Először az Eseményhorizont Teleszkóp nemzetközi csapata, 2018-ban készített felvételeket fekete lyukról. A mintegy ötvenötmillió fényév távolságra lévő M87* hatalmas gammasugarakat bocsátott ki. 

A csillagászok érzékelők adatait kombinálják egybe, amikor közelebbről szemügyre veszik azokat. 2018 áprilisában huszonöt földi és földközeli pályán lévő űrtávcső adatait gyűjtötték össze, az eredményeken azonban máig töprengenek. A gammasugár-kitörést az Eseményhorizont Teleszkóp több-hullámhosszú kampánya során észlelték. Ezzel a teleszkóppal akkor figyeltek meg először gammasugár-kitörést, ezért könnyebben tudták azonosítani a régiót.

A kutatók bizakodnak, hogy a kitörés adatai alapján jobban tudják tanulmányozni az M87* szupermasszív fekete lyuk fizikáját. Kiderült, hogy a jelenség, egy fáklyaszerű folyam, rengeteg nagyerejű energiasugárzást bocsát ki, de eltörpül a fekete lyukhoz képest, amely így több tözmilliószorosára terjedt túl saját eseményhorizontján. 

A robbanás mintegy három földi napig tartott, és a Nap-Föld távolság nagyjából 170-szeres területét fedte le. A tudósok szerint a fáklya a fekete lyuk által elfogyasztott anyag és a külső mágneses mező kölcsönhatásainak eredményeként keletkezett.

Az ilyen típusú robbanások egyrészt az egész univerzumban a legagresszívebbek közé tartoznak, másrészt nehéz rögzíteni őket, mert csak speciális hullámhosszokon láthatók. A szupermasszív fekete lyuk tevékenysége lényegében előrejelezhetetlen, hihetetlenül nehéz prognosztizálni, mikor alakul ki fáklya.

A régió szerkezete komplex, és a hullámhosszok függvényében eltérő karakterjegyeket mutat. Az esemény annyira erőszakos volt, hogy a fáklyához képest magának a fekete lyuknak is megváltozott a gyűrűszerkezete. Ez a jelenség a kettő (fekete lyuk és fáklya) közötti érdekes kapcsolatra utal.

A megfigyeltek ellenére rengeteg dolgot nem értünk a monumentális égitestekkel kapcsolatban: például, hogy hogyan és hol gyorsulnak fel a részecskék a fekete lyukban.