoszférába került mintegy húszmillió tonna kéndioxid néhány hónapra lehűtötte a Földet. Az elmélet kritikusai szerint viszont, ha nagymennyiségű kéndioxid szándékos sztratoszférába permetezésével a világ egyes régió jól, mások kifejezetten rosszul járnának. (Erről és a tevékenység leállításának kockázatáról szól – a metaverzum kifejezést először, 1992-ben használó – Neal Stephenson 2022-es Termination Shock regénye.)

Ng a Cornell, a Kaliforniai San Diego Egyetem és más intézményekkel közösen fejlesztett Planet Parasol emulátora minél több emberrel meg akarja ismertetni a tevékenységet, játszva jöhetünk rá a beavatkozásokkal járó kompromisszumokra, és használhatjuk fel az eredményeket klímaváltozással kapcsolatos fellépési lehetőségek megvitatására. Az eszköz rávilágít arra is, hogy az MI hogyan segíthet szoláris geomérnöki ismeretink elmélyítésében.

A mostani verzió elég visszafogott még. A felhasználó többféle kibocsátás-szcenárió és évente kibocsátásra kerülő részecskemennyiség közül választhat a Pinatubo kitörése utáni 25 és 125 százaléka közötti skálán.

A Planet Parasol ezt követően a globális felmelegedés-szintet 2100-ig jelző eltérő két vonalat jelenít meg. Az egyiken a beavatkozás nélküli folyamatos hőmérséklet-emelkedést, a másikon a kiválasztott forgatókönyv szerintit látjuk. Több opcióval, egész extrém forgatókönyvekkel is eljátszhatunk.

Az ilyen emulátorok lecsupaszított klímamodellek: nem olyan pontosak, nem szimulálják annyira a bolygó összetett, egymással összefüggő folyamatait, futtatásukhoz viszont közel sem kell annyi idő, számítási kapacitás. Nemzetközi szabályozók, konferenciák résztvevői használnak ilyeneket, például az En-ROADS-ot, hogy a potenciális törvények hatását le tudják futtatni. Ng csapata is hasonlót akart fejleszteni.

Az egyre masszívabb klímamodellek földi rendszerek folyamatait nagyobb felbontásban futtatják, az MI segít az adatok értelmezésében, mintázatok észrevételében. Ng stanfordi csapata a klímaváltozással kapcsolatos kérdések növekvő listájára alkalmazza a technológiát. Az erdőpusztulásokhoz hozzájáruló metánkibocsátásra, napenergiához való hozzáférés előrejelzésére szintén fejlesztettek eszközöket.

Nemrég nyilatkozta, hogy egyre több időt tölt a szoláris geomérnökség tanulmányozásával, és az MI szerepével benne: például a részecskéket meghatározott régiók felett szétszóró, nagy magasságban működő drónokat irányíthat, optimalizálhat technikákat.

A Planet Parasol mostani korlátja, hogy az összes beavatkozási szcenárióban évtizedekre csökken a hőmérséklet, az esetleges negatív hatásokról (ózonréteg megbolygatása, regionális csapadékmintázatok megváltoztatása stb.), valamint az okokról viszont sokat nem tudunk meg. 

A New Yorki Metropolitan Művészeti Múzeum legújabb divatbemutatójának közönsége nemcsak az 1930-as évek esküvői ruháit nézheti meg, hanem egy korabeli társasági ember virtuális szellemével is megismerkedhet.

A múzeummal együttműködő OpenAI megalkotta Natalie Pottert, az évszázada élt nőt. Vagy legalábbis élhetett volna, és hordhatta volna a kiállításon látható ruhákat. A legújabb mesterségesintelligencia-modell működteti, és teszi lehetővé, hogy kapcsolatba lépjen a látogatókkal, s meséljen egy ruháról, helyéről a divattörténelemben.

Az ominózus ruha a Csipkerózsikák: Újraébredő divat kiállítás része. Natalie-val okostelefonunkon chatelhetünk szöveges módon, ugyanúgy, mint a ChatGPT-vel.

Sokat megtudhatunk a ruháról, részleteket elkészítési módjáról, Natalie életéről, esküvőjéről, és hogy milyen volt 1931-ben a világ. A válaszok bőven többek átlagkiállítások kísérőszövegeinél. Az alapötlet, hogy elhiggyük: olyan valakivel csevegünk, aki tényleg ott volt, és valóban akkor élt.

Andrew Bolton kurátor kereste meg az OpenAI-t, közösen tervezték Natalie-t. Releváns infókból (korabeli újságokból, levelekből és más dokumentumokból) álló adatkészleteken trenírozták a modellt, az adatokat rendszerbe táplálták, hogy hozza létre a társasági hölgyet. A chatbot minden szempontból (nyelvezet, beszédstílus, szokások stb.) visszaadja az 1930-as éveket. A chat ugyan szigorúan csak szöveg, viszont ha megkérjük Natalie-t a ruhát viselő nőt ábrázoló, mellékelt fotó felélesztésére, az OpenAI videómodelljét, a Sora AI-t használva mozgóképeket látunk róla.

A látogatók valóban részt vesznek a kiállításon, nemcsak passzív szemlélők, hanem interakcióba lépnek az ábrázolt tartalmakkal. Így jobban átélik, közelebb kerülnek a letűnt korhoz. A Natalie chatbot ugyan egy karakterre van korlátozva, viszont könnyen elképzelhetjük, hogy MI-fejlesztők és múzeumok együttműködésében történelmi és más karakterek is megelevenednek majd, de legalábbis hangjukat hallva immerzívebbé teszik a befogadói élményt.